Énhatárok meghúzása

Az énhatárok védelme elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez. Ha nem állítasz fel határokat, könnyen kimerülhetsz. Érdemes megtanulni, hogyan húzd meg az énhatáraidat, és tartsd tiszteletben másokét is.

Az énhatárok segítenek megőrizni a mentális egészségedet. Meghatározzák, meddig terjed a felelősséged, és mi az, amit másoktól elvárhatsz. Ha tiszteletben tartod a saját és mások énhatárait, harmonikusabbak lesznek a kapcsolataid.

Az énhatárok fajtái

Különböző aspektusokból tudjuk védeni saját határainkat.

• A fizikai énhatárok a személyes térhez kapcsolódnak. Mindenkinek szüksége van személyes térre, amit másoknak tiszteletben kell tartaniuk. Ha valaki túl közel jön, kényelmetlenül érezheted magad. Fontos, hogy jelezd, ha valaki megsérti a személyes teredet. Így mások is megtanulják, hogyan tiszteljenek.
• Az érzelmi énhatárok az érzéseid védelméről szólnak. Ne hagyd, hogy mások manipuláljanak, vagy érzelmileg kihasználjanak. Ha valaki bántóan viselkedik, állj ki magadért. Mondd el, hogyan érzel, és mit vársz el. Így elkerülheted az érzelmi megterhelést.
• A szellemi énhatárok a gondolataid és véleményeid védelméről szólnak. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Ha valaki nem ért egyet veled, az rendben van. Azonban fontos, hogy tiszteljék a nézőpontodat. Ne hagyd, hogy mások elnyomják a gondolataidat.
• A lelki énhatárok a hitrendszered és értékrended védelméről szólnak. Mindenkinek joga van a saját hitéhez. Ha valaki megpróbálja rád erőltetni a nézeteit, állj ki magadért. Mondd el, hogy tiszteletben tartod az ő hitét, de elvárod, hogy ő is tisztelje a tiédet.

Az énhatárok védelme – hogyan csináld?

Az énhatárok védelme nem könnyű feladat, de elengedhetetlen.

Először is, ismerd meg önmagad. Tudd, mi az, ami fontos számodra, és mi az, amit nem tolerálsz. Ha tisztában vagy az értékrendeddel és szükségleteiddel, könnyebb lesz meghúzni a határaidat.

Kommunikálj világosan és határozottan! Mondd el, mit érzel, és mit vársz el! Ha valaki megsérti a határaidat, jelezd neki! Ne hagyd, hogy mások átlépjék a határaidat, mert ez hosszú távon kimerítő lehet!

Sokan nehezen mondanak nemet, mert félnek a konfliktusoktól. Azonban fontos, hogy megtanulj nemet mondani. Ha mindig igent mondasz, mások kihasználhatnak. Tanuld meg, hogyan utasítsd vissza a kéréseket anélkül, hogy bűntudatot éreznél.

Az öngondoskodás elengedhetetlen az énhatárok fenntartásához. Tarts szünetet, ha szükséged van rá. Pihenj, és tedd azt, ami feltölt. Ha figyelsz magadra, könnyebb lesz megvédeni a határaidat.

A határok védelme egy tanulási folyamat. Lehet, hogy eleinte hibázol, de ez rendben van. Tanulj a tapasztalataidból, és folyamatosan fejleszd magad. Ha valami nem működik, próbálj meg más megközelítést.

Tiszteld mások határait is. Ha másokat tiszteletben tartasz, ők is jobban fognak tisztelni téged. Legyél empatikus, és próbáld megérteni mások érzéseit és szükségleteit. Az empátia segít harmonikusabb kapcsolatok kialakításában.

Énhatárok védelme a munkahelyen

Az egyik legfontosabb énhatár a munkaidő és a pihenőidő elkülönítése. Ne engedd, hogy a munkaidőd túlnyúljon a kijelölt munkaórákon. Tanulj meg nemet mondani a túlórákra, különösen, ha azok rendszeressé válnak.

A munkaidő után kapcsold ki a munkahelyi értesítéseket, és ne válaszolj munkahelyi emailekre. Ez segít abban, hogy a pihenőidőd valóban pihenésre fordíthasd, és feltöltődve térj vissza a munkába.

Kommunikálj világosan és határozottan a munkahelyeden. Mondd el, ha valami nem fér bele az idődbe, vagy ha szükséged van segítségre. Ne félj kifejezni a véleményedet, de tedd ezt tiszteletteljesen. Az őszinte kommunikáció segít abban, hogy a munkatársaid és feletteseid megértsék és tiszteletben tartsák a határaidat.

Tarts rendszeresen szünetet, mozogj, és figyelj az egészségedre. Ha fáradt vagy, pihenj, és ne erőltesd túl magad. Az egészséges életmód és a rendszeres pihenés segít abban, hogy hosszú távon is megőrizd a munkakedvedet és a mentális egészségedet.

Tanuld meg, hogyan kezeld a munkahelyi konfliktusokat. Ne hagyd, hogy a nézeteltérések elmélyüljenek, és ne fojtsd el az érzéseidet. Ha probléma adódik, beszéld meg az érintettekkel nyíltan és tiszteletteljesen. Az időben kezelt konfliktusok elkerülik a feszültségek felhalmozódását és a munkahelyi légkör romlását.

A munkahelyeden határokat húzni kényes kérdés, mivel általában alkalmazottként nem te osztod a szerepeket. Viszont ebben az esetben is tiszteletben tarthatod magad azzal, hogy nem tűrsz el olyan dolgokat, amelyek már a határaidat fenyegetik.

Ha másképp nem megy, lépj tovább, keress egy másik munkahelyet.

Énhatárok védelme a családban

A családi kapcsolatokban is fontosak a határok. Ne hagyd, hogy a családtagok manipuláljanak, vagy túlzottan befolyásolják az életedet. Állíts fel határokat, és tartsd tiszteletben a másik fél határait is.

Mindenkinek szüksége van személyes térre és időre, még a családban is. Ez lehet egy külön szoba, egy kis sarok vagy egyszerűen csak idő, amit egyedül tölthetsz. Fontos, hogy a családtagok tiszteletben tartsák egymás személyes terét és idejét. Ha szükséged van egy kis magányra, mondd el ezt a családtagjaidnak, és kérd meg őket, hogy tartsák tiszteletben az igényeidet.

Legyél őszinte és nyílt a családtagjaiddal. Mondd el, ha valami zavar, és ne félj kifejezni az érzéseidet. Az őszinte kommunikáció segít abban, hogy a családtagok megértsék és tiszteletben tartsák a határaidat. Ha problémád van, beszéld meg nyugodtan és tiszteletteljesen.

Fontos, hogy a családtagok érzelmi támogatást nyújtsanak egymásnak, de az is lényeges, hogy mindenki megtartsa a saját függetlenségét. Ne hagyd, hogy a családtagok érzelmileg kihasználjanak, vagy túlzottan függjenek tőled. Támogasd őket, de tartsd tiszteletben a saját szükségleteidet is. Ha túlterheltnek érzed magad, jelezd ezt, és kérj segítséget.

A szülő-gyermek kapcsolatban különösen fontos az énhatárok meghúzása. A gyerekeknek szükségük van iránymutatásra és szabályokra, de fontos, hogy tiszteletben tartsák a szülők határait is. A szülőknek pedig meg kell tanulniuk, hogy a gyerekeik is egyéniségek, akiknek saját határaik és igényeik vannak.

Ne hagyd, hogy a nézeteltérések elmélyüljenek, és ne fojtsd el az érzéseidet. Ha probléma adódik, beszéld meg az érintettekkel nyíltan és tiszteletteljesen. Az időben kezelt konfliktusok elkerülik a feszültségek felhalmozódását és a családi légkör romlását.

Hogyan legyél határozott, ha eddig nem mertél magadért kiállni?

Ha eddig nehezen mondtál nemet, és nem mertél kiállni magadért, akkor itt az ideje változtatni. Határozottnak lenni nem egyszerű, de nem is lehetetlen.

Ismerd meg önmagad!

Az első lépés, hogy jobban megismerd magad. Tudd, mi az, ami fontos számodra, és mi az, amit nem tolerálsz. Ha tisztában vagy az értékeiddel és a szükségleteiddel, könnyebb lesz meghúzni a határaidat.

Írd le, mi az, amit szeretnél elérni, és mi az, amit szeretnél elkerülni. Ez segít tisztázni a céljaidat és az elvárásaidat.

Kezd kicsiben!

Nem kell rögtön nagy lépésekben gondolkodnod. Kezd kicsiben. Gyakorold a nemet mondást olyan helyzetekben, amelyek kevésbé feszélyeznek.

Például, ha valaki megkér, hogy segíts neki egy apró dologban, és te nem érzed magad képesnek rá, próbáld meg udvariasan visszautasítani. Mondd: „Sajnálom, de most nem tudok segíteni.” Ahogy egyre több ilyen helyzetben mondasz nemet, úgy fogsz egyre magabiztosabbá válni.

Használj én-üzeneteket!

Az én-üzenetek használata hatékony módszer a határozottság kifejezésére. Amikor valami zavar, mondd el, hogyan érzed magad, és mit szeretnél.

Például: „Úgy érzem, hogy túl sok feladatot kaptam, és ez túlterhelő számomra. Szeretném, ha kevesebb feladatot kapnék.”

Az én-üzenetek segítenek abban, hogy a másik fél megértse az érzéseidet és az igényeidet anélkül, hogy támadónak érezné magát.

Tartsd magad az elveidhez!

Ha egyszer meghatároztad a határaidat, tartsd magad hozzájuk. Ne hagyd, hogy mások befolyásoljanak vagy rávegyenek, hogy átlépd a határaidat.

Ha valaki nyomást gyakorol rád, maradj higgadt és határozott. Mondd el, hogy miért fontos számodra az adott határ, és tartsd magad hozzá.

Gyakorold az asszertív viselkedést!

Az asszertivitás azt jelenti, hogy magabiztosan és tiszteletteljesen kifejezed az érzéseidet és az igényeidet.

Például, ha valaki megsérti a határaidat, mondd el neki nyugodtan, de határozottan, hogy ez számodra nem elfogadható. Az asszertív viselkedés segít abban, hogy mások is tiszteletben tartsák a határaidat.

Kérj támogatást!

Ne félj segítséget kérni, ha szükséged van rá. Beszélj barátaiddal, családtagjaiddal vagy szakemberrel, ha úgy érzed, hogy nehézségeid vannak a határozottság kifejezésében. A támogatás segíthet abban, hogy magabiztosabbá válj.

Ha kiállsz magadért és nemet mondasz, amikor szükséges, jobban fogod érezni magad. Csökken a stressz szinted, és harmonikusabbak lesznek a kapcsolataid. Az önbecsülésed is növekedni fog, ami hosszú távon pozitív hatással lesz az életedre.

Az énhatárok azok az elvárások és igények, amelyeknek köszönhetően biztonságban és kényelmesen érezheted magad a kapcsolataidban. A kapcsolatra vonatkozó elvárások segítenek abban, hogy mentálisan és érzelmileg is rendben légy. Ahhoz, hogy a másokkal való érintkezés során ne érezd magad kényelmetlenül, azt is meg kell tanulnod, mikor mondj igent és mikor nemet.

Honnan tudhatod, hogy határokat kell kijelölnöd?

A mentális egészségünket érintő problémákat, mint például a szorongást, a stresszre adott idegrendszeri válaszaink váltják ki a leggyakrabban.

Ha stresszelünk, az agyunk nehezen tud megpihenni, és ez az alvásunkat is befolyásolja. És ha mindez még nem lenne elég, akkor egy ponton túl a félelem is bekapcsol.

Határokat kell hát húznod, hogy megvédd magad. Milyen jelekre figyelj?

• Nincs időd saját magadra.
• Gyakran arról álmodozol, hogy otthagysz, csapot, papot, és eltűnsz.
• Igyekszel elkerülni azokat a telefonhívásokat és interakciókat, amelyekről azt gondolod, valamit kérni fognak tőled.
• Túlterhelt vagy.
• Neheztelsz azokra, akik segítséget kérnek tőled.
• Arról teszel megjegyzéseket, hogy segítesz másoknak, de semmit sem kapsz viszonzásul.
• Kiégettnek érzed magad.

Mi lehet az oka annak, ha nem tartják tiszteletben a határaidat?

A határok tiszteletben tartása vagy éppen azok figyelmen kívül hagyása összetett dinamikán alapul, amely számos tényezőtől függ.

• Nem veszed magad komolyan. Ha nem vagy magabiztos az igényeid kifejezésében, mások hajlamosak lehetnek átlépni a határaidat vagy nem ismerik el azokat.
• Nem gondolod, hogy az emberek számonkérhetők.
• Mentegetőzöl és bocsánatot kérsz, ha kijelölöd a határaidat.
• Túl nagy rugalmasságot engedsz meg.
• Homályosan fogalmazol. Lehet, hogy nem kommunikálsz egyértelműen és határozottan az igényeidről és határaidról, ezért mások nem értik vagy nem veszik komolyan azokat.
• Még nem beszéltél a határaidról, csakis a fejedben léteznek.
• Azt feltételezed, hogy elegendő egyetlen alkalommal kijelölni a határaidat.
• Azt feltételezed, hogy az emberek majd a viselkedésed alapján kitalálják, hogy mit akarsz, és mire van szükséged, ha esetleg megsértenek valamilyen határt.

Az a fontos, hogy felismerd ezeket az okokat és megfelelő lépéseket tegyél annak érdekében, hogy határaidat tiszteletben tartsák.

Ez lehet kommunikációs tréningeken való részvétel, önérvényesítő készségek fejlesztése, vagy bizonyos emberek társaságának korlátozása.

Az énhatárok kijelölésének problémái

Az énhatárok kijelölése egy folyamat, amely időt és gyakorlást igényel. Azonban a befektetés megéri, mert segíthet megőrizni a mentális és érzelmi egészségünket, boldogabbá és teljesebbé válni.

Mindenki más fontosabb, mint saját magunk

Ha önmagadnak sosem vagy túl fontos, az első jele lehet annak, hogy a másoknak való segíteni akarás csapdájába estél.

Nyugodtan mondhatsz nemet egy segítségkérésre és figyelhetsz elsőként a saját szükségleteidre. (A repülőn is először mindenkinek magának kell felvennie az oxigénmaszkot, mert csak így tud segíteni bárki máson.)

Az, hogy figyelsz magadra nem annyiból áll, hogy gyógyfürdőzöl egy napot. És egyáltalán nem önző dolog a részedről.

A kimerült embereknek több tennivalójuk van, mint amennyi időre szükségük lenne a feladataik elvégzéséhez. Szüntelenül azt pörgetik az agyukban, hogyan lehetne még többet kipréselni a már amúgy is zsúfolt napirendjükből.

Ez a fajta állandó elfoglalt nyüzsgés kultúránk népbetegsége. Mindenki azon fáradozik, hogy egyre több és több dolgot csináljon. Az időre csak utólag gondolunk, ám mindezért a jóllétünkkel figyelünk.

Neheztelünk másokra, a világra

Ha nem jelöljük ki a határainkat, neheztelni fogunk, és a neheztelés eredményeképpen úgy fogjuk érezni, hogy kihasználnak bennünket. Frusztráltak, ingerlékenyek, mérgesek és keserűek vagyunk. A neheztelésünk kihat arra, hogyan bánunk az emberekkel.

Nem engedi, hogy a legjobb formánkat hozzuk a kapcsolatainkban. Konfliktusokat szül, paranoiddá tesz bennünket, falat húz körénk.

A hosszú ideig dédelgetett neheztelés befolyásolja, milyen szándékokat tulajdonítunk másoknak. Amikor neheztelünk, nem a segítségnyújtás örömével teszünk meg valamit, hanem mert kötelező.

Elkerüljük a kényes helyzeteket

Ha eltűnünk, figyelmen kívül hagyunk másokat, akkor tulajdonképpen elkerülünk. Ha nem válaszolunk egy kérésre vagy nem jelenünk meg valahol, akkor elkerüljük a helyzeteket, ahelyett, hogy proaktívan kezelnénk.

Ám az elkerüléssel csak elnyújtjuk a gondot, vagyis ugyanazok a problémák fognak újra és újra felbukkanni az életünkben.

Ha megtanultad asszertívan megfogalmazni a határaidat, az segít megszüntetni ezeket a tüneteket, és megbirkózol majd a depresszióval és szorongással is.

A határok kijelölésének két lépése

Két lépés, amely leírva könnyűnek tűnik, megvalósításuk már több feszültséget okozhat. De ne add fel! Ahogy haladsz előre a folyamatban, úgy válhat egyre könnyebbé a határaid kijelölése.

Közöld a határaidat

Az első lépés, hogy egyértelműen szavakkal is kommunikáld az igényeidet. Az emberek nem képesek a testbeszéded, vagy a kimondott elvárásaid alapján pontosan következtetni a határaidra.

Amikor azonban világosan kijelented, mit vársz el, kevés lehetőségük maradt, hogy félreértsék, mit tartasz működőképesnek.

Valósítsd meg tettekben is!

A viselkedéseddel is fent kell tartanod mindazt, amit kommunikáltál. A másik embertől várni, hogy olvasson a gondolataidban az egészségtelen kapcsolat receptje. A cselekvésre is szükség van.

Tegyük fel például, hogy korábban azt mondtad a barátodnak, nagyon fontos nekem, hogy te is tartsd magad ahhoz, amit közösen elterveztünk. Ha úgy érzed, muszáj rajta változtatnod, kérlek, pár órával előtte küldj üzenetet.

Mivel szóban már kifejezted a határaidat, ha a barátod mégis megsérti, a tetteiddel is meg kell erősítened azokat. Ebben az esetben közlöd a barátoddal, hogy nem tudod elfogadni a megváltozott tervet, mert nem szólt időben.

Kedvesen azt mondhatod, szívesen lógnék veled, de már nem variálom át a programomat. Beszéljünk meg valami közös programot a jövő hétre.

Az emberek legnagyobb félelme az szokott lenni ennek kapcsán, vajon mások hogyan fognak reagálni. Ezért készüljünk fel arra, mi is történhet.

A leggyakoribb reakciók, amelyeket kapni fogsz, ha kijelölöd a határaidat

Jó, ha fontolóra veszed, miféle reakciókkal találkozhatsz.

A határszabásra adott gyakori reakciók, hogy ellenszegülnek, tesztelik a kijelölt határt, figyelmen kívül hagyják, az okait keresik és megkérdőjelezik, védekező pozíciót vesznek fel, köddé válnak, eltűnnek az életedből, csönddel büntetnek, elfogadják.

Milyen jelek mutatnak arra, hogy a kapcsolat egészségtelen?

• Nem tudod kifejezni az igényeidet, mert a másik fél nem hajlandó meghallgatni.
• A másik fél nem hajlandó jogos és ésszerű kérésednek eleget tenni.
• Érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás zajlik.
• A legtöbb interakció után szomorú, dühös, elcsigázott vagy csalódott vagy.
• Egyoldalú a kapcsolat, te adsz, a másik elvesz.
• Bizalomhiány jellemzi a kapcsolatotokat.
• A másik nem hajlandó változtatni az egészségtelen viselkedés mintáján.
• Olyan függőséggel él a másik, amely rád nézve is káros.

Mit történhet, ha elmulasztjuk kijelölni a határokat?

Kiégünk.

A kiégés teljesen a hatalmába kerít, a gyógyír rá pedig a határok kijelölése. Akkor égünk ki, amikor érzelmileg, mentálisan vagy fizikailag kimerülünk.

Sok esetben krónikus frusztráltsághoz, a kötelességeink elhanyagolásához, hangulatváltozásokhoz és elkerüléshez vezet.

A kiégés okai

• Nem tudjuk, mikor mondjunk nemet.
• Nem tudjuk, hogyan mondjunk nemet.
• Fontosabbnak tartunk másokat magunknál.
• Az emberek kedvében akarunk járni.
• Szuperhős-szindrómától szenvedünk („Majd én megcsinálok mindent!”)
• Irreális elvárásokat dédelgetünk.
• Nem ismerik el, nem értékelik, amit tettünk.
• Ha újra és újra azt hallgatjuk, hogy valaki ugyanarra panaszkodik.
• Ha mindent megteszünk, de csak kevéssé értékelik az erőfeszítéseinket.
• Ha tanácsokat adunk olyanoknak, akik nem becsülik a visszajelzéseinket.
• Ha olyanokkal beszélgetünk, akik érzelmi terheket raknak ránk.
• Ha olyasmiket csinálunk, amik nem tesznek boldoggá.
• Ha nincs egyensúly, harmónia a szerepeink és kötelességeink terén.
• Ha túl magas elvárásokat támasztunk a munkahelyen, otthon vagy a kapcsolatainkban.
• Ha szüntelenül azt érezzük, kontrollálnunk kell azokat a helyzeteket is, amelyek kívül esnek a hatáskörünkön.

A határkijelölés egyik legnyilvánvalóbb módja az, ha nemet mondunk, de gyakran beleegyezünk olyasmikbe is, amiket nem akarunk, csak azért, hogy ne tűnjünk undoknak, vagy meg ne bántsunk, fel ne bosszantsunk valakit.

Egyenes út a szorongáshoz

Néha olyan dolgokra is rábólintunk, amire nincs is időnk, vagy amit nem is igazán tudunk, hogyan csináljunk. Aztán pedig kezdünk szorongani mindazon dolgok miatt, amelyekre igen mondtunk, és megígértük, hogy megtesszük másokkal, vagy másokért.

