Skip to content
Home » A „ha-akkor” típusú motivációs eszközök

A „ha-akkor” típusú motivációs eszközök

motivacios-eszkozok

A „ha-akkor” típusú motivációs eszközök a jutalmazásra és a büntetésre fókuszálnak. Mint motivációs eszközök beválnak, hiszen motiválnak: az alany teszi a dolgát. Viszont ez nem belülről jövő motiváció, így nem szolgálja a kreativitást, és végképp nem érhetünk el vele flow-t. Mire sokadjára lefutjuk ezt a kört, rájövünk, hogy utáljuk, amit csinálunk, majd – jó esetben – végül kilépünk a helyzetből, és továbbállunk. Ha kapunk érte jutalmat, ha nem.

1. Mi motivál minket?

A tudósok korábban úgy vélték, hogy viselkedésünket két tényező motiválja.

  1. Az egyik a biológiai motiváció, ami egy belső késztetés.
  2. A másik pedig kívülről fejti ki hatását. Ez a jutalmazás, a büntetés, és amit a környezetünktől kapunk egy-egy megnyilvánulásunkért.

Ez fokozottan igaz az emberre, aki tökéletesen reagál az effajta külső ingerekre. Ha megígérik, hogy fizetésemelést kapunk, keményebben dolgozunk. Ha esélyes, hogy ötös dolgozatot írunk, többet tanulunk.

Ha megfenyegetnek, hogy csökkentik a fizetésünket, ha késünk vagy rosszul töltünk ki egy papírt, akkor biztos, hogy időben érkezünk vagy akkurátusan kitöltünk minden mezőt.

De van egy harmadik motiváló tényező is, amikor egy adott feladat teljesítése ad belső jutalmazást. Egyszerűen azért csinálunk valamit, mert az az elégedettség érzésével tölt el bennünket.

Élvezzük a feladatot, és ez az élvezet a jutalmunk. Az öröm, hogy kreatívnak érezhetjük magunkat, illetve hogy képesek vagyunk úrrá lenni egy adott problémán.

A jutalmazás meglehetősen furcsa módon alakítja át a viselkedésünket: képes egy érdekes feladatból kulimunkát, egy játékból feladatot csinálni.

És a belső motiváció megszüntetésével képes a teljesítményt, a kreativitást és akár még a becsületes magatartást is romba dönteni, mint egy kártyavárat.

2. A jutalom és a büntetés hét nagy hibája

  1. Elnyomja a belső motivációt.
  2. Csökkenti a teljesítményt.
  3. Rombolja a kreativitást.
  4. Háttérbe szorítja a jóra való törekvést.
  5. Csalásra, kerülő utakra, erkölcstelen magatartásra csábít.
  6. Függővé tesz.
  7. Támogatja a rövid távú gondolkodást.

A „ha-akkor” típusú jutalom arra kényszeríti az embert, hogy bizonyos mértékig feladja az önállóságát.

Próbáljuk meg úgy matektanulásra ösztönözni a gyereket, hogy minden kitöltött feladatlap után pénzt kap!

Szinte biztos, hogy rövid távon nagyon szorgalmas lesz, de hosszú távon nem fogja érdekelni a matematika.

Vegyünk például egy tervező mérnököt, aki imádja a munkáját! Próbáljuk meg úgy rávenni, hogy jobban dolgozzon, hogy a fizetését a termék sikerétől tesszük függővé.

Szinte biztos, hogy rövid távon úgy fog hajtani, mint egy megszállott, de hosszú távon már kevésbé fogja érdekelni a munkája.

Az emberek azért használják a jutalmazás eszközét, mert azt várják, hogy profitálnak abból, ha fokozzák egy másik ember motiváltságát és javítanak a viselkedésén.

De azzal, hogy ezt teszik, gyakran, nem szándékosan, de magukra veszik a másik belső motivációjának aláásásával járó rejtett költségeket.

Sokszor érezzük úgy, hogy ami másnak készül, az inkább munka, mint sem élvezet. Amikor magadnak alkotsz, dolgozik benned az alkotás tiszta öröme, és megesik, hogy szinte észre sem veszed, hogy egész éjszaka dolgoztál.

A jobb agyféltekés, rugalmas problémamegoldó készséget, találékonyságot vagy elvi megértést igénylő feladatok esetében a feltételhez kötött jutalom alkalmazása veszélyes lehet.

Hatására ugyanis a jutalmazott alanyok gondolkodása gyakran beszűkül, és nehezebben állnak elő eredeti megoldásokkal.

Mi lehet annál értékesebb, mint célt kitűzni magunk elé? Tanárok, szülők, edzők kora gyermekkorunktól arra nevelnek minket, hogy tűzzünk ki célokat magunk elé, és dolgozzunk keményen azért, hogy elérjük azokat – és tegyük ezt jó okkal.

A célok hasznosak. A szakirodalomból világosan kiderül, hogy ha van egy konkrét célunk, könnyebb kizárnunk a figyelemelterelő tényezőket, keményebben dolgozunk, kitartóbbak vagyunk és többet is érünk el.

3. Az öndeterminációs elmélet

Az öndeterminációs elmélet azt állítja, hogy az embernek három veleszületett pszichológiai szükséglete van: a kompetencia, az autonómia és a kötődés.

Amikor ezek teljesülnek, akkor vagyunk motiváltak, produktívak és boldogok. Ha ezek hiányoznak, motiváltságunk, produktivitásunk és boldogságunk szintje meredeken zuhan.

Mindannyiunkban megvan az a bizonyos harmadik motiváló tényező. Részben ettől vagyunk emberek. De hogy emberi mivoltunknak ez az aspektusa felszínre kerül-e az életünkben, az attól függ, hogy a körülmények kedvezőek-e.

motivacios-eszkozok

Az embernek veleszületett belső motivációja az, hogy önálló legyen, önmagát irányítsa, és kapcsolatban legyen másokkal. És amikor ez a motiváció felszabadul, az ember többre képes, és teljesebb életet él.

Az ügyvédi magánpraxis alapköve, az óradíj, a létező legrosszabb „önállóság-gyilkos”. Az ügyvédek többsége kénytelen aprólékos nyilvántartást vezetni, akár 6 percenként is arról, hogy mivel tölti az idejét.

Ha nem tudnak elég sok munkaórát kiszámlázni, azzal az állásukat kockáztatják. Következésképpen nem munkájuk outputjára (az ügyfél problémájának megoldására) koncentrálnak, hanem az inputra (arra, hogy minél több munkaórát kaparjanak össze).

Ha a jutalom feltétele a munkaóra, akkor a cég legyen vele boldog, az ügyvéden nem múlik. Az effajta nagy tétekre menő, mérhető célok elszívják a belső motivációt, lecsapolják az egyéni kezdeményezőkészséget, sőt etikátlan magatartásra buzdítanak.

4. A szakmai igényesség, mint motivációs eszköz

Az emberben él a vágy, hogy számára valami fontos dologban egyre jobb és jobb legyen, annak mesterévé váljon.

A 20. század meghatározó munkatípusánál, a rutinmunkánál a szolgálatra kényszerítés általában jól bevált. A 21. századot meghatározó feladatok esetében ez a stratégia kevés.

A Gallup Intézet szerint az Egyesült Államokban a munkavállalók több mint 50%-a nem vállal közreműködést a munkában, közel 20%-uk pedig teljesen passzív.

5. A motivációs egyenlet

A motiváció – egy feladat elvégzésére irányuló pozitív elköteleződés – sokkal keményebb dió, mint akár harmadik pillantásra tűnik. Bonyolultságának szemléltetésére képzeljük el, hogy megpróbáljuk egyenlettel felírni, belekalkulálva valamennyi alapvető elemét:

Motiváció =

Pénz + teljesítmény + boldogság + cél + fejlődésérzet + biztos nyugdíjasévek + másokkal való törődés + nyomot hagyni a világban + státusz + kisgyerekek száma otthon² + büszkeség + E + P + X + (minden más elem)

Láthatjuk, hogy a pénz az egyenlet fontos, de nem egyetlen eleme, hiszen egyéb tényezők hosszú listája követheti. Gondolkodjunk el néhány percig a munkánkon!

Ha a saját egyenletünket állítanánk fel, mekkora szerepet töltene be a fizetésünk a motivációnkban, a többi elem viszonylatában?

Egyenletünk ráadásul olyan elemeket is tartalmaz, amelyeknek nincs túl sok közük az örömhöz. Talán épp ez a lenyűgöző benne, hogy gyakran nehéz, kihívást jelentő vagy egyenesen fájdalmas dolgok megtételére érzünk késztetést.

6. Motivációs szükségletek

A klasszikus motivációs eszközöknek sokszor semmi közük a motivációs szüklégleteinkhez. Hogyan gondolkodunk, és mit akarunk? David McClelland pszichológus szerint a sikerre vágyók három elsődleges szükségletet igyekeznek kielégíteni.

  1. Hatalom. A befolyásolás és mások irányításának képessége iránti vágy (amely nem rossz tulajdonság, ha a hatalmat mindenki javára fordítjuk). Ekkor a vezetés jelenti a sikert.
  2. Teljesítmény. A kiválóság vágya: hogy mi számít eredménynek, attól függ, hogy saját normáink szerint mit tartunk értéknek. Ha ez a fő motivációnk, akkor „szerencsejátékosok” vagyunk. Azaz kihívásokat keresünk, amelyekért kockázatot vállalunk.
  3. Kapcsolat. A vágy, hogy együttműködő kapcsolataink és szövetségeink alakuljanak ki másokkal a közös érdeklődés és a megértés alapján. A sikert az jelenti, ha nagyszerű csapat vesz minket körül.

7. A teljesítmény motivál bennünket?

Akkor bizony jobban érdekel minket a teljesítmény, mint az anyagi jutalmak. A pénz csak a siker mértékeként számít. A státust és a biztonságot nem tartjuk fontosnak.

Folyamatosan keressük, hogy lehet a dolgokat jobban végezni. Olyan feladatra vágyunk, amely rugalmasságot biztosít, és saját célok kitűzésére ad lehetőséget.

Visszajelzésre és nem dicséretre vágyunk. Az érzelmi jutalom az, ha a feladatot jól hajtjuk végre, és ezért pontos értékelést várunk el.

Realisztikus célokat tűzünk ki érdeklődésünknek és képességeinknek megfelelően, és az eredmények eléréséért élünk.

8. Alakítsuk át a feladatainkat motiválóvá!

A motiváció selfmade kialakításánál, mint motivációs eszköznél ugyanúgy újrahuzalozhatjuk az idegpályánkat, mint amikor rákattanunk egy médiára, és így képessé válunk összpontosítani egy máskülönben kellemetlen feladatra.

Vegyük például a fűnyírást. Az emberek zöme utál füvet nyírni, egy nyűg, ha foglalkozni kell vele. Hogyan tudnánk mégis úgy átalakítani ezt a tevékenységet, hogy motiváljon a gondolata?

  1. Gyűjtsünk össze annyi információt arról, hogyan nő a fű, és miként kell gondozni, amennyit csak tudunk.
  2. Alkossunk egy képzeletbeli játszóteret szabályokból, ami szerint dolgoznunk kell. Ennek része lehet a fű nyírási iránya, a helyi időjárási feltételek, hogy mire valók a különböző felszerelések, mekkora lesz az optimális sávszélesség a fűnyíró számára, vagy például hogyan döntsünk időrekordot.

A szórakozás annyit tesz, mint olyan változatosságot keresni valamiben, amit mások nem vesznek észre. Az egyhangúság leküzdésével felfedezhetjük a feladat rejtett szépségét.


Forrás:

  • Dan Ariely: Motiváció
  • Dr. Deborah A. Olson, Megan Kaye: Siker – A teljesítmény pszichológiája
  • Nir Eyal, Julie Li: A tudatos figyelem művészete

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük