SZEMÉLYES ÉRTÉKEK ÉS IDENTITÁS: MI HATÁROZZA MEG, KI VAGY?

A legtöbb embernek van valamilyen elképzelése arról, hogy ki ő. Csendes vagy társasági ember. Határozott vagy bizonytalan. Ambiciózus, családcentrikus, érzékeny, racionális, megbízható, szétszórt, maximalista vagy éppen alkalmazkodó. Ezekből a tulajdonságokból, tapasztalatokból és szerepekből lassan összeáll egy történet, amit önmagunkról mesélünk.

Csakhogy nem minden része ennek a történetnek született tudatos választásból.

Rengeteg olyan elképzelést hordozunk magunkkal, amelyeket valamikor megtanultunk. A családunktól, az iskolában, korábbi kapcsolatainkból vagy abból a közegből, amelyben felnőttünk. Megtanulhatjuk például, hogy akkor vagyunk értékesek, ha teljesítünk. Hogy jobb elkerülni a konfliktust. Hogy nem szabad csalódást okozni másoknak. Hogy mindig erősnek kell lennünk. Vagy éppen azt, hogy bizonyos dolgokra „mi nem vagyunk képesek”.

Ezekből az üzenetekből idővel hiedelmek, elvárások és automatikus működésmódok alakulhatnak ki.

Ezért az önismeret egyik fontos kérdése nem egyszerűen az, hogy milyen vagyok, hanem az is:

Miért gondolom magamról azt, amit gondolok?

Mi fontos nekem valóban? Milyen elvek szerint szeretnék élni? Melyek a saját választásaim, és melyek azok a szabályok, amelyeket észrevétlenül vettem át másoktól?

A személyes értékek és az identitás feltérképezése éppen ebben segít. Megérteni, miből épül fel az önmagunkról alkotott képünk, milyen hiedelmek irányítanak bennünket, miért akadályozzuk időnként saját magunkat, és hogyan kapcsolódhat mindehhez a maximalizmus, a kontroll vagy a megfelelési kényszer.

Mit jelent az identitás?

Az identitás leegyszerűsítve annak a belső képnek az összessége, amely alapján önmagunkra gondolunk.

Ide tartozhat például:

  • milyen embernek tartjuk magunkat;
  • milyen értékeket vallunk;
  • milyen szerepekkel azonosulunk;
  • mely csoportokhoz érezzük magunkat tartozónak;
  • milyen múltbeli tapasztalatokat tekintünk meghatározónak;
  • milyen rövid és hosszú távú céljaink vannak;
  • milyen történetet mesélünk saját magunkról.

Valaki például gondolhat magára úgy, mint szülőre, vállalkozóra, kreatív emberre, introvertáltra, sportolóra vagy megbízható barátra. Ezek mind az identitás különböző részei lehetnek.

Az identitás azonban nem pontosan ugyanaz, mint a személyiség.

Személyiség, énkép és identitás nem ugyanaz

A személyiség viszonylag tartós jellemzőinkből és viselkedési tendenciáinkból áll. Lehetünk például inkább visszahúzódók vagy társaságkedvelők, impulzívabbak vagy megfontoltabbak, érzelmesebbek vagy racionálisabbak.

Az énkép ezzel szemben az, ahogyan önmagunkat látjuk.

Az identitás ennél tágabb: azt is magában foglalja, hogy kiként gondolunk magunkra, mi fontos számunkra és milyen életet tekintünk sajátunknak.

Egy egyszerű példával:

„Nem szeretek nagy társaságban lenni.” Ez lehet személyiségjellemző.

„Én nem vagyok jó emberek között.” Ez már könnyen lehet önmagunkról kialakított hiedelem.

„Fontos számomra a nyugalom és a mély kapcsolódás.” Ez személyes értékeket fejez ki.

„Ezért inkább néhány közeli kapcsolatot választok sok felszínes ismeretség helyett.” Ez pedig annak példája, amikor a döntéseink összhangban vannak az értékeinkkel.

Miből épül fel az identitásunk?

Nincs egyetlen tényező, amely eldöntené, kik leszünk.

Identitásunkat egyszerre alakíthatja:

  • a temperamentumunk és személyiségünk;
  • családi környezetünk;
  • neveltetésünk;
  • kapcsolataink;
  • kulturális és társadalmi környezetünk;
  • sikereink és kudarcaink;
  • fontos életeseményeink;
  • hiedelmeink;
  • személyes értékeink;
  • választásaink.

Ezek folyamatosan hatnak egymásra.

Egy gyerek, akit rendszeresen azért dicsérnek, mert jól teljesít, például idővel kialakíthatja azt az elképzelést, hogy a teljesítmény különösen fontos része annak, hogy szerethető vagy értékes legyen.

Ez nem feltétlenül történik meg. De jól mutatja, hogyan kapcsolódhat össze egy tapasztalat, egy belőle levont következtetés és később egy egész működésmód.

Az identitás nem változatlan

Gyakran úgy beszélünk önmagunk megtalálásáról, mintha létezne valahol egy végleges, változatlan „igazi én”, amelyet egyszer csak sikerül felfedeznünk.

A valóság ennél összetettebb.

Az identitásunk életünk során változhat.

Más kérdések válhatnak fontossá:

  • amikor elkezdünk dolgozni;
  • amikor komoly párkapcsolatba kerülünk;
  • amikor szülővé válunk;
  • amikor karriert váltunk;
  • egy kapcsolat megszűnése után;
  • egy veszteség következtében;
  • amikor gyerekeink önállóbbá válnak;
  • vagy egyszerűen akkor, amikor rájövünk, hogy valami, ami régen fontos volt, ma már kevésbé az.

Ez nem feltétlenül identitásválság.

Sokszor egyszerűen azt jelenti, hogy a korábban kialakított önképünk már nem illik teljesen ahhoz az emberhez, akivé közben váltunk.

Személyes értékek: mi fontos neked valójában?

A személyes értékek olyan alapelvek és szempontok, amelyek segítenek eldönteni, milyen életet szeretnénk élni.

Ilyen érték lehet például:

  • család;
  • szabadság;
  • biztonság;
  • fejlődés;
  • kreativitás;
  • függetlenség;
  • tudás;
  • őszinteség;
  • teljesítmény;
  • nyugalom;
  • kaland;
  • közösség;
  • segítőkészség;
  • kiszámíthatóság;
  • kíváncsiság;
  • elismerés.

Nincs univerzálisan helyes értékrend.

Valakinek például a biztonság különösen fontos. Más sokkal könnyebben vállal bizonytalanságot, ha cserébe nagyobb szabadságot kap.

Az egyik ember számára a szakmai előrelépés jelent komoly értéket, míg másnak sokkal fontosabb lehet, hogy a munkája minél kisebb helyet foglaljon el az életében.

A nehézség ott kezdődik, hogy nem mindig egyszerű felismerni: mi fontos nekünk valóban, és mit tanultunk egyszerűen fontosnak tartani.

Érték, cél és elvárás nem ugyanaz

A három fogalom könnyen összekeveredik.

Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: „Szeretnék vezető lenni.” Ez egy cél.

A mögötte álló személyes érték lehet például: „Fontos számomra a szakmai fejlődés és az, hogy felelősséget vállaljak.”

De egészen más is állhat mögötte: „Ennyi idősen már vezető pozícióban kellene lennem.”

Ez inkább egy belsővé tett elvárás.

Kívülről ugyanazt a célt látjuk. Belül azonban nagyon különböző motiváció működhet.

Ezért önmagában annak ismerete, hogy mit akarunk, még nem feltétlenül mondja meg azt, hogy miért akarjuk.

Saját érték vagy átvett érték?

Értékeink egy része természetesen a környezetünkből származik. Ez önmagában nem probléma.

A családtól, közösségtől vagy kultúrától kapott értékek közül sokat felnőttként is teljesen a sajátunknak érezhetünk.

Az önismereti kérdés inkább az, hogy: ha ma újra választanánk, továbbra is ugyanezt tartanánk fontosnak?

Érdemes néha végiggondolni:

  • Miért fontos nekem ez?
  • Mit gondolnék róla, ha senki más nem tudná, hogy ezt választottam?
  • Valóban szeretném, vagy inkább úgy érzem, hogy szeretnem kellene?
  • Kinek szeretnék megfelelni ezzel?
  • Mi történne, ha mást választanék?

Különösen beszédesek lehetnek azok a mondatok, amelyekben rendszeresen megjelenik a „kell”, a „kellene” vagy az „illene”.

„Ennyi idősen már…”

„Egy jó anya mindig…”

„Egy sikeres embernek…”

„Egy rendes családban…”

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy…”

Ezek nem feltétlenül hamis szabályok. De érdemes megvizsgálni, valóban egyetértünk-e velük.

Mi történik, amikor nem az értékeink szerint élünk?

Az élet természetesen nem lehet minden pillanatban tökéletesen összhangban személyes értékeinkkel.

Dolgozunk akkor is, amikor inkább pihennénk. Kompromisszumokat kötünk kapcsolatainkban. Olykor olyan feladatokat is el kell végeznünk, amelyekhez semmi kedvünk.

A probléma inkább akkor jelenhet meg, ha hosszabb időn keresztül jelentős különbség van aközött, amit fontosnak tartunk, és ahogyan ténylegesen élünk.

Ilyenkor megjelenhet:

  • elégedetlenség;
  • motivációvesztés;
  • döntési bizonytalanság;
  • belső feszültség;
  • mások életének irigylése;
  • túlzott alkalmazkodás;
  • a „valami hiányzik” érzése;
  • vagy az a különös tapasztalat, hogy kívülről minden rendben van, mégsem érezzük jól magunkat benne.

Valaki például kifejezetten sikeres lehet egy olyan munkában, amely státuszt és biztonságot ad neki, miközben számára valójában a szabadság és kreativitás fontosabb.

Más rengeteg társasági programot vállalhat azért, mert azt gondolja, hogy így „kell” élnie, miközben számára sokkal fontosabb a nyugalom és a néhány mély kapcsolat.

Megint más folyamatosan másokról gondoskodik, miközben egyre kevésbé tudja, ő maga mire vágyik.

Ilyenkor könnyű azt gondolni: „Miért nem változtatok egyszerűen?”

Csakhogy döntéseinket nem kizárólag tudatos értékeink irányítják.

Hiedelmek: a láthatatlan szabályok, amelyek szerint élünk

A hiedelmek olyan elképzelések és feltételezések, amelyeket igaznak tartunk önmagunkról, másokról vagy a világról.

Lehetnek általánosak:

  • „Az emberekben nem lehet megbízni.”
  • „A sikerért mindig keményen meg kell szenvedni.”

De vonatkozhatnak saját magunkra is:

  • „Nem vagyok elég kitartó.”
  • „Nekem soha nincs szerencsém.”
  • „Én nem tudok nemet mondani.”
  • „Nem vagyok jó vezető.”
  • „Nem vagyok kreatív.”
  • „Ha hibázom, kiderül, hogy nem vagyok elég jó.”

A hiedelmek egyik érdekes tulajdonsága, hogy belülről gyakran nem hiedelemnek érződnek, hanem egyszerűen ténynek.

Nem azt gondoljuk: „Van egy olyan hiedelmem, hogy nem vagyok elég tehetséges.”

Hanem azt: „Nem vagyok elég tehetséges.”

Ezért nehéz felismerni őket.

Honnan származnak a hiedelmeink?

Kialakulhatnak például:

  • családi üzenetekből;
  • gyerekkori élményekből;
  • iskolai tapasztalatokból;
  • társadalmi elvárásokból;
  • kapcsolatainkból;
  • kudarcokból;
  • sikerekből;
  • ismétlődő tapasztalatokból;
  • vagy azokból a következtetésekből, amelyeket egy-egy fontos eseményből levontunk.

Egy korábbi kudarc például jelenthetné egyszerűen azt: „Ez most nem sikerült.”

De kialakulhat belőle az is: „Én nem vagyok erre képes.”

A kettő között óriási különbség van. Az első egy eseményről szól. A második már az identitásunk részévé válhat.

Hiedelmek, mindset és tudatalatti

Hiedelmeink, gondolkodásmódunk és automatikus belső folyamataink erősen befolyásolhatják, hogyan értelmezünk egy helyzetet, milyen lehetőségeket veszünk észre, és mit gondolunk saját képességeinkről.

A Hiedelmek, mindset és tudatalatti témakörben részletesebben foglalkozunk azzal, hogyan alakulnak ki ezek a belső minták, hogyan ismerhetők fel a korlátozó és negatív hiedelmek, valamint mit értünk valójában mindset és tudatalatti működés alatt.

Kapcsolódó témák:

Amikor saját magunk állunk az utunkba

Szinte mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor pontosan tudja, mit lenne jó megtennie, mégsem teszi.

El kellene kezdeni egy feladatot, de halogatjuk.

Szeretnénk változtatni valamiben, mégis ugyanahhoz a régi működéshez térünk vissza.

Adódik egy jó lehetőség, de addig gondolkodunk rajta, amíg végül lemondunk róla.

Vagy éppen rengeteg energiával elkezdünk valamit, majd amikor közel kerülünk a célhoz, váratlanul elveszítjük a lendületet.

Az ilyen működéseket gyakran nevezzük önszabotázsnak.

Mi az önszabotázs?

Önszabotázsról akkor beszélhetünk, amikor saját viselkedésünk rendszeresen akadályozza valamely fontos célunk elérését vagy jóllétünket.

Megjelenhet például:

  • halogatásban;
  • túlzott perfekcionizmusban;
  • állandó újrakezdésben;
  • lehetőségek visszautasításában;
  • túlzott felkészülésben cselekvés helyett;
  • saját eredményeink leértékelésében;
  • irreális célok kitűzésében;
  • vagy abban, hogy újra és újra ugyanabba a kedvezőtlen helyzetbe kerülünk.

Az önszabotázst könnyű akaraterőhiánynak vagy lustaságnak tekinteni.

Pedig sok esetben összetettebb háttér áll mögötte.

Miért akadályozhatjuk azt, amit közben szeretnénk?

Gyakori ok lehet például:

  • a kudarctól való félelem;
  • a bizonytalanságtól való félelem;
  • alacsony önbizalom;
  • negatív énkép;
  • korábbi rossz tapasztalatok;
  • egymással ütköző értékek;
  • irreális elvárások;
  • megszokott működésmódok biztonsága.

Néha két fontos értékünk kerül konfliktusba egymással.

Valaki például vállalkozást szeretne indítani, mert fontos számára a szabadság.

Közben ugyanilyen fontos számára a kiszámíthatóság és biztonság is.

A vállalkozás egyszerre ígéri az egyik érték kiteljesedését és fenyegeti a másikat.

Kívülről ez könnyen tűnhet határozatlanságnak vagy önszabotázsnak. Belül azonban egy valódi konfliktus zajlik két fontos szükséglet között.

Önszabotázs és belső akadályok

Az Önszabotázs és belső akadályok témakörben részletesen foglalkozunk azzal, hogyan ismerhető fel az önszabotáló viselkedés, mi állhat mögötte, és hogyan lehet fokozatosan változtatni azokon a mintákon, amelyek újra és újra saját céljaink útjába állnak.

Kapcsolódó témák:

  • Önszabotázs – teljes útmutató
  • Miért szabotálom önmagam?
  • Hogyan hagyd abba az önszabotázst?
  • Önszabotáló viselkedés
  • Miért akadályozom saját magam?

Maximalizmus, kontroll és megfelelési kényszer

Első pillantásra három különböző működésmódnak tűnnek.

A maximalista tökéletes eredményt akar.

A kontrolláló ember mindent kézben szeretne tartani.

A megfelelési kényszerrel küzdő ember pedig mások elvárásaihoz alkalmazkodik.

A háttérben azonban több közös tényező is lehet.

Például:

  • félelem a hibázástól;
  • bizonytalanság nehéz viselése;
  • erős biztonságigény;
  • mások véleményének túlzott jelentősége;
  • az önértékelés teljesítményhez kapcsolása;
  • kritikától vagy elutasítástól való félelem.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden maximalista ember megfelelési kényszeres, vagy minden kontrolligény mögött ugyanaz az ok áll.

De érdemes őket együtt is vizsgálni.

Maximalizmus – amikor a jó nem elég jó

Az igényesség és a maximalizmus nem ugyanaz.

Az igényes ember szeretné jól megcsinálni a feladatát, de képes mérlegelni azt is, hogy mi az adott helyzetben szükséges és reális.

A maximalista működésnél azonban könnyen kialakulhat az érzés:

„Ha nem tökéletes, akkor nem elég jó.”

Ennek következménye paradox módon nem mindig kiemelkedő teljesítmény.

Megjelenhet:

  • túl sok idő egy feladaton;
  • döntésképtelenség;
  • halogatás;
  • állandó elégedetlenség;
  • hibák túlértékelése;
  • saját eredmények leértékelése.

A maximalizmus ezért nem pusztán magas mércét jelent. Sokkal inkább azt, hogy milyen jelentést tulajdonítunk annak, ha nem érjük el ezt a mércét.

Kontroll – amikor nehéz elviselni a bizonytalanságot

A kontrolligény mögött sem feltétlenül az áll, hogy valaki másokat szeretne irányítani.

Sok esetben inkább a bizonytalanság csökkentésének eszköze.

Ha mindent előre megtervezünk, ellenőrzünk és kézben tartunk, úgy érezhetjük, kisebb az esélye annak, hogy valami váratlan történik.

A kontroll azonban csak egy bizonyos pontig működik.

Más emberek viselkedése, a jövő vagy az élet számtalan eseménye egyszerűen nem irányítható teljesen.

Minél inkább megpróbálunk minden bizonytalanságot megszüntetni, annál több energiát emészthet fel az ellenőrzés.

