Skip to content
Home » Célok elérése okosan: negatív hiedelmek, akadályok és félelmek

Célok elérése okosan: negatív hiedelmek, akadályok és félelmek

celok-elerese

A célok elérése során akadályokkal kerülünk szembe. Olyanokkal, mint a negatív hiedelmek, a kételkedés önmagunkban, vagy a félelem a változástól. Ha már végiggondoltál, kitaláltál, leírtál mindent, nincs más hátra, mint cselekedni!

Arról, hogy hogyan érdemes a célokat kitűzni, és elindulni a megvalósításuk útján, egy korábbi cikkben olvashatsz.

A siker útjába álló dolgok a következők: ellenérvek, félelmek, akadályok. Gondoljuk csak végig. amint kijelentjük, hogy jövő ilyenkorra meg akarjuk duplázni a jövedelmünket, máris kezdenek felbukkanni az ellenérvek: „Kétszer annyit kell majd dolgoznom”, „Nem lesz időm a családomra”, stb.

Ha elhatározzuk, hogy indulunk a maratonon, egy hang azt súgja a fülünkbe: „Meg is sérülhetsz.” Vagy: „Minden reggel két órával korábban kell felkelned.” Talán még azt is a fejünkhöz vágja, hogy túl öregek vagyunk a futáshoz.

Ezek az ellenérvek, ezek jelentik azokat az okokat, amelyek miatt meg sem próbáljuk megvalósítani célunkat – amelyek lehetetlennek tüntetik fel az egész vállalkozást. Az ellenérvek felszínre segítése azonban hasznos dolog. Ugyanis ezek azok a tényezők, amelyek tudat alatt gátolnak bennünket.

Ha tudatossá válnak, könnyen megbirkózhatunk és szembeszegülhetünk velük, majd túlléphetünk rajtuk. A félelmek ezzel szemben érzelmek. Félhetünk a visszautasítástól, a kudarctól, vagy attól, hogy bolondot csinálunk magunkból.

Félhetünk attól, hogy fizikai vagy érzelmi sérülések érnek bennünket, hogy minden megtakarított pénzünket elveszítjük. Ezek a félelmek sem szokatlanok, részei a folyamatnak. Végül pedig jönnek az akadályok. Ezek kifejezetten külső körülmények – amelyek kívül állnak a gondolatok és az érzelmek körén.

Akadály lehet, ha senki sem akar összefogni velünk. Akadály lehet, ha nincs elég pénzünk a továbblépéshez. Talán más befektetőkre lenne szükségünk. Akadály lehet, a kormány olyan törvényeket hoz, amelyek nem teszik lehetővé, hogy megtegyük, amit szeretnénk.

celok-elerese

1.1. Képes vagy megküzdeni a félelmeiddel!

Az akadályok pusztán körülmények, amelyekkel meg kell küzdenünk, hogy továbbléphessünk. Mindig is voltak, és lesznek is. Sajnos, amikor ezek az ellenérvek, félelmek és akadályok felbukkannak, a legtöbben intő jelként értelmezik őket.

Azt mondják: „Most, hogy ezt gondolom, azt érzem, és amazt tapasztalom, nem hiszem, hogy meg tudnám valósítani a célomat.”

Amikor átalakítjuk a konyhánkat, a jó eredményért cserébe ki kell bírnunk egy kis koszt és felfordulást, nem igaz? Meg kell tanulnunk elfogadni ezeket a körülményeket. De tulajdonképpen muszáj is felbukkanniuk ezeknek az akadályoknak.

Ha nem így történik, az azt jelenti, hogy a kitűzött cél nem elég nagy ahhoz, hogy megdolgoztasson és magasabb szintre emeljen bennünket. Azt jelenti, hogy nincs lehetőség a fejlődésre.

1.2. Belső félelmeink, negatív hiedelmek

A hiedelmek vagy meggyőződések olyan előre kialakított, előre szervezett felfogásbeli megközelítési módok, amelyek az önmagunkkal való kommunikációt következetes, állandó formában megszűrik. A neveltetés gyakran akadályozza a céljainkat.

Sokan hallgatunk olyan mondatokat, amelyek negatív hiedelmekké érnek bennünk, és anélkül cselekszünk ezen álláspontok mentén, hogy egyszer is megkérdeznénk magunktól, miért is igazak ezek?

„Nem kaphatsz meg mindent, csak mert nagyon akarod.” / „Senki sem lopja a pénzt.” / „Te csak magadra tudsz gondolni?!” / „Ne legyél már ilyen önző!” / „Hagyd abba, és csináld azt, amit én mondok!”

Aztán a jól rögzült mantrák alapján cselekszünk:

  • Beiratkozunk az orvosira, mert apu ezt akarja.
  • Férjhez megyünk, hogy anyánk megnyugodjon.
  • „Tisztességes munkát” választunk ahelyett, hogy megvalósítanánk az álmunkat, és művészi pályára lépnénk.
  • Rögtön továbbtanulunk ahelyett, hogy egy év szünetet tartanánk, és egy hátizsákkal bejárnánk Európát.

Az, hogy nem tudjuk, mit akarunk, és más emberek szükségleteit vagy vágyait a sajátjaink elé helyezzük, pusztán rossz szokás. Könnyen megtörhetjük, ha ezzel ellentétesen cselekszünk.

A megélhetés miatti aggodalmaid tartanak vissza? Az emberek gyakran azért nem fogalmazzák meg igazi vágyaikat, mert azt hiszik, nem tudnának megélni abból, amit igazán szeretnek.

celok-elerese

1.3. Honnan származnak a negatív hiedelmeink?

  1. Az elsődleges forrást a környezet jelenti. Ha jólétben, gazdagságban, sikerek közepette növünk fel, könnyen tudunk modellt alkotni a gazdagságról és a sikerről. Ellenben, ha szegénységben és kétségbeesésben növünk fel, akkor a lehetőségekkel kapcsolatos modelljeink is csak azokból a gyökerekből táplálkozhatnak.
  2. A kisebb-nagyobb események elősegíthetik a meggyőződések alakulását. A legtöbbünknek vannak felejthetetlen élményeink, olyan történések, amelyek akkora hatással voltak ránk, hogy örökre belevésődtek agyunkba. Ezek jelentik azokat a fajta tapasztalatokat, amelyek az életünket megváltoztató meggyőződéseket kialakítják.
  3. Tudás. A közvetlen tapasztalat a tudás egyik formája. További tapasztalatok nyerhetők az olvasás, a filmek révén, vagy ha a világot olyan módon szemléljük, ahogy mások leírják, bemutatják. A tudás az egyik nagyszerű módja annak, hogy széttörjük egy korlátozó, gúzsba kötő környezet bilincseit.
  4. Múltbeli eredményeink. Arról, hogy valamit képesek vagyunk megtenni, úgy alakíthatunk ki legbiztosabban meggyőződést, ha azt a valamit egyszer, csupán egyetlen alkalommal végrehajtjuk. Ha egyszer sikerrel járunk valamivel kapcsolatban, sokkal könnyebben alakíthatjuk ki azt a meggyőződést, hogy legközelebb is sikeresek leszünk.
  5. A meggyőződések kialakításának ötödik módja az, amikor elménkben úgy hozunk létre egy jövőben elérni kívánt tapasztalatot, élményt, mintha az már most jelen lenne. (Lásd vizualizáció.)

Készítsünk egy húszas listát azokról a dolgokról, amiket szeretünk, aztán gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne ezekből megélni. Ha a sportot szeretjük, menjünk el sportolónak, legyünk sportújságírók vagy sportfotósok, esetleg segítsük ügynökként vagy PR-munkatársként egy profi csapat munkáját.

De lehetünk edzők, menedzserek is. Lehetünk tudósítók, operatőrök vagy sajtószóvivők. Rengetegféleképpen tudunk megélhetést találni egy számunkra vonzó területen.

1.4. Ismerjük fel a pénzzel kapcsolatos önkorlátozó hiedelmeinket!

Bár furcsának tűnhet, hogy bárki is negatívan álljon hozzá a gazdagsághoz, gyakran gyerekkorunkból cipeljük magunkkal ezeket a hiedelmeket a tudatalattinkban. A következő példa jól illusztrálja mindezt.

Scott 18 éves volt, és életbiztosítási ügynökként kézhez kapta első havi fizetését: 1876 dollárt. Apja, aki akkor már 46. éve dolgozott ugyanannál a cégnél, és csak egy hónapra volt a nyugdíjtól, szintén aznap kapta meg a havi fizetését: 1360 dollárt.

„Amikor megmutattam a csekket az apámnak, egy szót sem szólt, de láttam az arcán, hogy mélyen meg van bántva.

Rögtön az jutott eszembe: „Hogy tehettem ezt az apámmal?

Hogy engedhettem, hogy megrendüljön a hite önmagában és a képességeiben?”

Scott tudat alatt elhatározta, hogy nem fog többet keresni, mint az apja – nehogy a férfi még egyszer megalázó helyzetbe kerüljön, mint azon a bizonyos napon.

De itt egy másik példa is.

Középosztálybeli családban nőttem fel, soha nem költöttünk sokat élelmiszerre vagy bármi másra, de az apám rengeteg áldozatot hozott azért, hogy megvalósíthassam az álmomat, és megtanulhassak klarinétozni.

Először apám régi fémklarinétján kezdtem tanulni, de hamarosan áttértem a Leblancra, egy középkategóriás fahangszerre.

Amikor kezdett megmutatkozni a tehetségem, a klarinéttanárnőm felkereste a szüleimet.

„A fiúk igazi zseni. Megérdemli, hogy egy igazán márkás hangszert kapjon.

Mondjuk egy Buffet klarinétot.”

Most már tudom, hogy csak két igazán jó klarinétmárka létezik a világon: a Buffet és a Selmer.

A Buffet klarinét 1964-ben 300 dollárba került, ma pedig 1500 dollár körül van.

Bár az én családomnak ez rengeteg pénz volt, a szüleim beleegyeztek, hogy a zenetanárnőm válassza ki nekem a megfelelő klarinétot.

Ez volt a karácsonyi ajándékom.

Karácsony reggelén lementem a földszintre, kibontottam a csomagot, felnyitottam a dobozt, amelynek királykék bársonnyal borított belsejében egy hihetetlenül gyönyörű klarinét hevert

– lakkozott grenadillafából készült testén fényesen csillogtak az ezüst billentyűk.

Odafordultam a szüleimhez, hogy köszönetet mondjak nekik, de anyám közbevágott: „Nem tudtuk volna megvenni, ha a nővéred még élne.”

(Hétéves voltam, amikor Carol nővérem tragikus hirtelenséggel meghalt agyvelőgyulladásban.)

Ebben a pillanatban fogant meg a tudatalattimban az a meggyőződés, hogy minél sikeresebb vagyok, annál nagyobb terhet jelentek a szeretteim számára – nemcsak anyagi, hanem érzelmi szempontból is.

(Részletek Jack Canfield könyvéből.)

1.5. Hogyan lehet túllépni az önkorlátozó hiedelmeken?

Első lépésként készítsünk listát az összes olyan hiedelmünkről, amely érzésünk szerint korlátoz bennünket. Például: Amit mindig ismételgettek nekem: „Csak magadra tudsz gondolni!” Amire jutottam ezáltal: „Nem szabad a saját igényeimet szem előtt tartanom.”

Válasszunk ki egyet ezekből, amelyiktől meg szeretnénk szabadulni, és haladjunk végig a következő három lépésen:

  1. Határozzuk meg, mennyiben korlátoz bennünket a hiedelem.
  2. Döntsük el, milyenek akarunk lenni, hogyan akarunk viselkedni vagy érezni.
  3. Fogalmazzunk meg egy ellentétes értelmű állítást, amely lehetővé teszi, hogy olyanok legyünk, úgy viselkedjünk és úgy érezzünk, ahogyan szeretnénk.

Példa minderre:

Negatív hiedelem: Mindent nekem kell elintéznem. Nem szabad mások segítségét kérni, az a gyengeség jele.

  1. Ez annyiban korlátoz engem, hogy mivel sosem kérek segítséget, mindennap sokáig fenn kell maradnom, és nem tudom kialudni magam.
  2. Azt akarom, hogy úgy érezzem, nem baj, ha segítséget kérek valakitől. Ettől még nem számítok gyengének. Merni kell segítséget kérni. Akkor akarok segítséget kérni, amikor szükség van rá. Szeretném másokra bízni azokat a feladatokat, amelyeket nem szeretek, és amelyekkel csak az időmet pocsékolom.
  3. Nem baj, ha segítséget kérek. Megérdemlem, hogy megkapjam a szükséges támogatást.

1.6. Még három lépés, amivel megfordítható a negatív hiedelem

  1. Írjuk le a negatív hiedelmet! (Példa: A pénz a bűn melegágya.)
  2. Kérdőjelezzük meg a negatív meggyőződéseket, figurázzuk ki, vagy szálljunk vitába vele! (A pénz a jótékonykodás melegágya. A pénz a nyaralás melegágya! A pénz a bűn melegágya annak, aki gonosz, de én egy szeretetreméltó, nagylelkű, megértő és kedves ember vagyok, akinek arra kell a pénz, hogy jót tegyen másokkal.)
  3. Fogalmazzunk meg egy ellentétes, pozitív tartalmú állítást. (Szerintem a pénz a szeretet, a boldogság és a hasznos munka melegágya.)

A célok elérése és a sikerhez vezető út abból áll, hogy ismernünk kell a célt, megfelelő lépéseket kell tennünk, tudnunk kell, milyen eredményeket hoznak a lépéseink, majd rugalmasan változtatni kell a lépéseken mindaddig, amíg el nem érjük, amit szeretnénk.

Ugyanez igaz a hiedelmekre, meggyőződésekre is. Meg kell találnunk a célunkat támogató meggyőződéseket – azokat, amelyek abba az irányba visznek minket, amerre menni akarunk. Ha a meggyőződéseink ezt nem teszik lehetővé, meg kell válnunk tőlük, és újakkal kell próbálkoznunk.

2.1. Alakítsunk ki új szokásokat!

Kutatások szerint cselekedeteink 90 százalékát a szokások irányítják. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig több száz dolgot mindennap ugyanúgy csinálunk. Az évek során szokások olyan berögzült sorozatát alakítjuk ki, amely életünk minden területén érezteti hatását, a munkánktól és jövedelmünktől kezdve egészségi állapotunkig és kapcsolatainkig.

A jó hír az, hogy a szokások felszabadítják az agyat, miközben a testünk automata üzemmódban működik. Ezért tudjuk megtervezni a napunkat a zuhany alatt állva, és ezért tudunk beszélgetni autóvezetés közben.

Ugyanakkor észrevétlenül is olyan önsorsrontó viselkedésminták ivódhatnak belénk, amelyek gátolják fejlődésünket. és korlátozzák önérvényesítésünket. Szokásaink határozzák meg eredményeinket. a sikeres emberek nem merő véletlenségből jutnak fel a csúcsra.

Ahhoz, hogy odakerüljenek, nap mint nap tudatos lépésekre, fegyelmezettségre és rengeteg energiára van szükségük. Végső soron azok a szokások fogják majd meghatározni a jövőnket, amelyeket a mai naptól kezdve alakítunk ki magunknak.

2.2. Lépjünk ki a komfortzónánkból!

Gondoljunk úgy a komfortzónánkra, amelyben élünk, mint egy börtönre – egy nagyrészt saját magunk alkotta börtönre.

Építőkövei a „nem tudom”-ok, a „muszáj”-ok, a „tilos”-ok meg az összes többi megalapozatlan hiedelem, amelyek az életünk során felhalmozott és magunkra erőltetett negatív gondolatok és döntések eredményei.

Talán már a neveltetésünknél fogva korlátokat állítunk magunk elé.

2.3. Ne ugyanazt a szituációt éljük át újra meg újra!

Ha mindig ugyanazt gondoljuk, ugyanabban hiszünk, ugyanazokat a szavakat használjuk és ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozunk, újra meg újra ugyanazt a helyzetet teremtjük meg magunknak. Túlságosan gyakran ragadunk bele az önmegerősítő viselkedés ördögi körébe, amely örvényként húz lefelé.

Önkorlátozó hiedelmeink képzeteket hoznak létre az agyunkban, és azután ezek a képzetek uralják a viselkedésünket, amely visszacsatolásképpen megerősíti az adott önkorlátozó gondolatot. Amíg állandóan a jelenlegi körülményeinkre panaszkodunk, agyunk ezekre fog összpontosítani.

Ha folyamatosan arról beszélünk, azon gondolkodunk és arról írunk, hogyan állnak pillanatnyilag a dolgaink, ugyanazokat az idegpályákat erősítjük az agyunkban, amelyek az adott helyzetbe hoztak minket.

És egyfolytában ugyanazokat a rezgéseket bocsátjuk ki, amelyek aztán ugyanazokat az embereket és körülményeket vonzzák be. Hogy megtörtjük az ördögi kört, inkább a vágyott valóságról gondolkodjunk, beszéljünk és írjunk. Az új valósággal kapcsolatos gondolatokkal és képekkel töltsük meg tudatalattinkat.

celok-elerese

2.4. Ne pazarold az idődet, mert az véges

Mit tennél, hogyan töltenéd az idődet, ha ma megtudnád, hogy csak fél éved maradt hátra az életedből? Kivel töltenéd az időt? Hová mennél? Mit csinálnál? Hogyan töltenéd a napjaidat? Ha csak hat hónapod van hátra az életedből, számos dolog, amiről azt gondoltad, hogy fontos, lényegtelenné válik, és számos másik dolog, amiről eddig tudomást sem vettél, mindennél fontosabb lesz.

Van konkrét személyes és szakmai fejlődési terved, amelyen nap mint nap dolgozol? Ha nincs, úgy itt az ideje, hogy összeállíts egyet, és elkezdd fejleszteni készségeidet, amelyekre az elkövetkező években szükséged lesz, hogy szakterületed vezetőjévé válj.

Igazi küldetésed és életcélod megtalálása központi jelentőségű mindabban, amit teszel, és akivé válsz. A kapott idő lehető legrosszabb felhasználása, ha éveken keresztül rossz munkahelyen, rossz területen, rossz emberekkel együtt dolgozol.

2.5. Kezeljük tudatosan pénzügyeinket!

Ha a pénz az egyik (vagy a fő) célunk, akkor egyszerűen döntsük el, hogy gazdagok akarunk lenni. Ezután határozzuk meg, hogy mit jelent számunkra a gazdagság.

Nincs egyetlen helyes anyagi cél, de el kell döntenünk, hogy konkrétan mit akarunk. Majd derítsük ki, hogy mennyibe kerül az elképzelt életünk finanszírozása most, és a jövőben!

Az élet, amelyet most élünk, múltbeli gondolataink és cselekedeteink eredménye. Jövőbeli életünk jelenlegi gondolatainkon és cselekedeteinken múlik.

Ahhoz, hogy 1-2 éven belül, illetve a nyugdíjba vonulásunkat követően olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk, döntsük el, pontosan mennyi pénzre van szükségünk álmaink megvalósításához.

Ha nem tudjuk, számoljuk ki, mennyibe fog kerülni, hogy mindent előteremtsünk és megvegyünk, amit a következő évre előirányoztunk.

Vegyük számításba a bérleti díjat vagy a jelzálogkölcsönt, az ennivalót, a ruhát, az egészségügyi ellátást, az autót, a rezsit, a tanulást, a nyaralást, a kikapcsolódást, a biztosítást, a megtakarításokat, a befektetéseket, stb.

2.5.1. Tervezzünk tudatosan!

A legtöbben ösztönszerűen bánnak a pénzzel. Te például tudod, mennyi a nettó vagyonod – a teljes pénzkészleted mínusz az összes kimenő költség?

Tudod, mennyi megtakarított pénzed van? Milyen fix és alkalmi kiadásaid vannak havonta? Pontosan mekkora a hiteltartozásod, és évente mennyi a kamat?

Tudod, hogy a biztosításod mire terjed ki? Szoktál pénzügyi tervet készíteni?

Mivel életed körülményeit a döntéseid formálták, teljes mértékben felelősséget kell vállalnod sikereidért és bukásaidért, boldogságodért és boldogtalanságodért, jelenedért és jövődért.

A felelősségvállalás az egészségesen működő, kiteljesedett emberi személyiség egyik meghatározó jele. Kéz a kézben jár a sikerrel, az eredményességgel, a motiváltsággal, a boldogsággal és az önmegvalósítással.

Ez az abszolút minimális követelmény, amelyre szükség van ahhoz, hogy az ember valamit, bármit elérjen az életében. Létszükséglet ahhoz, hogy megvalósítsuk azt, amit igazán akarunk. Ha elfogadod, hogy teljes mértékben felelős vagy magadért, hirtelen uralni kezded az életed.

Amikor elfogadod, hogy nem jön a felmentő sereg, hanem teljes mértékben rajtad múlik, hogyan alakulnak a dolgok, megtetted az első lépést a kiemelkedő teljesítmények felé. Nagyon kevés dolog van, amire nem vagy képes, ha kijelented, hogy: „Rajtam múlik, hogy álmaim megvalósuljanak!”

A felelősségvállalás a célok kitűzésénél is fontosabb, pedig szinte senki nem vitatja, hogy a sikerhez csak konkrét célokon át vezet az út. Amíg el nem fogadod, hogy saját sorsodért téged terhel a felelősség, mindig hagyni fogsz magadnak kiutat.

Ha nem hiszünk abban, hogy mi magunk teremtjük meg a saját világunkat – legyen az akár sikeres, akár kudarcokkal terhelt -, akkor ki vagyunk szolgáltatva a körülmények szeszélyének. Akkor a dolgok csak úgy megtörténnek velünk. Bábok vagyunk, nem pedig cselekvő egyének.

Ugyanakkor a felelősségvállalás azt is jelenti, hogy egymásra épülő, egymást támogató meggyőződéseink vannak. Ha nem hiszünk a kudarcban, ha tudjuk, hogy elérjük célunkat, akkor a felelősségvállalással nem vesztünk semmit, sőt csakis nyerhetünk. Ha irányítjuk a dolgokat, a célok elérése könnyebben fog menni.

3.1. Felejtsd el a kifogásokat!

Mindnyájunkat arra nevelnek, hogy rajtunk kívül álló dolgokat okoljunk életünk azon szeleteiért, amelyekkel nem vagyunk elégedettek.

Hibáztatjuk a szüleinket, a főnökeinket, a barátainkat, a médiát, a kollégáinkat, az ügyfeleinket, a párunkat, az időjárást, a gazdaságot, a csillagok állásást, a pénztelenségünket – bárkit vagy bármit, akire vagy amire ráhúzhatjuk a vizes lepedőt.

Sohasem ott keressük a problémát, ahonnan az valójában ered – önmagunkban. Ha mi magunk akarjuk megvalósítani az álmainkat, akkor nekünk magunknak kell százszázalékos felelősséget vállalnunk az életünkért.

Ez annyit tesz, hogy el kell felejtenünk a kifogásokat, az áldozat szerepében tetszelgést, az összes indokot, hogy miért nem tudjuk megtenni és miért nem jött össze idáig, továbbá a külső körülményekre való hivatkozást is. Örökre meg kell szabadulnunk ezektől.

celok-elerese

Azt a nézőpontot kell felvennünk, hogy mindig is megvolt bennünk a képesség arra, hogy változtassunk, hogy jól teljesítsünk, hogy elérjük a kívánt eredményt. Ha valami nem úgy alakul, ahogyan elterveztük, feltesszük magunknak a kérdést: „Hogy történhetett ez? Mit képzeltem?

Mit hittem? Mit mondtam, vagy nem mondtam? Mit tettem, vagy nem tettem meg, hogy ez lett a vége? Mivel értem el, hogy a másik így viselkedjen? Legközelebb mit kell másképpen csinálnom, hogy a kívánt eredményre jussak?”

Százszázalékosan el kell köteleznünk magunkat a célunk mellett. Semmit sem bízhatunk a véletlenre, mindent bele kell adnunk, hogy elérjük a kívánt végeredményt.

Milyen egyszerűen hangzik, mégis meglepően sokan ébrednek fel úgy minden reggel, hogy azon huzakodnak a lelkiismeretükkel, megtartsák-e fogadalmaikat, ragaszkodjanak-e az elveikhez, és megtegyék-e a tervezett lépéseket.

3.2. Ne félj a kudarcoktól!

Ha meg vagyunk győződve arról, hogy kudarcot vallunk, miért erőlködjünk a kemény próbálkozással? Tehát olyan meggyőződési rendszerrel indulunk el, amely azt hangsúlyozza, amit nem tudunk megtenni, vagyis olyan rendszerrel, amely a későbbiekben jelzést ad az idegrendszerünknek egy bizonyos módon való reagálásra.

Ezáltal a potenciálunknak csak korlátozott mennyiségét vettük igénybe. Kedvetlenül, puhatolózva cselekedtünk. Milyen eredmények származhatnak mindebből?

Nagy eséllyel igen siralmasak. Nézzük, hogyan lehet ezt másképp! Tételezzük föl, hogy nagy reményekkel indulunk neki valaminek.

Sőt nemcsak reményeink, elvárásaink vannak, hanem minden idegszálunkkal meg vagyunk győződve arról, hogy sikerrel fogunk járni.

Amikor ilyen közvetlenül, világosan közöljük magunkkal, hogy az, amit tudunk, igaz, akkor vajon mennyire fogjuk kihasználni lehetőségeinket? Valószínűleg nagymértékben.

Ezúttal hogyan fogunk cselekedni? Éppen csak odavonszoljuk magunkat és kedvetlenül, tessék-lássék módon próbálkozunk? Természetesen nem! Izgatottak vagyunk, tele energiával, számítunk a sikerre, és keményen fogunk dolgozni.

Ha ilyen erőfeszítéseket teszünk, milyen eredményeket érünk el? Minden esélyünk megvan arra, hogy eredményeink meglehetősen jók legyenek.

És ez miképpen fog hatni azon meggyőződésünkre, hogy a jövőben képesek leszünk nagyszerű eredményeket elérni? Ez a helyzet pontosan az ellentéte az ördögi körnek.

Ebben az eseteben a siker a sikerből táplálkozik, még több sikert generál, és minden egyes siker erősebb meggyőződést és lendületet teremt a még magasabb szinten való sikerekhez. Az embereknek mindig sikerül valamilyen eredményt elérniük.

A nagy sikereket nem azok az emberek képviselik, akik nem hibáznak vagy vallanak kudarcot, hanem egyszerűen az olyan emberek, akik tudják, hogy amennyiben megpróbálnak valamit, és azzal nem érik el, amit szeretnének, akkor az így nyert tapasztalatból csak tanulhatnak.

Felhasználják mindazt, amit tanultak, és egyszerűen megpróbálkoznak egy másik módszerrel. Új szempontok szerint cselekszenek, és új eredményeket érnek el.

A hitet sokan úgy kezelik, mintha valami kézzelfogható, valós dolog lenne, holott az csupán egyfajta bizonyosságérzet valami felől. Ha azt hiszed, intelligens vagy, azzal mindössze annak adsz hangot, hogy a magad részéről biztos vagy benne, hogy intelligens vagy.

4.1. Te miben hiszel?

Ez a bizonyosságérzet teszi lehetővég számodra, hogy kihasználhasd a vonatkozó adottságaidat, és valóban intelligens gondolkodással és cselekvéssel munkálkodhass a céljaid megvalósításán. A hit jobb megértésének egyik legegyszerűbb módja az, ha megnézzük az alapját – ami pedig nem más, mint egy elképzelés.

Rengeteg mindent elképzelhetsz anélkül, hogy valóban hinnél is benne. Vegyük például azt az elképzelést, miszerint szeretetteljes vagy. Állj meg egy pillanatra, és mondd magadnak: „Szeretetteljes vagyok.”.

Hogy valóban hiszel-e is ebben, az kizárólag annak a függvénye, milyen bizonyossággal mondod ki ezt a két szót. Ha úgy gondolod, nem igazán vagy szeretetteljes, akkor valójában annyit jelentesz ki: „Nem vagyok igazán biztos benne, hogy szeretetteljes volnék.”.

Hogyan alakíthatunk egy elképzelést tényleges hitté? Egy elképzelés olyan, mint egy egy- vagy kétlábú asztal. Nem nehéz belátni, miért nem tűnik túl stabilnak, elvégre nincs elég lába, amin megállhatna.

A hit ezzel szemben egy olyan asztal, aminek pontosan annyi erős, szilárd lába van, amennyi kell neki. Ha ténylegesen hiszed is, hogy szeretetteljes vagy, honnan tudod, hogy valóban az vagy?

Nyilván alá tudod támasztani valamivel ezt az elképzelést. Vannak olyan élményeid, amelyek ezt alátámasztják. Ezek az elképzelésed asztalának „lábai”, ezek adják a bizonyosságot, ezek által lép elő hitté.

Milyen olyan élményeid voltak tehát, amelyek nyomán megbizonyosodhattál afelől, hogy valóban szeretetteljes vagy? Talán valaki már szóvá tette, hogy annak tart. Vagy talán nap mint nap boldogabbá, nyugodtabbá vagy reményteljesebbé teszel másokat.

Vagy jó érzéssel gondolsz másokra, és ha szeretetteljesnek érzed magad, az azt jelenti, hogy eltölt az emberszeretet. De mindezek az élmények mindaddig nem jelentenek egyáltalán semmit, amíg fel nem használod őket a szeretetteljességedről alkotott elképzelésed alátámasztására (tehát tudatossá nem válik benned).

Miután ezt megtetted, az elképzelésed máris bizonyosságot nyer, és így valóban el is kezdesz hinni benne. Az elképzelésed ezzel megszilárdult és hitté vált.

4.2. Hitrendszerünk kialakulása

A meggyőződéseink olyan előre kialakított megközelítési módok, amelyek az önmagunkkal való kommunikációt folyamatosan megszűrik. Honnan származnak a meggyőződések?

  1. Elsődleges forrásuk a környezetünk. Ha jólétben, gazdagságban, sikerek közepette növünk fel, könnyen tudunk modellt alkotni a gazdagságról és a sikerről. ellenben ha szegénységben és kétségbeesésben növünk fel, akkor a lehetőségekkel kapcsolatos modelljeink is csak azokból a gyökerekből táplálkozhatnak.
  2. Kisebb vagy nagyobb események is elősegíthetik a meggyőződések kialakulását. Legtöbbünknek vannak felejthetetlen élményeink, olyan történések, amelyek akkora hatással voltak ránk, hogy örökre belevésődtek agyunkba. Ezek jelentik azokat a fajta tapasztalatokat, amelyek az életünket megváltoztató meggyőződéseket kialakítják.
  3. A tudás. A közvetlen tapasztalat a tudás egyik formája. További tapasztalatok nyerhetők az olvasás, a filmek révén, vagy ha a világot olyan módon szemléljük, ahogy mások leírják, bemutatják. A tudás nagyszerű módja annak, hogy széttörjük egy korlátozó, gúzsba kötő környezet bilincseit. Nem számít, hogy valódi világunk mennyire komor, ha olvashatunk mások eredményeiről, sikereiről, mi is kialakíthatjuk azokat a meggyőződéseket, amelyek lehetővé teszik a boldogulásunkat.
  4. Az eredmények létrehozásának negyedik módja a múltbeli eredményeinken alapul. Arról, hogy valamit képesek vagyunk megtenni, úgy alakíthatunk ki legbiztosabban meggyőződést, ha azt a valamit egyszer, csupán egyetlen alkalommal végrehajtjuk. Ha egyszer sikerrel járunk valamivel kapcsolatban, sokkal könnyebben alakíthatjuk ki azt a meggyőződést, hogy legközelebb is sikeresek leszünk.
  5. Amikor elménkben úgy hozunk létre egy jövőben elérni kívánt tapasztalatot, élményt, mintha az már most jelen lenne. Amikor a valóságosan meglévő eredményeink nem segítik elő egy erős és hatékony állapot létrejöttét, egyszerűen teremthetünk magunkban egy elképzelt tetszőleges világot, és beléphetünk az adott élménybe, tapasztalatban, ami által megváltoztathatjuk állapotainkat, meggyőződéseinket és cselekvésünket.

A legtöbbünk életét a lehetőségekről, a sikerről, és a boldogságról alkotott olyan meggyőződéseink irányítják, amelyeket az évek során öntudatlanul gyűjtögettünk össze.

A dolog nyitját az jelenti, hogy vizsgáljuk meg ezeket a meggyőződéseket, és döntsük el, hogy működnek-e, hatásosak és pozitívak-e a mi esetünkben.

4.3. Higgy magadban!

Képzeljünk el egy személyt, akinek az a meggyőződése, hogy valamilyen téren sikertelen. Mondjuk azt gondolja magáról, hogy rossz tanuló. Ha arra számít, hogy meg fog bukni, potenciálját, lehetőségeit vajon mennyire fogja kihasználni? Nem nagyon.

Már azzal, hogy a bukásra számít, azt mondta magának, hogy nem tud semmit. Máris olyan jelzést küldött agyának, hogy a bukásra számítson.

Ha ezekkel a fajta elvárásokkal indul neki a dolgoknak, milyen cselekvéseket fog valószínűleg végrehajtani? Magabiztos, energikus, célratörő lesz? Cselekedetei tükrözni fogják valódi lehetőségeit? Nem valószínű.

Ha meg vagyunk győződve arról, hogy kudarcot vallunk, miért erőlködjünk a kemény próbálkozással? Vizsgáljuk meg ugyanezt a dolgot egy másik szemszögből!

Amikor közvetlenül, világosan közöljük magunkkal, hogy az, amit tudunk, igaz, akkor vajon mennyire fogjuk kihasználni lehetőségeinket? Valószínűleg nagymértékben.

Ezúttal hogyan fogunk cselekedni? Éppen csak odavonszoljuk magunkat és kedvetlenül próbálkozunk? Természetesen nem! Izgatottak vagyunk, tele energiával, számítunk a sikerre, és keményen fogunk dolgozni.

Minden esélyünk megvan arra, hogy eredményeink meglehetősen jók legyenek.

A siker eléréséhez néha nincs is szükség arra, hogy valamivel kapcsolatban hatalmas meggyőződésünk vagy különleges hozzáállásunk legyen.

Előfordul, hogy az emberek egyszerűen azért érnek el kiváló eredményeket, mert nem tudják, hogy az adott dolog elérése nehéz vagy lehetetlen.

Esetenként már az is elég, ha az embernek nincs semmilyen korlátozó hiedelme valamiről.

A szüleid biztosan állítottak eléd célokat gyerekkorodban, például, hogy megtanulj késsel-villával enni. Megmutatták, hogyan kell tartani az evőeszközöket, megdicsértek, hogy szépen eszel, és ahogy kezdted megszokni, úgy vált egyre könnyebbé a folyamat elismétlése.

Nemsokára már automatikusan használtad az evőeszközöket, és biztos kézzel eljuttattad az ennivalót a szádba anélkül, hogy megszúrtad volna a szád.

Képzeld el, mi történt volna, ha az első próbálkozás után úgy döntesz, hogy többet nem akarsz késsel-villával enni, mert túl nehéz. Inkább nem is próbálkozol vele. Pedig néhányan pontosan így állnak hozzá a céljaikhoz.

Egyszerűen csak kijelentik: „Egyszer már próbáltam, és nem működött, többet nem akarok szenvedni vele” – és ezzel meg is ölik az álmaikat.

Épp csak egyelőre még nem tudod, hogyan láss hozzá. Sose add fel az értelmes átmeneti céljaidat, mert rajtuk keresztül juthatsz el az életcélodhoz!

5.1. Fontos alapelvek a célok elérése érdekében

  1. Hangold össze a céljaidat, hogy mind egy irányba vezessenek!
  2. Határozd meg, mit szeretnél elérni, és milyen vonatkozásban szeretnél kitűnni!
  3. Tervezd meg, hogyan jutsz el a célodhoz!
  4. Jelölj ki egyértelmű eredményjelzőket, hogy az utad során mindig tudd, jó felé haladsz-e!
  5. Ügyelj, hogy amit teszel, ne álljon ellentétben a többi céloddal! (Talán furcsán hangzik, de ez nagyon is könnyen megtörténhet. Ismersz például olyan embereket, akik tudatosan táplálkoznak, és étrend-kiegészítőket szednek, hogy az egészségüket óvják, közben pedig elszívnak egy doboz cigit naponta?)
  6. Találd ki, hogyan terelheted az összes kisebb célodat egy irányba, hogy mind az életcélod felé vezessen!
  7. Vizualizáld a célodat, és futtass le a fejedben rengeteg ezzel kapcsolatos filmet, hogy felismerd a végcélodat, amikor eléred!

Annyira tisztán kell látnod a célodat, és annyira arra kell koncentrálj, hogy minden nap minden percében minden cselekedeted felé hajtson. Az egyik legfontosabb sikeralapelv: minden számít!

Minden reggel, amikor felkelsz, választás elé kerülsz. Azt teszed, ami könnyű és szórakoztató, vagy pedig azt, ami nehéz és szükséges? Felkelsz, és felkészülsz a napra, vagy felkelsz, és újságot olvasol vagy tévét nézel?

A világ nem azt díjazza, amit tudunk, hanem amit teszünk. Meglepő, hogy mégis milyen sokan megrekednek az elemzésnél, a tervezgetésnél és a szervezésnél, ahelyett, hogy cselekednének. Amikor cselekvésre szánjuk el magunkat, olyan eseményeket váltunk ki, amelyek elkerülhetetlenül sikerre ítélnek bennünket.

Tudatjuk a környezetünkkel, hogy komolyak a szándékaink. Az emberek felocsúdnak és elkezdenek odafigyelni ránk. A hasonló célokat kergetők összefognak velünk. Elkezdünk olyan tapasztalatokat gyűjteni, amelyeket mások elbeszéléséből vagy könyvekből soha nem tudtunk volna leszűrni.

Elkezdünk visszajelzéseket kapni arról, hogyan működhetnénk még jobban, még hatékonyabban és még gyorsabban. Mindaz, ami korábban kuszának tűnt, most érthetővé válik. Elkezdjük magunkhoz vonzani azokat, akik támogatni és bátorítani tudnak bennünket.

Mindenféle kellemes dolog kezd hozzánk áramolni, amint elhatározzuk, hogy a tettek mezejére lépünk.


Forrás:

  • Anthony Robbins: Egy barát üzenete
  • Anthony Robbins: Határtalan siker
  • Brian Tracy: A siker kézikönyve
  • Brian Tracy: Célok!
  • Daniel H. Pink: Motiváció 3.0
  • Frances Coombes: Önmotiváció
  • Jack Canfield, Janet Switzer: A siker alapelvei
  • Sir Ken Robinson, Lou Aronica: Elemedben vagy?
  • Tony Buzan: Elmetérképezés mesterfokon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük