A szociológusok homofíliának nevezik azt a velünk született emberi hajlamot, hogy azokkal kössünk ismeretséget és barátságot, akik sok szempontból hasonlítanak hozzánk. A hasonlóságok között szerepelhetnek olyan jellemzők, mint a nemzetiség, az életkor, a nem, a műveltség, a politikai hovatartozás, a vallás, a foglalkozás vagy például a lakóhely.
Miről olvashatsz ebben a cikkben?
1. Hasonló a hasonlót vonzza
Ezenkívül az emberek érdeklődési körük szerint is csoportokba szerveződhetnek, például az alapján, hogy szeretik a kutyákat, az ázsiai konyhát vagy a focit.
Az internet felerősíti a homofíliát és online közösségekbe szervezi az embereket az olyan közösségi csatornákon, mint a Reddit vagy a Facebook.
Sokkal könnyebb ezeken az eszközökön keresztül megtalálni az olyan embereket, akik hozzánk hasonlóan élnek, gondolkodnak és szavaznak, mint offline.
Mindez azonban fülsiketítő és megosztó véleménygettókat hoz létre, ahol kevesebb lehetőség van a konstruktív véleménycserére, vitára és megvilágosodásra.
Mi visz rá arra, hogy megbízzunk az új elképzelésekben? Hiszen végső soron a bizalom az, ami meghatározza, hogy milyen széles körben, milyen gyorsan és mennyire tartósan képes egy-egy új ötlet elterjedni.

2. Az új találmányokba vetett bizalom nem csak úgy véletlenül alakul ki
Először le kell győznünk különböző lélektani és érzelmi akadályokat az újdonsággal szemben. Ezt a folyamatot két alapfeltétel foglalja össze:
2.1. Az ismeretlent ismerőssé kell tenni
Az első feltétel szerint az ismeretlent ismertebbé kell tenni. Egy Isiro Masita nevű séfnek, akinek egy kis sushibárja volt Los Angelesben, támadt egy ötlete.
Elgondolkodott rajta, hogy „mi lenne, ha a furcsa alapanyagokat ismert hozzávalókkal párosítanánk, mint az uborka, a rák és az avokádó?”
Masita rájött, hogy az amerikaiak jobban szeretik, ha a rizs van kívül és a vörös alga belül. Vagyis a tekercs nem hat olyan idegennek, ha „kifordítják”.
A kereslet erre az egekbe szökött. A kaliforniai tekercs tanulsága egyszerű: az emberek nem új dolgokat akarnak, hanem az ismertet kicsit másként.
Az emberek jobban érzik magukat olyan emberek vagy dolgok környezetében, akiket vagy amiket ismernek. Ez több módon is elérhető.
Ahhoz, hogy meg tudjunk bízni egy új ötletben, olyan hidakra van szükségünk, amelyeket könnyen megtalálunk és amelyeken könnyen át tudunk kelni.
Az Airbnb azért lett sikeres (2022-es árbevétele csaknem 8,4 milliárd (!) amerikai dollár), mert képes volt rávenni az embereket, hogy vakon megbízzanak egy új dologban és legyőzzék a „veszélyes ismeretlentől” való idegenkedésüket.
Az Airbnb egy online piactér, amin keresztül szálláshelyeket lehet kiadni és lefoglalni az interneten keresztül. Az oldal több mint 2.000.000 hirdetéssel rendelkezik a világ 191 országának 34.000 városában. A céget 2008 augusztusában alapították a kaliforniai San Franciscóban, ahol a székhelye is található. Airbnb rövidített változata az eredeti nevének, AirBedandBreakfast. Forrás: Wikipedia

Amikor az emberek megnézik az Airbnb honlapját, sokszor még az is felmerül bennük, hogy az összes meghirdetett lakás a cég tulajdona és azokat adja ki. Ők ugyanis olyan nyaralási modellben gondolkodnak, amelyet már ismernek.
Más szóval abban bízunk, amit ismerünk, ugyanakkor abban is bízhatunk, amiről úgy gondoljuk, hogy ismerjük: olyan ötletekben, amelyek igazándiból újak, de valahonnan ismerősek.
2.2. A „Miért jó ez nekem?” faktor
Nem egyedül az ismert elem számít ahhoz, hogy meggyőzzenek bennünket egy új ötletről. Miután túljutottunk a „Már értem” fázison, a következő akadály a „Miért jó ez nekem?” tényező.
A bizalommal kapcsolatos döntéseinket az előnyök és hátrányok mérlegelése alapján hozzuk meg. Eldöntjük, hogy az adott elképzelésbe vetett bizalom valamilyen módon jobbá teszi-e az életünket vagy sem.
Addig nem akarunk megbízni az új dolgokban, amíg nem értjük azokat. Ez nem azt jelenti, hogy pontosan kell értenünk az új technológiák működését, legyen szó korábban a robbanómotorokról vagy manapság a blokkláncról.
