Ha valami igazán újszerűt akarunk létrehozni, a kockázatvállalást életünk részévé kell tennünk, ugyanis a status quóhoz való ragaszkodás nem vezet a csúcsra.
Miről olvashatsz ebben a cikkben?
Persze könnyű azt mondani. Elménk a bizonytalanság elkerülésére és a biztonsági játékra van programozva.
Amikor a kockázatra gondolunk, a kudarc jut az eszünkbe. A kudarctól félni kezdünk.
Ha pedig félünk, agyunk jeleket küld, hogy minél gyorsabban tűnjünk el a helyszínről.
A kockázatvállalás előnye, hogy – a végeredménytől függetlenül – cselekszünk, tanulunk és fejlődünk általa. Idővel pedig egyre felkészültebben nézünk szembe vele.
1. Fogadjuk el, hogy félünk
A félelem nem csupán kontraproduktív, hanem igen gyakran eltúlzott is.
Kiderült ugyanis, hogy hajlamosak vagyunk erősen túlbecsülni a kudarcok okozta fájdalmat és azt, mennyire negatívan ítélnek meg minket kudarc esetén.
Tanulmányok szerint, ha elhasalunk egy vizsgán, rosszul szerepelünk egy állásinterjún vagy kirúgnak, szinte mindig túlbecsüljük a történtek negatív hatását.
És mivel fájdalmasabbnak és tartósabbnak képzeljük az efféle kudarcokat, a kelleténél jobban félünk tőlük.
A kockázatokat mérlegelve ritkán vesszük figyelembe, milyen jól fel tudjuk dolgozni kudarcainkat, azaz alábecsüljük stressztűrő képességünket.
A kudarc akkora fenyegetésként jelenik meg, hogy felemészti minden figyelmünket.
A jelenség egyik magyarázata, hogy agyunk ugyanazon területeit használjuk a jelen érzékelésére, mint a jövő megidézésére.
Amikor félünk új üzletünk kudarcától, vagy attól, hogy környezetünk mit szól, ha majd csalódást okozunk a befektetőknek, nehéz azt is elképzelnünk, mekkora örömet lelünk majd a vállalkozásban, valamint mindennapos tevékenységeinkben.
Gyakran mások megítélését is túldimenzionáljuk.
Azt képzeljük, hogy mások feszülten figyelnek fogyatékosságainkra, és nem számolunk bizonyos külső tényezőkkel: például hogy milyen korábbi pozitív emlékeket őriznek rólunk, vagy hogy sokkal inkább foglalkoztatja őket a saját világuk.
Tanulmányok igazolják, hogy az ember életére visszatekintve általában nem azt bánja, amikor kockázatot vállalt – épp ellenkezőleg. Tétlenségünket sajnáljuk elsősorban: az emiatt érzett megbánás csaknem kétszer gyakoribb a cselekedeteink miatt tapasztaltnál.
Többek között olyan dolgokat bánunk meg, hogy miért nem tanultunk tovább, miért nem voltunk elég határozottak, vagy hogy miért nem ragadtunk meg egy-egy konkrét lehetőséget.
Utólag tehát azok a dolgok a legelkeserítőbbek, amelyeket elmulasztottunk, nem pedig azok, amelyeket megtettünk.
2. Hogyan dolgozhatjuk fel könnyebben kudarcainkat?
A kockázatvállalás legnagyobb gátja, hogy félünk kudarcot vallani.
Ha kudarcot vallunk, akkor nem tudunk megfelelni, ha nem felelünk meg, akkor nem vagyunk szerethetők.
Pedig aki nem vall kudarcot, az nem is tud fejlődni.
Összegezzük eddigi kudarcainkat, vagyis fogalmazzuk meg életünk legnagyobb magánéleti, szakmai és tanulmányi baklövéseit.
Majd írjuk fel a tanulságokat is, amelyeket ezek a kudarcélmények hoztak.
Mire végzünk a tapasztalatok levonásával, valószínűleg rájövünk, hogy ezekre az eseményekre önismeretet elősegítő információforrásként tekinthetünk.
Szembesülhetünk vele, hogy ezek nélkül a kudarcok nélkül nem lennénk most az, aki. Hogy ezek gazdagabbá, tapasztaltabbakká tesznek minket, nem pedig elvesznek tőlünk.
A kudarc a tanulási folyamat fontos része, különösen, amikor a határaidat feszegeted, valami újba kezdesz vagy kockázatot vállalsz. Nemcsak a sikerek, hanem a baklövések is számítanak. A bukás tanulási lehetőséget kínál, és megnöveli az esélyét annak, hogy nem fogod újra elkövetni ugyanazt a hibát. A kudarc annak is a jele, hogy olyan kihívásokat fogadtál el, amelyek kiszélesíthetik a lehetőségeidet. Sok sikeres ember vallja, hogy ha nem vallasz kudarcot, akkor nem vállalsz elég kockázatot.
A kockázatvállalási hajlandóság mértéke és a kudarc esetén mutatott reakciók végletesen különböznek.
Bizonyos kultúrákban a bukásból eredő hátrány akkora, hogy az emberek egyszerűen nem mernek kockázatot vállalni.
Ezek a kultúrák a kudarcot a szégyennel azonosítják, és az embereket fiatalkoruktól kezdve az előírt pályákra állítják, nehogy olyasmibe vágjanak, ami csalódáshoz vezethet.
Bizonyos helyeken, például Thaiföldön azok, akik újra és újra elbuknak, új nevet vehetnek fel, hogy megpróbálják az életüket újrakezdeni.
3. Kockázatvállalás jelentősége a mindennapi életben
Természetes vágyunk, hogy kényelmesen mozogjunk a mindennapokban, és elkerüljük a kellemetlenségeket vagy az ismeretlen helyzeteket.
Azonban a kockázatvállalásnak jelentősége van az élet minden területén, mivel ez az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy fejlődjünk, új dolgokat tapasztaljunk meg és kitörjünk a megszokott rutinokból.
Lehetőséget ad számunkra arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és új készségeket, tapasztalatokat szerezzünk.
Például, ha egy új hobbit kezdünk, új nyelvet tanulunk, vagy új sportot próbálunk ki, akkor olyan helyzetekbe kerülünk, ahol tanulnunk, alkalmazkodnunk és fejlődnünk kell.
A kockázatvállalás segít abban is, hogy jobban megértsük saját érzelmeinket és reakcióinkat.
Az új helyzetekben való részvétel során megtapasztalhatjuk az izgalmat, a félelmet, a sikert és a kudarcot, és ezáltal fejleszthetjük az érzelmi intelligenciánkat és az önismeretünket.
Amikor sikeresen kezelünk egy kockázatos helyzetet, az növeli az önbizalmunkat és a hitünket saját képességeinkben.
A kockázatvállalás során elért kisebb vagy nagyobb sikerek megerősítik bennünk azt az érzést, hogy képesek vagyunk megbirkózni az új és kihívást jelentő helyzetekkel.
A legnagyobb siker gyakran a legnagyobb kockázattal jár együtt.
Azok az emberek, akik mernek nagyot álmodni és kockázatot vállalni az álmaikért, gyakran érik el a legnagyobb sikereket az életben, legyen az szakmai vagy személyes cél.
4. Hogyan formálja életünket a kockázatokhoz való hozzáállásunk?
Ha nyitottak vagyunk a kockázatokra, akkor nagyobb valószínűséggel veszünk észre és használunk ki új lehetőségeket az életben.
Például, ha merünk új dolgokat kipróbálni vagy új helyzetekbe vetjük magunkat, akkor olyan lehetőségeket találhatunk, amelyekre korábban nem is gondoltunk volna.
A kockázatokhoz való hozzáállásunk ezáltal alakítja a személyes fejlődésünket is.
Ha félünk a kudarctól vagy a bizonytalanságtól, akkor valószínűleg hajlamosak leszünk kerülni a kihívásokat, és így kevésbé fogunk fejlődni.
Viszont ha pozitív hozzáállással állunk a kockázatokhoz, akkor készek leszünk tanulni a hibáinkból és növekedni az új tapasztalatok által.

Kockázatvállalási hajlandóság és nyitottság nélkül nehezen kapcsolódunk másokhoz.
Ez akadályozhatja, hogy kapcsolatokat építsünk ki más emberekkel, akik támogatnak és bátorítanak minket az új lehetőségek kihasználásában.
Az ilyen társas támogatás segíthet átlendülni a nehéz időszakokon és ösztönözni minket a kitartásra és a célok elérésére.
Ha rugalmasan és pozitívan állunk a kockázatokhoz, akkor könnyebben alkalmazkodunk a változásokhoz és gyorsabban tudunk reagálni az életünkben felmerülő kihívásokra.
5. Miért hagyjuk el néha a komfortzónánkat?
A komfortzóna egy olyan mentális állapot, amelyben kényelmesen és biztonságban érezzük magunkat, mert ismerjük és megszoktuk az ottani helyzeteket és környezetet.
Bár ez az állapot lehet kényelmes, azonban a személyes fejlődésünk és boldogságunk szempontjából jobban tesszük, ha néha túllépünk rajta. Íme néhány indok, hogy miért fontos:
- Személyes fejlődés: Amikor kilépünk a komfortzónánkból, új helyzetekkel, emberekkel és kihívásokkal találkozunk, amelyek által mi is fejlődünk. Az új tapasztalatok és készségek megszerzése révén kibővítjük ismereteinket és képességeinket, ami hosszú távon gazdagabbá és kielégítőbbé teszi az életünket.
- Önbizalom növelése: A komfortzónánkból való kilépés és az új kihívásoknak való megfelelés segít abban, hogy megerősítsük az önbizalmunkat és hitünket saját képességeinkben. Ahogy sikerrel nézünk szembe új helyzetekkel és oldunk meg új problémákat, egyre magabiztosabbak leszünk saját magunkban és a képességeinkben.
- Szélesebb perspektíva: Amikor kilépünk a komfortzónánkból, új emberekkel találkozunk, új helyeket fedezünk fel és új szokásokat tanulunk meg. Ezáltal megnyílik előttünk a világ szélesebb perspektívája, és jobban megértjük más emberek és kultúrák nézőpontját.
- Érzelmek és élmények gazdagítása: Az élet komfortzónán kívüli részei gyakran izgalmasak és inspirálóak lehetnek, mivel új élményekkel és érzelmekkel találkozhatunk.
- Megkérdőjelezés és növekedés: A komfortzóna elhagyása segít abban, hogy megkérdőjelezzük az előítéleteinket, a korlátozó hiedelmeinket és a megszokott rutinokat. Ezáltal lehetőséget kapunk arra, hogy új nézőpontokat fedezzünk fel, megváltoztassuk a gondolkodásmódunkat és szélesebb látókört nyissunk az életünkben.
Próbáljunk meg nyitottak maradni az élet lehetőségeire, vagy akár döntsünk úgy, hogy holnap reggeltől minden nap valamire igent mondunk.
Nem kell rögtön fejest ugranunk az ismeretlenbe, bőven elég, ha kis lépésekben haladunk.
6. Mi tesz minket bátor emberekké?

Bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz, hanem azt, hogy félve is cselekszel. Mi tesz bátorrá?
- Van (valamennyi) önbizalmad – Amikor biztos vagy saját képességeidben és értékeidben, akkor hajlandóbb vagy kockáztatni és szembenézni a félelmeiddel.
- Elfogadod a kihívásokat – A kihívásokkal való szembenézés és azok megoldása segít abban, hogy növeld az önbizalmadat és megerősítsd a bátorságodat.
- Rugalmasan gondolkodsz – Ha rugalmasak vagy, akkor hajlandó vagy átlépni a komfortzónádon kívülre és kipróbálni új dolgokat.
- Hajt a haladás – Keresed a lehetőségeket és szembenézel a kihívásokkal az előrehaladás érdekében.
- Támogató közeg vesz körül – Ha olyan emberek vannak körülötted, akik támogatnak és bátorítanak téged, könnyebben mersz lépéseket tenni a félelmeiddel szemben.
A bátorság kialakítása és megtartása folyamatos folyamat, és mindenki saját útján jár ebben az életben.
Fontos megérteni, hogy bátornak lenni nem azt jelenti, hogy soha nem érezzük a félelmet vagy a bizonytalanságot, hanem azt, hogy képesek vagyunk ezekkel a nehézségekkel szembenézni és túljutni rajtuk az életünkben való előrehaladás érdekében.
7. Miért fontos meghallgatni a belső hangunkat?
A belső hangunk, más néven intuíciónk, egy belső iránytű, amely segít eligazodni az életben.
Ez egy bölcsesség forrása, amely túlmutat a logikán és a racionális gondolkodáson, és összeköt minket az igazi énünkkel és a körülöttünk lévő világgal.
A belső hangunk meghallgatása nem mindig könnyű. Gyakran elnyomja a külső zaj, a félelmeink és a kétségeink. Azonban van néhány dolog, amit tehetünk, hogy jobban hozzáférjünk az intuíciónkhoz:
- Csendesítsük le a gondolatainkat meditációval, mindfulness-szel, naplóírással vagy akár egy kiadós sétával.
- Figyeljünk az érzéseinkre, az ösztöneinkre és a megérzéseinkre.
- A természetben töltött idő segíthet nekünk megnyugodni és kapcsolódni a belső énünkhöz.
- A szenvedélyünk követése segíthet nekünk olyan utat találni, amely összhangban van az igazi énünkkel.
- A belső hangunk bölcs, és bíznunk kell abban, hogy a legjobb irányba vezet minket.
A belső hangunk meghallgatása egy utazás, amely időt és gyakorlást igényel. Azonban a befektetés megéri, mert segíthet nekünk boldogabbá, teljesebbé és autentikusabbá válni.
Forrás:
- Jocelyn K. Glei, Scott Belsky: Szakértelem, kockázatvállalás, karrierépítés
- Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!