A stressz hatásai akkor jelentkeznek, amikor a körülményeink vagy a viselkedésünk kényszerű változásával járó helyzetek elé állít az élet.
Miről olvashatsz ebben a cikkben?
A stressz tulajdonképpen szükséges válaszreakció az ilyen helyzetekre, mert segít odafigyelni. Baj csak akkor van, ha túl sok a stressz.
A jó stressz
A stressz testünk alkalmazkodó reakciója.
Nemcsak a munkahelyen tapasztaljuk, hanem például sportoláskor, amikor plusz energiákra van szükségünk. A stressz erre is képes.
Olyan fizikai reakcióról beszélünk, amelyet bármilyen tevékenység kiválthat a szervezetünkből. Cselekvéskor stressz termelődik.
A stressz mértéke és az aktivitás szintje közt pozitív korrelációt találunk.
Ha tevékenyebbek vagyunk, azzal arányosan nő bennünk a stressz.
Nagy általánosságban a stressz hatásai tehát kedvezőek és létfontosságú reakcióról beszélhetünk.
Kicsit úgy, mint a fájdalom: jelzi, hogy valami elromlott és foglalkoznunk kell vele.
A stressz a biológia eszköze arra, hogy a lazítás szükkségességére figyelmeztessen minket.
De sokszor olyanok vagyunk, mint a béka, aki nem figyel fel a víz hőmérsékletének emelkedésére, és szép lassan elevenen megfő.
Azaz mi is későn kapunk észbe, hogy milyen stresszesek vagyunk.
A kezeletlen stressz
Ha leülsz niksenelni, az tűnhet fel először, hogy mennyi stresszt cipel a tested. nem tudsz tőle lenyugodni. Nem elég azt mondani, hogy „Na, most lenyugszom!”, ennyi nem segít.
Ha a testünk hozzászokik a megnőtt stressz-szinthez, attól kezdve az lesz a normális.
Úgy érdemes elképzelnünk a stresszt, mint egy hullámzást, ahol a megnövekedett aktivitás hullámhegyei és a lecsillapodás hullámvölgyei váltják egymást.
De amikor stresszesnek érezzük magunkat, akkor a hullámhegyek magasabbra csapnak, időben elnyúlnak, és nem találjuk az utat a lenyugvás felé.
A stressz hatásai, tünetei
Túl sok stressz észlelésekor bekapcsol a küzdj vagy fuss! állapot.
Ilyenkor az idegrendszerünk automatába kapcsol, amitől jelentkeznek a szokásos tünetek: szorongás, álmatlanság, ingerlékenység.
A krónikus stressz képes gyengíteni az immunrendszerünket, amitől a megfázások és az influenza könnyű prédái leszünk.
A stressz továbbá fizikai feszültséget gerjeszt, ami később izomfájáshoz és egyéb fájdalmakhoz vezet.
Ha egyszer bekapcsol a rendszerszintű stresszreakció, többnyire eltart egy ideig, míg kikapcsolható lesz.
A stressz hatásai a teljes testet érintik: a különféle rendszerek együttműködését igénybe vevő válaszreakcióról van szó.
Csak úgy tudjuk kikapcsolni, ha a testünk összes részegysége egyetért az elengedésében.
A stressz képes átprogramozni az agyunkat, hogy azt gondoljuk, stresszesnek lenni normális állapot.
A tudomány ezt nevezi neuroplaszticitásnak (agyi plaszticitásnak).
Ez az agyunknak azon képessége, hogy folyamatosan változni tud egész életünkön át.
Egyenes út a kiégéshez
A legtöbb embernél a stressz szorongással jár.
Életre hívja a belső kritikust, azt a belső hangot, amelytől azt halljuk, hogy nem vagyunk elég jók, elég okosak, és nem tudjuk kézben tartani a saját életünket.
Ez a hang bizony növeli a stressz-szintet, hiszen a kevesebb helyett a többre buzdít, azzal kecsegtetve, hogy úgy majd nem érezzük magunkat inkompetensnek.
Ennek köszönhetően a stressz mellett az ingerlékenység és a szorongás negatív érzetei is megemelkednek.
Amikor a szorongás és a stressz túlnő rajtunk, kevésbé fókuszáltak leszünk, képtelenek a munkára, vagy akár a legalapvetőbb hétköznapi tennivalókkal is meggyűlik a bajunk.
Ez belevisz minket egy ördögi körbe, ahol nem tudunk eleget dolgozni, lemaradunk másoktól, ebből kifolyólag további szorongást és stresszt termelünk.
Mi ennek a vége? Egyértelműen a kiégés.