Megfelelési kényszer – amikor mások véleménye túl nagy súlyt kap

Természetes, hogy fontos számunkra mások véleménye.

A társas kapcsolatainkhoz alkalmazkodásra és kompromisszumokra is szükségünk van.

A nehézség akkor kezdődik, amikor döntéseinkben rendszeresen fontosabbá válik:

Mit fognak gondolni mások?

mint az:

Én mit szeretnék?

Ha valaki hosszú időn keresztül elsősorban mások elvárásaihoz igazodik, idővel akár az is nehézzé válhat számára, hogy megmondja, valójában mire van szüksége.

Maximalizmus, kontroll és megfelelési kényszer

Ebben a témakörben részletesebben foglalkozunk a maximalista gondolkodással, a túlzott kontrolligénnyel és a megfelelési kényszer működésével, valamint azzal, hogyan lehet felismerni a mögöttük húzódó félelmeket és hiedelmeket.

Kapcsolódó témák:

Önismeret és személyiség: valóban meg kell találnod önmagad?

Az önismeretről szóló tartalmakban gyakran találkozunk a felszólítással:

„Találd meg önmagad.”

A mondat jól hangzik, de könnyen azt az érzést keltheti, mintha létezne egy rejtett, tökéletesen meghatározható „igazi én”, amely valahol bennünk vár arra, hogy végre megtaláljuk.

Az önismeret ennél jóval inkább folyamat.

Nem feltétlenül egyetlen választ kell megtalálnunk arra, hogy kik vagyunk.

Sokkal hasznosabb lehet megérteni:

  • milyen tulajdonságaink vannak;
  • mire van szükségünk;
  • mit tartunk fontosnak;
  • hogyan reagálunk különböző helyzetekben;
  • milyen mintákat hozunk magunkkal;
  • milyen hiedelmek befolyásolnak;
  • hogyan változtunk az évek során;
  • és milyen emberré szeretnénk válni.

Ebben az értelemben az önazonosság sem egy végleges állapot.

Mit jelent önazonosan élni?

Az önazonosság nem azt jelenti, hogy mindig azt tesszük, amihez éppen kedvünk van.

Nem jelenti azt sem, hogy soha nem alkalmazkodunk másokhoz.

Kapcsolatokban, családban, munkában és közösségekben folyamatosan kompromisszumokat kötünk.

Az önazonosság inkább arról szól, hogy életünk fontos döntései hosszabb távon nincsenek tartós ellentmondásban:

  • értékeinkkel;
  • szükségleteinkkel;
  • határainkkal;
  • meggyőződéseinkkel;
  • és azokkal a szerepekkel, amelyeket tudatosan vállalunk.

Önazonosan élni tehát nem feltétlenül látványos, gyakran egészen apró döntésekben jelenik meg. Abban, hogy mire mondunk igent, mire mondunk nemet, kikkel töltünk időt, mire költjük az energiánkat, milyen munkát vállalunk, mit tekintünk sikernek, és milyen elvárásokat vagyunk hajlandók végül elengedni.

Személyiség és önazonosság

A Személyiség és önazonosság témakörben részletesebben foglalkozunk azzal, hogyan ismerhetjük meg saját működésünket, mit jelent önazonosan élni, hogyan változik személyiségünk és önmagunkról alkotott képünk, illetve hogyan találhatjuk meg saját értékeinket.

Kapcsolódó témák:

  • Önazonosság – teljes útmutató
  • Hogyan találd meg önmagad?
  • Hogyan élj önazonosan?
  • Személyiség és önismeret
  • Személyes értékek
  • Érzelmileg éretlen

Honnan tudhatod, hogy eltávolodtál önmagadtól?

Nincs olyan egyszerű teszt, amely megmondaná, hogy valaki „önazonosan” él-e.

Időnként mindannyian alkalmazkodunk, bizonytalanok vagyunk vagy olyan dolgokat teszünk, amelyek nem igazán tükrözik saját igényeinket.

Érdemes lehet azonban jobban megvizsgálni a helyzetet, ha rendszeresen azt tapasztalod, hogy:

  • nehéz megmondanod, te mit szeretnél;
  • sok döntésedet mások reakciói alapján hozod meg;
  • gyakran gondolkodsz abban, hogy mit „kellene” tenned;
  • rendszeresen igent mondasz olyan dolgokra, amelyekre nemet szeretnél;
  • gyakran hasonlítod magad másokhoz;
  • elérsz célokat, de alig érzel elégedettséget;
  • nehezen tudod elkülöníteni saját igényeidet mások elvárásaitól;
  • úgy érzed, folyamatosan szerepeket teljesítesz;
  • kívülről rendben van az életed, mégis gyakran gondolod azt, hogy „nem ezt akarom”;
  • egyre nehezebb megmondanod, mi lelkesít igazán.

Ezek egyikéből sem következik automatikusan, hogy komoly probléma van.

Sokkal inkább jelzések lehetnek arra, hogy érdemes újra megvizsgálni saját értékeidet, szükségleteidet és azokat az elvárásokat, amelyek szerint jelenleg élsz.

Hogyan kerülhetsz közelebb önmagadhoz?

Az önismeret nem feltétlenül hosszú elemzésekkel kezdődik.

Sokszor már néhány jól megválasztott kérdés is segít észrevenni olyan automatikus működéseket, amelyeket korábban természetesnek tekintettünk.

1. Figyeld meg a „kell” mondataidat!

Írj le néhány mondatot az alábbi kezdésekkel:

  • „Egy jó szülőnek…”
  • „Egy sikeres embernek…”
  • „Az én koromban már…”
  • „Egy jó kapcsolatban…”
  • „A munkában mindig…”
  • „A pénzzel kapcsolatban…”
  • „Nem szabad…”
  • „Mindenképpen…”

Ezután kérdezd meg magadtól: Miért gondolom ezt?

És még fontosabb: Valóban egyetértek vele?

Lehet, hogy igen, de az is előfordulhat, hogy egy régi családi szabályt vagy társadalmi elvárást követsz úgy, hogy soha nem döntöttél tudatosan mellette.

2. Keresd meg a visszatérő belső konfliktusokat!

Figyeld meg azokat a mondatokat, amelyek így kezdődnek: „Szeretnék…, de…”

Például:

  • „Szeretnék többet pihenni, de…”
  • „Szeretnék munkahelyet váltani, de…”
  • „Szeretnék nemet mondani, de…”
  • „Szeretnék többet foglalkozni magammal, de…”

A „de” utáni rész sokszor megmutatja, milyen félelem, hiedelem vagy másik érték kerül konfliktusba a vágyunkkal.

3. Határozd meg a legfontosabb személyes értékeidet!

Nem szükséges húsz vagy harminc értéket összeírni.

Válassz ötöt, amelyek jelenleg különösen fontosak számodra.

Ezután értékeld két szempontból:

Személyes értékMennyire fontos?Mennyire van jelen az életemben?
Család10/108/10
Szabadság9/104/10
Kreativitás8/103/10
Biztonság8/109/10
Fejlődés7/105/10

Nem maga a pontszám a fontos.

Sokkal érdekesebb az eltérés.

Ha valami rendkívül fontos számodra, de alig jelenik meg a mindennapjaidban, érdemes megvizsgálni, mi akadályozza.

4. Válaszd külön a tulajdonságot az önmagadról alkotott történettől!

Érdemes odafigyelni arra, hogyan beszélsz önmagadról.

Más például azt mondani: „Nehéz számomra a konfliktus.”

És mást: „Gyenge vagyok.”

Más azt mondani: „Nem szeretek nagy társaságban lenni.”

És mást: „Antiszociális vagyok.”

Más: „Ezt a feladatot még nem tudom jól megoldani.”

És más: „Nem vagyok elég okos hozzá.”

Az első mondatok helyzetet vagy működésmódot írnak le, a másodikak identitássá alakítják azt.

Ez azért fontos, mert amiről úgy gondoljuk, hogy ilyen vagyok, azon sokkal kevésbé próbálunk változtatni, mint azon, amit egy adott helyzetben tapasztalunk.

5. Nézd meg, milyen szerepeket viszel!

Mindannyian számos szerepet töltünk be.

Lehetünk:

  • szülők;
  • társak;
  • gyerekek;
  • munkatársak;
  • vezetők;
  • vállalkozók;
  • barátok;
  • gondoskodók.

A szerepek fontosak, de nem feltétlenül fedik le teljes identitásunkat.

Érdemes időnként feltenni a kérdést:

Ha néhány szerepemet ideiglenesen levenném magamról, mi maradna?

Mit szeretek?

Mi érdekel?

Mire vagyok kíváncsi?

Mivel tölteném az időmet akkor is, ha abból senkinek nem származna előnye?

6. Ne próbáld egyszerre újradefiniálni az egész életedet!

Az önismereti felismerések után könnyű arra gondolni, hogy nagy változtatásokra van szükség.

Pedig az önazonosság sokszor sokkal kisebb döntésekből épül.

