Hiedelmek, mindset és tudatalatti

„Én ehhez nem vagyok elég jó.”

„Nekem soha nincs szerencsém.”

„Ha valamit nem tudok jól megcsinálni, inkább bele sem kezdek.”

„Az emberekben nem lehet megbízni.”

„Az én koromban már késő teljesen új dologba kezdeni.”

Vannak gondolataink, amelyek jönnek és mennek. Egyik nap még biztosak vagyunk valamiben, másnap egészen másképp látjuk. És vannak olyan meggyőződéseink is, amelyek hosszú éveken keresztül elkísérnek bennünket. Olyan természetesnek tűnnek, hogy gyakran eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket.

Nem vizsgáljuk meg minden egyes helyzetben elölről, hogyan működik a világ. Korábbi tapasztalatainkra, megszerzett tudásunkra, elvárásainkra és következtetéseinkre támaszkodunk.

Ezek között lehetnek hiedelmek arról, milyenek vagyunk mi magunk, milyenek mások, mire vagyunk képesek, mit jelent a siker, milyen egy jó kapcsolat, hogyan kell viselkednie egy „rendes embernek”, vagy éppen arról, milyen lehetőségek állnak előttünk.

Ezek a meggyőződések összefügghetnek a mindsetünkkel, vagyis azzal a jellemző gondolkodásmóddal, amelyen keresztül bizonyos helyzeteket értelmezünk.

És vannak olyan mentális folyamataink is, amelyek annyira automatikusan működnek, hogy alig figyelünk fel rájuk. A hétköznapi nyelvben ezekkel kapcsolatban gyakran használjuk a tudatalatti kifejezést.

De hogyan kapcsolódik össze a hiedelem, a mindset és a tudatalatti? Honnan származnak a meggyőződéseink? Miért lehet ugyanarról a helyzetről két embernek egészen eltérő véleménye? És ami talán még érdekesebb: meg tudjuk változtatni azt, ahogyan önmagunkról és a világról gondolkodunk?

Mi az a hiedelem?

A „hiedelem” szóról sokaknak először vallási vagy spirituális elképzelések jutnak eszükbe. Az önismeret szempontjából azonban ennél jóval tágabban használhatjuk a fogalmat.

Hiedelemnek tekinthetünk egy olyan meggyőződést vagy feltételezést, amelyet igaznak tartunk önmagunkkal, más emberekkel vagy a világgal kapcsolatban.

Például:

• „Kemény munkával előre lehet jutni.”
• „Az emberek többsége alapvetően megbízható.”
• „Segítséget kérni a gyengeség jele.”
• „A konfliktust jobb elkerülni.”
• „Ha valaki szeret, tudnia kell, mire van szükségem.”
• „Csak akkor vagyok értékes, ha jól teljesítek.”
• „A hibákból lehet tanulni.”
• „Negyven felett már nehéz teljesen új életet kezdeni.”

Ezek nem feltétlenül olyan mondatok, amelyeket naponta tudatosan kimondunk magunknak. Sokkal inkább olyan háttérben működő meggyőződések lehetnek, amelyek befolyásolják, hogyan értelmezünk bizonyos helyzeteket.

Érdemes azonban különbséget tenni tény, vélemény, feltételezés és hiedelem között.

Ha azt mondod, hogy „holnap 9 órakor kezdődik a megbeszélés”, az ellenőrizhető tény lehet.

Ha azt mondod, hogy „ez egy unalmas megbeszélés lesz”, az már értékelés.

Ha pedig arra gondolsz, hogy „biztosan megint kritizálni fognak”, akkor olyasmit tekintesz valószínűnek, ami még nem történt meg.

A probléma sokszor akkor kezdődik, amikor a saját következtetéseinket ugyanolyan biztos tényként kezeljük, mint azt, amit valóban tudunk.

Miért van szükségünk hiedelmekre?

Könnyű úgy beszélni a hiedelmekről, mintha valamiféle hibák lennének a gondolkodásunkban, amelyektől meg kellene szabadulnunk.

Pedig önmagában az, hogy vannak meggyőződéseink, teljesen természetes.

Nem tudunk minden reggel úgy felkelni, hogy ismét nulláról megvizsgáljuk a világ működését.

Tapasztalatainkból következtetéseket vonunk le. Megtanuljuk, mire számíthatunk bizonyos helyzetekben. Elvárásokat alakítunk ki. Korábbi tapasztalataink segítségével próbáljuk értelmezni az újakat.

Ez jelentősen leegyszerűsíti a mindennapi működésünket.

Azok a dolgok, amelyeket ma igaznak gondolok önmagamról és a világról, mennyire állják még meg a helyüket?

Hogyan alakulnak ki a hiedelmeink?

Nem egyetlen forrásból.

Hatással lehetnek rájuk saját tapasztalataink, családi mintáink, kulturális környezetünk, kapcsolataink, sikereink és kudarcaink, valamint azok az üzenetek is, amelyeket hosszú időn keresztül hallunk.

Gyerekként például sok mindent még nem tudunk önállóan értelmezni. Figyeljük a körülöttünk élőket, és közben rengeteg következtetést vonunk le arról, hogyan működik a világ.

Hallhatunk ilyen mondatokat:

• „A pénzért keményen meg kell dolgozni.”
• „Ne bízz meg akárkiben!”
• „Ne sírj!”
• „Ne dicsekedj!”
• „Előbb a kötelesség, aztán a szórakozás.”
• „A családért mindent el kell viselni.”

Ezekből nem következik automatikusan, hogy felnőttként pontosan ugyanezeket fogjuk gondolni. De a családi és társadalmi környezet része annak a háttérnek, amelyben saját elképzeléseink kialakulnak.

Később újabb tapasztalatok érnek bennünket.

Iskola, barátságok, első párkapcsolatok, munka, kudarcok, sikerek, konfliktusok.

És ugyanabból az eseményből sem feltétlenül ugyanazt a következtetést vonjuk le.

Képzelj el két embert, akiknek rosszul sikerül az első nyilvános előadásuk.

Az egyik ezt gondolja: „Nem készültem fel eléggé. Legközelebb többet gyakorlok.”

A másik: „Én egyszerűen nem tudok emberek előtt beszélni.”

Az esemény hasonló, a levont következtetés azonban egészen más.

Az első egy adott helyzetre vonatkozik, a második már önmagáról fogalmaz meg általános állítást.

És ha ez a meggyőződés tartóssá válik, később azt is befolyásolhatja, hogy elvállal-e újabb előadást, megszólal-e egy értekezleten, vagy jelentkezik-e olyan pozícióra, ahol prezentálnia kellene.

Mi az a mindset?

A mindset angol kifejezést leggyakrabban gondolkodásmódnak vagy szemléletmódnak fordíthatjuk.

Nem egyetlen gondolatot jelent, hanem inkább azt a jellemző keretet, amelyen keresztül bizonyos helyzeteket értelmezünk.

Vegyünk két egyszerű mondatot:

„Nem tudom megcsinálni.”

és

„Még nem tudom megcsinálni.”

Mindössze egyetlen szó a különbség.

Mégis egészen más lehetőség rejlik a két mondatban.

Az első könnyen végleges állapotként kezeli a jelenlegi képességet.

A másodikban benne van annak lehetősége, hogy valami tanulással vagy gyakorlással megváltozhat.

Ez nem jelenti azt, hogy minden megtanulható, minden cél elérhető, vagy pusztán megfelelő gondolkodásmóddal bármire képesek vagyunk.

A mindset nem varázseszköz.

A körülményeink, képességeink, lehetőségeink, erőforrásaink és számos rajtunk kívül álló tényező is számít.

A gondolkodásmódunk azonban befolyásolhatja azt, hogyan értelmezünk egy helyzetet, milyen lehetőségeket veszünk észre benne, és mit teszünk ezután.

Mi a kapcsolat a mindset és a hiedelmek között?

A két fogalom erősen összefügg, de nem teljesen ugyanaz.

A hiedelmet elképzelhetjük egy konkrét meggyőződésként:

„A hibázás azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó.”

Ez a hiedelem hozzájárulhat egy olyan gondolkodásmódhoz, amelyben a hibákat fenyegetésként éljük meg.

Ezután egy új feladat előtt könnyebben gondolhatjuk:

„Mi van, ha elrontom?”

„Mi lesz, ha kiderül, hogy nem értek hozzá?”

„Inkább bele sem kezdek.”

