Skip to content
Home » Az életcél megtalálása, avagy ki vagyok én?

Az életcél megtalálása, avagy ki vagyok én?

ki-vagyok-en

Az életcél megtalálása során sok ember számára a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy soha nem gondolta még végig, mi mást is csinálhatna az életben, vagy hogy ki is ő valójában. Ha úgy érezzük, hogy az, ami most van jelen az életünkben, nem tesz boldoggá, akkor a legfőbb ideje, hogy legalább gondolatban új vizekre evezzünk.

Számos technika létezik, amelynek a segítségével mélyebbre áshatunk önmagunkban, és tudatos szintre emelhetjük valódi lényünk darabjait.

1. Az életcél megtalálása szempontjából nem mindegy, mivel töltöd az idődet

Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy leltárt készíts a jelenlegi helyzetedről, és kiderítsd, pontosan mit érzel vele kapcsolatban.

  1. Egy nagyméretű lapon gyűjtsd össze kulcsszavakban, mi mindent csinálsz egy átlagos héten (tárgyalások, emailek küldése, takarítás, bevásárlás, társasági élet, ingázás a munkahely és az otthonod között, tanulás, internetezés, zenehallgatás, kertészkedés, filmnézés, csekkek fizetése, edzés, gyerekek ellátása, stb.).
  2. Különböző színek használatával emeld ki azokat a tevékenységeket, amelyek valamiképpen összetartoznak. Bármilyen kategóriát felállíthatsz.
  3. Egy új lapon írd külön körökbe ezeket a kategóriákat. Rajzolj nagyobb és kisebb köröket, annak megfelelően, hogy mennyi időt szentelsz hetente e tevékenységeknek. Ha háromszor annyi időt töltesz munkával, mint pihenéssel, akkor a munka köre legyen háromszor akkora, mint a pihenésé. Minden körbe írd be az adott témakör kulcsszavait.
  4. Most pedig gondold át, hogyan viszonyulsz azokhoz a dolgokhoz, amelyekkel időt töltesz. Jelöld a tevékenységeket különböző színekkel, attól függően, hogy szereted csinálni, közömbös számodra, vagy nem szereted csinálni.
  5. Egy külön lapra rajzolj egy nagy kört, és oszd fel három cikkelyre, annak arányában, hogy mennyi időt töltesz olyan dolgokkal, amelyeket szeretsz, amelyek közömbösek számodra, illetve amelyeket nem szeretsz. Hogy néz ki ez a kör? Hogy nézne ki ugyanez az ábra a havi vagy éves tevékenységeidet tekintve?

Most szánj időt a fentiek végiggondolására. Mit érzel az ábrák láttán? Mit gondolsz, lehetne ezen változtatni?

Ha igen, akkor mit kellene megváltoztatni és miért? Mi az, amin akár azonnal változtathatnál és mi az, amihez több idő kéne?

2. Életcél megtalálását segítő eszközök

2.1. Gondolattérkép (mind map)

A gondolattérkép egyfajta vizuális technika, amelynek segítségével megjeleníthetjük és rendszerezhetjük az információkat.

Egy alapfogalom vagy alaptéma köré épül, amely belőle kiinduló vonalakkal, szavakkal és képekkel kapcsolódik a vele összefüggő gondolatokhoz vagy információkhoz.

A gondolattérkép elkészítéséhez először is írjunk fel egy alaptémát egy papírlap közepére, és karikázzuk be.

Azután a körből kiindulva húzzunk elágazó vonalakat, amelyek a kapcsolódó gondolatokat és ötleteket jelölik.

Annyi vonalat húzhatunk, amennyit csak szeretnénk, és mindegyik két vagy több irányba is elágazhat.

Néhány szabályt érdemes figyelembe venned:

  • Minden sorba csak egy-egy szót vagy egy nagyon rövid kifejezést írj. Ne feledd, hogy ez elsősorban vizuális, nem pedig verbális módszer.
  • A kulcsszavakat írd nyomtatott nagybetűkkel, a többit pedig kisbetűkkel.
  • Minden kulcsszónak legyen saját vonala.
  • Használj bátran színeket, ezáltal könnyebben átláthatod a különböző szinteket és gondolattípusokat.

2.2. Motivációs tábla

A motivációs tábla egyfajta kollázs, amely a vágyainkat, céljainkat és az álmainkat jeleníti meg.

Nagyszerű eszköz ahhoz, hogy számba vegyük és szem előtt tartsuk, mi mindent szeretnénk elérni az életben.

Ebben nagy segítségedre lehet a Pinterest. Saját táblát alkothatsz, akár úgy is, hogy azt senki más nem láthatja.

Csak a megfelelő kulcsszót kell beírnod, és a témával kapcsolatos képek garmadája áll rendelkezésedre.

Azt, hogy mit kezdesz az elkészült táblával, csakis te döntöd el. A tábla elkészítésének legfőbb célja, hogy tisztán lásd, milyen életet szeretnél élni a jövőben, úgyhogy ne fogd vissza magad.

Próbáld meg olyan személyessé tenni, amennyire csak tudod. Ne hagyd, hogy bármi is befolyásoljon! Ezek a te vágyaid, senki másé.

2.3. Automatikus írás

A gondolattérkép és a motivációs tábla egyaránt a vizuális és az asszociatív gondolkodást segíti elő a megszokott lineáris és verbális gondolkodás helyett.

Ha nem a szokványos gondolkodási mintázatokat követjük, egészen új szemszögből láthatjuk magunkat.

Ezt persze szavak segítségével is elérhetjük, ha megpróbálunk szabadon írni, kizárólag magunknak, mindenféle ítélkezéstől és öntudatosságtól mentesen.

Az automatikus írás célja az, hogy a leírtak tudatos irányítása helyett tervezés és cenzúrázás nélkül, spontán módon vizsgáljuk meg az érzéseinket és a gondolatainkat.

Ahelyett, hogy valamilyen szervezett gondolatmenetet akarnánk magunk vagy mások elé tárni, egyszerűen elkezdjük leírni mindazt, ami eszünkbe jut.

Olyan irányba haladunk, amilyenbe csak szeretnénk, szabadon asszociálva.

Tedd fel magadnak a kérdést: milyen dolgokért lelkesedem? Anélkül, hogy továbbgondolnád, kezdj el leírni mindent, ami eszedbe jut.

Írj folyamatosan úgy öt percig, anélkül, hogy megállnál vagy javítgatni kezdenéd a leírtakat.

Ne foglalkozz a helyesírással, az írásjelekkel és a külalakkal! A cél az, hogy minél szabadabban vesd papírra a gondolataidat és az érzéseidet.

Nem kell senkinek megmutatnod, amit írtál – csak ha kimondottan szeretnéd.

3. Az életcél megtalálásához próbálj ki új dolgokat!

eletcel-megtalalasa

Hogy megtudd, mi minden rejlik benned, körül is kell nézned. Új dolgokat kell kipróbálnod, új helyekre kell ellátogatnod, új emberekkel kell találkoznod.

Találkozz új lehetőségekkel, mert így derülhet ki, hogyan viselkedsz különböző helyzetekben.

Ha van valami, amit már régen szeretnél kipróbálni, tedd meg! Ha valami különösen izgat, de soha nem mertél belevágni, hát rajta!

Ha nem kísérletezel új dolgokkal, soha nem tudod meg, mire vagy képes.

4. Azt hiszed, semmiben nem vagy tehetséges?

Azt akarjuk hinni, hogy Michael Phelps úszónak született, hogy olyan tehetséggel jött a világra, amit senki más nem mondhatott a magáénak.

Senki sem akar évekig a medence partján üldögélni és végignézni, ahogy egy amatőrből profi úszó válik. A már kész teljesítményére vagyunk kíváncsiak. A misztériumot akarjuk , nem a hétköznapi valóságot.

De miért tesszük ezt? Mi okból csapjuk be magunkat, és gondoljuk, hogy Michael Phelps nem kiérdemelte az eredményeit, hogy nem megdolgozott értük?

4.1. Tehetség kontra erőfeszítés

Amíg varázslatos, földöntúli dologként gondolunk a géniuszra, nem kell önmagunkat hozzá hasonlítanunk, és elbuknunk ezen összehasonlítás során.

Ha valakit „isteninek” nevezünk, az azt jelenti: vele nem kell versenyre kelnem.

Ha két egyén azonos körülményekkel bír, az általuk elért eredmények csak két dolgon múlnak: a tehetségükön és az erőfeszítéseiken.

A tehetség, tehát hogy milyen gyorsan tudjuk elsajátítani az adott készségeket, nagyon is számít. De az erőfeszítés faktor kétszeres szorzó az egyenletben.

Egyrészt az erőfeszítés az, aminek köszönhetően létrejöhet egy készség. Másrészt pedig az erőfeszítés teszi a készséget produktívvá.

5. A lelkesedés gyakori, az állhatatosság ritka

A legfontosabb, hogy legyen egy mindenen átívelő, mindent átható víziónk, amit szenvedélyesen meg akarunk valósítani.

Itt a szenvedély alatt nem csak azt kell érteni, hogy van valami, amivel törődünk, hanem hogy van egy legvégső célunk, amivel törődünk, mégpedig elkötelezetten, hűségesen, sziklaszilárdan.

Itt nincs helye szeszélyességnek. Minden áldott nap azokon a kérdéseken gondolkodva kelünk, amelyekkel elaludtunk.

Mintha mindig egy irányba néznénk. A távoli célra függesztett tekintettel inkább teszünk egy aprócska lépést előre, mint egy nagyobbat oldalra.

A grit (amerikai kulcsszó a kitartásra és állhatatosságra) arról szól, hogy nagyon hosszú időn át ugyanazon a hőfokon égünk, hogy elérjük a csúcscélt.

Mi több, ez az életfilozófia olyan érdekes és fontos számunkra, hogy nagymértékben meg is határozza az életünket.

Akikben nagyon sok a grit, azoknak az életében a legtöbb közepes vagy alacsony szintű cél valamilyen módon kapcsolódik a végső célhoz.

Ezzel szemben a grit hiánya származhat egy kevéssé koherens célszerkezetből.

6. A célkitűzés és a különböző szintű célok rendszere kulcsfontosságú

Sok fiatal képes rendesen megfogalmazni az álmát – orvos akar lenni, vagy profi sportoló -, és azt is el tudták képzelni, milyen csodálatos lenne, ha teljesülne az álmuk.

Nem tudtak azonban olyan közepes vagy alacsonyabb szintű célokat mondani, amelyek közelebb vitték volna őket az álmuk megvalósulásához.

Ez a pozitív fantáziálás rövid távon jutalmazó, de hosszú távon kudarcra ítélt állapot.

Nagyon gyakori, hogy valakinek egy csomó középtávú célja van, csak ezek nem kapcsolódnak semmilyen csúcscélhoz.

Vagy több, egymással nem összefüggő célhierarchiával is rendelkezik.

Warren Buffett a repülőgépét vezető pilótával osztott meg egy háromlépcsős, egyszerű módszert a fontossági sorrend felállításához.

  1. Első lépésként írjon egy huszonöt pontból álló karriercéllistát.
  2. A második lépés az, hogy őszitnén gondolja végig ezt a huszonöt célt, és karikázza be az öt legfontosabbat. Csak ötöt.
  3. A harmadik lépésben jól jegyezze meg a kihagyott húsz célt. ezeket mindenáron kerülje el, mert ezek lesznek azok, amelyek eltérítik, felfalják az idejét, erejét, és elvonják a tekintetét a legfontosabb célokról.

7. Kezeld kissé rugalmasan a céljaidat!

Nem arról van szó, hogy konok kitartással bármi áron el akarunk érni egy célt a listán szereplő minden egyes alacsonyabb rendű cél teljesítésével.

Valójában nagyobb az esély arra, hogy jó pár olyan cél megvalósítását is elengedjük, amelyen jelen pillanatban keményen dolgozunk.

Ezek az alacsonyabb szintű célok feladása nem csupán bocsánatos bűn, de időnként abszolút szükségszerű is – például az egyik célt egy másik, megvalósíthatóbb célra cserélni.