Például abból, hogy:

  • nem vállalsz el automatikusan minden feladatot;
  • hetente időt hagysz valamire, amit valóban szeretsz;
  • egy döntés előtt megkérdezed magadtól, te mit szeretnél;
  • elfogadod, hogy valamiben elég a „jó”;
  • nem magyarázod túl minden határodat;
  • vagy egyszerűen észreveszed, amikor egy régi hiedelem beszél belőled.

Az identitás nem egyetlen nagy döntéssel változik.

Gyakran sok apró választásból formálódik.

12 kérdés a személyes értékeid és identitásod feltérképezéséhez

Ha szeretnéd jobban megérteni saját működésedet, válaszolj ezekre a kérdésekre minél kevésbé „helyes” választ keresve.

  1. Milyen három tulajdonsággal jellemezném magamat?
  2. Ezek közül melyiket tapasztaltam meg saját magamban, és melyiket hallottam sokszor másoktól?
  3. Mi az öt legfontosabb személyes értékem jelenleg?
  4. A hétköznapi döntéseim mennyire tükrözik ezeket az értékeket?
  5. Milyen dolgokról gondolom rendszeresen, hogy „így kellene” csinálnom?
  6. Kitől vagy honnan tanulhattam ezeket a szabályokat?
  7. Milyen döntést hoznék másként, ha biztosan tudnám, hogy senki nem ítél meg érte?
  8. Milyen helyzetekben próbálok leginkább megfelelni másoknak?
  9. Mit próbálok mindenáron kontrollálni?
  10. Milyen helyzetekben akadályozom rendszeresen saját magamat?
  11. Van-e olyan régi önmeghatározásom, amely valójában már nem igaz rám?
  12. Ha nem azt kérdezném magamtól, hogy „ki vagyok?”, hanem azt, hogy „milyen ember szeretnék lenni?”, mit válaszolnék?

Az önazonosság nem végállomás

Az önismeret egyik csapdája lehet, ha azt várjuk tőle, hogy egyszer majd minden kérdésünkre végleges választ ad. Pontosan tudni fogjuk, kik vagyunk, megtaláljuk az igazi személyiségünket, megértünk minden múltbeli döntést, megszabadulunk minden bizonytalanságtól.

Valószínűleg nem ez történik.

Az önismeret inkább egy folyamatos kapcsolat saját magunkkal. Észrevesszük, hogyan működünk, megpróbáljuk megérteni, honnan ered egy-egy reakciónk. Megkérdőjelezzük azokat a hiedelmeket, amelyek már nem segítenek, és egyre tudatosabban választjuk ki, milyen értékek szerint szeretnénk élni.

Időközben pedig mi magunk is változunk.

Ami húszévesen fontos volt, negyvenévesen talán már kevésbé az. Ami korábban jó döntés volt, később elveszítheti a jelentőségét. És olyan oldalainkat is felfedezhetjük, amelyeknek korábban nem volt helyük az életünkben.

Az önismeret egyik legfontosabb eredménye ezért talán nem az, hogy végre pontos választ tudunk adni arra, kik vagyunk.

Hanem az, hogy egyre könnyebben felismerjük, mi valóban a miénk – és mi az, amit már nem szeretnénk továbbvinni.

Gyakori kérdések a személyes értékekről és identitásról

Mit jelent az identitás?

Az identitás annak az összetett képnek a része, amely alapján önmagunkra gondolunk. Ide tartozhatnak személyes tulajdonságaink, értékeink, szerepeink, kapcsolataink, tapasztalataink, céljaink és az önmagunkról kialakított történeteink.

Mi alakítja az identitásunkat?

Identitásunkat többek között személyiségünk, családi környezetünk, neveltetásünk, kapcsolataink, kulturális környezetünk, fontos életeseményeink, hiedelmeink és saját választásaink alakíthatják.

Mi a különbség a személyiség és az identitás között?

A személyiség elsősorban viszonylag tartós pszichológiai jellemzőinkre és viselkedési tendenciáinkra utal. Az identitás ennél tágabb: azt is magában foglalja, hogyan gondolkodunk önmagunkról, milyen értékeket vallunk és milyen szerepekkel azonosulunk.

Mit jelent az önazonosság?

Az önazonosság azt jelenti, hogy döntéseink és életünk fontos területei alapvetően összhangban vannak értékeinkkel, szükségleteinkkel, határainkkal és meggyőződéseinkkel.

Mik azok a személyes értékek?

A személyes értékek olyan alapelvek, amelyeket fontosnak tartunk életünkben. Ilyen lehet például a szabadság, család, biztonság, kreativitás, fejlődés, függetlenség vagy őszinteség.

Hogyan találhatom meg a személyes értékeimet?

Érdemes megvizsgálni, milyen helyzetekben érzed igazán elégedettnek magad, milyen döntésekre vagy büszke, mit hiányolsz leginkább az életedből, és milyen dolgokról nem szeretnél akkor sem lemondani, ha mások mást várnak tőled.

Változhatnak a személyes értékeink?

Igen. Egyes alapvető értékeink hosszú ideig stabilak lehetnek, de fontossági sorrendjük életszakaszaink és tapasztalataink hatására változhat.

Változhat az identitásunk felnőttkorban?

Igen. Az identitás nem kizárólag gyermek- vagy serdülőkorban formálódik. Párkapcsolatok, szülővé válás, karrierváltás, veszteségek és más fontos életesemények felnőttkorban is alakíthatják.

Neked ajánljuk: KARRIERÉPÍTÉS: HOGYAN ALAKÍTSD TUDATOSAN A SZAKMAI UTADAT?

Mit jelent önazonosan élni?

Önazonosan élni nem azt jelenti, hogy mindig azt tesszük, amihez kedvünk van. Inkább azt, hogy döntéseink összességében összhangban vannak saját értékeinkkel és szükségleteinkkel.

Honnan tudhatom, hogy nem önazonosan élek?

Figyelmeztető jel lehet például, ha tartósan nehéz megmondanod, mit szeretnél, döntéseidet főként mások véleménye határozza meg, vagy gyakran érzed úgy, hogy kívülről megfelelő életet élsz, mégsem érzed igazán sajátodnak.

Mi a különbség egy érték és egy hiedelem között?

Az érték azt fejezi ki, mit tartunk fontosnak, míg a hiedelem egy olyan elképzelés vagy feltételezés, amelyet igaznak gondolunk önmagunkról vagy a világról.

Hogyan befolyásolják a hiedelmek az életünket?

Hiedelmeink hatással lehetnek arra, hogyan értelmezzük a helyzeteket, mit tartunk lehetségesnek, milyen döntéseket hozunk és hogyan látjuk saját képességeinket.

Miért akadályozza valaki saját magát?

Az önszabotáló viselkedés mögött állhat például kudarctól való félelem, bizonytalanság, negatív énkép, egymással ütköző értékek vagy korábbi tapasztalatokból kialakult hiedelmek.

Mi állhat az önszabotázs mögött?

Az önszabotázsnak nincs egyetlen oka. Lehet szerepe félelmeknek, megszokott viselkedési mintáknak, alacsony önbizalomnak, maximalizmusnak vagy egymással ellentétes szükségleteknek.

Hogyan függ össze a maximalizmus és az önértékelés?

Ha valaki erősen a teljesítményéhez kapcsolja saját értékességét, a hibák és tökéletlenségek nagyobb jelentőséget kaphatnak. Ez hozzájárulhat maximalista működés kialakulásához vagy fenntartásához.

Neked ajánljuk: ÖNBIZALOM ÉS ÖNÉRTÉKELÉS

Miért akar valaki mindenkinek megfelelni?

A háttérben többek között elutasítástól való félelem, konfliktuskerülés, erős elfogadásigény, alacsony önbizalom vagy korábban megtanult kapcsolati minták állhatnak.

Miért akarok mindent kontrollálni?

A túlzott kontrolligény gyakran a bizonytalanság csökkentésének egyik módja. Az ellenőrzés átmenetileg biztonságérzetet adhat, még akkor is, ha hosszabb távon sok energiát igényel.

Hogyan találhatom meg önmagam?

Érdemes kevésbé egy végleges „igazi én” megtalálására törekedni, és inkább saját értékeidet, szükségleteidet, hiedelmeidet, működésmódodat és döntéseidet megismerni.

Hogyan lehetek önazonosabb?

Kezdheted azzal, hogy jobban megfigyeled saját igényeidet és értékeidet, megkérdőjelezed automatikus „kell” szabályaidat, és kisebb döntéseidben is tudatosabban figyelembe veszed azt, ami számodra valóban fontos.

Lehet teljesen megszabadulni mások elvárásaitól?

Valószínűleg nem is ez a cél. Társas lényként természetes, hogy mások véleménye és igényei hatnak ránk. A fontosabb kérdés az, hogy képesek vagyunk-e megkülönböztetni mások elvárásait saját értékeinktől, és tudatosan dönteni arról, melyikhez szeretnénk alkalmazkodni.