Nagyon leegyszerűsítve:

a hiedelmeink befolyásolhatják, hogyan értelmezzük a helyzeteket, az értelmezési szokásaink pedig részét képezhetik annak, amit gondolkodásmódnak nevezünk.

Ezért lehet érdekes megfigyelni nemcsak azt, mit gondolunk, hanem azt is, milyen visszatérő szemléletmód jelenik meg különböző élethelyzeteinkben.

Mit jelent valójában a tudatalatti?

A tudatalatti az önismereti és önfejlesztő tartalmak egyik legtöbbet használt fogalma.

Gyakran találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amelyek szerint a tudatalattink „programozva van”, titokban irányítja az életünket, és ha sikerül „átprogramozni”, akkor megváltoztathatjuk a valóságunkat.

A valóság ennél összetettebb.

A hétköznapi nyelvben a tudatalatti kifejezést gyakran gyűjtőfogalomként használjuk olyan mentális folyamatokra, amelyek nem állnak folyamatosan tudatos figyelmünk középpontjában.

Sok mindent valóban automatikusan végzünk vagy értékelünk.

Gondolj például arra, amikor egy megszokott útvonalon vezetsz. Nem kell minden egyes mozdulatot olyan tudatosan végiggondolnod, mint amikor először tanultál vezetni.

Vagy amikor meglátsz egy ismerős arcot. Nem készítesz tudatos elemzést a szem, az orr és az arcforma alapján. Egyszerűen felismered.

Neked ajánljuk: Hogyan változtasd meg az életed a tudatalattid segítségével?

Hasonló automatizmusok a gondolkodásunkban és reakcióinkban is megjelenhetnek.

Lehetnek:

• megszokott reakcióink;
• automatikusan felbukkanó gondolataink;
• korábbi tapasztalatokon alapuló elvárásaink;
• gyors értékeléseink;
• rutinjaink;
• olyan döntési mintáink, amelyekre csak utólag figyelünk fel.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy létezik bennünk egy különálló „háttérprogram”, amely minden döntésünket titokban meghozza helyettünk.

A Hogyan működik a tudatalatti? című cikkben részletesebben is foglalkozunk azzal, mit értünk hétköznapi értelemben ezen a fogalmon, és mit érdemes óvatosabban kezelni a tudatalattival kapcsolatos népszerű állítások közül.

Miért érezhetjük mégis úgy, hogy a tudatalattink irányít?

Azért, mert nem minden reakciónk előtt zajlik hosszú, tudatos mérlegelés.

Képzeld el, hogy valaki kritikát fogalmaz meg veled szemben.

Még mielőtt végiggondolnád, igaza van-e, már védekezni kezdesz.

Csak tíz perccel később jut eszedbe:

„Miért reagáltam erre ennyire erősen?”

Vagy kapsz egy új lehetőséget.

Az első gondolatod:

„Ez nekem úgysem menne.”

És már sorolod is magadban az okokat, amiért nem érdemes megpróbálnod.

Az önismeret egyik érdekes területe éppen ezeknek az automatikusnak tűnő reakcióknak a felismerése.

Nem azért, hogy minden gondolatunkat ellenőrzés alatt tartsuk, hanem azért, hogy időnként legyen lehetőségünk megkérdezni:

„Biztosan ez az egyetlen lehetséges értelmezés?”

Mi az a korlátozó hiedelem?

A korlátozó hiedelem olyan meggyőződés, amely beszűkítheti azt, amit önmagunk számára lehetségesnek tartunk, vagy visszatarthat bennünket bizonyos döntésektől és próbálkozásoktól.

Például:

„Nem vagyok elég intelligens ehhez.”

„Én nem tudok változni.”

„Nem érdemlek ennél többet.”

„Ha nemet mondok, önző vagyok.”

„Mások véleménye fontosabb, mint az enyém.”

„Ha valamit nem tudok tökéletesen megcsinálni, inkább bele sem kezdek.”

A korlátozó hiedelmek egyik érdekessége, hogy könnyen önmagukat megerősítő köröket hozhatnak létre.

Tegyük fel, hogy valaki azt gondolja:

„Én nem vagyok jó az ismerkedésben.”

Emiatt ritkán kezdeményez beszélgetést.

Kevés új emberrel ismerkedik meg.

Ezután körbenéz, és azt látja:

„Tényleg alig ismerek meg új embereket.”

Ez pedig megerősítheti az eredeti hiedelmet.

Pedig az eredmény nem feltétlenül bizonyítja azt, hogy „rossz az ismerkedésben”. Részben abból is következhet, hogy a saját meggyőződése miatt kevesebb olyan helyzetbe kerül, ahol tapasztalatot szerezhetne.

A Korlátozó hiedelmek című cikkben részletesebben is megnézzük, hogyan ismerhetők fel ezek a meggyőződések, és milyen kérdésekkel vizsgálhatjuk meg őket.

Minden negatív gondolat korlátozó hiedelem?

Nem.

Ha egy rosszul sikerült nap végén azt gondolod: „Ma semmi nem sikerült.”, az még nem feltétlenül jelent tartós hiedelmet.

Lehet pillanatnyi reakció, túlzás vagy egyszerűen rossz hangulatban megfogalmazott gondolat.

Más a helyzet egy olyan általánosabb meggyőződéssel, mint „Nekem soha semmi nem sikerül.”

A hiedelmek jellemzően túlmutatnak egyetlen konkrét pillanaton. Általánosabb elképzelést fejeznek ki önmagunkról, másokról vagy a világ működéséről.

Mik azok a negatív hiedelmek?

A „negatív hiedelem” és a „korlátozó hiedelem” kifejezést gyakran egymás szinonimájaként használjuk, pedig érdemes különbséget tenni közöttük.

Negatív hiedelemnek nevezhetünk egy olyan tartósabb meggyőződést, amely negatív tartalmat hordoz önmagunkról, másokról vagy a világról.

Például:

„Az emberek önzőek.”

„Nem vagyok szerethető.”

„A világ veszélyes hely.”

„Nem vagyok elég érdekes.”

„A legtöbb emberben előbb-utóbb csalódni fogok.”

Egy negatív hiedelem lehet egyben korlátozó is, de nem szükségszerűen ugyanaz a kettő.

Például: „Az emberek gyakran önzőek.” negatív meggyőződés lehet, de önmagában nem feltétlenül akadályoz meg valamiben.

Ha azonban ebből az következik: „Ezért nem érdemes senkit közel engednem magamhoz.”, a hiedelem már a viselkedési lehetőségeket is jelentősen beszűkítheti.

A Negatív hiedelmek című cikkben részletesebben foglalkozunk azzal, hogyan jelenhetnek meg ezek a meggyőződések a mindennapi gondolkodásunkban.

Honnan tudhatod, milyen hiedelmek működnek benned?

Sok hiedelmünket nehéz egyszerűen felsorolni. Ha valaki azt kérdezi: „Milyen hiedelmeid vannak?”, valószínűleg nem jelenik meg azonnal a fejedben egy húszpontos lista.

Könnyebb lehet konkrét helyzetekből kiindulni.

Figyeld meg például, milyen mondatok jelennek meg gyakran a gondolkodásodban.

Különösen érdekesek lehetnek az ilyen kezdések:

„Én mindig…”

„Én soha…”

„Az emberek mindig…”

„Muszáj…”

„Nem szabad…”

„Egy rendes ember…”

„Az én koromban…”

„Én ilyen vagyok.”

„Nekem ez nem megy.”

Ezek természetesen nem automatikusan problémás mondatok.

De jó kiindulópontjai lehetnek annak megvizsgálásához, milyen szabályokat és általánosításokat hordozol magaddal.

7 kérdés a saját hiedelmeid felismeréséhez

Ha szeretnéd jobban megfigyelni saját gondolkodásodat, próbáld megválaszolni ezeket a kérdéseket:

1. Mit gondolok magamról, amikor hibázom?

Azt, hogy hibáztam – vagy azt, hogy alkalmatlan vagyok?

2. Mit jelent számomra a siker?

Pénzt? Elismerést? Szabadságot? Biztonságot? Teljesítményt? Mások jóváhagyását?

3. Mit gondolok arról, aki segítséget kér?

Bátor? Ésszerű? Gyenge? Teher mások számára?

És ugyanezt gondolom-e akkor is, amikor én szorulok segítségre?

4. Mit gondolok a konfliktusról?

Valamiről, amit mindenáron el kell kerülni? Vagy olyasmiről, ami bizonyos esetekben egy kapcsolat természetes része?

5. Mit feltételezek mások véleményéről?

Milyen gyakran gondolom azt, hogy tudom, mások mit gondolnak rólam?

6. Miről mondom automatikusan, hogy „én erre nem vagyok képes”?

Van erre valódi bizonyítékom, vagy egyszerűen régóta így gondolom?

7. Milyen mondatokat hallottam sokszor korábban, amelyeket ma is igaznak tekintek?

És vajon ma is egyetértek velük? Nem minden kellemetlen hiedelmet kell azonnal megváltoztatnod.

Az első lépés sokszor egyszerűen annak felismerése, hogy amit eddig ténynek kezeltél, lehet, hogy valójában egy következtetés vagy régóta hordozott meggyőződés.

Meg lehet változtatni a hiedelmeinket?

A hiedelmek nem feltétlenül változatlanok. Gondolj csak arra, hány dologról gondolkodsz ma másképp, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt.

Megváltozhat a véleményed a munkáról, a pénzről, a kapcsolatokról, a gyermeknevelésről, saját képességeidről, arról, milyen életet szeretnél.

A hiedelmek változása azonban nem feltétlenül úgy történik, hogy kiválasztunk egy új mondatot, sokszor elismételjük, és ezzel „átírjuk” a régi programot.

Gyakran inkább egy fokozatos folyamatról van szó.

1. Ismerd fel a hiedelmet!

Például: „Nem tudok kiállni magamért.”

Már önmagában érdekes felismerés lehet, ha észreveszed, hogy ezt nem egy adott helyzetről gondolod, hanem általános állításként használod önmagadra.

2. Kérdezd meg: tény vagy következtetés?

Milyen bizonyíték támasztja alá?

Volt már olyan helyzet, amelyben mégis kiálltál magadért?

Minden emberrel ugyanolyan nehéz?

Minden helyzetben?

Vagy bizonyos körülmények között?

A cél nem az, hogy bebizonyítsd magadnak az ellenkezőjét, hanem hogy pontosabb képet kapj.

3. Keress egy pontosabb megfogalmazást!

A régi: „Nem tudok kiállni magamért.” helyett talán pontosabb: „Bizonyos helyzetekben nehéz kiállnom magamért.”

Vagy: „Konfliktushelyzetben hajlamos vagyok inkább engedni.”

Ezek kevésbé végleges állítások, és éppen ezért több lehetőséget hagynak a változásra.

4. Próbálj ki valami mást a gyakorlatban!

A gondolkodás változását új tapasztalatok is segíthetik.

Ha például azt gondolod, hogy: „Ha nemet mondok, mindenki meg fog haragudni rám”, egy kisebb, kevésbé kockázatos helyzetben kipróbálhatod, mi történik, ha mégis nemet mondasz.

Vagy ha azt gondolod: „Segítséget kérni kínos”, egyszer kérhetsz valakitől egy kisebb szívességet.

Máskor a kísérlet lehet:

• jelentkezni valamire;
• megszólalni egy megbeszélésen;
• hibázást megengedni magadnak;
• nem tökéletesen elkészíteni valamit;
• elmondani, mire van szükséged;
• kipróbálni valamit, amiről eddig automatikusan azt gondoltad, hogy nem neked való.

5. Nézd meg, mi történt valójában!

Ez kulcsfontosságú.

Nem azt, amitől előre féltél, hanem azt, ami ténylegesen történt.

Lehet, hogy a régi hiedelmed beigazolódott, de lehet, hogy csak részben, és az is lehet, hogy egészen más történt.

Az új tapasztalat nem mindig írja felül azonnal a régi meggyőződést. De új információt adhat hozzá.

Miért nem működik mindig a „gondolkodj pozitívan”?

Ha negatív hiedelmekről beszélünk, kézenfekvőnek tűnhet a megoldás: cseréljük őket pozitív gondolatokra.

„Nem vagyok elég jó.” helyett: „Fantasztikus vagyok.”

„Nem fog sikerülni.” helyett: „Bármit meg tudok csinálni.”

Csakhogy az emberi gondolkodás nem feltétlenül működik ilyen egyszerűen. Ha egy állítás túl távol áll attól, amit jelenleg hihetőnek tartasz, könnyen érezheted üresnek vagy hiteltelennek.

Ha például bizonytalan vagy egy új munkakörben, nem feltétlenül az segít a legtöbbet, ha azt ismétled: „Én vagyok a világ legmagabiztosabb embere.”