Akkor is helyes lépés ez, ha egy másik, szintén alacsonyabb rendű cél – azaz egy másik eszköz a magasabb cél eléréséhez – megvalósítása hatékonyabb, több örömöt okoz, vagy bármilyen más okból jobb inkább hozzá ragaszkodni.

Minél magasabb rendű egy cél, annál inkább érdemes ragaszkodni hozzá.

Az emberek sokszor arról panaszkodnak, hogy soha nem tudnak kitartani addig, amíg igazán jók nem lesznek valamiben.

Úgy érzik, eltékozolják a tehetségüket, és kétségbeesetten vágynak egy távlati célra, amelyet a szenvedélyüknek és a kitartásuknak köszönhetően elérhetnek.

eletcel-megtalalasa

8. Életcél – tudatosság vagy sodródás? Válassz!

De nem tudják, hogyan induljanak el. Kiindulópontként jó, ha tudjuk, hol tartunk most.

Ha nem tudjuk, miért nincs meg bennünk a szükséges mértékű kitartás és állhatatosság, először tegyük fel magunknak a kérdést: mi lehet ennek az oka?

Erre a kérdésre a legnyilvánvalóbb válasz sokak szerint az, hogy: „lusta vagyok”, „csak sodródom”, esetleg „így születtem, sajnos képtelen vagyok kitartani bármi mellett”.

Valójában azok az emberek, akik hamar feladják, okkal teszik ezt. Persze nem mindenki esetében ugyanaz az ok.

Amikor az ember félbehagy valamit, általában az alábbi négy gondolat valamelyike motoszkál benne:

  1. Unom.
  2. Nem éri meg az erőfeszítést.
  3. Ez az egész nem fontos számomra.
  4. Úgysem tudom megcsinálni, inkább hagyom a csudába.

Az elszánt személyiségekben a fentiek helyett az alábbi négy tényező munkálkodik:

  1. Az érdeklődés: A szenvedély azt jelenti, hogy az ember belülről fakadóan, önmagáért élvezi azt, amit csinál. A legtöbb ember a szenvedélyre egy, a semmiből jött megvilágosodásként tekint. Téves az az elképzelés, hogy az ember egyik pillanatról a másikra „szerelembe esik” egy szakmával, munkával. Számos olyan tevékenység van, amelynek a finomságai és az örömei csak egy idő után, némi kitartást követően mutatkoznak meg. Sok minden érdektelennek vagy felszínesnek tűnik, amikor az ember épp csak munkához látott, majd egy idő után rájön, hogy milyen sokoldalú tevékenységet kell végeznie, és hogy soha nem fogja tudni maximálisan megoldani a problémát vagy teljesen megérteni azt. Ehhez azonban kitartás szükséges.
  2. A gyakorlás: Ha nap nap után hajlandóak vagyunk arra, hogy próbáljunk valamit még jobban csinálni, az a kitartás egyik megnyilvánulása. Miután az ember megtalálta az őt valóban érdeklő dolgot, el kell hogy kötelezze magát a koncentrált, teljes erőbedobással végzett, az akadályokat is legyűrő gyakorlás mellett, mert csak ez vezethet mesteri szintre.
  3. A végső cél: A szenvedélyt az a hit táplálja, hogy a munkánknak van értelme.
  4. A remény: Kitartunk és felnövünk a feladathoz. Elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy megtanuljuk, olyankor is ki kell tartanunk, ha nehézségekkel nézünk szembe, vagy ha kétségeink támadnak.

9. Mi leszel, ha nagy leszel?

Gyerekkorunkban túl fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy tudjuk, mik szeretnénk lenni, ha felnövünk, mi az az életcél, ami ránk vár.

Egy hetedikes még épp csak elkezdte a világ és a környezete dolgait besorolni az érdekel-nem érdekel kategóriákba.

Az érdeklődési körre nem önelemzés útján derül fény, hanem a külvilággal való interakciók által.

Az érdeklődés tárgyának felfedezése zűrzavaros folyamat lehet, sok múlhat a szerencsén is, és lehet a próbálkozás teljesen hasztalan.

Ennek az az oka, hogy nem tudjuk biztosan megjósolni, mi fogja megragadni a figyelmünket és mi nem.

Egy érdeklődési terület felfedezését az érdeklődés alakulásának egy sokkal hosszabb és egyre proaktívabb szakasza követi.

Kulcsfontosságú, hogy az érdeklődést kiváltó inger további, a figyelmet újra és újra felkeltő ingerek kövessék.

10. Kellenek a külső visszajelzések is

Az érdeklődés megerősödéséhez szükség van támogató közegre is: szülőkre, tanárokra, edzőkre és csapattársakra.

Folyamatos stimulációval és információval szolgálnak, ezek pedig kulcsfontosságú tényezők ahhoz, hogy egyre jobban megkedveljünk valamit.

Elég nyilvánvaló, hogy a pozitív visszajelzések örömöt is okoznak – hatásukra hozzáértőnek és magabiztosnak érezzük magunkat.

Az épp csak kibontakozóban lévő érdeklődés olyan törékeny áru, amelynek erélyes, évekig tartó gondoskodásra és csiszolgatásra van szüksége.

Nyilvánvaló, hogy kezdők és profik esetében mások a motivációs szükségletek. A kezdetek kezdetén bátorításra és szabadságra van szükségünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mit élvezünk igazán.

Ilyenkor az apró győzelmek és a dicséret a fontos.

Persze képesek vagyunk elviselni egy csipetnyi kritikát és a megfelelő helyreigazítást is. És természetesen gyakorolnunk kell – de nem túl sokat és nem túl hamar.

Aki túlzottan siettet egy kezdőt, az lényegében bunkósbottal veri szét a nyiladozó érdeklődését a lehetséges életcél megtalálása felé. Márpedig ha ez megtörténik, nagyon-nagyon nehéz lesz később feltámasztani azt.

11. Az életcél megtalálásához legyünk nyitottak az újra

Ha meg szeretnénk találni, mi is az a dolog, amit igazán szenvedéllyel tudnánk csinálni, akkor a legelején kell kezdenünk: a felfedezéssel.

Tegyük fel magunknak az alábbi egyszerű kérdéseket: Mire gondolok szívesen? Hová kalandoznak el a gondolataim? Mi az, ami valóban érdekel?

Mi számít nekem a legjobban? Mivel szeretem tölteni az időmet? Mely dolgok teljességgel elviselhetetlenek a számomra?

Azokkal a válaszokkal kezdjük, amelyekben a leginkább biztosak vagyunk, és innen építkezzünk.

Ne féljünk találgatni. Nem csupán egyetlen helyes válasz létezik, hanem sok, azaz nem csak egy dolgot próbálhatunk ki azért, hogy ráleljünk a szenvedélyünkre.

Nem kell megtalálnunk a helyes vagy akár csak a legjobb utat, elég egy olyan irány is, amit jónak érzünk.

Ne féljünk kiradírozni a rossznak tűnő megoldást.

12. Lehet, nem is olyan fontos, mivel keressük a kenyerünket?

Ha valaki az életben például két dolgot tart fontosnak: úgy mint mondjuk a szabadságot, és azt, hogy valahogy hatással legyen a világra, akkor tulajdonképpen elengedte a ragaszkodást egy adott területhez.

Az autonómiát számos módon meg lehet élni: például munkánk, munkahelyünk és lakhelyünk szabad megválasztásában. Hatással pedig sokféleképpen lehetünk másokra és a környezetünkre.

Ennélfogva bármely munka iránt érezhetünk lelkesedést, amely biztosítaná az önállóságot és a világ megváltoztatásának lehetőségét.

Mindez általánosan jellemző azokra az emberekre, akik szeretik azt, amit csinálnak. Elégedettségük nem hivatásuk jellemzőiből, inkább azokból az életmódbeli jellegzetességekből fakad, amelyek szakmai pályafutásukkal járnak együtt.

Mindenki mást tart kívánatosnak. Egyesek megbecsülésre és befolyásra, mások rugalmas munkabeosztásra és egyszerűségre vágynak. A lényeg, hogy ezek a tulajdonságok jóval általánosabbak, mint az adott pozíciók.

A karrierépítéshez tehát nem azt a kérdést kell feltenni, hogy „Milyen munkát végzek lelkesen és szenvedéllyel?”, hanem azt, hogy „Milyen munkakörnyezet és életmód táplálja a lelkesedésemet és a szenvedélyemet?”.

13. A puding (és az életcél) próbája az evés

Ha már megvan egy adott érdeklődési terület, ami a kedvünkre van, kezdhetjük a célirányos gyakorlást. Hogy csinálják ezt a profik?

Először is, kitűznek maguk elé egy olyan célt, amellyel a korábbinál magasabbra teszik a lécet, és egyszerre csak a teljesítményük egy kis szeletére koncentrálnak.

Nem azt tartják szem előtt, amit már elértek, hanem a konkrét gyengeségeiken, hiányosságaikon igyekeznek javítani. Szándékosan olyan kihívások elég állítják magukat, amelyeknek addig nem sikerül megfelelniük.

A profik az átlagtól eltérően sok ezer órán keresztül átgondoltan gyakorolnak.

Az átgondolt gyakorlás elsődleges motivációja egy adott készség javítása.

Ebben az esetben az ember teljes figyelmével egy dologra koncentrál, és az a szándéka, hogy meghaladja az aktuális készségszintjét egy kihívás teljesítése révén.

„Problémamegoldó” üzemmódban van, minden apróságot kielemez, ami közelebb viheti az ideáljához, azaz ahhoz a célhoz, amit a gyakorlás kezdetekor kitűzött maga elé.

Visszajelzéseket kap – ezek között sok a negatív, vagyis az arra vonatkozó, hogy mit csinál rosszul. A visszajelzéseket arra használja, hogy némi kiigazítást követően ismét próbálkozzon.

A végén csak megjön az aha-élmény, és ez segít kitartani az út nagy részében.

14. A tudás előbbre való a szenvedélynél

Az a pálya tölt el lelkesedéssel, amely rendelkezik a számunkra fontos általános jellemzőkkel. Csakhogy ezek a jellegzetességek ritkák és értékesek – senki sem biztosít nekünk autonómiát vagy befolyást, csak azért, mert azt szeretnénk.

Alapvető közgazdasági törvényszerűség, hogy ha valami ritka és értékes dologra vágyunk, akkor valami ritka és értékes dolgot kell ajánlanunk érte. A munka világában pedig mindezt a tudás jelenti.

Éppen ezért készségeink szisztematikus fejlesztésének meg kell előznie a szenvedélyt.

15. Már úton vagy? Szuper! De jó irányba tartasz?

Fontos időről időre újraétékelni az életed és a karriered. Ezáltal megérted, hogy néha tovább kell lépned, hogy felülmúld önmagad. A legtöbben ezt nem teszik meg, így a kelleténél tovább maradnak nem megfelelő beosztásban.

Nem létezik mágikus szám arra vonatkozóan, mennyi időt kell eltöltened valahol, mielőtt megítélnéd, vajon megfelelő-e vagy sem.

De gondolkodj rajta, milyen gyakran kellene megtenned. Vannak, akik naponta vagy hetente változtatnak az életükön, folyamatosan tökéletesítgetve.

Mások évekig várnak, mire rájönnek, hogy nem jutottak el oda, ahová szerettek volna. Minél gyakrabban méred fel a helyzeted, keresve a lehetőséget, hogy javíts rajta, annál gyakrabban találod magadat olyan körülmények között, amikor jól mennek a dolgok.

A legjobb időben megoldani a felmerülő problémákat, mielőtt kezelhetetlenné válnak. Ez csak úgy történhet meg, ha figyelsz, és rájössz, hogy min kell változtatnod.


Forrás:

  • Angela Duckworth: GRIT – Hogyan vezet sikerhez a kitartás és a lelkesedés?
  • Jocelyn K. Glei, Scott Belsky: Szakértelem, kockázatvállalás, karrierépítés
  • Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük