TESTBESZÉD: MIT ÜZENÜNK SZAVAK NÉLKÜL?
Amikor beszélgetünk valakivel, nemcsak a kimondott szavakra figyelünk. Észrevesszük azt is, hogyan néz ránk, milyen az arckifejezése, merre fordul a teste, mit csinál a kezével, milyen távol áll tőlünk, vagy éppen hogyan változik meg a viselkedése egy-egy téma hatására.
Mindezekből szinte folyamatosan következtetéseket vonunk le. Érdekli, amit mondunk? Jól érzi magát mellettünk? Bizonytalan? Ideges? Sietne már tovább? Egyetért velünk? Vagy esetleg nem mond el mindent?
A testbeszéd valóban sok információt hordozhat egy társas helyzetről. A probléma inkább ott kezdődik, amikor egy-egy mozdulatnak túl pontos jelentést próbálunk tulajdonítani.
A keresztbe tett kar nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki elutasító. A félrenézés nem bizonyítja, hogy hazudik. Az erős kézfogásból pedig nem lehet megbízhatóan megállapítani valakinek a személyiségét. A testbeszéd nem egy titkos kódrendszer, amelyben minden mozdulathoz tartozik egyetlen helyes megfejtés.
Sokkal inkább olyan információforrás, amely segíthet észrevenni a másik ember viselkedésének változásait, a társas helyzet dinamikáját és azt, hogy a kimondott szavak mellett mi minden történik még egy beszélgetésben.
Mi a testbeszéd?
A testbeszéd azoknak a nem verbális jelzéseknek az összessége, amelyeket a testünkkel közvetítünk mások felé.
Ide tartozhat például:
- a testtartás,
- a gesztusok,
- a mimika,
- a szemkontaktus,
- a fejmozdulatok,
- a kéz és a kar helyzete,
- a másik embertől tartott távolság,
- az érintés,
- valamint az, hogyan fordulunk vagy mozdulunk a másik ember felé.
Érdemes különbséget tenni a verbális és a nonverbális kommunikáció között.
A verbális kommunikáció elsősorban arra vonatkozik, amit szavakkal mondunk.
A nonverbális kommunikáció ennél tágabb fogalom: minden olyan jelzés ide tartozhat, amely nem kizárólag a szavak jelentéséből származik.
Ennek egyik fontos része a testbeszéd.
A hangszín, a beszédtempó, a hangerő vagy például a beszéd közbeni szünetek szintén rengeteg információt közvetíthetnek, bár ezeket szűkebb értelemben nem feltétlenül soroljuk a testbeszédhez.
A hétköznapi kommunikációban azonban mindez egyszerre működik. Miközben halljuk, mit mond valaki, látjuk az arcát, érzékeljük a hangját, figyeljük a mozdulatait és közben a teljes helyzetet is értelmezzük.
Ezért félrevezető lehet egyetlen gesztust kiragadni ebből az összetett rendszerből.
Hogyan érdemes értelmezni a testbeszéd jeleit?
A testbeszédről szóló népszerű tartalmak gyakran egyszerű megfejtéseket kínálnak.
Keresztbe tett kar = elutasítás.
Félrenézés = hazugság.
Sok pislogás = idegesség.
Előrehajlás = érdeklődés.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
Egyetlen mozdulat önmagában keveset mond
Vegyük példának a keresztbe tett kart.
Elképzelhető, hogy valaki azért teszi keresztbe a karját, mert kényelmetlenül érzi magát. De ugyanilyen könnyen előfordulhat, hogy:
- fázik,
- számára ez a kényelmes ülő- vagy állóhelyzet,
- várakozik,
- koncentrál,
- egyszerűen nincs hová tennie a kezét.
Ezért egyetlen gesztusból ritkán érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
Sokkal többet mondhat például az, ha valaki egy beszélgetés első tíz percében nyitott testtartással ül, majd egy bizonyos kérdés után hátrébb húzódik és keresztbe teszi a karját.
Ilyenkor nem feltétlenül maga a keresztbe tett kar az érdekes, hanem a viselkedés megváltozása.
A jelek együttese fontosabb lehet, mint egyetlen jel
Képzelj el egy beszélgetést, amelyben a másik ember:
- hátrébb húzódik,
- elfordítja a törzsét,
- ritkábban néz rád,
- rövidebb válaszokat ad,
- közben pedig az órájára pillant.
Ezek együtt már arra utalhatnak, hogy valami megváltozott a helyzetben. Talán elfáradt, esetleg kényelmetlen számára a téma, vagy egyszerűen siet.
Az viszont továbbra sem biztos, hogy pontosan tudjuk, mi az oka a változásnak.
A testbeszéd értelmezésében ezért érdemes különválasztani két kérdést: Mit látok? és Mit gondolok arról, amit látok? Az első megfigyelés. A második már értelmezés.
Minél jobban szét tudjuk választani a kettőt, annál kisebb az esélye annak, hogy túl gyorsan címkézzük a másik ember viselkedését.
Szemkontaktus: mit jelent, amikor valaki ránk néz?
A szemkontaktus az egyik legerősebben érzékelt nonverbális jelzés.
Beszélgetés közben a tekintet segíthet jelezni:
- a figyelmet,
- az érdeklődést,
- a beszélgetési szándékot,
- a társas kapcsolatot,
- illetve azt is, hogy mikor adjuk át egymásnak a szót.
A szemkontaktus mennyisége azonban emberenként és helyzetenként jelentősen eltérhet.
Van, aki természetesen sokáig tartja a szemkontaktust, másnak ez kifejezetten intenzív élmény. A viselkedést befolyásolhatja a személyiség, a kapcsolat jellege, az adott társas helyzet, a kulturális háttér vagy éppen az aktuális feszültség.
Ezért például a szemkontaktus kerülése önmagában nem jelenti azt, hogy valaki érdektelen vagy őszintétlen.
Előfordulhat, hogy éppen gondolkodik. Zavarban van. Túl intenzívnek érzi a helyzetet. Vagy egyszerűen ilyen a természetes kommunikációs stílusa.
Ha szeretnéd részletesebben megérteni ezt a jelenséget, érdemes külön is megnézni a szemkontaktus jelentését és azt, hogyan változhat különböző társas helyzetekben.
Mit árulhat el a testtartás?
A testtartás szintén sokat hozzáadhat ahhoz a benyomáshoz, amelyet valakiről kialakítunk.
Ösztönösen észrevesszük például:
- előre- vagy hátradől-e,
- felénk vagy tőlünk elfordulva ül,
- mennyire feszes vagy ellazult a tartása,
- hogyan helyezkednek el a vállai,
- milyen távolságot tart.
A testtartás összefügghet az aktuális érzelmi állapottal, de ugyanúgy fizikai tényezőkkel is.
A görnyedtebb testtartás nem feltétlenül jelent bizonytalanságot. Lehet egyszerűen fáradtság vagy megszokás.
Az előrehajlás jelezhet érdeklődést, de praktikus oka is lehet, például ha valaki rosszul hall.
A testtartás esetében is érdemes tehát inkább azt figyelni, hogyan illeszkedik az adott helyzethez, és változik-e a beszélgetés során.
Mimika: mit mutathat az arcunk?
Az arc különösen fontos szerepet játszik a társas kommunikációban.
Figyeljük például:
- a mosolyt,
- a szemöldök mozgását,
- a homlokráncolást,
- az ajkak helyzetét,
- a szem körüli változásokat.
Bizonyos arckifejezések spontán jelennek meg, másokat részben tudatosan is szabályozhatunk.
Mosolyoghatunk azért, mert örülünk, de azért is, mert udvariasak szeretnénk lenni. Összehúzhatjuk a szemöldökünket, mert dühösek vagyunk, de ugyanígy akkor is, ha koncentrálunk vagy nem látunk jól valamit.
A mimika ezért fontos információforrás, de ritkán érdemes egyetlen arckifejezés alapján pontos érzelmet tulajdonítani valakinek.
Sokkal hasznosabb azt megfigyelni, hogy az arckifejezés hogyan illeszkedik a beszélgetéshez, a hanghoz, a testtartáshoz és a helyzet egészéhez.
Gesztusok: hogyan kommunikálunk a kezünkkel?
A gesztusok gyakran szorosan kapcsolódnak a beszédhez.
Kezünkkel:
- hangsúlyozhatunk,
- mutathatunk,
- irányt jelezhetünk,
- méretet érzékeltethetünk,
- érzelmet fejezhetünk ki,
- vagy egyszerűen kísérhetjük a beszéd ritmusát.
Vannak olyan gesztusok, amelyeknek egy közösségen belül viszonylag egyértelmű jelentésük van, de sok kézmozdulat inkább a személyes kommunikációs stílus része.
Az egyik ember szinte mozdulatlanul beszél, a másik intenzíven gesztikulál.
Ebből önmagában nem következik, hogy az egyik visszafogottabb, a másik pedig érzelmesebb személyiség.
A helyzetet és az egyéni szokásokat itt is figyelembe kell venni.
Mit jelenthet a keresztbe tett kar?
Kevés testbeszédjelről létezik annyi egyszerű magyarázat, mint a keresztbe tett karról.
Gyakran hallani, hogy ez zárkózottságot, védekezést vagy elutasítást jelent.
Előfordulhat, hogy valóban ez áll mögötte. De ez csak az egyik lehetőség.
Valaki keresztbe teheti a karját azért is, mert:
- fázik,
- várakozik,
- kényelmes számára ez a helyzet,
- elfáradt,
- koncentrál,
- vagy egyszerűen szokása.
Érdemes inkább azt figyelni, hogy milyen helyzetben jelenik meg ez a testtartás.
Ha például egy ember végig keresztbe tett karral ül, az kevésbé informatív, mintha addig lazán tartotta magát, majd egy bizonyos téma említésekor hirtelen megváltozik a testtartása.
A változás ilyenkor érdekes lehet. Az okát azonban továbbra sem ismerjük biztosan.
Mit árulhat el egy kézfogás?
A kézfogás sok kultúrában fontos társas rítus, különösen formális vagy első találkozások alkalmával.
Figyeljük például:
- mennyire erős,
- mennyi ideig tart,
- kíséri-e szemkontaktus,
- milyen távolságból történik,
- mennyire természetesnek tűnik.
Mindez hatással lehet arra, milyen első benyomást alakítunk ki valakiről.
Más kérdés azonban, hogy ebből mennyire lehet következtetni az illető személyiségére.
Az erős kézfogást gyakran magabiztossággal társítjuk, de ettől még nem tudjuk, hogy az adott ember általában magabiztos-e. Lehet, hogy egyszerűen megtanulta, hogy üzleti helyzetben ilyen kézfogást szokás alkalmazni.
A kézfogás ezért inkább társas jelzésként érdekes, mint személyiségtesztként.
Mit árulhat el a testbeszéd az érzelmeinkről?
A testbeszéd egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy segíthet észrevenni, ha valakinek megváltozik az aktuális állapota.
Például egy beszélgetés során azt látjuk, hogy valaki:
- feszesebben ül,
- kevesebb szemkontaktust tart,
- többet mozgatja a kezét,
- halkabban beszél,
- rövidebben válaszol.
Elképzelhető, hogy feszültebb lett.
De már az is sokkal bizonytalanabb következtetés, hogy miért.
Lehet, hogy kellemetlen számára a téma, fél valaminek a következményétől, vagy eszébe jutott valami. Esetleg fáradt, vagy úgy érzi, félreértették. És természetesen az is előfordulhat, hogy valamit nem szeretne elmondani.
A testbeszéd tehát sokszor inkább arra alkalmas, hogy észrevegyük: „valami megváltozott”, mint arra, hogy biztosan kijelentsük: „tudom, miért változott meg”. Ez különösen fontos akkor, amikor a testbeszédből hazugságra próbálunk következtetni.
Felismerhető a hazugság a testbeszédből?
A testbeszéddel kapcsolatos egyik legnépszerűbb elképzelés szerint bizonyos mozdulatokból könnyen felismerhető, ha valaki hazudik.
Talán te is hallottál már hasonló állításokat:
„Ha félrenéz, hazudik.”
„Ha megérinti az arcát, nem mond igazat.”
„Ha túl sokat fészkelődik, biztosan titkol valamit.”
„Ha nem néz a szemedbe, van rejtegetnivalója.”
A probléma az, hogy ezek a jelek legfeljebb valamilyen feszültséggel, kellemetlenséggel vagy változó érzelmi állapottal függhetnek össze. Nem árulják el megbízhatóan annak okát.
Egy teljesen őszinte ember is lehet ideges egy fontos beszélgetésben.
Félhet attól, hogy nem hisznek neki.
Zavarba jöhet.
Kellemetlenül érezheti magát attól, hogy gyanúsítják.
Ugyanakkor egy hazugságot mondó ember sem feltétlenül mutat látványos feszültséget.
Ezért a testbeszéd alapján önmagában nem lehet megbízhatóan kijelenteni, hogy valaki hazudik.
Amit észlelhetünk, az inkább valamilyen változás lehet:
„Úgy tűnik, ez a kérdés hatással volt rá.”
Ez sokkal óvatosabb és pontosabb következtetés, mint:
„Megérintette az arcát, tehát hazudik.”
A témáról részletesen a Hazugság és testbeszéd – felismerhető-e a megtévesztés? című útmutatóban olvashatsz.
7 gyakori tévhit a testbeszédről
A testbeszéd népszerű téma, ezért rengeteg egyszerű szabály és gyors megfejtés terjed róla. Ezek közül több félrevezető lehet.
1. „A keresztbe tett kar elutasítást jelent” – Jelezhet kényelmetlenséget vagy zártabb hozzáállást, de önmagában semmit sem bizonyít.
2. „Aki nem néz a szemedbe, hazudik” – A szemkontaktust számos tényező befolyásolja. Az őszinteség csak egy lehetséges értelmezési irány lenne, és önmagában nem állapítható meg belőle.
3. „A fészkelődés idegességet jelent” – Lehetséges. De ugyanígy lehet megszokás, kényelmetlen szék vagy egyszerű mozgásigény is.
4. „Az erős kézfogás magabiztos embert jelez” – Az erős kézfogás inkább magabiztos benyomást kelthet. Ez nem ugyanaz, mint annak bizonyítása, hogy az illető személyisége valóban ilyen.
5. „Az arc mindig elárulja az érzelmeinket” – Az arckifejezéseink egy részét képesek vagyunk tudatosan befolyásolni, ráadásul ugyanaz a mimika különböző helyzetekben mást jelenthet.
6. „A testbeszéd mindenhol ugyanazt jelenti” – Számos gesztus jelentését kulturális és társadalmi normák alakítják. Ami egy helyen természetes, máshol szokatlan vagy akár udvariatlan lehet.
7. „Ha megtanulod a testbeszédet, olvasni tudsz az emberekben” – Talán ez a legnagyobb tévhit. A testbeszéd megfigyelése segíthet jobban érteni egy társas helyzetet, de nem tesz képessé arra, hogy pontosan megállapítsd, mit gondol vagy mit érez a másik ember. A testbeszéd nem gondolatolvasás.
Miért értjük félre olyan könnyen mások testbeszédét?
Nemcsak a másik ember viselkedése befolyásolja azt, amit látunk.
A saját várakozásaink, előfeltevéseink és érzelmeink is.
Ha például már eleve azt gondoljuk valakiről, hogy nem kedvel minket, könnyebben értelmezhetünk egy semleges arckifejezést elutasításként.
Ha gyanakszunk arra, hogy valaki nem mond igazat, hirtelen minden félrenézés vagy kézmozdulat jelentőségteljesebbnek tűnhet.
Ha pedig nagyon szeretnénk, hogy valaki érdeklődjön irántunk, ugyanazokat a jeleket könnyebben értelmezhetjük pozitívan.
Ez azért történhet, mert az emberi agy folyamatosan mintázatokat keres és történeteket alkot abból, amit érzékel.
A probléma nem az, hogy következtetéseket vonunk le. Ezt nem is tudnánk teljesen kikapcsolni.
A hasznosabb kérdés inkább ez:
Mennyire vagyok biztos abban, hogy a magyarázatom valóban helyes?
Ha például azt látod, hogy valaki hirtelen elfordul tőled, az megfigyelés.
Ha arra gondolsz, hogy „biztosan megsértettem”, az már értelmezés.
És lehet, hogy igaz.
De az is lehet, hogy egyszerűen valami mást vett észre a szobában.
A testbeszéd értelmezésében ezért nagy előny, ha képesek vagyunk több lehetséges magyarázatot is nyitva hagyni.
Hogyan figyeld tudatosabban a testbeszédet?
A cél nem az, hogy minden mozdulatot elemezz.
Sőt, ha egy beszélgetés közben folyamatosan azt próbálod megfejteni, mit jelent a másik minden kézmozdulata, könnyen maga a beszélgetés vész el.
Néhány egyszerű szempont azonban segíthet.
Ne egyetlen jelet keress! Egy gesztus önmagában ritkán elég ahhoz, hogy következtetést vonj le. Figyeld inkább az összképet.
Figyeld a változásokat! Gyakran érdekesebb az, hogy valaki hogyan változtatja meg a viselkedését, mint az, hogy alapvetően hogyan ül vagy áll. Mi történt közvetlenül a változás előtt? Milyen téma került szóba?
Vedd figyelembe a helyzetet! A testbeszédnek mindig van környezete. Ha valaki összefonja a karját, lehet, hogy zárkózott. De ha közben 17 fok van a szobában, talán egyszerűen fázik.
Ismerd meg az adott ember természetes viselkedését! Az emberek nagyon különbözőek. Van, aki alig tart szemkontaktust még a hozzá legközelebb álló emberekkel is. Más természetesen sokat néz a beszélgetőpartner szemébe. Ezért sokszor az számít igazán, hogy mi szokatlan annál az adott embernél.
Ne diagnosztizálj! „Úgy tűnik, feszült lett.” Ez egy óvatos megfigyelés. „Biztosan titkol valamit.” Ez már jóval nagyobb következtetés. Minél fontosabb a helyzet, annál nagyobb jelentősége van ennek a különbségnek.
Ha fontos, kérdezz! A testbeszéd egyik legjobb felhasználási módja talán nem az, hogy megfejtsük a másik embert, hanem hogy észrevegyük, amikor érdemes valamit tisztázni.
Ha valaki hirtelen elcsendesedik vagy láthatóan kényelmetlenebbül érzi magát, néha többet ér egy egyszerű kérdés: „Minden rendben?” vagy „Úgy érzem, ez a téma most kellemetlen neked. Jól érzem?”, mint tíz különböző gesztus elemzése.
Testbeszéd az online kommunikációban
A digitális kommunikáció jelentősen megváltoztatta azt is, hogyan érzékeljük egymás nonverbális jelzéseit.
Videóhívás közben még látjuk például:
- az arckifejezést,
- a szemmozgást,
- a fejmozdulatokat,
- bizonyos gesztusokat.
Sok klasszikus testbeszédjel azonban már nem látható.
Nem tudjuk pontosan érzékelni a másik testtartását, a térközt vagy akár azt sem, hogy a kamerán kívül mire figyel.
Írásos kommunikációban még kevesebb testi jelzés áll rendelkezésünkre.
Ilyenkor más elemek kezdenek hasonló szerepet betölteni:
- az emojik,
- a felkiáltójelek,
- az üzenetek hossza,
- a reakciók,
- a válaszidő,
- vagy akár az, hogy valaki egyáltalán válaszol-e.
Ezeket sokszor egyfajta „online testbeszédként” értelmezzük.
Itt azonban még könnyebb félreérteni egymást.
Az, hogy valaki három órával később válaszol, jelentheti azt, hogy nem érdekli a beszélgetés.
De azt is, hogy dolgozik.
Vagy éppen nincs nála a telefonja.
Az online kommunikációban ezért különösen fontos óvatosan kezelni azokat a jelentéseket, amelyeket mások viselkedésének tulajdonítunk.
Testbeszéd tudástár
Ha mélyebben is érdekel a téma, az alábbi területeken tudsz tovább olvasni.
Testbeszéd – mit árul el a testtartás, a gesztusok és a mimika?
Ebben az átfogó útmutatóban részletesebben is megnézzük, hogyan működik a nonverbális kommunikáció, és hogyan érdemes értelmezni a különböző testbeszédjeleket.
Kapcsolódó témák:
- szemkontaktus jelentése,
- szemkontaktus,
- testtartás,
- mimika,
- gesztusok,
- keresztbe tett karok,
- kézfogás jelentése,
- testbeszéd,
- online testbeszéd.
Hazugság és testbeszéd – felismerhető-e a megtévesztés?
Lehet-e egyáltalán testbeszédből felismerni, ha valaki hazudik? Mely jeleket értelmezzük rendszeresen félre, és mire érdemes valóban figyelni?
Kapcsolódó témák:
- a hazugság testbeszéde,
- a testbeszéd jelei,
- a megtévesztés felismerésének korlátai.
Gyakori kérdések a testbeszédről
Mit jelent a testbeszéd?
A testbeszéd a nonverbális kommunikáció része. Olyan jelzések tartoznak ide, mint a testtartás, a mimika, a gesztusok, a szemkontaktus, a kéz- és fejmozdulatok, valamint a másik embertől tartott távolság.
Melyek a testbeszéd legfontosabb elemei?
A leggyakrabban vizsgált elemek közé tartozik a szemkontaktus, a testtartás, a mimika, a gesztusok, a kéz és a kar helyzete, az érintés és a térköz.
Meg lehet állapítani testbeszédből, hogy valaki hazudik?
Egyetlen testbeszédjelből nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy valaki hazudik. Bizonyos viselkedésváltozások jelezhetnek feszültséget vagy kényelmetlenséget, de ezek okát nem lehet pusztán a testbeszédből biztosan meghatározni.
Mit jelent, ha valaki kerüli a szemkontaktust?
A szemkontaktus kerülésének számos oka lehet. Jelezhet zavart vagy feszültséget, de lehet személyes kommunikációs szokás is. Önmagában nem jelent hazugságot vagy érdektelenséget.
Mit jelent a keresztbe tett kar?
A keresztbe tett kar jelenthet zártabb vagy védekezőbb testtartást, de ugyanúgy lehet kényelmes pozíció vagy annak jele, hogy az illető fázik. Mindig a helyzet egészét érdemes figyelembe venni.
Mit árul el a kézfogás?
A kézfogás befolyásolhatja az első benyomást, de önmagában nem alkalmas valakinek a személyiségét meghatározni.
Mit jelent, ha valaki sokat gesztikulál?
A sok gesztikuláció lehet egyszerűen az adott ember kommunikációs stílusa. Befolyásolhatja a kulturális háttér, a személyiség és az aktuális érzelmi állapot is.
Mennyire megbízható a testbeszéd?
A testbeszéd hasznos kiegészítő információt adhat egy társas helyzetről, de a jeleket mindig a helyzettel, az adott ember természetes viselkedésével és más kommunikációs jelzésekkel együtt érdemes értelmezni.
Minden kultúrában ugyanazt jelentik a gesztusok?
Nem. Sok gesztus jelentése kultúránként eltérhet, ezért ugyanaz a mozdulat különböző közösségekben más jelentést hordozhat.
Lehet tudatosan irányítani a testbeszédünket?
Bizonyos elemeket igen. Tudatosan változtathatunk például a testtartásunkon vagy a szemkontaktuson. Más reakciók részben automatikusan jelenhetnek meg.
Mit jelent a hosszan tartó szemkontaktus?
Jelenthet fokozott figyelmet vagy érdeklődést, de a jelentése nagymértékben függ az adott helyzettől és a két ember kapcsolatától.
Miért tükrözzük néha a másik ember mozdulatait?
Beszélgetés közben előfordulhat, hogy részben tudattalanul hasonló testhelyzetet vagy mozdulatokat veszünk fel, mint a másik. Ez a társas viselkedés természetes összehangolódásának egyik formája lehet.
A testbeszéd nem gondolatolvasás
A testbeszéd megfigyelése segíthet tudatosabban kommunikálni.
Észrevehetjük, amikor valaki lelkesebbé válik, amikor megváltozik a komfortérzete, amikor elbizonytalanodik vagy amikor egyszerűen másképp kezd reagálni, mint néhány perccel korábban.
De a testbeszéd valódi értéke nem abban rejlik, hogy megtanuljunk néhány egyszerű szabályt:
„Ha ezt csinálja, akkor ezt gondolja.”
Az emberi kommunikáció ennél összetettebb.
Ugyanaz a mozdulat különböző embereknél és különböző helyzetekben egészen más jelentést hordozhat.
Ezért a testbeszéd értelmezésének egyik legfontosabb alapelve talán éppen az, hogy ne akarjunk mindenáron azonnal megfejtést találni.
Figyeljük meg a jeleket.
Nézzük meg a helyzetet.
Vegyük észre a változásokat.
És hagyjunk helyet annak is, hogy több magyarázat lehetséges.
A testbeszéd ugyanis nem gondolatolvasás. Sokkal inkább egy újabb információforrás ahhoz, hogy jobban értsük, mi történik két ember között kommunikáció közben.