Aggodalmaskodunk, hogyan leszünk képesek mindenre is, vagy ha helyesen csinálunk ki a mindent. Amikor ezek az aggodalmak már teljesen kitöltik a gondolatainkat, szorongást érzünk.

A szorongás kiváltó okainak kezelése tehát azt jelenti, hogy kijelöljük a határt, mire vagyunk reálisan nézve képesek és hajlandók.

Szorongást ébreszt az is, ha irreális elvárásokat támasztunk önmagunkkal, vagy másokkal szemben.

Az elvárásokat olykor az szüli, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal, de érkezhetnek a családunk részéről is, a barátainktól, és lehetnek kulturális normák is. Ha gyakran szorongsz, fontos, hogy tudatosítsd, mi reális elvárás, és mi nem az.

Megerősítések azoknak, akik szorongással küzdenek

A pozitív megerősítések segítenek nézőpontot váltani.

• Nem számít, hogy mit tettem vagy mit gondolnak rólam mások, alapvetően értékes és méltó vagyok a szeretetre és tiszteletre.
• Jogom van elvárásokat támasztani.
• Tisztelettel és kedvességgel kell bánnom magammal, akárcsak másokkal.
• Az egészséges kapcsolatokban a vágyaimat tudomásul veszik és elfogadják.
• Ha kijelölöm a határaimat, az emberek akkor is kapcsolatban maradnak majd velem.
• Ha kényelmetlenül érzem magam közben, akkor is ki tudom fejezni az elvárásaimat.

A legnehezebb része a folyamatnak, hogy ha a határszabás eredményeképpen kényelmetlenül érezzük magunkat, azzal meg kell birkóznunk.

Ez a diszkomfortérzés a legfőbb oka annak, hogy el akarjuk kerülni a határok kijelölését. Gyakori jelenség, hogy a határszabás után bűntudatot érzünk, félünk, szomorúak vagyunk, lelkiismeretfurdalás kínoz vagy kínosan feszengünk.

A bűntudat jellemzően akkor tör ránk, amikor azt hisszük, rosszat teszünk. Abból fakadt, hogy mire programoztak, mi történik, ha megmondod másoknak, mire van szükséged vagy mit akarsz.

Mit kerülj el, amikor kijelölöd a határaidat?

Soha, de soha ne kérj bocsánatot miatta. Ha megteszed, azt sugallod, hogy az elvárásaidról még tárgyalhattok, vagy magad sem hiszed, hogy szabad azt kérned, amit éppen akarsz.

Ne hezitálj, ne beszélj sokat és mindig légy lényegretörő a válaszodban is!

Gondolatok, amiket érdemes fontolóra venned

1. Nemet mondok azokra a dolgokra, amelyeket nem szeretek.
2. Nemet mondok azokra a dolgokra, amelyek nem szolgálják a növekedésemet.
3. Nemet mondok mindenre, ami az értékes időmet rabolja.
4. Egészséges emberekkel töltöm az időmet.
5. Csökkentem az interakciók számát és hosszúságát azokkal, akik elszívják az energiáimat.
6. Védem az energiáimat azokkal szemben, akik a józanságomat veszélyeztetik.
7. Pozitív módon beszélek magamról.
8. Megengedem magamnak az érzéseimet, és nem ítélem el magamat miattuk.
9. Megbocsátom magamnak, ha hibázom.
10. Aktívan művelem önmagam legjobb verzióját.
11. Kikapcsolom a telefonomat, ha azt tartom helyesnek.
12. Alszom, ha fáradt vagyok.
13. A saját dolgaimmal foglalkozom.
14. Nehéz döntéseket is meghozok, mert az egészségemet szolgálják.
15. Időt szakítok azokra a tevékenységekre, amelyek örömet szereznek nekem.
16. Igent mondok azokra a tevékenységekre, amelyek érdekelnek, még ha aggódom is amiatt, hogy először próbálom ki.
17. Egyedül is megtapasztalok dolgokat, és nem várok arra, hogy a megfelelő emberek csatlakozzanak hozzám.

Ha szeretnéd még jobban megismerni önmagad, további fontos információkat találsz az Önismeret – mit jelent, miért fontos, és hogyan segít jobban élni? c. cikkben.

---

Források:

Nedra Glover Tawwab: Énhatárok

John C. Maxwell: Egyszer nyersz, egyszer tanulsz

Greg Mckeown: Lényeglátás – Kevesebbet, de jobbat