Sokkal hihetőbb lehet: „Még új vagyok ebben, ezért természetes, hogy vannak dolgok, amelyekben bizonytalan vagyok.”

Vagy: „Nem tudok még mindent, de tanulhatok.”

A cél tehát nem feltétlenül az, hogy minden negatív gondolatot pozitívra cseréljünk.

Sokszor fontosabb, hogy pontosabban, rugalmasabban és kevésbé végletesen gondolkodjunk.

Hogyan hathatnak a hiedelmeink a döntéseinkre?

A hiedelmek azért érdekesek az önismeret szempontjából, mert nem feltétlenül maradnak meg gondolatok szintjén.

Hatással lehetnek arra is, milyen helyzeteket vállalunk, mit kerülünk el, hogyan értelmezzük mások viselkedését, vagy mit tartunk egyáltalán lehetségesnek.

Munka és teljesítmény

„Nem vagyok vezető típus.”

Lehet egyszerű önismereti megállapítás.

De lehet olyan általános következtetés is, amely miatt valaki automatikusan elutasít minden vezetői lehetőséget, még mielőtt megvizsgálná, valójában mit kívánna tőle az adott szerep.

Hasonló mondat:

„Már túl késő pályát váltanom.”

A kérdés ilyenkor nem az, hogy minden életkorban ugyanolyan könnyű-e pályát váltani.

Hanem az:

valóban lehetetlen – vagy csak nehéznek gondolom?

A kettő nem ugyanaz.

Kapcsolatok

„Ha igazán szeretne, magától tudná, mire van szükségem.”

Ez a meggyőződés befolyásolhatja azt, mennyire kommunikáljuk nyíltan az igényeinket.

Vagy:

„Minden kapcsolat előbb-utóbb csalódással végződik.”

Ha ezt biztos igazságként kezeljük, egészen másképp viselkedhetünk egy kapcsolatban, mint akkor, ha lehetőségként tekintünk a bizalom kialakulására.

Önbizalom

„Csak akkor vagyok értékes, ha jól teljesítek.”

Ez a hiedelem könnyen összekapcsolhatja az önértékelést a teljesítménnyel.

Ilyenkor egy hiba nem egyszerűen rosszul sikerült feladatnak tűnhet, hanem saját értékünk bizonyítékává válhat.

Határok

„A nemet mondás önzőség.”

Ha ezt igaznak tekinted, nehezebb lehet határt húzni akkor is, amikor már túlterhelt vagy.

Változás

Talán az egyik legerősebb mondat:

„Én már csak ilyen vagyok.”

Bizonyos tulajdonságaink valóban stabilak lehetnek.

De érdemes megvizsgálni, mikor használjuk ezt valódi önismeretként, és mikor arra, hogy lezárjunk egy kérdést, amelyben egyébként lenne lehetőségünk változtatni.

Amikor a hiedelmek a siker útjába állnak

A siker nem pusztán gondolkodás kérdése.

Számítanak a körülmények, a lehetőségek, a képességek, a kapcsolatok, az anyagi helyzet, a szerencse és még számos más tényező.

Mégis előfordulhat, hogy egy lehetőséget már azelőtt kizárunk, hogy valóban megvizsgálnánk.

„Úgysem engem választanának.”

„Én ehhez nem értek eléggé.”

„Nem vagyok olyan ember, aki vállalkozni tud.”

„Biztosan nemet mondana.”

„Én nem tudok új emberekkel ismerkedni.”

Ha ezek miatt meg sem próbáljuk, soha nem kapunk választ arra, mi történt volna.

Érdemes ezért időnként feltenni egy egyszerű kérdést:

„Valóban nincs lehetőségem erre, vagy már azelőtt kizártam a lehetőséget, hogy kipróbáltam volna?”

Az Amikor a negatív hiedelmek állnak a sikered útjában című cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül részletesebben.

Hogyan kapcsolódik össze a hiedelem, a mindset és a tudatalatti?

Nézzünk egy hétköznapi példát.

Tegyük fel, hogy új állást ajánlanak neked.

Van egy régóta hordozott meggyőződésed:

„Nem vagyok elég jó a komolyabb pozíciókhoz.”

Amikor megkapod az ajánlatot, szinte azonnal megjelenik benned egy gondolat:

„Ez biztosan túl sok lenne nekem.”

Az új lehetőséget ezért nem izgalmas kihívásként, hanem elsősorban fenyegetésként kezded értelmezni.

Eszedbe jut minden, amit nem tudsz.

Az viszont kevésbé, amit már igen.

Végül visszautasítod az ajánlatot.

Ezzel elkerülöd annak kockázatát, hogy kudarcot vallj.

Csakhogy azt sem tudod meg, hogy esetleg sikerült volna.

A kör így nézhet ki:

hiedelem → automatikus gondolat → helyzet értelmezése → viselkedés → tapasztalat → a régi hiedelem fennmaradása

De mi történik, ha valahol megszakítod ezt a folyamatot?

Megjelenik:

„Ez biztosan túl sok lenne nekem.”

Majd megkérdezed:

„Biztos?”

Utánanézel, pontosan mit várnak az új pozícióban.

Beszélsz valakivel.

Megvizsgálod, milyen tudásod van már, és mit kellene megtanulnod.

Elmész az interjúra.

Lehet, hogy végül arra jutsz, valóban nem szeretnéd ezt az állást.

De ez már nem ugyanaz a döntés.

Az első esetben egy automatikus következtetés zárta le a lehetőséget.

A másodikban megvizsgáltad.

És pontosan ezért lehet hasznos az önismeret.

Nem azért, hogy minden belső reakciónkat kontrolláljuk.

Hanem azért, hogy néha legyen egy kis tér az első automatikus gondolat és a következő döntés között.

Melyik témával érdemes továbbmenned?

A hiedelmek, a mindset és az automatikusan működő gondolkodási minták nagy témakört alkotnak. Attól függően, hogy mi foglalkoztat leginkább, más irányból érdemes folytatnod.

Ha azt szeretnéd megérteni, mi zajlik automatikusan a háttérben

Olvasd el a Hogyan működik a tudatalatti? című cikket.

Ebben részletesebben megnézzük, mit nevezünk hétköznapi értelemben tudatalattinak, és hogyan kapcsolódhatnak ehhez az automatikus mentális folyamatok.

Ha gyakran gondolod azt, hogy „én erre nem vagyok képes”

A Korlátozó hiedelmek című cikk segíthet felismerni azokat a meggyőződéseket, amelyek beszűkíthetik a lehetőségeidet vagy visszatarthatnak a cselekvéstől.

Ha azt érzed, saját gondolkodásod tart vissza a céljaidtól

Olvasd el ezt: Amikor a negatív hiedelmek állnak a sikered útjában.

Ha különböző gondolkodásmódokat szeretnél megismerni

Az 5 mindset, ami megváltoztathatja az életed című írásban több olyan szemléletmódot mutatunk be, amely új nézőpontot adhat egy-egy élethelyzethez.

Ha az automatikus gondolkodási minták megváltoztatása érdekel

A Hogyan változtathatunk az automatikus gondolkodási mintáinkon? című cikkben azt nézzük meg, hogyan válhatnak felismerhetőbbé a megszokott reakcióink, és milyen szerepe lehet az új tapasztalatoknak a változásban.

Nem minden gondolat tény

Rengeteg dolgot gondolunk igaznak anélkül, hogy minden alkalommal újra megvizsgálnánk őket.

Ez nem hiba.

A mindennapi élethez szükségünk van korábbi tapasztalatainkra, feltételezéseinkre és arra, hogy bizonyos dolgokat adottnak vegyünk.

Az önismeret szempontjából mégis érdekes lehet időnként megállni, és feltenni néhány kérdést.

Melyek azok a dolgok, amelyeket azért tartok lehetetlennek, mert valóban azok – és melyeket azért, mert régóta így gondolom?

Mely szabályaimat választottam én, és melyeket vettem át másoktól?

Melyik elképzelésem segít eligazodni az életben, és melyik az, amelyik ma már inkább beszűkít?

Mit tudok biztosan – és mit feltételezek?

Nem kell minden hiedelmünket megváltoztatnunk.

És nem kell minden automatikusan felbukkanó gondolatot elemeznünk.

De időnként érdemes megvizsgálni azokat a meggyőződéseket, amelyek újra és újra meghatározzák a döntéseinket.

Mert attól, hogy egy gondolat régóta velünk van, még nem feltétlenül tény.

Gyakori kérdések a hiedelmekről, mindsetről és tudatalattiról

Mi az a hiedelem?

A hiedelem olyan meggyőződés vagy feltételezés, amelyet igaznak tartunk önmagunkkal, más emberekkel vagy a világ működésével kapcsolatban. Hiedelmeink befolyásolhatják azt, hogyan értelmezünk helyzeteket és milyen döntéseket hozunk.

Hogyan alakulnak ki a hiedelmek?

Hiedelmeink kialakulására számos tényező hathat, például saját tapasztalataink, családi mintáink, kapcsolataink, kulturális környezetünk, sikereink és kudarcaink, valamint azok a következtetések, amelyeket ezekből levonunk.

Mi a különbség a gondolat és a hiedelem között?

Egy gondolat lehet pillanatnyi és gyorsan változó. A hiedelem ezzel szemben általában tartósabb, általánosabb meggyőződés. Az, hogy egy nehéz nap végén azt gondolod, „elegem van ebből”, nem feltétlenül hiedelem. Az „én soha nem tudok semmit végigcsinálni” már egy általánosabb önmagadra vonatkozó állítás.

Mit jelent a korlátozó hiedelem?

Korlátozó hiedelemnek nevezhetünk egy olyan meggyőződést, amely beszűkítheti azt, amit lehetségesnek tartunk, vagy visszatarthat bizonyos cselekvésektől. Ilyen lehet például az, hogy „nem vagyok elég jó ehhez” vagy „ha nemet mondok, önző vagyok”.

Mik azok a negatív hiedelmek?

A negatív hiedelmek negatív tartalmú meggyőződések önmagunkról, másokról vagy a világról. Például: „nem vagyok szerethető” vagy „senkiben sem lehet megbízni”. Egy negatív hiedelem lehet egyben korlátozó is, de a két fogalom nem teljesen azonos.

Meg lehet változtatni a hiedelmeinket?

Hiedelmeink változhatnak az élet során. Ebben szerepet játszhatnak új tapasztalatok, új információk és az is, ha tudatosan megvizsgáljuk korábbi következtetéseinket. A változás nem feltétlenül gyors, és nem egyszerűen pozitív mondatok ismétlését jelenti.

Mit jelent a mindset?

A mindset gondolkodásmódot vagy szemléletmódot jelent. Arra utal, milyen jellemző kereteken keresztül értelmezünk bizonyos helyzeteket, kihívásokat, hibákat vagy lehetőségeket.

Mi a különbség a mindset és a hiedelem között?

A hiedelem inkább egy konkrét meggyőződés, például „a hibázás a hozzá nem értés jele”. A mindset tágabb gondolkodási keret, amelyet több hasonló hiedelem és értelmezési szokás is alakíthat.

Mit jelent a tudatalatti?

A hétköznapi nyelvben a tudatalatti kifejezést gyakran olyan mentális folyamatokra használjuk, amelyek nem állnak folyamatosan a tudatos figyelmünk középpontjában. Érdemes azonban óvatosan bánni azzal az elképzeléssel, hogy a tudatalatti egy különálló „program”, amely teljes egészében irányítja az életünket.

Valóban irányíthat bennünket a tudatalatti?

Viselkedésünkre számos automatikus folyamat, megszokás, korábbi tapasztalat és gyors értékelés hathat anélkül, hogy ezeket minden pillanatban tudatosan elemeznénk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden döntésünket egyetlen, „tudatalatti” rendszer hozza meg helyettünk.

Hogyan ismerhetem fel a saját korlátozó hiedelmeimet?

Érdemes figyelni az olyan visszatérő, általánosító mondatokra, mint az „én mindig”, „én soha”, „nekem ez nem megy” vagy „én ilyen vagyok”. Ezután megvizsgálhatod, milyen bizonyítékok támasztják alá ezeket, vannak-e ellenpéldák, és minden helyzetben igazak-e.

Segít a pozitív gondolkodás a negatív hiedelmek megváltoztatásában?

Nem feltétlenül az a leghasznosabb, ha egy negatív állítást egyszerűen az ellenkező, nagyon pozitív állításra cserélünk. Sokszor célravezetőbb egy pontosabb és rugalmasabb megfogalmazás. A „nekem ez soha nem fog menni” helyett például reálisabb lehet: „ezt még nem tudom jól, de tanulhatok benne”.