Azt kell megértenünk, hogy mire jók és mi mire használhatjuk. Amíg nem sikerül áthidalnunk ezt a szakadékot, addig nem vagyunk hajlandóak lemondani az addig használt módszerekről.
3. A technológia hatása a bizalomra
A digitális technológia alapvetően változtatta meg a bizalomhoz való hozzáállásunkat, maga a bizalom fogalma is mintha átalakulóban lenne.
Ahogy megszokjuk, hogy a digitális világ az életünk minden területén a mindennapjaink részévé válik (önkiszolgáló pénztárak, bankkártyaként működő okosórák, online platformokon tartott munkamegbeszélések, elektromos autók, stb.), úgy alakul át a viszonyunk is a bizalomhoz.
3.1. A közösségi média és a bizalom
Az amerikaiak csaknem kétharmada például a közösségi médiából tájékozódik, sőt három emberből kettő a Facebookot használja első számú hírforrásfelületként. Miközben az algoritmusváltoztatások korlátozzák az ellentétes véleményeknek való kitettséget.

Ezeken a csatornákon az alternatív megközelítések és ellentétes nézőpontok a legtöbb embert már nehezen érik el. Legtöbbször olyan híreket látunk, amelyekkel valószínűleg egyetértünk. Nem véletlenül.
3.2. Online hálózatok, cégek és a bizalom
3.2.1. A blokklánc és a bizalom
A blokklánc a Bitcoin legfőbb technológiai újítása, amely nyilvános főkönyvként működik, ugyanis tartalmazza a mindenkori összes bitcoin-tranzakciót. A Bitcoin egy protokoll, ahol bárki csatlakozhat a hálózathoz, kezdeményezhet tranzakciókat, és hitelesítheti is azokat, blokkok létrehozásával, ezért hívják „engedély nélküli” protokollnak. A legfontosabb funkciója a blockklánc alapú adattárolásnak, hogy az adatokat nagyon nehéz megváltoztatni / megmásítani, mivel arra találták fel, hogy több fél által futtathatóan és ellenőrizhető módon legyen használva. Forrás: Wikipedia
A blokklánc-technológiák például úgy képesek események digitális rögzítésére, hogy azt egyetlen személy nem képes törölni vagy megváltoztatni.
A blokklánc a bizalom újfajta modelljét kínálja, amelyben nincs szükség a bizalom olyan központi hatóság által történő közvetítésére, mint a kormány vagy a bankok, ahol az emberek, akik egyébként nem szükségszerűen bíznának meg egymásban, meg tudnak állapodni egy közös igazságban vagy az események közös rögzítésében.
Az olyan több milliárd dollár értékű cégek előretörése, mint az Airbnb és az Uber, amelyek sikere az idegenek közötti bizalmon múlik, egyértelműen jelzi, hogy a bizalom hogyan tud immár hálózatokon keresztül és kereskedőfelületeken érvényesülni.
3.2.2. Az Uber és a bizalom
Az Ubernek, a világ legnagyobb taxivállalatának nincsenek járművei. A Facebook, a világ legnépszerűbb médiatulajdonosa, nem állít elő tartalmakat. Az Alibabának, a világ legnagyobb értékű kereskedelmi cégének nincs raktárkészlete. Az Airbnb-nek, a világ legnagyobb szállásszolgáltató cégének nincsenek ingatlanjai. Valami egészen érdekes dolog történik itt.
Ha beülök egy idegen ember kocsijába, akkor vajon a vezetőben bízok meg? Esetleg az Uberben, mint cégben és csapatában? Az Uber márkában bízom?
Esetleg magában az internetes felületben, az alkalmazásban, a fizetésben, az értékelési rendszerben és kifürkészhetetlen árazási algoritmusában? A válaszok közül néhányat az emberek, cégek és márkák közötti bizalom történetében találunk meg.
Az Uber története Magyarországon – Az Uber cég egy ideig sikeresen terjeszkedett Magyarországon is: 1.200 gépkocsi-vezetője és 160.000 utasa volt. Az Ubert világszerte sok helyen azért támadták, amiért nem fizet társasági adót és nem munkavállalókként alkalmazza sofőrjeit. A GVH megállapítása szerint az Uber nem azonos feltételekkel működött, mint a szabályozott taxistársaságok. 2016. július 24-én 12 órakor határozatlan időre felfüggesztette szolgáltatását, majd kivonult Magyarországról, miután a magyar törvényhozás számára hátrányosan változtatta meg az általa nyújtott személyszállítási szolgáltatások jogszabályi környezetét. Forrás: Wikipedia
Hasonlítsuk össze például a Marriott szállodákat az Airbnb-vel. Régebben magában a szállodaláncban bíztunk, mert a márkanév garancia volt arra, hogy az emberek nyugodtan szálljanak meg a hotelben.
