Növekedési és rögzült szemléletmód

„Én egyszerűen nem vagyok jó ebben.”

„Nincs nyelvérzékem.”

„Nem vagyok kreatív típus.”

„Nekem sosem ment a matek.”

„Én már csak ilyen vagyok.”

Valószínűleg mindannyian gondoltunk már valami hasonlót magunkról. Megpróbáltunk valamit, nem sikerült különösebben jól, és levontuk a következtetést: ez nem nekünk való.

De képzelj el két embert, akik ugyanazzal a helyzettel találkoznak. Mindketten elkezdenek valami újat tanulni, és mindkettőjüknek rosszul sikerül az első próbálkozás.

Az egyik arra gondol:

„Nincs hozzá tehetségem.”

A másik:

„Ez még nem megy. Valószínűleg többet kell gyakorolnom, vagy más módszerrel kellene próbálkoznom.”

Az eredmény ugyanaz. A következtetés mégis egészen más.

Az első ember a jelenlegi teljesítményéből következtet arra, hogy milyen képességei vannak. A második ember nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy a jelenlegi teljesítménye változhat.

Ezt a különbséget ragadja meg a rögzült szemléletmód és a növekedési szemléletmód fogalma.

Az angolul fixed mindset és growth mindset néven ismert fogalompár Carol Dweck amerikai pszichológus munkássága nyomán vált széles körben ismertté.

Az elméletet azonban könnyű túlságosan leegyszerűsíteni.

A növekedési szemléletmód nem egyszerűen pozitív gondolkodást jelent. Nem azt állítja, hogy bármire képes vagy, ha eléggé akarod. És nem arról van szó, hogy egyes emberek „növekedési”, mások pedig „rögzült” típusok.

Sokkal érdekesebb kérdésről van szó:

Mit gondolunk arról, hogy a képességeink mennyire változtathatók és fejleszthetők?

Mi az a rögzült szemléletmód?

A rögzült szemléletmód, angolul fixed mindset, leegyszerűsítve azt az elképzelést jelenti, hogy bizonyos alapvető tulajdonságaink és képességeink nagyrészt adottak.

Vagy van valamiből sok, vagy kevés.

Vagy tehetséges vagy, vagy nem.

Vagy jó vagy valamiben, vagy nem.

Ez megjelenhet például ilyen mondatokban:

• „Nincs nyelvérzékem.”
• „Én nem vagyok kreatív.”
• „Nem vagyok vezető típus.”
• „Nincs kézügyességem.”
• „Nekem nincs érzékem a számokhoz.”
• „Én sosem voltam sportos.”
• „Nem tudok emberek előtt beszélni.”
• „Én már csak ilyen vagyok.”

Fontos azonban, hogy egy ilyen mondat önmagában még nem bizonyít semmit a szemléletmódunkról.

Lehet például teljesen reális megállapítás, hogy jelenleg gyengén beszélünk angolul vagy ügyetlenül rajzolunk.

A különbség inkább abban van, mit gondolunk a jelenlegi állapot jelentéséről.

Ha azt mondom:

„Most még nagyon gyengén beszélek angolul”,

azzal egy jelenlegi képességszintet írok le.

Ha azt mondom:

„Nincs nyelvérzékem, nekem ez soha nem fog menni”,

akkor már a jövőbeli fejlődés lehetőségéről is következtetést vontam le.

Mit jelent a kudarc rögzült szemléletmódban?

Ha azt feltételezzük, hogy egy képességünk alapvetően adott, akkor egy kudarc könnyebben válhat önmagunkról szóló információvá.

Nem egyszerűen: „Nem sikerült.”

Hanem: „Nem vagyok elég jó.”

Nem: „Nem tudtam megoldani ezt a feladatot.”

Hanem: „Nem vagyok jó ebben.”

Ez azért lehet fontos, mert a következő döntésünket is befolyásolhatja.

Ha egy nehéz feladatot annak próbájaként élünk meg, hogy elég okosak, ügyesek vagy tehetségesek vagyunk-e, akkor maga a kihívás is fenyegetőbbé válhat.

Ha sikerül, megerősíti, hogy jók vagyunk.

Ha nem sikerül, megkérdőjelezheti ezt az önképet.

Emiatt bizonyos helyzetekben könnyebb lehet olyan feladatot választani, amelyben már eleve jók vagyunk, mint olyat, amelyben még ügyetlennek érezzük magunkat.

Mi az a növekedési szemléletmód?

A növekedési szemléletmód, angolul growth mindset, abból indul ki, hogy számos képességünk nem egyszer és mindenkorra meghatározott.

Tanulással, gyakorlással, megfelelő stratégiákkal, visszajelzésekkel és segítséggel fejlődhetünk.

A lényeg tehát nem az: „Mindenben jó lehetek.”

Hanem: „A jelenlegi képességszintem nem feltétlenül a végleges képességszintem.”

Ez egészen más állítás.

Például: „Nem értek hozzá.”

helyett: „Még nem értek hozzá.”

„Nem tudom megcsinálni.” helyett „Még nem tudom megcsinálni.”

„Nincs hozzá tehetségem.” helyett „Lehet, hogy nehezebben tanulom, de ettől még fejlődhetek benne.”

A növekedési szemléletmód tehát nem tagadja a jelenlegi nehézséget.

Nem kell úgy tenned, mintha valamiben jó lennél, amikor nem vagy az.

Csupán nem következik automatikusan a jelenlegi állapotodból az, hogy mindig ilyen maradsz.

A növekedési szemléletmód nem tagadja az egyéni különbségeket

A fogalom egyik leggyakoribb félreértése, hogy ha a képességek fejleszthetők, akkor megfelelő munkával mindenki ugyanolyan jó lehet bármiben.

Nem erről van szó.

Nem azonos adottságokkal indulunk.

Különbözhet:

• a korábbi tudásunk;
• a tapasztalatunk;
• a tanulási lehetőségeink;
• a környezetünk;
• az érdeklődésünk;
• az erősségeink;
• az egészségi állapotunk;
• a rendelkezésünkre álló idő;
• az anyagi és társadalmi helyzetünk.

A fejlődés lehetősége nem jelenti azt, hogy minden ember ugyanarra a szintre fog eljutni.

Nem biztos, hogy bárkiből olimpiai bajnok lehet.

Nem biztos, hogy bárki világhírű matematikussá válhat.

És attól, hogy egy képesség valamennyire fejleszthető, még nem biztos, hogy megéri számodra éveket fektetni a fejlesztésébe.

A növekedési szemléletmód ennél jóval visszafogottabb állítást tesz:

a jelenlegi képességszinted sok esetben nem jelenti automatikusan a fejlődésed végső határát.

Növekedési és rögzült szemléletmód: mi a különbség?

A két szemlélet közötti különbség különösen jól látható akkor, amikor valami nehézzé válik.

Helyzet	Rögzült szemléletmód	Növekedési szemléletmód
Nehéz feladat	„Nem vagyok jó ebben.”	„Mit kell még megtanulnom?”
Hiba	„Elrontottam, mert nem vagyok elég jó.”	„Mit mutat meg ez a hiba?”
Kudarc	A képességeim bizonyítéka lehet.	Információ a jelenlegi szintemről.
Erőfeszítés	„Ha jó lennék, könnyen menne.”	A tanulási folyamat része lehet.
Visszajelzés	Személyes kritikának tűnhet.	Információt adhat a fejlődéshez.
Más sikere	Saját hiányosságaimat mutathatja.	Megmutathatja, miből tanulhatok.
Kihívás	Fenyegetheti az önképemet.	Lehetőség lehet a tanulásra.

Ez azonban csak szemléltetés.

Nem személyiségteszt.

Nem arról van szó, hogy minden helyzetben vagy az egyik, vagy a másik oszlop szerint gondolkodunk.

Nem vagy „növekedési” vagy „rögzült” típus

Könnyű úgy értelmezni a két fogalmat, mintha kétféle ember létezne.

Az egyiknek növekedési szemléletmódja van.

A másiknak rögzült.

A valóság ennél összetettebb.

Gondolhatod például:

„Nyelvet gyakorlással bárki tanulhat.”

Közben pedig:

„Én egyszerűen nem vagyok sportos.”

Vagy:

„A szakmámban rengeteget fejlődhetek.”

de közben:

„A jó kommunikációhoz született tehetség kell.”

Sőt ugyanazon a területen belül is lehetnek eltérő elképzeléseink.

Lehet, hogy hiszel abban, hogy szakmailag fejlődhetsz, de amikor hibázol, mégis az az első gondolatod:

„Lehet, hogy mégsem vagyok elég jó ehhez.”

