Skip to content
Home » A döntéshozás jó és rossz példái

A döntéshozás jó és rossz példái

hogyan-dontsunk-jol

A döntéshozás sikere érdekében a mai információval túlterhelt digitális világunkban gyakran túlzottan leegyszerűsítjük a helyzetet. Hogy megkönnyítsük a dolgunkat, lecsökkentjük a kezelendő információ mennyiségét. Célunk sokszor csak annyi, hogy egy elég jó megoldást találjunk az optimális helyett. Így viszont folyamatosan a választottnál jobb lehetőségeket szalaszthatunk el, és kevesebbet érünk el annál, mint amit elérhetnénk.

A lehetőségek világában céljaink pontos meghatározása az első lépés az okos döntéshozatalban. Ez nehézségekkel teli folyamat, viszont igyekezzünk jól csinálni, mert felelős az általunk hozott döntések utáni csalódásért is.

1. A döntés folyamata

1.1. Információszerzés

Mielőtt egy döntést hozunk, az összegyűjtött információk alapján felértékeljük a lehetőségeket. Ennek érdekében áttekintjük korábbi tapasztalatainkat, mások tapasztalatát és szaktudását is.

Elbeszélgetünk barátokkal. Fogyasztói, befektetési és életmód témájú cikkeket olvasunk. Eladóktól kapunk javaslatokat.

És egyre inkább használjuk az internetet. De sokkal inkább, mint bármi másból, a reklámokból is informálódunk. Egy átlagos amerikai 3000 (!) reklámhirdetést néz meg naponta (vagy legalábbis lát, ha csak egy másodperc töredékéig is akár).

1.2. Információszerzés a túl sok lehetőség világában

Sok döntésünknél a tévedés következményei jelentéktelenek lehetnek – kis árat fizetünk a rendelkezésre álló választások gazdagságáért. Más esetekben viszont a tévedés következményei sokkal nagyobb hatással bírnak.

Rossz befektetési döntéseket hozunk, mert nem vagyunk eléggé tájékozottak az adókövetkezményeket illetően. Téves egészségügyi ellátási programot választunk, mert nincs időnk, hogy elolvassuk az apróbetűs tájékoztatót.

Nem megfelelő iskolába járunk, nem megfelelő kurzusokat választunk, elindulunk a nem nekünk való karrierúton, mindezt csak azért, mert nem ismertették velünk megfelelő módon a választási lehetőségeket.

Ahogy egyre több és fontosabb döntéssel találjuk szembe magunkat, arra vagyunk kényszerítve, hogy nem kellő átgondoltsággal hozzuk meg döntéseinket. Ezekben az esetekben a kockázatok is magasak lehetnek.

1.3. Korábbi tapasztalataink befolyásoló ereje

Korábbi élményeink kellemes vonatkozásait, amelyekre szívesen emlékszünk, kizárólag két dolog határozza meg: milyennek találtuk az élményt, amikor az (pozitív vagy negatív) csúcspontján volt, és hogyan éreztük magunkat, amikor vége lett.

Így összegezzük tapasztalatainkat, és aztán erre az összegzésre hagyatkozva emlékszünk vissza, milyennek találtuk az élményt.

Az összegzések befolyásolják a döntésünket arról, hogy akarjuk-e az élményt újra, de olyan tényezők, mint az élmény ideje alatti tetszés vagy nem tetszés aránya, az élmény idejének hossza semmilyen befolyással sincs az emlékezetünkre.

Milyen pontosan tudjuk tehát, hogy mit akarunk?

1.4. Az információk kiértékelése

Ha pontosan meg is tudjuk határozni, hogy mit akarunk, és megtaláljuk a hozzá való jó információkat, és azt egy kezelhető halmazba rakjuk, nem igazán tudjuk, hogy ezeket az információkat hogyan elemezzük, szűrjük, súlyozzuk, értékeljük, hogy helyes következtetésre jussunk.

Vegyük például egy (képzelt) barátunk történetét, aki egy Volvo-tulajdonosról és egy bizonyos Volvóról mesél nekünk. „Ne vegyél Volvót! A barátom kb. hat hónappal ezelőtt vett egyet, és neki csak a baja volt vele.

Először volt egy olajszivárgás, majd nem tudta elindítani, aztán az autóhifi döglött be. Ebben a hat hónapban, amióta megvan az autója, ötször volt vele a szervizben.”

Mennyire kellene súlyoznunk ezt a történetet? Figyelmen kívül kellene hagynunk azokat a következtetéseket, amelyeket a több ezer felhasználó alapján a nagy szaklapok írnak? Természetesen nem. Logikailag ennek majdnem semmi befolyása nincs a döntésünkre.

2. A modern információfogyasztás csapdája

Mégis nagyon sokan túl nagy hangsúlyt fektetnek az ilyen „bennfenntes” információkra.

Minél globálisabbá válik a telekommunikáció, nem számít, hol és hányan vagyunk, döntésünk azzal ér véget, hogy ugyanabból a másodkézból származó információban bízunk meg.

A nemzeti hírforrások, mint például a CNN vagy az USA Today, mindenkinek elmondják a világban ugyanazt a sztorit, amely korlátozza azt a lehetőséget, hogy az egyén elfogult véleményét a barátok és a szomszédok kijavíthassák.

És minél több ember hiszi azt, hogy ez igaz, annál valószínűbb, hogy elismétlik, és annál valószínűbb, hogy meghalljuk.

Ennek értelmében a pontatlan információ létrehozhat egy csoportos összetartozást (ha megy a többség, akkor megyek én is), amely egy gyors, de téves összhanghoz vezet.

3. Szabad választás, szabad döntés

Választásaink azok, amelyek lehetővé teszik, hogy elmondhassuk a világnak, hogy kik is vagyunk, és mivel szeretnénk törődni. Ez olyan felszínes dolgokra is igaz, mint például az öltözködésünk.

A ruhák például, amelyeket ízlésünk szerint kiválasztunk, üzenetet hordoznak, olyant, mint „komoly ember vagyok”, vagy „érzékeny ember vagyok”, vagy „gazdag vagyok”.

Vagy talán „azt viselek, amit szeretnék, és nem törődöm azzal, hogy mit gondol más erről”. Ahhoz, hogy kifejezzük magunkat, megfelelő választási lehetőségekre van szükségünk.

De választásainknak csak annyiban vannak kifejező funkciói, amennyiben szabadon választhatunk. Például gondoljunk a házassági esküre: megígérjük egymásnak, hogy örökre együtt maradunk, „jóban rosszban, … amíg a halál el nem választ”.

Ha nincs mód arra, hogy egy házasságból kilépjünk, a házassági elkötelezettség nem rólunk szóló nyilatkozat, hanem a társadalomról szól.

Ha a válás törvényes, de a társadalmi és vallási szankciók erőteljesen elítélik azt, aki egy házasságot felbont, s aki aztán a társadalomból kitaszított emberré válik, akkor a házassági elkötelezettség többet mond a társadalomról, mint önmagunkról.

Viszont ha egy olyan társadalomban élünk, ahol a jog engedékeny a válással szemben, akkor a házassági eskü tisztelése már bennünket tükröz vissza.

4. Ha kiderül, hogy nem jól döntöttünk, döntsünk újra

Bár a legtöbben tudják, hogy nem kell figyelembe venni a meg nem térülő költségeket a döntéshozatal során, az elhatározást erőteljesen befolyásolja az az érzés, hogy „túl sokat fektettem bele, hogy most lelépjek”.

Azzal, hogy azt mondjuk, biztosan van valami értékes és fontos benne, különben nem áldoztuk volna rá életünk ekkora részét, igazoljuk az összes belefektetett időt, energiát, szenvedést és évet.

A meg nem térülő költség vagy elsüllyedt költség közgazdaságtani, döntéselméleti fogalom, az olyan kiadásokat értjük alatta, melyek az adott döntéssel már nem befolyásolhatóak. Ilyen formán ezek a költségek már elkerülhetetlennek tekinthetők, gyakori érvelési hibának tekinthető a figyelembevételük egy döntésnél. Ilyen esetekben a helyes megoldás az lenne, ha a döntés kapcsán csupán az opcionális költségek és bevételek szolgálnának érvként az egyéb preferenciák figyelembevétele mellett. Forrás: hold.hu

De ez nem jelenti azt, hogy könnyű. Megtanuljuk, hogy a meghátrálás a gyengeség jele, bár sokszor épp ellenkezőleg: van, amikor ez a legmerészebb választás, mert szembesít a kudarcaiddal, és arra ösztönöz, hogy hozd nyilvánosságra őket.

A jó hír az, hogy a visszalépés lehetővé teszi, hogy tiszta lappal vágj bele valami újba. Ha időt szánsz arra, hogy kiértékeld, mi történt, a visszalépés felbecsülhetetlen értékű tapasztalat lehet.

Kulcsfontosságú megtanulni, mikor kell valamit befejeznünk. Tudnod kell, mikor engedj el egy működésképtelen ötletet, és mikor lépj tovább.

4.1. Honnan tudhatjuk, hogy mikor kell továbblépnünk?

Nagyon nehéz elválasztani annak a vágyát, hogy valami működjön, attól a lehetőségtől, hogy működni fog. Természetesen minél többet teszel bele egy projektbe, annál valószínűbb, hogy sikeres lesz.

De bizonyos erőfeszítések soha nem fognak megtérülni, függetlenül attól, hogy mennyi időt, pénzt vagy energiát mozgósítasz.

Hallgass a megérzéseidre, és vizsgáld meg a lehetőségeidet. Alapjában véve őszintének kell lenned magadhoz. Rendelkezel-e a bátorsággal, hogy keresztülverekedd magad az előtted álló problémahalmazon, és sikert érj el, vagy jobb, ha egy másik ösvényen indulsz el?

5. Racionális fogyasztó vs. információval túlterhelt ember

Bár döntéseinknél többnyire a legjobb megoldást keressük, amikor választás elé kerülünk legtöbbször beérjük kevesebbel is, mint amennyit elérhetnénk. Hogy miért?

Mert az ideális döntéshez túlzottan sok információt kellene feldolgoznunk, amire se időnk, se energiánk – és sokszor kedvünk sincs.

A kutatások szerint az emberek (tankönyv szerint) általában értéknek tartják a racionalitást. A valós döntési helyzetek során azonban többnyire mégsem törekednek a racionális választásokra.

5.1. Korlátozott racionalitással hozunk döntéseket

A valószínűségek becslésének és az értékek előrejelzésének bonyolult feladatát leegyszerűsítjük, gyakran túlságosan is, így torzul az észlelt valóságunk.

Ökölszabályok alkalmazásával igyekszünk hatékonyan kezelni a problémákat, miközben időt is spórolunk. Így viszont korlátozott eredményekhez, gyengébb választásokhoz jutunk. Ennek a leegyszerűsítő döntési gondolkodásnak számos korlátja létezik:

  • Egy esemény gyakoriságának becslését az esetek elérhetősége, hozzáférhetősége alapján végezzük el. Emiatt azok az események, amelyekre könnyebb visszaemlékezni, sokkal gyakoribbnak tűnnek, mint azok – az egyébként azonos gyakorisággal előforduló – események, amelyek emlékképeit nehezebb előhívni.
  • Nem vesszük figyelembe a minta méretének szerepét a mintából nyert információk megbízhatóságának megítélésekor.
  • Egy kezdeti értékből kiindulva készítünk értékbecsléseket.
  • Megerősítési csapdába kerülhetünk. Igyekszünk megerősítő információkat gyűjteni, amelyekről azt gondoljuk, hogy igazak, és mellőzzük a döntésknek ellentmondó információk keresését.

6. Észlelés és memória

Az ember információátvivő képességét a rövid távú memóriája határozza meg. Ez szab korlátot az észlelésnek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy csak olyan dolgokat vagyunk képesek észlelni, amelyek összhangban állnak meglévő mintáinkkal.

Ezeknek a mintáknak a tárházát nevezzük hosszú távú memóriának. Értelemszerűen a hosszú távú memóriába csak a rövid távú memórián keresztül kerülhetnek ismeretek.

Az rövid távú memória kapacitáskorlátja miatt nem érdemes túl sok információt egyetlen üzenetbe sűríteni, továbbá a túlzottan bonyolult fogalmazás garantálja, hogy a hallgatóság nem lesz képes felfogni az elmondottakat.

Jóformán csak azt vagyunk képesek érzékelni a környezetünkből, amire van kialakult mintánk. A minta kialakulásának pillanata gyakran a hirtelen megértés örömét nyújtja.

7. Hol ronthatjuk el?

Ha túl sok inger ér minket (és általában túl sok inger ér minket), ha úgy érezzük, hogy túl sok a releváns információ, akkor nehezünkre esik kiválasztani azt, ami fontos. A szűkös figyelem vezet ahhoz, hogy végül is beérjük a közelítő, megszűrt és leegyszerűsített információkkal.

Mivel nem dokumentáljuk a döntéseinket, nincs mit visszakeresni egy későbbi hasonló helyzetben, így a megoldáskeresést elölről kell kezdeni.

Ez szervezeteknél még súlyosabb probléma szokott lenni. Azaz a szervezet egyik részén meglévő tudás nem érhető el a szervezet többi tagja számára.

Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen értékes információ van a birtokunkban, nem ismerjük fel annak fontosságát.

Az információk összekapcsolása, a következtetések levonása bonyolult kognitív feladatot jelent. Ennek hiányában nem tudjuk megmagyarázni, értelmezni a rendelkezésünkre álló információt, és ezért elvetjük.

A kommunikációs problémák abból adódnak, hogy nem mindenki képes az információk átadására, különösen, ha összetett és speciális információ megosztásáról van szó.

Az emberek különböző csoportjai különböző gondolkodási kereteket használnak a világ leegyszerűsítésére.

Az eltérő kultúrák, szakmák, generációk mind szakadékot jelenthetnek az információk átadásakor.

Hajlamosak vagyunk azokat az információkat preferálni, melyek a mi nyelvünkön, a mi normáink szerint, a mi gondolkodásmódunkhoz közelálló formában fogalmazódtak meg, míg a többit elvetjük.

8. Hibás gondolkodási minták, amelyek rossz döntésekhez vezethetnek

  • A valószínűségek helytelen becslése, melynek következtében alul- vagy túlértékeljük a kockázatokat.
  • Keretek mögé zárjuk magunkat, ragaszkodunk egy bizonyos dologhoz, egy kiindulóponthoz, amiből nem engedünk.
  • Múltbeli döntéseink igazolásának vágya, amikor egy rossz helyzetet még tovább rontunk azzal, hogy nem merünk továbblépni.
  • A jelenlegi helyzet fenntartását szívesebben választjuk, mint a változást.
  • A rövid távú célok preferálása a hosszú távú előnyökkel szemben.
  • Az alternatívák bemutatásának sorrendje erőteljesen befolyásolja későbbi választásunkat. Ha például egy összehasaonlításban az egyik alternatíva a másikkal szemben alulmarad, azt már az elején kiejtjük, holott a végső összehasonlításban előnyösebbnek bizonyulhat a többinél.

Az emberek alaptermészetüknél fogva nehezen tolerálják a bizonytalanságot, és ez érvényes az információkezelésükre is. Nem tudják eléggé pontosan értelmezni a valószínűségi információkat, és ezért lehetőség szerint kerülik is azokat.

9. Az értékrendünk alapvetően meghatároz minket

Minden ember neveltetéséből fakadóan, kulturális, faji, nemi kötődése alapján kialakít egy olyan normarendszert, amely segítségével hatékonyan képes szabályozni a kapcsolatát a környezetével.

Ezek a rendszerek irányítják a teljes tanulási folyamatot, és szűrőként működnek a gondolatok tudássá való átalakulásakor.

A normarendszer bizonyos értelemben nagyon hasznos: segít megérteni, kiválasztani és egyetlen rendszerbe integrálni a tapasztalatokat. Segít a külső világ megismerésében is, mert stabil modellként szolgál a bennünket ért információk értékelésekor.

Ugyanakkor korlátot is jelent abban, hogy szélesítsük a látókörünket, ugyanis oly mértékben megszűrik a valóságot, hogy gyakorlatilag vakká és érzéketlenné válhatunk olyan dolgokkal szemben, amelyek nem vágnak egybe az elképzeléseinkkel.

Annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a csapdát, időnként felül kell vizsgálnunk, meg kell váloztatnunk őket. Ehhez nagyszerű eszköz a kreativitás, ami a közhiedelemmel ellentétben tanulható.

10. Hogyan hozzunk jó döntéseket?

A mindennapi életben az összefüggéseket nem könnyű felismerni az adatok hiánya és az összefüggések észlelésében mutatott hibázásaink miatt. Számos esetben azonban döntéseinknél nem támaszkodhatunk előzetes ismereteinkre.

Sok esetben igen fontos lenne, hogy az emberek jól felismerjék, mennyit is tudnak. Ha úgy gondolják, hogy sokat, megalapozatlanul magabiztosak lesznek ítéleteikben.

Ez a hiba azt eredményezi, hogy túl hamar abbahagyják az információkeresést és a gondolkodást, az egészséges kételyt elnyomják, és elhamarkodottan hozzák meg döntéseiket.

Ha viszont tudásuk és ismereteik ellenére tartósan bizonytalanok, túl sokáig fognak hezitálni, feleslegesen és költségesen további információkat szereznek be, a döntéseket halogatják vagy akár el is szalasztják.

A kísérletek eredményei szerint az emberek inkább arra hajlamosak, hogy túlzottan megbízzanak saját ítéleteikben.


Forrás:

  • Barry Schwartz: A választás paradoxona – Miért a kevesebb a több?
  • Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!
  • Edward De Bono: Tanítsd meg önmagad gondolkodni
  • Zoltayné Paprika Zita: Döntéselmélet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük