Mindenki szeret álhírekről, összeesküvés-elméletekről és általában más emberek butaságáról olvasni – minél butábbnak tűnnek ugyanis mások, annál okosabbnak tűnünk mi magunk.
Miről olvashatsz ebben a cikkben?
1. Elárasztanak minket az álhírek
Ma már nemcsak véleménye, saját ténye is lehet mindenkinek. Elmosódik a tények és a vélemények közti különbség, és ugyanarról a jelenségről több, egymást kizáró „tény” is létezhet. Ez pedig kiváló lehetőséget teremt a manipulációra.
„A józan ész azt diktálja, hogy a Föld lapos.” – Albert Einstein
Az álhírek megosztói között egyszerre lehetnek jelen a cinikus propagandisták és a lelkes hívők – és jól sikerült álhírek esetében rendszerint az utóbbiak vannak túlsúlyban.
Egy szélsőséges elmélet szerint gyíkemberek irányítják a világot, a Világbank elnöke, a pápa, az amerikai elnök és más vezetők álruhájába bújva. E gondolatnak David Icke, a BBC volt sportriportere az egyik fő hangadója. Egy az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint ebben az amerikai felnőtt lakosság mintegy 4 százaléka hisz – több mint 10 millió ember.
A kutatások azt mutatják, hogy egyes összeesküvés-elméletek (például Nagy-Britanniában Diana hercegnő meggyilkolása, az Egyesült Államokban az ikertornyok kormány általi felrobbantása, Magyarországon a Nyugat „gyarmatosító” törekvései) rendkívül elterjedtek.
Az amerikaiak jelentős része – köztük Trump egykori elnök is – például kitalációnak tartja a globális felmelegedést. Szerintük ezzel a mesével nyomják agyon az amerikai ipart. És a sor itt nem ér véget.
Közkeletű volt az az elmélet is, hogy a H1N1-vírus vagy éppen a koronavírus létezése megint csak mese, a védőoltással viszont olyan, nanotechnológiával kifejlesztett mikrocsipet ültetnek belénk, amely nemcsak információkat gyűjt rólunk, de távirányíthatóvá is tesz bennünket.
Az igazság közelebb áll ahhoz, hogy ehhez semmilyen mikrocsipre nincs szükség, a társadalom többsége már így is könnyen irányítható. Ezt bárki észreveheti, aki hajlandó kicsit is kinyitni a szemét, és kritikusan gondolkodni.
2. A 20. század legnagyobb PR kampánya
A The New York Times 1953. december 16-i száma arról számolt be, hogy a dohányipar vezetői előző nap titkos találkozót tartott a dohányzás és az egészség (rákos megbetegedések) közötti kapcsolatról szóló kutatások finanszírozásának koordinálásáról.
A résztvevők erösen aggódtak ugyanis a növekvő tudományos bizonyítékok miatt, ezért lépéseket tettek az ipar jó hírnevének megőrzése érdekében.
Ebben segítségükre volt egy PR cég is, mely annyira jó munkát végzett, hogy a BusinessWeek a történelem egyik legsikeresebb PR-kampányának nevezte tettüket.
A dezinformációs kampány hitelessége attól függött, hogy van-e legalább egy olyan igazi tudós, aki ki tud állni a nyilvánosság elé, hogy úgy tűnjön, mintha a kampány valóban tudományos lenne. Volt.
A dohánycégek még 1990-ben is 20 millió dolláros éves költségvetéssel folytatták a dohányzás káros voltáról szóló bizonyítékok elleni küzdelmet, ami a Public Relations Journal szerint „minden idők egyik legdrámaibb példája volt a végsőkig vitt értelmetlen harcnak”.
1998-ban a nagy dohánygyárak arra kényszerültek, hogy több millió, korábban titkos dokumentumot hozzanak nyilvánosságra. Ebből egyértelműen kiderült, hogy évtizedeken keresztül befolyásolták a politikát.
3. Miért hiszünk ilyen elméletekben?
Elsőre sokan talán azt gondolják, hogy ez az alacsony iskolázottságú és/vagy elmebomlás küszöbén álló, pszichopatológiás emberek „kiváltsága”.
Jó lenne ezzel igazolni kívülállóságunkat, de ez nem lenne igaz. Ha csak nem akarunk komplett társadalmakat patológiásnak bélyegezni, el kell fogadnunk, hogy az összeesküvés-elméletekre mindenki fogékony.
A „hívők” úgy gondolhatják, hogy az üldöztetés a fontosak kiváltsága, így máris jelentősebbnek érezhetik a saját szerepüket, mint amilyen az valójában.
Sokszor látszólag nagyon logikusan és meggyőzően érvelnek tévhiteik mellett – ez a logika ugyanakkor cserben hagyja őket, amikor az elméletekkel szemben megfogalmazott érveket kellene meghallgatni.
A koronavírust biológiai fegyverként értelmezők például figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a tudományos konszenzus szerint a vírus természetes, és nem mesterséges eredetű.
2017-ben az év szava a fake news lett.
Kutatások igazolják, hogy a politikailag elfogult, ugyanakkor intelligens, a politikában jártasabb választók a legkönnyebben félrevezethetők, és ők ragaszkodnak a legmakacsabban a téves vélekedéseikhez. Miért?
Mert hosszasan és kifinomultan tudnak érvelni a politikai meggyőződésükhöz illeszkedő leghajmeresztőbb elméletek védelmében is – például, hogy Obama elnök muszlim vallású volt, és hogy Kenyában született, csak meghamisították a születési anyakönyvi kivonatát.
4. Mitől függ, hogy bedőlünk-e az álhírnek?
A jövedelemnek, a nemnek és az életkornak nincs kifejezetten erős hatása az összeesküvés-elméletekben való hitre.
Ezek az elméletek pszichológiailag kényelmesek abban az értelemben, hogy segítenek a „jó” és a „rossz” különválasztásában, megnevezik az „ismerős ellenségeket”.
Megszemélyesítik és a saját csoporton kívül tolják az események felelőseit, illetve lehetővé teszik az ellenséges érzelmek levezetését. Helyrebillentik az egyensúlyt, amikor úgy érezzük, világnézetünket, véleményünket támadás éri.
Ha egy gazdasági válságot például nem elvont, arctalan piaci mechanizmusok eredőjeként közelítünk meg (amely esetben elvész a felelősség), hanem konkrét, megfogható szereplőket azonosítunk okozóként (például a zsidókat vagy akár csak a bankárokat), akkor sokkal könnyebb pszichológiailag értelmezhetővé és feldolgozhatóvá tenni a válsághoz kapcsolódó szenvedéseket.
5. Illeszkedik a meglévő világnézetünkhöz?
Jobb az ismerős ellenség, mint az ismeretlen, kiszámíthatatlan, elvont valami, amiről úgy érezzük, hogy nem ismerjük, és így nem is tudjuk kontrollálni.
A nyitottabb, demokratikusabb és átláthatóbb társadalmaknak azért nem lehet szervezőelvük a konspiráció, mert előbb-utóbb mindig lesz valaki, akinek megéri nyilvánosságra hozni a titkokat.
Az összeesküvés-elméleteket gyakorlatilag lehetetlen cáfolni, hiszen a cáfolat maga is része a megtévesztésnek, vagyis hiteltelen.
Az ilyen elméletek egyszerre használják fel és építik be bizonyítékként azt, ami látszólag támogatja a létezésüket, és hagynak figyelmen kívül minden olyan bizonyítékot, ami cáfolná azt.
Az álhírek, rémhírek és összeesküvés-elméletek sokak számára éppen azért hihetők, mert a mainstream felfogást támadják – ráadásul általában személyes csatornákon, egyfajta másodlagos nyilvánosságon keresztül.
Minél erősebb a bizalmatlanság a hivatalos forrásokkal (kormány, sajtó, tudomány) szemben, annál könnyebben terjednek.
6. Hogyan terjednek az álhírek?
6.1. Elég egy jól megválasztott cím
Itt egy tökéletes példa erre: 2016 nyarán egy „tudományos” lap az alábbi sokkoló címmel osztott meg egy cikket: Egy lap tanulmánya szerint a Facebook felhasználók 70%-a a tudományos sztoriknak csak a címét olvassa, mielőtt megosztja és kommenteli.
A cikket több mint 194 ezren osztották meg annak ellenére, hogy a cím és a bevezető alatt csak a kitöltésre alkalmazott lorem ipsum kezdetű, a latint imitáló halandzsa szöveg volt olvasható (és még ma is csak azt láthatjuk).
Ezt a nyomdászatban egy szöveg vizuális megjelenítésének demonstárlására szokás használni.
A lorem ipsum latint utánzó összefüggő szöveg, amelyet a nyomdászatban és az informatikában a betűtípusok, a tipográfia és az elrendezés bemutatására használnak. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy a generált szövegben található betűk és betűközök kombinációjában láthatók a legszebben a betűtípusok fontosabb jellemzői, a szöveg ritmusa, képe. – Forrás: Wikipedia
Így terjednek könnyen, egyszerűen, a kritikai érzék mindenféle szűrője nélkül az álhírek.
6.2. Az adott weboldal neve
A honlapok neve is beszédes szokott lenni. Ezek vagy semleges gyűjtőoldalra utalnak (például mindenegybenblog.hu), vagy valami létező híroldal nevét módosítják (anepszava.com), esetleg nagy titkok felfedését ígérik (Titkolt Hírek).
Senki sem erőlteti ránk az álhíroldalakat és a propagandát – mi keressük fel őket. Hogy miért? Egyrészt a világon elérhető adatok nyomasztó mennyisége miatt. Az álhírek éppen azt ígérik, hogy rendet tesznek a káoszban, és megmutatják a mások elől titkolni kívánt igazságot, nem kell kutatnunk utána. Nem kell gondolkodnunk, készen kapjuk a tényeket.
Másrészt az emberek sokszor olyan információkat keresnek, amely megerősíti már létező véleményeiket és hiedelmeiket, és nem olyat, amely ellentmond azoknak, és így esetleg újra kéne értelmezniük a világról eddig alkotott gondolataikat.
Ez megint mind munka, idő és fáradság.
Fontos emberi tulajdonság az is, hogy jellemzően előnyben részesítjük a társaktól, ismerősöktől származó, szociálisan hitelesített információt a tömegkommunikációból származó távoli, absztrakt hírekkel szemben.
7. Hogyan ismerjük fel a hamis profilokat?
A botok és a kiborgok (félig automatizált, félig ember által irányított profilok) elég jelentős részét teszik ki a közösségi médiában fellelhető profiloknak.
A bot kifejezés a robot szóból alakult ki, egyszerűsödött. Egy bot (más néven: számítógépes bot, internetes bot, szoftveres bot, web bot), egy olyan szoftver, amely automatizált feladatokat hajt végre meghatározott algoritmus szerint, interneten keresztül. A kiborg szó a kibernetikus organizmus kifejezés rövidítése. Ez biológiai és gépi elemek együttműködését jelenti. A valóságban azok a biológiai aggyal irányított egyszerű robotok sorolhatók ide, amelyeket állati agysejttenyészetből létrejövő agyszövet vezérel. – Forrás: Wikipedia
A Facebook saját közlése szerint 2019 első felében 3,2 milliárd (!) hamis Facebook-profilt törölt mesterségesintelligencia-algoritmusok segítségével.
Hogyan tudunk ebből a rengetegből úgy kikeveredni, hogy közben megmaradjunk az igazság mezsgyéjén? Legyünk résen, és figyeljünk az alábbi szempontokra:
- Mennyire mesterkélt a profil felhasználóneve? Az algoritmusok a botoknak gyakran osztanak felhasználónévként karaktereket és számsorokat. A „Mike646541” például mindenképpen legyen gyanús.
- Mennyire aktív az adott profil? Ha feltűnően gyakran posztol, akkor azért gondolkodjunk el. Amerikai felmérés szerint – ahol a Twitter (X) sokkal-sokkal népszerűbb, mint nálunk – napi 72 tweet felett már nagyon valószínűtlen, hogy az adott profilt ember kezeli.
- Mennyire próbál anonim maradni az adott profil? Ehhez nem elegendő válasz az, hogy van profilfotója – amin szintén bárki lehet. (Ezt a Google képkereső funkciójával akár ellenőrizhetjük is. Ha más helyeken is felmerült már ugyanaz a fotó, akkor ne higgyünk a profilnak, bármit is állít.) Mennyire fed fel magáról személyes információkat?
- Mennyire saját az a tartalom, amit megoszt? A botok általában nem gyártanak saját tartalmakat, csak megosztanak, esetleg más oldalak anyagait lájkolják vagy idézik.
- Mekkora hatást tud generálni? A botok hálózatokat is alkothatnak, így erősítve fel egymás hatásait. Legyen fura például, ha egy adott profilnak csak 80 követője van, de adott posztját mégis 23 ezren osztják meg.
- Közös tartalmak – A különböző profilok ugyanazt a tartalmat azonos időben és sorrendben oszthatják meg, ami egyértelmű jele a koordinált működésnek.
8. Tudatos információfogyasztás
Hogy tudjuk kiválasztani a dezinformációt? Hogyan találhatjuk meg a hiteles forrásokat, azaz kinek és mit higgyünk el?
Muszáj tudatosan kezelnünk az információfogyasztást is, mert a mesterséges intelligencia térnyerésével az információáradat nem valószínű, hogy csökkeni fog. Sőt, épp ellenkezőleg.
- Vedd figyelembe a forrást! Ha nem azonosítható, próbálj máshonnan információt szerezni az oldalról, annak céljáról és arról, kapcsolatba lehet-e velük lépni.
- Ellenőrizd a szerzőt! Ha nincs szerző, az önmagában is beszédes.
- Ellenőrizd a dátumot! Már ha van. A több évvel ezelőtti, akár újraposztolt hírek ma már nem feltétlenül érvényesek.
- Ellenőrizd a saját elfogultságaidat! Nem csak visszaigazolást keresel?
- Ellenőrizd a cikk címét! Mennyire próbál szenzációhajhász lenni?
- Ellenőrizd a hivatkozott forrásokat!
Csakhogy a tényeket csupán ellenőrizni még kevés. Gondolkodjunk! Attól, hogy láttunk már öreg, akár százéves embert is dohányozni, a dohányzás még káros az egészségre.
9. Miért sikeresek az álhírek?
Az emberek figyelmét az újszerűség kelti fel, olyan dolgok, amik újak a környezetben. Szeretünk új információkat megosztani, mert úgy tűnünk közben, mintha bizalmas információk birtokában lennénk, és az effajta információk terjesztése révén felértékelődünk.
A Twittert elemző tanulmányok úgy találták, hogy az álhírt tartalmazó tweetek esetében az érzelmek közül többször fordult elő meglepetés és undor. A valós híreket tartalmazó tweetekre pedig inkább várakozással, örömmel és bizalommal reagáltak.
Ami meglepetést okoz, az új, ezért sokkal valószínűbb, hogy megosztjuk.
Forrás:
- Krekó Péter: Tömegparanoia 2.0
- Dezsényi Péter: A féknyúz bajnokai