Ahelyett, hogy megpróbálnád eldönteni növekedési vagy rögzült szemléletmódú ember vagy-e, gondold végig inkább azt, hogy mely területeken gondolod úgy, hogy képes vagy fejlődni, és hol tekinted a jelenlegi állapotodat véglegesnek?

Honnan alakul ki, hogy mit gondolunk a képességeinkről?

A képességeinkről alkotott elképzeléseink sokféle tapasztalatból kialakulhatnak.

Korábbi sikerekből és kudarcokból

Ha gyerekkorodban könnyen ment a matematika, kialakulhatott benned:

„Jó vagyok matekból.”

Ha nehezen:

„Nekem nincs érzékem hozzá.”

Mindkettő identitássá válhat.

Érdekes módon még a pozitív címke is okozhat nehézséget.

Ha például valaki egész gyerekkorában azt hallja:

„Te nagyon okos vagy”,

akkor különösen kellemetlen élmény lehet számára egy olyan helyzet, amelyben nem tud valamit elsőre megoldani.

Ha az „okos vagyok” az identitás része, a kudarc már nem egyszerűen egy nehéz feladat.

Megkérdőjelezheti azt is, amit az ember önmagáról gondol.

Másoktól kapott üzenetekből

Rengeteg ilyen mondatot hallhatunk:

„Nálunk senki nem volt jó nyelvekből.”

„Te inkább humán beállítottságú vagy.”

„Neki van igazán jó kézügyessége.”

„Te nem vagy sportos típus.”

„A testvérednek sokkal jobb érzéke van ehhez.”

Ezek nem feltétlenül rosszindulatú kijelentések.

Mégis hozzájárulhatnak ahhoz, hogyan kezdünk gondolkodni saját képességeinkről.

Dicséretből és visszajelzésből

Carol Dweck kutatási területéhez szorosan kapcsolódik az is, hogyan beszélünk a teljesítményről.

Nem ugyanazt üzeni:

„Nagyon okos vagy.”

mint:

„Jó stratégiát választottál ehhez a feladathoz.”

Az első inkább a személy valamely tulajdonságát emeli ki.

A második azt, amit csinált.

Ezt azonban szintén nem érdemes egyszerű szabállyá alakítani.

Nem arról van szó, hogy soha többé nem szabad azt mondani egy gyereknek, hogy ügyes vagy okos.

És nem arról, hogy minden helyzetben az erőfeszítést kell dicsérni.

Mert az erőfeszítés önmagában még nem garantál fejlődést.

Miért számít, hogyan gondolkodunk a képességeinkről?

A szemléletmód önmagában nem hoz létre sikert.

Nem lesz valaki jobb matematikából pusztán azért, mert hisz abban, hogy fejlődhet.

A hiedelmeink azonban befolyásolhatják, hogyan viselkedünk.

Például:

• vállalunk-e kihívást;
• meddig próbálkozunk;
• mit gondolunk egy hibáról;
• kérünk-e segítséget;
• elfogadjuk-e a visszajelzést;
• hajlandók vagyunk-e más stratégiát kipróbálni;
• elkezdünk-e egyáltalán valamit megtanulni.

Képzelj el valakit, aki azt gondolja:

„Nincs nyelvérzékem.”

Ha ezt végleges adottságnak tekinti, könnyen arra jut:

„Felesleges tanfolyamra mennem.”

Így nem tanul.

Nem gyakorol.

Nem fejlődik.

Majd évekkel később:

„Látod? Még mindig nem tudok angolul.”

Nem azért nem fejlődött, mert a gondolatai valamilyen módon „megteremtették” a valóságot, hanem azért, mert a képességeiről alkotott hiedelme hatással volt arra, mit tett.

Mi történik, amikor hibázol?

A növekedési és rögzült szemléletmód közötti különbség egyik legérdekesebb pontja az, hogyan értelmezzük a hibáinkat.

Az egyik lehetséges gondolatmenet:

„Elrontottam.”

↓

„Nem vagyok elég jó.”

↓

„Valószínűleg nem nekem való.”

↓

„Nem akarom újra megpróbálni.”

Egy másik:

„Elrontottam.”

↓

„Mi nem működött?”

↓

„Mit kellene megtanulnom vagy másképp csinálnom?”

↓

„Megpróbálom másképp.”

A különbség nem abban van, hogy a második ember örül a kudarcnak.

A kudarc neki is lehet kellemetlen.

A különbség abban van, milyen jelentést ad neki.

Az első esetben a hiba könnyen identitásinformációvá válik:

„ilyen vagyok”.

A másodikban inkább tanulási információ:

„ezt még nem tudom”.

A növekedési szemléletmód egyik legfontosabb kérdése ezért nem az, hogy hibázol-e, hanem hogy mit gondolsz arról, mit jelent a hibád.

Az erőfeszítés önmagában nem növekedési szemléletmód

A growth mindset egyik legelterjedtebb leegyszerűsítése:

„Próbálkozz tovább, és sikerülni fog.”

Csakhogy ez nem feltétlenül igaz.

Képzeld el, hogy századszor próbálsz kinyitni egy zárat ugyanazzal a rossz kulccsal.

Az, hogy százegyedszer még erősebben próbálkozol, valószínűleg nem segít.

Hasonló történhet a tanulásban is.

A fejlődéshez szükség lehet:

• több gyakorlásra;
• de akár teljesen más stratégiára;
• megfelelő oktatásra;
• visszajelzésre;
• segítségre;
• jobb eszközökre;
• több időre;
• vagy annak felismerésére, pontosan hol akadtunk el.

Ezért a növekedési szemléletmód jobb kérdése nem feltétlenül az:

„Elég keményen próbálkozom?”

Hanem:

„Mit tanultam abból, ami eddig nem működött, és mit kellene másképp csinálnom?”

A „még” szó ereje – és a korlátai

A növekedési szemléletmód kapcsán gyakran előkerül egy apró szó:

még.

„Nem tudom.”

↓

„Még nem tudom.”

„Nem megy.”

↓

„Még nem megy.”

„Nem értek hozzá.”

↓

„Még nem értek hozzá.”

A „még” azért lehet hasznos, mert a jelenlegi állapotból nem csinál végleges állapotot.

Nyitva hagyja a változás lehetőségét.

De önmagában ettől sem történik semmi.

Ha azt mondom:

„Még nem beszélek japánul”,

majd soha egyetlen japán szót sem tanulok meg, a „még” nem fog helyettem dolgozni.

A fejlődési lehetőség felismerése csak az első lépés.

Utána szükség van arra is, hogy tegyünk valamit.

Növekedési szemléletmód a hétköznapokban

A kétféle szemlélet nemcsak az iskolában vagy a tanulásban jelenhet meg.

Tanulás

Rögzült:

„Nincs nyelvérzékem.”

Rugalmasabb:

„Nehezebben tanulok nyelveket, ezért meg kell találnom, milyen módszer működik nálam.”

Munka

Rögzült:

„Nem vagyok vezető típus.”

Rugalmasabb:

„A vezetés sok különböző készségből áll. Megnézhetem, melyekben kellene fejlődnöm.”

Sport

Rögzült:

„Én nem vagyok sportos.”

Rugalmasabb:

„Jelenleg gyenge az állóképességem, de rendszeres edzéssel valószínűleg javíthatok rajta.”

Kommunikáció

Rögzült:

„Én nem tudok kiállni magamért.”

Rugalmasabb:

„Nehéz számomra az önérvényesítés, de ezt a készséget gyakorolhatom.”

Kreativitás

Rögzült:

„Én nem vagyok kreatív.”

Rugalmasabb:

„Kevés tapasztalatom van olyan tevékenységekben, amelyekben gyakorolhatnám a kreatív gondolkodást.”

Figyeld meg, hogy a második mondatok nem feltétlenül pozitívak.

Nem állítjuk azt:

„Fantasztikus vezető vagyok.”

„Nagyon kreatív vagyok.”

„Remekül kommunikálok.”

Csak pontosabban fogalmazunk.

8 jel, hogy egy helyzetben rögzült szemléletmód szerint gondolkodhatsz

Ezeket ne tesztként kezeld. Inkább önreflexiós kapaszkodóként.

1. Egy hibából gyorsan következtetsz a képességeidre

„Nem sikerült, tehát nem vagyok jó benne.”

2. Gyakran használod az „én ilyen vagyok” mondatot

Különösen olyan tulajdonságokra, amelyek legalább részben készségekhez kapcsolódnak.

3. Kerülöd azt, amiben nem vagy azonnal jó

A kezdőként megélt ügyetlenség különösen kellemetlen lehet.

4. Rosszul érint, ha más nálad sokkal jobb valamiben

A másik teljesítménye könnyen saját képességeid értékelésévé válik.

5. Nehezen kérsz segítséget

Mert úgy érezheted, hogy a segítségkérés azt mutatja: nem vagy elég jó.

6. A visszajelzést személyes kritikának érzed

Nem azt hallod: „ezen a munkán érdemes változtatni”, hanem: „nem vagyok elég jó”.

7. Úgy gondolod, hogy ha valóban tehetséges lennél, könnyen menne

Az erőfeszítés így akár a tehetség hiányának bizonyítékává válhat.

8. Egy kudarc után végleges következtetést vonsz le

„Nem sikerült.”

↓

„Nem nekem való.”

Egy-egy ilyen reakció azonban nem jelenti azt, hogy „rögzült szemléletmódú ember” vagy.

Érdemes inkább azt megfigyelni, milyen helyzetek hozzák elő belőled ezt a gondolkodást.

7 kérdés a saját szemléletmódod megvizsgálásához

Ha kíváncsi vagy arra, hol gondolkodsz rugalmasabban és hol merevebben a képességeidről, próbálj válaszolni ezekre a kérdésekre.

1. Miben gondolom azt magamról, hogy „én egyszerűen ilyen vagyok”?

Írj össze néhány mondatot.

Például:

„Nem vagyok kreatív / jó emberekkel / sportos.”

2. Melyik képességemről feltételezem, hogy nem fejleszthető?

És honnan tudod ezt?

3. Mit jelent számomra, ha valamiben hibázom?

Azt, hogy valamit még nem tudsz?

Vagy azt, hogy nem vagy elég jó?

4. Van olyan dolog, amit azért kerülök, mert nem akarok rossznak tűnni benne?

Vagyis nem maga a tevékenység zavar, hanem az, hogy kezdő lennél.

5. Mit érzek, amikor valaki nálam sokkal jobb valamiben?

Kíváncsiságot?

Irigységet?

Fenyegetést?

Inspirációt?

Ezek akár egyszerre is megjelenhetnek.

6. Hogyan reagálok a kritikára?

Elsőként védekezni kezdesz?

Vagy képes vagy különválasztani a saját értékedet attól, hogy egy konkrét munkádon lehet javítani?

7. Van olyan képességem, amelyről régen azt hittem, hogy nincs meg bennem, később mégis fejlődtem benne?

Ez különösen érdekes kérdés.

Lehet, hogy saját élettörténetedben már ott vannak azok az ellenpéldák, amelyek megmutatják:

nem minden olyan állandó benned, mint egykor gondoltad.

Hogyan alakíthatsz ki növekedési szemléletmódot?

Nem szükséges minden gondolatodat pozitívra cserélni.

Érdemes inkább azt megfigyelni, mikor csinálsz egy jelenlegi állapotból végleges következtetést.

1. Figyeld meg a végleges kijelentéseidet!

„Nem vagyok jó benne.”

„Nem nekem való.”

„Én ilyen vagyok.”

„Nekem ez sosem fog menni.”

Állj meg, és kérdezd meg: Ez tény vagy következtetés?

2. Válaszd külön a jelenlegi teljesítményt a képességeidtől!

„Most nem sikerült.” nem ugyanaz, mint: „Nem vagyok képes rá.”

Az első egy eredmény. A második következtetés a jövőről.

3. Kérdezd meg, melyik része fejleszthető!

Nem kell feltételezned, hogy minden megváltoztatható.

Inkább kérdezd:

„Van ennek olyan része, amely készség, és amelyet gyakorolhatok?”

4. Kudarc után ne csak az eredményt nézd!

Kérdezd meg:

• Mi működött?
• Mi nem működött?
• Hol akadtam el?
• Mit próbálnék másképp?
• Mit kellene még megtanulnom?
• Kitől kérhetnék segítséget?

Így a kudarc ítélet helyett információvá válhat.

5. Ne csak többet próbálkozz – próbálkozz másképp!

Ha valami sokadik alkalommal sem működik, nem biztos, hogy még több erőfeszítésre van szükség.

Lehet, hogy új stratégiára.

6. Keress bizonyítékot arra, hogy már változtál!

Gondolj magadra:

• egy évvel ezelőtt;
• öt évvel ezelőtt;
• tíz évvel ezelőtt.

Mit tudsz ma, amit akkor még nem tudtál?

Miben lettél ügyesebb?

Milyen helyzeteket kezelsz ma könnyebben?

Milyen képességről gondoltad korábban, hogy nincs meg benned?

A fejlődés egyik legjobb bizonyítéka néha a saját múltad.

7. Engedd meg magadnak, hogy valamiben kezdő legyél!

Felnőttként különösen furcsa lehet újra kezdőnek lenni.

A megszokott területeinken kompetensnek érezzük magunkat.

Egy új nyelv, sport, szakma vagy hobbi azonban visszavisz oda, ahol ügyetlenek vagyunk.

Nem tudjuk.

Hibázunk.

Lassúak vagyunk.

Mások jobbak nálunk.

Pedig minden olyan készség, amelyet ma természetesen használunk, valamikor ilyen volt.

A növekedési szemléletmódhoz ezért az is hozzátartozik, hogy képesek legyünk elviselni azt az időszakot, amikor még nem vagyunk jók valamiben.

A növekedési szemléletmód nem azt jelenti, hogy bármit elérhetsz

Ez talán a legfontosabb félreértés.

A növekedési szemléletmód nem azt jelenti, hogy:

• mindenki bármiben kiváló lehet;
• minden képesség korlátlanul fejleszthető;
• minden cél elérhető;
• a velünk született adottságok nem számítanak;
• a környezet nem számít;
• az anyagi lehetőségek nem számítanak;
• az egészségi állapot nem számít;
• csak elég erősen kell akarnunk;
• minden kudarc azért történik, mert rossz a szemléletmódunk.

A valós életben léteznek korlátok.

Ha nincs időd valamire, az valódi akadály lehet.

Ha nincs hozzáférésed megfelelő oktatáshoz, az számít.

Ha egy képességhez bizonyos fizikai adottság szükséges, az is számít.

Ha tíz év gyakorlásra lenne szükséged, miközben csak fél éved van, az sem pusztán szemléletmód kérdése.

A növekedési szemléletmód ezért nem azt kérdezi:

„Hogyan győzhetem le az összes korlátomat?”

Hanem inkább:

„Abból, ami most nem megy, mi az, ami fejleszthető – és mit kellene ehhez tennem?”

Mit mondanak valójában a kutatások a növekedési szemléletmódról?

A növekedési szemléletmód rendkívül népszerű fogalommá vált az oktatásban, a munka világában és az önfejlesztésben.

Ez azonban azzal is járt, hogy az eredeti elképzelésből gyakran egyszerű motivációs üzenet lett:

„Higgy benne, hogy fejlődhetsz, és jobb eredményeket érsz el.”

A kutatási kép ennél összetettebb.

Carol Dweck és kollégái kutatásai azt vizsgálták többek között, hogyan függhet össze az intelligencia és képességek változtathatóságáról alkotott elképzelés a kihívásokhoz, erőfeszítéshez és kudarcokhoz való viszonnyal.

Későbbi kutatások és metaanalízisek ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a növekedési szemléletmód és a teljesítmény közötti kapcsolat, illetve a szemléletmódot célzó beavatkozások hatása nem minden helyzetben egyforma. A hatások sokszor mérsékeltek vagy kicsik, és számíthat az is, kiknél, milyen környezetben és milyen módon alkalmazzák ezeket a beavatkozásokat.

Ez egy fontos különbség.

Nem megalapozott azt mondani:

„Ha növekedési szemléletmódod van, sikeresebb leszel.”

Pontosabb így:

A képességeink fejleszthetőségéről alkotott hiedelmeink szerepet játszhatnak abban, hogyan viszonyulunk a tanuláshoz, a kihívásokhoz és a kudarcokhoz, de a teljesítményünket számos más tényező is befolyásolja.

Vagyis a szemléletmód számíthat.

De nem minden.

Mi az a „false growth mindset”?

Carol Dweck maga is felhívta a figyelmet arra, hogy a growth mindset népszerűvé válásával az elképzelést sokszor félreértették. Erre használta a false growth mindset, vagyis nagyjából hamis növekedési szemléletmód kifejezést.

Ennek egyik tipikus formája, amikor a növekedési szemléletmódot egyszerűen az erőfeszítés dicséretével azonosítjuk.

Például egy gyerek nem érti a matematikafeladatot.

Mi pedig azt mondjuk:

„Semmi baj, csak próbálkozz tovább!”

Ez jól hangzik.

De mi van, ha azért nem tudja megoldani, mert nem érti az alapokat?

Vagy rossz stratégiát használ?

Vagy segítségre lenne szüksége?

Ilyenkor hasznosabb lehet:

„Nézzük meg, pontosan hol akadtál el, és próbáljunk másik módszert.”

A növekedési szemléletmód tehát nem az erőfeszítés feltétel nélküli dicséretéről szól.

A cél a tanulás és fejlődés.

Ehhez pedig az erőfeszítés mellett megfelelő stratégia, visszajelzés, támogatás és lehetőség is szükséges lehet.

Hogyan kapcsolódik mindez a korlátozó hiedelmekhez?

A növekedési és rögzült szemléletmód szorosan kapcsolódik ahhoz, milyen hiedelmeink vannak önmagunkról.

Tegyük fel, hogy az egyik korlátozó hiedelmed:

„Nincs nyelvérzékem.”

E mögött meghúzódhat egy másik feltételezés:

„A nyelvtanulási képesség olyan adottság, amellyel vagy születik valaki, vagy nem.”

Ez már rögzült szemléletmód.

Egy rugalmasabb megfogalmazás lehet:

„Az emberek között vannak különbségek abban, milyen könnyen tanulnak nyelveket, de gyakorlással és megfelelő módszerekkel én is fejlődhetek.”

Vagyis a két fogalom nem ugyanaz.

A korlátozó hiedelem egy konkrét meggyőződés lehet:

„Nekem nincs nyelvérzékem.”

A rögzült szemléletmód pedig azt a mögöttes feltételezést tükrözheti, hogy az adott képesség lényegében változtathatatlan.

Ezért érdemes a saját korlátozó hiedelmeink vizsgálatakor azt is megkérdezni:

„Azért gondolom ezt magamról, mert jelenleg tényleg gyenge vagyok benne – vagy azt is feltételezem, hogy ezen nem tudok változtatni?”

Növekedési szemléletmód és önismeret

Könnyű úgy beszélni a növekedési szemléletmódról, mintha az lenne az ideális ember, aki folyamatosan fejlődik.

Mindig tanul.

Mindig új kihívást keres.

Minden gyengeségét fejleszteni akarja.

De ez sem feltétlenül egészséges vagy szükséges cél.

Nem kell mindenben fejlődnöd, minden gyengeségedből erősséget csinálnod.

Nem kell megtanulnod zongorázni csak azért, mert képes lennél rá, vagy vezetővé válnod, ha nem akarsz vezető lenni.

És nem kell szeretned a nyilvános szereplést.

A növekedési szemléletmód nem kötelezettség a folyamatos önfejlesztésre.

Önismereti szempontból inkább egy másik kérdés érdekes:

Azért nem akarok valamiben fejlődni, mert számomra nem fontos – vagy azért, mert már előre eldöntöttem, hogy képtelen vagyok rá?

Ha az első, teljesen rendben lehet, hogy nem foglalkozol vele.

Ha a második, talán érdemes egyszer megvizsgálni: biztosan tudod?

A „nem tudom” nem mindig jelenti azt, hogy „nem vagyok rá képes”

Térjünk vissza a két emberhez, akik ugyanazzal a nehéz feladattal találkoztak.

Mindketten kudarcot vallottak.

Az egyik arra gondolt: „Nincs hozzá tehetségem.”

A másik: „Ez még nem megy. Meg kell néznem, hogyan tanulhatnám meg.”

Egyik gondolat sem garantálja, mi történik ezután.

Lehet, hogy a második ember is feladja, hogy rengeteget gyakorol, mégsem lesz különösebben jó.

Lehet, hogy rájön: valójában nem is érdekli.

A második gondolat azonban nyitva hagy egy olyan lehetőséget, amelyet az első már majdnem bezárt: a jelenlegi állapot nem feltétlenül végleges.

Talán ez a növekedési szemléletmód legfontosabb üzenete.

Nem az, hogy bármire képes vagy, hogy nincsenek korlátaid, vagy hogy minden kudarcot pozitívan kell látnod.

Hanem az, hogy nem kevered össze automatikusan azt, amit ma még nem tudsz, azzal, amire soha nem lehetsz képes.

Gyakori kérdések a növekedési és rögzült szemléletmódról

Mit jelent a növekedési szemléletmód?

A növekedési szemléletmód azt az elképzelést jelenti, hogy számos képességünk tanulással, gyakorlással, megfelelő stratégiákkal és segítséggel fejleszthető. Nem jelenti azt, hogy mindenki bármiben korlátlanul fejlődhet.

Mi a growth mindset magyarul?

A growth mindset magyarul leggyakrabban növekedési szemléletmódként, illetve egyes szövegekben fejlődési szemléletként vagy fejlődési szemléletmódként jelenik meg. Ebben a cikkben a növekedési szemléletmód megnevezést használjuk.

Mit jelent a rögzült szemléletmód?

A rögzült szemléletmód – angolul fixed mindset – azt a feltételezést jelenti, hogy bizonyos alapvető képességeink és tulajdonságaink nagyrészt adottak és kevéssé változtathatók.

Mi a különbség a növekedési és a rögzült szemléletmód között?

A legfontosabb különbség abban van, hogyan gondolkodunk a képességek változtathatóságáról. Rögzült szemléletmód esetén könnyebben tekinthetünk egy képességre adottságként, míg növekedési szemléletmód esetén nagyobb szerepet tulajdonítunk a tanulásnak és fejlődésnek.

Milyen példa van a rögzült szemléletmódra?

Például a „nincs nyelvérzékem, ezért nekem soha nem fog menni az angol” mondat rögzült szemléletet tükrözhet, mert a jelenlegi nehézségből a fejlődés lehetetlenségére következtet.

Milyen példa van a növekedési szemléletmódra?

Például: „Jelenleg nehezen beszélek angolul, ezért több gyakorlásra és jobb tanulási módszerre van szükségem.” Ez nem garantálja a sikert, de nyitva hagyja a fejlődés lehetőségét.

Kihez köthető a növekedési szemléletmód elmélete?

A növekedési és rögzült szemléletmód fogalma elsősorban Carol S. Dweck amerikai pszichológus kutatásai és munkássága nyomán vált széles körben ismertté.

Meg lehet változtatni a rögzült szemléletmódot?

A képességeinkről alkotott hiedelmeink nem feltétlenül állandók. Segíthet, ha felismerjük a merev következtetéseinket, különválasztjuk a jelenlegi teljesítményt a végleges képességtől, és tapasztalatot szerzünk arról, hogy gyakorlással bizonyos területeken valóban fejlődhetünk.

Hogyan fejleszthető a növekedési szemléletmód?

Érdemes megfigyelni a „nem tudom”, „nem vagyok ilyen” és „nekem ez nem megy” típusú végleges kijelentéseket, majd megvizsgálni, hogy az adott képesség mely részei tanulhatók. A kudarcok után pedig az önminősítés helyett hasznosabb lehet azt keresni, mit tanulhatunk az eredményből, és milyen más stratégiát próbálhatunk ki.

A növekedési szemléletmód azt jelenti, hogy bármit elérhetünk?

Nem. Az emberek adottságai, körülményei és lehetőségei különböznek, és nem minden képesség fejleszthető korlátlanul. A növekedési szemléletmód inkább azt hangsúlyozza, hogy a jelenlegi képességszint nem feltétlenül jelenti a fejlődés végső határát.

Mi a hamis növekedési szemléletmód?

A false growth mindset kifejezés a növekedési szemléletmód leegyszerűsített vagy félreértett alkalmazására utalhat. Ilyen például, amikor kizárólag az erőfeszítést hangsúlyozzuk – „csak próbálkozz tovább” –, miközben figyelmen kívül hagyjuk a megfelelő stratégia, segítség, visszajelzés és környezet szerepét.

Hogyan kapcsolódik a növekedési szemléletmód a korlátozó hiedelmekhez?

Egy korlátozó hiedelem lehet például az, hogy „nem vagyok kreatív”. Ha emögött az a feltételezés áll, hogy a kreativitás velünk született és nem fejleszthető tulajdonság, akkor ehhez rögzült szemléletmód is kapcsolódhat. A két fogalom tehát összefügg, de nem ugyanaz.