EGYEDÜLLÉT ÉS MAGÁNY – HOGYAN LEGYÜNK JÓL?
Lehet, hogy valaki egyedül tölt egy egész délutánt, mégsem érzi magát magányosnak. Sétál, olvas, zenét hallgat, elmegy valahová, vagy egyszerűen élvezi, hogy néhány órán keresztül nem kell senkihez alkalmazkodnia.
És ennek az ellenkezője is megtörténhet. Ülhetünk egy családi vacsorán, dolgozhatunk egy emberekkel teli munkahelyen, lehetnek ismerőseink, barátaink, sőt élhetünk párkapcsolatban is, miközben mégis azt érezzük: egyedül vagyunk.
Az egyedüllét és magány ezért nem ugyanaz.
Az egyedüllét elsősorban egy helyzet: éppen nincs velünk más. A magány ezzel szemben egy belső élmény, amely inkább arról szól, hogy hiányzik valamilyen számunkra fontos kapcsolódás.
Az egyik nem feltétlenül vezet a másikhoz.
Sőt, mindkettőből fontos dolgokat tudhatunk meg arról, hogyan működünk: mennyi kapcsolódásra van szükségünk, milyen kapcsolatokat szeretnénk, mennyi saját tér esik jól, és mennyire tudunk önmagunkkal is jól lenni.
Mi a különbség az egyedüllét és a magány között?
A hétköznapi beszédben gyakran egymás szinonimájaként használjuk az egyedüllétet és a magányt. Pedig fontos különbség van közöttük.
Egyedül lenni azt jelenti, hogy egy adott pillanatban vagy időszakban nincsenek körülöttünk mások, illetve valamilyen tevékenységet mások nélkül végzünk.
Egyedül dolgozunk otthon, egyedül megyünk sétálni, töltünk el egy estét vagy ülünk be egy kávézóba. Vagy egyszerűen becsukjuk magunk mögött az ajtót, mert néhány órán keresztül szeretnénk nyugalomban lenni.
Az egyedüllét önmagában nem mondja meg, hogyan érezzük magunkat.
Lehet kellemes, felszabadító és pihentető. De lehet kényszerű, nehéz és fájdalmas is.
A magány ezzel szemben elsősorban szubjektív élmény. Akkor jelenhet meg, amikor különbséget érzünk a vágyott és a tényleges kapcsolataink között.
Nem feltétlenül az hiányzik, hogy több ember legyen körülöttünk. Lehet, hogy mélyebb beszélgetésre vágyunk. Arra, hogy valaki igazán ismerjen bennünket. Hogy legyen kivel megosztani egy élményt. Hogy tartozzunk valahová. Vagy egyszerűen legyen valaki, akit felhívhatunk, amikor történik velünk valami.
Ezért lehet valaki egyedül anélkül, hogy magányos lenne, és lehet magányos úgy is, hogy szinte soha nincs egyedül.
| Egyedüllét | Magány |
| inkább helyzet vagy állapot | inkább szubjektív élmény |
| lehet választott | gyakran nem választott |
| lehet kellemes és feltöltő | általában kellemetlen |
| teret adhat pihenésnek, gondolkodásnak | valamilyen kapcsolódás hiányát jelezheti |
| önmagában nem probléma | tartósan megterhelő lehet |
Éppen ezért érdemes különválasztani azt a két kérdést, hogy mennyit vagyunk egyedül, illetve hogy mennyire érezzük magunkat magányosnak.
Miért érezhetjük magunkat magányosnak?
A magány legegyszerűbb magyarázata az lenne, hogy kevés ember van körülöttünk.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
Két embernek lehet hasonló méretű társasági köre, miközben az egyik elégedett a kapcsolataival, a másik pedig erősen magányosnak érzi magát.
Ennek egyik oka, hogy nemcsak a kapcsolatok száma számít, hanem az is, mit kapunk ezektől a kapcsolatoktól, és mire lenne szükségünk.
Lehet sok ismerősünk, miközben nincs senki, akivel igazán személyes dolgokról beszélhetnénk.
Lehetnek barátaink, akikkel egyre ritkábban találkozunk.
Lehet egy összetartó családunk, miközben hiányzik valaki, akivel hasonló az érdeklődésünk vagy a gondolkodásunk.
És lehet párkapcsolatunk is úgy, hogy közben érzelmileg távol érezzük magunkat a másiktól.
Felnőttként a kapcsolataink is megváltoznak
A magány élethelyzetekhez is kapcsolódhat.
Fiatalabb korban számos kapcsolat szinte automatikusan kialakul. Nap mint nap találkozunk ugyanazokkal az emberekkel az iskolában, az egyetemen, a kollégiumban, a munkahelyen vagy különböző közösségekben.
Később ez megváltozhat.
Költözünk. Munkahelyet váltunk. Gyermekeink születnek. Más lesz a napirendünk. Egy régi barát másik városba kerül. Valakivel egyszerűen más irányba fejlődik az életünk. Egy kapcsolat megszakad, vagy észrevétlenül annyira megritkul, hogy már alig része a hétköznapjainknak.
Felnőttként ezért sok kapcsolatot már tudatosabban kell fenntartani.
A magány felnőttként nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek kapcsolataink. Néha inkább azt, hogy a régi kapcsolati rendszerünk már nem illeszkedik ahhoz az élethez, amelyet jelenleg élünk.
Neked ajánljuk: BARÁTSÁG – MITŐL LESZ IGAZÁN JÓ EGY KAPCSOLAT?
Emberek között is érezhetjük magunkat egyedül
Különösen zavarba ejtő lehet a magány akkor, amikor látszólag nem lenne rá „okunk”.
Hiszen vannak körülöttünk emberek.
Mégis hiányozhat az az érzés, hogy valaki valóban kíváncsi ránk. Hogy elmondhatjuk, ami foglalkoztat bennünket. Hogy megértenek. Hogy nemcsak egymás mellett élünk vagy beszélgetünk, hanem valóban kapcsolódunk.
Ez a magány párkapcsolatban is megjelenhet. Attól, hogy két ember együtt él, még nem automatikus az érzelmi közelség.
A társaság tehát önmagában nem feltétlenül oldja fel a magányt.
Mit tehetünk, ha magányosnak érezzük magunkat?
Amikor magányosak vagyunk, könnyen megszülethet az egyszerű következtetés:
Több emberre van szükségem.
Néha valóban ez a helyzet. De nem mindig.
Hasznosabb lehet először azt megérteni, pontosan mi hiányzik.
Próbáld befejezni ezt a mondatot:
„Most jó lenne valaki, akivel…”
…beszélgethetnék.
…elmehetnék valahová.
…megoszthatnám, mi történt velem.
…együtt nevethetnék.
…hasonló dolgokról gondolkodhatnék.
…csendben is jól érezhetném magam.
…megbeszélhetném ezt a problémát.
…rendszeresen találkozhatnék.
A válasz sokkal többet elárulhat arról, mire vágyunk, mint önmagában az, hogy „magányos vagyok”.
Előfordulhat, hogy új emberekkel szeretnénk megismerkedni. Máskor nem új kapcsolatok hiányoznak, hanem a meglévőket szeretnénk elmélyíteni. Lehet, hogy közösségre vágyunk. Vagy egyetlen olyan emberre, akivel őszintén tudunk beszélgetni.
A magánnyal való megküzdés ezért nem feltétlenül arról szól, hogyan vegyük körül magunkat minél több emberrel. Inkább arról, hogyan találjuk meg azt a fajta kapcsolódást, amelyre valóban szükségünk van.
Egyedül lenni viszont nem feltétlenül probléma
A magány kellemetlen élménye miatt könnyű magát az egyedüllétet is negatív állapotnak tekinteni.
Pedig az egyedül töltött idő fontos része lehet egy kiegyensúlyozott életnek.
Amikor másokkal vagyunk, szinte folyamatosan reagálunk valamire.
Beszélgetünk. Figyelünk. Válaszolunk. Döntéseket egyeztetünk. Alkalmazkodunk. Kompromisszumokat kötünk. Gondoskodunk másokról. Figyelembe vesszük, hogy nekik mire van szükségük.
Ez természetes része az emberi kapcsolatainknak.
Időnként azonban jó lehet olyan időszakokat teremteni, amikor nem kell senki más ritmusához igazodnunk.
Ha éppen csendre vágyunk, lehet csend. Ha sétálnánk, elindulhatunk. Ha fél órán keresztül szeretnénk nézelődni egy könyvesboltban, senki nem sürget. Ha inkább otthon maradnánk, nem kell egyeztetni.
Ez az egyik oka annak, miért van szükségünk néha egyedüllétre.
Az egyedüllétnek pozitív oldalai is lehetnek
Az egyedüllét nem pusztán a társaság hiánya.
Lehet saját tér.
Adhat lehetőséget pihenésre, gondolkodásra, elmélyülésre vagy egyszerűen arra, hogy azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van.
Az egyedüllét pozitív oldalai között ezért megjelenhet:
- a nyugalom és a külső ingerek csökkenése;
- a regenerálódás;
- a saját időnk feletti nagyobb szabadság;
- az önállóság;
- a kreatív tevékenységekre fordítható idő;
- a gondolataink rendezése;
- saját érdeklődési területeink követése;
- önmagunk jobb megismerése.
Persze nem minden egyedül töltött idő ilyen.
Óriási különbség van aközött, hogy szeretnénk egyedül lenni, vagy aközött, hogy egyedül vagyunk, miközben társaságra vágyunk.
Ezért arra a kérdésre, hogy jó-e egyedül lenni, nincs minden helyzetre érvényes igen vagy nem válasz.
Sokkal fontosabb az, hogyan éljük meg az adott helyzetet.
Miért olyan nehéz mégis egyedül lennünk?
Az otthoni egyedüllétet viszonylag természetesnek tartjuk. Más helyzetek azonban könnyen kellemetlenné válhatnak.
Egyedül sétálni? Semmi különös.
Egyedül futni? Teljesen megszokott.
De mi történik, ha egyedül ülünk be egy étterembe?
Vagy moziba megyünk?
Elutazunk valahová?
Megnézünk egy kiállítást?
Beülünk egy kávézóba úgy, hogy nem várunk senkire?
Sokan ilyenkor nem magát az egyedüllétet érzik kellemetlennek, hanem azt, amit szerintük mások gondolhatnak róluk.
„Biztos azt hiszik, nincs kivel jönnöm.”
„Furcsán néznek majd.”
„Mindenki más társasággal van.”
Bizonyos tevékenységeket egyszerűen társas programként tanultunk meg értelmezni. Emiatt szokatlannak érezhetjük, amikor egyedül végezzük őket.
Pedig az, hogy valaki egyedül csinál programot, önmagában semmit nem mond arról, vannak-e barátai, párkapcsolata vagy családja.
Lehet, hogy egyszerűen szeretett volna elmenni valahová, és nem várta meg, amíg valaki más is ráér.
Meg lehet tanulni jól lenni egyedül?
Nem mindenki számára ugyanolyan könnyű az egyedüllét.
Van, aki kifejezetten keresi. Más néhány óra után már társaságra vágyik. Megint más számára nem maga az egyedüllét nehéz, hanem az, hogy nem tudja, mit kezdjen az így felszabaduló idővel.
Ráadásul nem ugyanaz kibírni az egyedüllétet, mint jól érezni magunkat benne.
Ha szeretnénk megtanulni jobban egyedül lenni, nem feltétlenül kell rögtön egyhetes magányos utazással kezdenünk.
Lehet egy séta.
Egy kávé.
Egy kiállítás.
Egy délelőtt otthon úgy, hogy nem töltjük ki minden percét feladatokkal.
Vagy egy olyan program, amelyre régóta kíváncsiak vagyunk, de eddig azért nem mentünk el, mert nem találtunk hozzá társaságot.
A minőségi egyedül töltött idő nem attól lesz értékes, hogy különleges dolgokat csinálunk. Sokkal inkább attól, hogy nem pusztán várakozó állapotként tekintünk rá addig, amíg újra másokkal lehetünk.
Az egyedüllét az önismeret tere is lehet
Más emberek között folyamatosan érkeznek külső visszajelzések.
Valaki kérdez tőlünk valamit. Valaki szeretne valamit. Beszélgetünk. Alkalmazkodunk. Reagálunk mások hangulatára, terveire és véleményére.
Egyedül ezeknek az ingereknek egy része eltűnik.
És néha éppen ekkor vesszük észre, hogy mi zajlik bennünk.
Mihez lenne kedvem, ha most senkihez nem kellene alkalmazkodnom?
Mivel tölteném az időmet, ha senki nem látná?
Mi érdekel valójában?
Milyen gondolatok térnek vissza újra és újra?
Mire vágyom?
Mi az, amit csak megszokásból csinálok?
Miben döntök azért, mert ezt várják tőlem?
Mit hiányolok az életemből?
Az egyedüllét és önismeret ezért szorosan kapcsolódhat egymáshoz.
Ez azonban nem automatikus.
Lehet valaki órákon keresztül egyedül úgy is, hogy közben folyamatosan dolgozik, görgeti a telefonját, sorozatot néz vagy más ingerekkel tölti ki minden szabad percét.
Önmagunk megfigyeléséhez időnként nemcsak társaság nélküli időre, hanem valódi belső térre is szükség lehet.
Mit tanulhatunk magunkról az egyedüllétben?
Az egyedül töltött idő egyik érdekes tapasztalata lehet annak felismerése, hogy mennyire különböznek a saját igényeink attól, amit természetesnek vagy elvártnak gondolunk.
Talán azt hittük, sok társasági programra van szükségünk, és kiderül, hogy valójában kevesebb is elég.
Vagy éppen fordítva: azt gondoltuk, jól megvagyunk egyedül, miközben rájövünk, hogy hiányzik egy olyan kapcsolat, amelyben valóban megoszthatjuk magunkat.
Az is kiderülhet, milyen tevékenységeket élvezünk önmagukért, és melyeket főként a társaság miatt.
Az egyedüllét tehát nem cél, hanem egy olyan helyzet is lehet, amelyben valamivel tisztábban meghalljuk a saját válaszainkat.
Lehet teljes életünk kevés kapcsolattal is?
Könnyű beleütközni abba a kimondott vagy kimondatlan elképzelésbe, hogy a tartalmas élethez nagy baráti körre, sok társasági programra és állandó kapcsolódásra van szükség.
Az emberek társas igénye azonban nem egyforma.
Van, akinek sok különböző kapcsolat és rendszeres közösségi élet esik jól. Másnak néhány szoros kapcsolat mellett nagyobb saját térre van szüksége.
Önmagában ezért a kapcsolatok száma keveset mond arról, hogy valaki mennyire elégedett a társas életével.
Érdemesebb azt kérdezni:
Megkapom-e a jelenlegi kapcsolataimból azt a kapcsolódást, amelyre szükségem van?
Ráadásul nem kell minden kapcsolatnak ugyanazt adnia.
Lehet valaki, akivel mély dolgokról beszélgetünk.
Másvalakivel sportolunk.
Lehetnek munkatársaink, akikkel szeretünk együtt lenni, de a magánéletünket nem osztjuk meg velük.
Lehet családunk, egy régi barátunk, egy hobbihoz kapcsolódó közösségünk és néhány lazább ismeretségünk.
Ezek együtt is alkothatnak olyan kapcsolati hálót, amelyben jól érezzük magunkat.
Ezért kevés kapcsolattal is lehet tartalmas életet építeni, ha ezek a kapcsolatok és a saját életünk egyéb területei valóban fontosak számunkra.
Szükségünk van-e mindig társaságra?
Az ember társas lény – ebből azonban nem következik, hogy minden pillanatban társaságban kell lennünk.
A kapcsolódás iránti igény és az egyedüllét iránti igény ráadásul ugyanabban az emberben is jelen lehet.
Lehet, hogy péntek este szeretnénk találkozni valakivel, szombat délután viszont már csendre vágyunk.
Egy mozgalmas hét után jóleshet egy teljesen üres nap.
Hosszabb egyedüllét után pedig éppen egy beszélgetésre vagy közös programra vágyhatunk.
Ezért talán nem is az a legjobb kérdés, hogy:
„Társasági ember vagyok, vagy inkább szeretek egyedül lenni?”
Hanem ez:
Mennyi kapcsolódásra és mennyi saját térre van szükségem az életem jelenlegi szakaszában?
A válasz ráadásul idővel változhat.
A társas támogatás: amikor szükségünk van másokra
Az, hogy megtanulunk jól lenni egyedül, nem jelenti azt, hogy mindent egyedül kell megoldanunk.
Vannak helyzetek, amikor kifejezetten másokra van szükségünk.
A társas támogatás azonban többféle lehet.
Érzelmi támogatást kapunk, amikor valaki meghallgat bennünket, együttérez velünk, vagy egyszerűen jelen van.
Gyakorlati támogatásról beszélhetünk, amikor valaki konkrétan segít valamiben.
Információs támogatás lehet egy tanács, tapasztalat vagy olyan információ, amely segít eligazodni egy nehéz helyzetben.
És fontos lehet önmagában a valahová tartozás érzése is: amikor vannak emberek, akikkel valamilyen közös pont összeköt bennünket.
Az önállóság és a segítségkérés tehát nem egymás ellentétei.
Lehetünk képesek egyedül is működni, miközben felismerjük azokat a helyzeteket, amikor jobb valakihez kapcsolódni.
Kapcsolódás és egyedüllét: nem kell választanunk
Az egyedüllétről szóló tanácsok néha arra futnak ki, hogy tanuljunk meg annyira jól lenni önmagunkkal, hogy többé ne legyen szükségünk másokra.
A magányról szóló tanácsok pedig olykor ennek éppen az ellenkezőjét sugallják: ha sokat vagyunk egyedül, több emberrel és több programmal kellene megtöltenünk az életünket.
A kettő között azonban rengeteg lehetőség létezik.
Nem kell választanunk az önállóság és a kapcsolatok között.
Nem kell folyamatos társaság ahhoz, hogy tartalmas kapcsolataink legyenek.
És nem kell lemondanunk a kapcsolódásról ahhoz, hogy értékelni tudjuk a saját társaságunkat.
Jó esetben képesek vagyunk kapcsolódni másokhoz, amikor kapcsolódásra van szükségünk, és képesek vagyunk egyedül is jól lenni, amikor saját térre vágyunk.
A két képesség nem egymás ellentéte.
Mikor válhat problémává a magány?
Időnként szinte mindenki érezheti magát magányosnak.
Lehet egy olyan hétvége, amikor mindenki más elfoglalt. Hiányozhat valaki, aki korábban fontos része volt az életünknek. Kerülhetünk új környezetbe, ahol még nincsenek kialakult kapcsolataink.
Az ilyen időszakok önmagukban nem feltétlenül jelentenek problémát.
Más a helyzet akkor, ha a magány hosszabb időn keresztül fennmarad, jelentős szenvedést okoz, vagy egyre inkább meghatározza a hétköznapjainkat.
Érdemes komolyabban foglalkozni vele például akkor, ha:
- egyre inkább visszahúzódunk másoktól;
- szeretnénk kapcsolatokat, de tartósan képtelennek érezzük magunkat a kapcsolódásra;
- a magány jelentősen befolyásolja a hangulatunkat;
- a mindennapi teendőinket, munkánkat vagy kapcsolatainkat is megnehezíti;
- úgy érezzük, saját eszközeinkkel nem tudunk változtatni a helyzeten.
Ilyenkor nem kell feltétlenül egyedül megoldani mindent. A megfelelő támogatás megtalálása maga is lehet egy fontos lépés.
Merre indulj tovább?
Az egyedüllét és magány sokféle kérdést takar. Attól függően, hogy jelenleg mi foglalkoztat, más irány lehet hasznos számodra.
Ha most inkább a magány foglalkoztat
Miért érzem magam egyedül?
Ha vannak körülötted emberek, mégis gyakran magányosnak érzed magad, érdemes közelebbről megvizsgálni, pontosan milyen kapcsolódás hiányzik.
Hogyan küzdjek meg a magánnyal?
Mit tehetsz akkor, ha több vagy mélyebb kapcsolatra vágysz, és hogyan indulhatsz el a változtatás felé?
Magány felnőttként
Miért válhat nehezebbé a kapcsolatok kialakítása és fenntartása az életkor előrehaladtával?
Magány párkapcsolatban
Hogyan lehetséges, hogy valaki a párja mellett is magányosnak érzi magát?
Társas támogatás
Miért fontos, hogy legyenek olyan emberek az életünkben, akikhez szükség esetén fordulhatunk?
Ha szeretnél jobban lenni egyedül
Hogyan legyek egyedül?
Mit tehetünk, ha nehéz elviselni a társaság nélküli időt?
Hogyan tanuljuk meg élvezni az egyedüllétet?
Az egyedül töltött idő nemcsak átvészelhető, hanem valóban kellemes része is lehet az életünknek.
Hogyan töltsünk minőségi időt egyedül?
Nem feltétlenül több programra van szükség – inkább arra, hogy az egyedül töltött idő ne csak két társas esemény közötti üresjárat legyen.
Egyedül programot csinálni – miért érezzük ezt furcsának?
Miért természetes egyedül sétálni, miközben egy étterembe vagy moziba már sokkal nehezebben ülünk be társaság nélkül?
Ha az egyedüllét pozitív oldala érdekel
Miért van szükségünk néha egyedüllétre?
Mi történik, amikor időnként kilépünk a folyamatos alkalmazkodásból és teret adunk önmagunknak?
Miért lehet jó egyedül lenni?
Az egyedüllét nemcsak valaminek a hiánya lehet, hanem saját tér, szabadság és pihenés is.
Az egyedüllét pozitív oldalai
Milyen előnyei lehetnek annak, ha rendszeresen van lehetőségünk önmagunkkal tölteni az időt?
Egyedül, de nem magányosan – mi a különbség?
Miért nem következik automatikusan a társaság hiányából a magány érzése?
Ha önmagadat szeretnéd jobban megérteni
Egyedüllét és önismeret
Mit vehetünk észre magunkból akkor, amikor kevesebb külső inger és másoktól érkező visszajelzés vesz körül bennünket?
Mit tanulhatunk magunkról az egyedüllétben?
Saját igényeink, érdeklődésünk és társas szükségleteink is világosabbá válhatnak.
Hogyan építsünk tartalmas életet akkor is, ha kevés kapcsolatunk van?
A teljes élet nem feltétlenül a kapcsolatok számán múlik.
Szükségünk van-e mindig társaságra?
A kapcsolódás és a saját tér iránti igény egyszerre is jelen lehet bennünk.
Gyakori kérdések az egyedüllétről és a magányról
Lehet valaki egyedül anélkül, hogy magányos lenne?
Igen. Ha az egyedüllét választott, és nincs olyan kapcsolódási igényünk, amely kielégítetlen marad, az egyedül töltött idő kellemes és feltöltő is lehet. Van, aki kifejezetten igényli, hogy rendszeresen legyen saját tere.
Miért érzem magam magányosnak akkor is, ha vannak körülöttem emberek?
Mert a magány nem egyszerűen az emberek számától függ. Hiányozhat például az érzelmi közelség, a megértettség, a közös érdeklődés, a tartalmas beszélgetés vagy annak érzése, hogy valahová igazán tartozunk.
Normális, ha szeretek sokat egyedül lenni?
Az emberek társas igénye különböző. Önmagában az, hogy valaki sok egyedüllétet igényel és jól érzi magát benne, nem jelenti azt, hogy problémája lenne a kapcsolatokkal. Fontosabb kérdés, hogy elégedett-e a saját kapcsolati életével és az egyedül töltött idő mennyiségével.
Mennyi egyedüllét egészséges?
Erre nincs mindenkire érvényes óraszám. Az igény függhet a személyiségtől, az élethelyzettől, a munkától, a családi körülményektől és attól is, mennyi társas inger ér bennünket. A lényeg inkább az, hogy az egyedüllét feltölt-e, illetve nem egy vágyott kapcsolódás helyett van-e jelen.
Hogyan lehet megtanulni egyedül lenni?
Érdemes kisebb lépésekkel kezdeni. Tölthetünk egy kis időt olyan tevékenységgel, amelyet valóban szeretünk, elmehetünk sétálni, beülhetünk egy kávéra vagy kipróbálhatunk egy programot társaság nélkül. Idővel az egyedüllét kevésbé tűnhet üres vagy kellemetlen állapotnak.
Miért érzem kellemetlennek, ha egyedül kell programot csinálnom?
Bizonyos tevékenységeket társas programként szoktunk meg, ezért azt érezhetjük, hogy mások furcsának találják, ha egyedül végezzük őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban szokatlan vagy problémás lenne egyedül moziba, étterembe, kiállításra vagy más programra menni.
Lehet teljes életet élni kevés baráttal?
Igen, a társas elégedettséget nem önmagában a kapcsolatok száma határozza meg. Néhány fontos, megfelelő minőségű kapcsolat sok ember számára elegendő lehet. Mások nagyobb társas hálót igényelnek. A lényeg az, hogy a meglévő kapcsolatok megfelelnek-e a saját kapcsolódási szükségleteinknek.
Miért érezhetem magam magányosnak párkapcsolatban?
A párkapcsolat megléte nem garantálja automatikusan az érzelmi közelséget. Magány jelenhet meg például akkor, ha kevés a valódi beszélgetés, nem érezzük magunkat megértve, eltávolodtunk egymástól, vagy olyan fontos szükségleteink maradnak kielégítetlenül, amelyekhez kapcsolódásra lenne szükségünk.
Egyedül is, másokkal is
Talán nem azt kell megtanulnunk, hogyan ne legyen szükségünk másokra.
És nem is azt, hogyan kerüljük el mindenáron az egyedüllétet.
Az életünkben mindkettőnek lehet helye.
Szükségünk lehet emberekre, akikkel beszélgethetünk, nevethetünk, közös élményeket szerezhetünk, segítséget kérhetünk vagy egyszerűen megélhetjük azt, hogy tartozunk valahová.
És szükségünk lehet olyan időre is, amely csak a miénk.
Az egyedüllét és magány közötti különbség megértése abban segíthet, hogy ne automatikusan a körülöttünk lévő emberek számából próbáljuk megítélni, rendben van-e a társas életünk.
Érdemesebb időnként két egyszerű kérdést feltenni magunknak:
Van elég olyan kapcsolódás az életemben, amely valóban fontos nekem?
És:
Van elég saját terem ahhoz, hogy időnként önmagammal is lehessek?
A válasz nem mindenkinél ugyanaz. És ugyanannál az embernél sem marad feltétlenül ugyanaz egész életében.
Talán éppen ez a lényeg: felismerni, hogy mikor vágyunk másokra, és mikor van szükségünk arra, hogy egy kicsit egyedül legyünk.