A filozófia iránt érdeklődők tudják, hogy minden beszélgetést érdemes a fogalmak tisztázásával kezdeni. Amikor szenvedélyről vagy hivatásról beszélünk, legtöbben arra a bizonyos „élethosszig tartó dologra” gondolunk, amit mindenképp csinálnunk kell az életben, különben boldogtalanok leszünk.
Ez elég nagy teher, nem igaz?
Kutatás a szenvedélyem után
Én magam hosszú éveket töltöttem azzal, hogy kiderítsem, mi lehet az én igazi szenvedélyem. Teszteket töltöttem ki – a Myers-Briggs személyiségtípust például már többször is (ISTJ, ha ez mond valakinek valamit). A Strong Interest Inventory is sorra került – ott talán a virágkötészet jött ki. Még egy drága konzultációt is kifizettem egy neves szakértőnél, de végül nem tudtam tovább finanszírozni.
Online tanfolyamokat vásároltam, ahol mind ugyanazokat a kérdéseket tették fel:
- Miről tudsz órákig beszélni?
- Mi volt a gyerekkori álmod?
- Mi az, amit csinálva észre sem veszed, hogy telik az idő?
- Mi érdekel igazán?
Az én válaszaim:
- Politika és vallás
- Egy nyár a Fekete-erdőben
- Takarítás, autómosás, fűnyírás (Felix Unger neve mond valamit?)
- Rengeteg dolog, például a virágkötészet
De ezek közül bármelyik is igazi szenvedélyem lenne? Nem igazán. Nem érzem, hogy boldogtalan lennék, ha egyiket sem csinálnám rendszeresen. Lehet, hogy rosszul tettem fel magamnak a kérdést?
- Szenvedély keresése helyett: hogyan találtam rá önmagamra?
- Miben vagyok tehetséges? Találd meg a szenvedélyed!
- Ikigai: hogyan találhatod meg a célod az életben?
- 7 tipp a hivatás megtalálásához
- Az életcél meghatározása
Mi a kérdés pontosan?
Talán, amikor azt keressük, mi a szenvedélyünk, valójában azt szeretnénk tudni, milyen munkát végezzünk, amiből meg is élünk, és amiért lelkesedni is tudunk?
Sokan vannak, akiknek a munkája nem a szenvedélyük, mégis boldogok – talán hétvégén vagy esténként élik ki az igazi érdeklődésüket. Mások viszont – mint én is voltam – görcsösen keresik azt az egyetlen igazi hivatást, amit akár ingyen is csinálnának, ha végre rájönnének, mi az.
Én is hittem, hogy nekem is van egy ilyen „nagy dolog”, csak ki kell ásnom magamból, amit évek megfelelése és megszokása temetett el. De a tesztek, konzultációk és keresések után sem lettem okosabb. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán velem van a baj. Túl unalmas vagyok? Érzelmileg kiüresedtem?
Egy időre feladtam a keresést, és beletörődtem egy olyan munkába, ami nem lelkesített, de legalább fizette a számlákat. Persze idővel újra feltámadt bennem a vágy, hogy valami értelmesebbet, izgalmasabbat találjak.
Egy blogon, ahol megosztottam a frusztrációmat, a szerző egy cikkét ajánlotta, amiben ő is hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Ott találkoztam a „szétszórt személyiség” kifejezéssel, és egy másik bloggal, ami kifejezetten hozzánk hasonló embereknek szól.
Ekkor jött a felismerés: én is polihisztor vagyok, vagy ahogy mostanában mondják: multipotenciális. Ez a szó írja le legjobban, amit érzek – többféle lehetőség, többféle érdeklődés. Miközben egyetlen hivatást kerestem, rájöttem, hogy sok is lehet!
- Évtervezés – készülj tudatosan a jövőre!
- Célok tervezése: a siker egyik kulcsa
- 45 év felett már öreg vagyok, hogy váltsak?
- Középtávú terv: hol leszel öt év múlva?
- A célok meghatározása az első lépés az úton
Normális vagyok
Ez felszabadító érzés volt. Rájöttem, hogy teljesen normális, ha nincs egyetlen dolog, ami hajt. Ami igazán motivál, az az új dolgok tanulása. Ez vagyok én – és ezzel végre tudok azonosulni.
Miután elfogadtam, hogy az én hivatásom az, hogy nincs hivatásom, végre elkezdhettem élvezni az újdonságokat, és építeni a sokféle tapasztalatra, amit a kíváncsiságomnak köszönhetek.
Lehet, hogy te is keresed a szenvedélyedet. Nem mondom, hogy hagyd abba! Mindenkinek magának kell megtalálnia a választ. Csak tudd: lehet, hogy nem is egyetlen válasz létezik.
Szerző: Darrell Cherry