Az Airbnb megjelenésével magában a felületben, valamint a vendéglátók és vendégek közötti kapcsolatokban kell megbíznunk.
Más szóval meg kell bíznunk a felületben, a közösség tagjainak pedig egymásban.
3.3. Az önvezető autók és a bizalom

A tesztvezetéseken néhányan nagyon megijednek, amikor először ülnek önvezető autóban, de ők vannak kevesebben. Másokat teljesen lenyűgöz.
Ezután azonban valami érdekes történik: nagyjából 20 perc elteltével az élmény megszokottá válik. Kiderül, hogy az, hogy egy intelligens gép furikázik minket, nem is olyan izgalmas.
A legtöbb embert nem zavarja, hogy utasként ül az autóban. Hozzá vagyunk szokva, hogy valamelyik családtagunk, kollégánk vagy barátunk vezessen. Ez azt jelenti, hogy önvezető autóban ülni már ismerős érzés.
Az önvezető autók alapvető sikere – vagyis hogy használatuk megszokottá válik – nem a mérnöki megoldások sikerén múlik, és még csak nem is azon, hogy megértsük, hogy a technológia valójában hogy működik, hanem a bizalom kialakításának második elvén, az ún. „Miért jó nekem?” tényezőn.
Tudni szeretnénk, hogy mit nyerhetünk az adott újdonsággal. Ebben az esetben a kérdés az, hogy az emberi feladat gépek által történő elvégzésével járó előnyök felülmúlják-e a kockázatokat.
4. Hogy alakul ki a bizalom az új iránt?
A döntésünk előtt az előnyök és hátrányok mérlegelése ugyanazon szempontok alapján történik: ezek pedig az érték és a bizonyosság.
Mindegy, milyen ötletről van szó, alapvetően ugyanazok a kérdések merülnek fel: ezek a tapasztalatok értéket teremtenek-e az életemben, illetve hogyan lehetek biztos ebben az értékben?
A korai felhasználóknak kétségtelenül kulcsszerepük van a találmányok elterjedésében. Érdekes módon azonban nem feltétlenül nekik van a legfontosabb szerepük abban, hogy a többség, vagyis a „késlekedők” fellépjenek a bizalmi lépcső első fokára.
Ehhez egy harmadik összetevőre, az ún. „bizalombefolyásolókra” van szükség.
És itt nem is feltétlenül egyes emberekre kell gondolnunk, hanem a csoportok által mutatott példák befolyásoló hatására.
A kisebb és nagyobb embercsoportok ugyanis figyelemre méltóan okosak, sőt gyakran „eszesebbek”, mint legokosabb tagjaik külön-külön – jobbak a problémamegoldásban, a döntéshozatalban, a jövő megjóslásában.
A legtöbbünk hisz abban, hogy a valódi, értékes tudás kevesek kezében vagy inkább fejében összpontosul. Úgy véljük, hogy a problémák megoldásának és a jó döntéshozatalnak a kulcsa, ha megtaláljuk a megfelelő személyt, aki tudja a helyes választ.
Ám különösen akkor, amikor elbizonytalanodunk, hajlandóak vagyunk rendkívüli módon megbízni a tömeg kollektív tudásában. Minél nagyobb egy tömeg, annál nagyobb a befolyása. Ha sokan csinálnak valamit, akkor biztos tudnak valamit, amit én nem.
5. Túl könnyen bízunk meg másokban
Furcsa módon a mai világ egyik problémája az, hogy túl gyorsan és könnyen megbízunk valakiben vagy valamiben.
Randizni akarsz? Töltsd le a Tindert, fuss végig a gyors beállításokon, húzz egy-két fényképet jobbra a telefonodon és máris találkozhatsz egy idegennel, aki adott távolságon belül van.
Íme a néhány fényképen és pár szavas bemutatkozáson alapuló felgyorsított és felturbózott bizalom.

Vagy mi a helyzet a hírekkel? A Kolumbia Egyetem tanulmánya szerint a Twitteren lévők többsége úgy küld tovább híreket az alkalmazáson, hogy el sem ovassa azokat. Az eredmények alapján a Twitteren megosztott linkek 59%-ára rá sem kattintottak.
Ilyen a modern információfogyasztás. Az emberek összefoglalók, vagy az összefoglalók összefoglalói alapján alkotnak véleményt anélkül, hogy alaposabban tájékozódnának. Az álhírek korában ez pedig nagyobb problémát jelent, mint valaha.
6. A bizalom és a hatékonyság
A hatékonyság a bizalom ellenségévé válhat. A bizalomhoz némi súrlódásra és időre, befektetésre és erőfeszítésre van szükség.
A bizalom nem egyszerre, egyik napról a másikra alakul ki, hanem lassú, kitartó következetesség szükséges hozzá és mechanizmusokkal kell lehetővé tenni, hogy létrejöjjenek ezek az apró és ártatlan interakciók.
A rendszerek működése annyira olajozottá válik, hogy nem mindig vagyunk teljesen tudatában, hogy milyen kockázatokat vállalunk vagy milyen hamis információkat osztunk meg.
Az online rendszerek olyanok, mint Óz, a csodák csodája, mert nem látjuk a működésük mögött álló hatalmas mennyiségű alkalmazottat, akik közül sokan kizárólag a számokhoz értenek.
Nem látjuk a gépben lévő szellemet, amelyik sorrendbe állítja az embereket, helyeket, dolgokat és ötleteket, és helyettünk hoz döntéseket és dob fel ajánlatokat.
Az informáltság illúziója veszélyesebb lehet, mint a tudatlanság.
Ugyanakkor tájékozatlanságunk egy része talán önként vállalt. Sokan nem akarjuk tudni, hogy életünket milyen mértékben befolyásolják az algoritmusok. Inkább bízunk benne, hogy semmit sem rejtegetnek előlünk.
7. Ki érdemes a bizalmunkra és pontosan milyen tekintetben kell, hogy megbízható legyen?
A nonverbális kommunikációnkkal már azelőtt kialakítunk magunkról egy előzetes képet, mielőtt még egy szót is szóltunk volna.
Léteznek olyan jelek, amelyeket az esetek többségében tudattalanul adunk magunkról, mint a ruhánk vagy az akcentusunk. Tanulmányok bizonyították, hogy az Egyesült Királyságban a skót akcentus sugall leginkább megbízhatóságot (míg a liverpooli a legkevésbé).
Vannak másfajta, nem verbális, de mégis látható jelzések, beleértve a testtartást és gesztusokat, mint a bólintás, a mosoly, az arcrándulás vagy az elfordított tekintet.
Az intelmek ellenére, hogy ne ítéljünk a külső alapján, ezek az első benyomások rendkívüli módon befolyásolnak bennünket abban, hogy megbízunk-e valakiben vagy sem.
7.1. Kiszűrhetjük-e a csalókat?
A felhúzott szemöldökű, hangsúlyos járomcsontú, kisbabaszerűen nagy szemű és felfelé görbülő szájú embereket, még ha nem is egyértelműen mosolyognak, valószínűbb, hogy megbízhatónak tartják, míg a beesett arcú, lefelé görbülő szájú és szemöldökű, még ha nem is egyértelműen a homlokukat ráncoló embereket várhatóan megbízhatatlanabbnak gondolják.
Mi tehát a trükkje, hogy megbízhatónak látsszunk? Tűnjünk kissé vidámnak. A probléma azonban az, hogy nincs bizonyíték rá, hogy az ilyen „megbízható” arcvonású emberek tényleg megbízhatóbbak.
Az ember nem tudja tudatosan befolyásolni, hogy megbízhatónak érezzen valakit vagy sem, mert agyunk automatikusan elvégzi helyettünk ezt a munkát, jóllehet nem mindig pontosan, és az emberekről kialakult kezdeti benyomásunk nehezen változik.
Ez megdöbbentő, ugyanakkor ijesztő is. A bizalom így könnyen tévútra mehet. A csalók művészete tulajdonképpen abban áll, hogy a megfelelő jelzéseket bocsátják ki és megbízhatónak látszanak.
7.2. A megbízhatóság szempontjai
Mindegy, hogy arról kell-e döntenünk, hogy egy ingatlanügynökben, ügyvédben vagy bébiszitterben bízzunk-e meg, a megbízhatóság három alapvető szempontja ugyanaz: érti-e a dolgát, számíthatok-e rá és becsületes-e.
- A szakmai hozzáértés azt jelenti, hogy az adott személy érti a dolgát. Megvannak-e a készségei, a tudása és tapasztalata, hogy elvégezze az adott feladatot.
- A megbízhatóság azt jelenti, hogy valaki következetesen megteszi azt, amit megígért. Végső soron azt a bizonyosságot jelenti, hogy számíthatok a másikra és állja a szavát.
- A becsületesség a szándékokról szól. „Milyen érdekek és szándékok mozgatják a velem való kapcsolatban?” Alapvetően azt jelenti, hogy szándékai megegyeznek az enyéimmel. Mit nyer, ha hazudik és mit nyer, ha igazat mond?
Az, hogy minek az elvégzése tekintetében bízunk meg valakiben, alapvetően változtatja meg a három összetevő arányait és sorrendjét. A bizalom nagyban szituációfüggő.
Forrás:
- Stephen R. M. Covey, Rebecca R. Merill: A bizalom sebessége
- Morgan Johnson: Bizalom
- Rachel Botsman: Kiben bízzunk?
- James Surowiecki: A tömegek bölcsessége