Hány barátra van valójában szükségünk?
Van, akinek öt-hat emberből álló baráti társasága van, rendszeresen összejárnak, együtt ünneplik a születésnapokat, hétvégente programokat szerveznek. Másnak van két közeli barátja, akikkel néhány hetente beszél. Megint másnak nincs olyan embere, akit „legjobb barátnak” nevezne, mégsem érzi magát magányosnak.
Könnyű azt gondolni, hogy ezek közül az első embernek van a leggazdagabb társas élete. A barátok száma azonban önmagában meglepően keveset árul el arról, hogy valaki mennyire elégedett a kapcsolataival.
Nincs olyan ideális szám, ahány barátra mindannyiunknak szükségünk lenne. Van viszont egy sokkal fontosabb kérdés: van-e olyan és annyi kapcsolatunk, amely megfelel a saját kapcsolódási igényeinknek?
Mert a „kevés barátom van” és a „magányos vagyok” két egészen különböző állítás.
Van-e ideális szám arra, hány barátra van szükségünk?
A barátságokról szóló kutatások alapján nehéz lenne kijelenteni, hogy például három, öt vagy tíz barát jelenti az ideális társas hálót.
Ennek egyik oka, hogy maga a „barát” fogalma sem egyértelmű.
Barát az, akivel hetente találkozunk? Az is, akit húsz éve ismerünk, de évente csak kétszer beszélünk? Barátnak számít a kolléga, akivel minden ebédszünetben beszélgetünk, de munkaidőn kívül soha nem találkozunk?
A társas kapcsolatokat vizsgáló kutatások ezért gyakran különbséget tesznek például közeli kapcsolatok, bizalmas kapcsolatok, barátok, ismerősök és a tágabb társas háló között.
A jóllét szempontjából pedig nemcsak az számít, hány ember vesz körül bennünket. Legalább ennyire fontos a kapcsolatok minősége, közelsége és az általuk nyújtott társas támogatás.
Mit mond a Dunbar-szám?
A társas kapcsolatok számával kapcsolatban gyakran kerül elő Robin Dunbar brit antropológus neve és az úgynevezett Dunbar-szám.
Dunbar elmélete szerint az ember körülbelül 150 stabil társas kapcsolat fenntartására képes. Ezt azonban félrevezető lenne úgy értelmezni, hogy 150 barátra lenne szükségünk.
A társas hálónk inkább egymásba ágyazott körökhöz hasonlítható.
A legbelső körben általában csak néhány nagyon közeli ember található. Őket követi egy valamivel nagyobb, nagyjából 15 fős kör, majd körülbelül 50 olyan ember, akiket már tágabb értelemben barátainknak nevezhetünk. A következő réteg körülbelül 150 stabil társas kapcsolatból állhat.
Ezek nem merev határok. Nem arról van szó, hogy az emberi agy a 151. ismerősnél megtelik. A Dunbar-féle modell inkább arra mutat rá, hogy a kapcsolatok fenntartására fordítható időnk és figyelmünk véges.
Minél közelebbi egy kapcsolat, annál több időt és érzelmi energiát igényel. Éppen ezért teljesen természetes, hogy igazán szoros kapcsolatból csak néhány fér el az életünkben.
Nem minden barátság ugyanolyan
Hajlamosak vagyunk hierarchikusan gondolkodni a kapcsolatainkról. A mély, bizalmas barátságot értékesnek tartjuk, míg azokat az embereket, akikkel csak alkalmanként beszélünk, könnyen „csak ismerősnek” minősítjük.
Pedig a különböző kapcsolatok különböző dolgokat adhatnak nekünk.
A legbelső kör: akiknek szinte bármit elmondhatunk
A legtöbb ember életében csak néhány olyan személy van, akivel valóban nagyfokú érzelmi közelséget él meg.
Ő az, akit felhívhatunk, amikor valami nagyon jó vagy nagyon rossz történt. Akinek elmondhatunk olyan dolgokat is, amelyeket másoknak nem. Aki ismeri a történetünket, érti a működésünket, és akinek a jelenlétében nem kell folyamatosan figyelnünk arra, milyen képet mutatunk magunkról.
Ráadásul ennek a körnek nem kell kizárólag barátokból állnia. A párunk, egy testvérünk vagy más családtagunk ugyanúgy lehet az egyik legfontosabb bizalmasunk.
Ez azért lényeges, mert ha kizárólag a „barát” címkével ellátott kapcsolatainkat számoljuk, könnyen alábecsülhetjük a valós társas hálónkat.
A jó barát nem feltétlenül az, akivel mindennap beszélünk
Felnőttként különösen könnyű beleesni abba a gondolkodásba, hogy ha valakivel ritkábban találkozunk, akkor már nem is vagyunk olyan jó barátok.
Pedig a kapcsolattartás gyakorisága és a kapcsolat érzelmi jelentősége nem mindig mozog együtt.
Munka, párkapcsolat, gyerekek, költözés vagy egyszerűen a mindennapi teendők miatt előfordulhat, hogy két közeli barát csak néhány hetente vagy havonta találkozik. Ettől még a bizalom és az érzelmi közelség megmaradhat.
Neked ajánljuk: Hogyan maradjunk barátok, ha ritkán találkozunk?
A „programbarátok” is valódi kapcsolatot jelentenek
Lehet valaki, akivel rendszeresen futunk. Valaki más, akivel szeretünk koncertre járni. Van egy kollégánk, akivel jókat beszélgetünk ebéd közben, vagy egy másik szülő az iskolából, akivel szívesen megiszunk egy kávét.
Nem feltétlenül mondanánk el nekik életünk legszemélyesebb problémáit.
Ez azonban nem teszi értéktelenné ezeket a kapcsolatokat.
A társas jóllétünkhöz nemcsak mély intimitásra lehet szükségünk, hanem közös élményekre, könnyed beszélgetésekre, humorra, társaságra és arra az érzésre is, hogy több különböző közeghez kapcsolódunk.
A laza ismeretségek is számítanak
A szociológiában régóta kutatják az úgynevezett gyenge kötések – weak ties – jelentőségét.
Ide tartozhat például a szomszéd, akivel rendszeresen beszélgetünk néhány percet, egy távolabbi munkatárs, egy régi ismerős vagy valaki, akivel hetente találkozunk ugyanazon a sportfoglalkozáson.
Ezek a kapcsolatok kevésbé intimek, mégis fontos szerepet tölthetnek be. Növelhetik a valahová tartozás érzését, új információkat és nézőpontokat hozhatnak az életünkbe, és egyszerűen kellemesebbé tehetik a hétköznapjainkat.
Nem kell tehát minden jó emberi kapcsolatból mély barátságot csinálnunk ahhoz, hogy értékes legyen.
Akkor hány közeli barát elég?
Erre nincs mindenkire érvényes szám.
Annyi, amennyi mellett nem érezzük tartósan kielégítetlennek a kapcsolódási igényünket.
Ez lehet egy ember. Lehet három. És lehet ennél jóval több is.
Egyetlen közeli barát is sokat jelenthet
Képzeljünk el valakit, akinek van egy nagyon közeli barátja, szerető párkapcsolata, jó kapcsolata néhány családtagjával, és emellett több kellemes ismerőse.
Ha elégedett ezekkel a kapcsolatokkal, nehéz lenne azt mondani, hogy társas szempontból valami hiányzik az életéből pusztán azért, mert csak egy embert nevez közeli barátjának.
A kapcsolatok száma tehát önmagában rossz mérőeszköz.
Két-három mély kapcsolat sok ember számára bőven elegendő lehet
A mély barátság fenntartása időigényes.
Beszélgetni kell. Találkozni. Figyelni egymásra. Emlékezni arra, mi történik a másikkal. Jelen lenni akkor is, amikor éppen nehezebb időszakon megy keresztül.
Felnőttként mindez versenyez a munkával, a párkapcsolattal, a családdal, a háztartással, a saját érdeklődésünkkel és nem utolsósorban a pihenés iránti igényünkkel.
Ezért nem feltétlenül arról van szó, hogy „nem sikerült” sok barátságot fenntartanunk. Lehet, hogy ennyi mély kapcsolat fér el jól az életünkben.
Neked ajánljuk: Hogyan maradjunk barátok, ha ritkán találkozunk?
Másnak viszont tíz barát sem feltétlenül elég
Az emberek társas igénye jelentősen különbözhet.
Van, aki néhány óra társaság után egyedüllétre vágyik. Más számára egy társas program kifejezetten feltöltő, és néhány otthon töltött nap után kezdi hiányolni az embereket.
Ez nem egyszerűen az introvertált és extrovertált személyiség közötti különbségről szól. A társas igényünk ennél összetettebb, és élethelyzettől függően is változhat.
Ezért nincs sok értelme mások baráti körét mércének tekinteni.
Miért hisszük mégis azt, hogy sok barátra lenne szükségünk?
A barátok számával kapcsolatos bizonytalanságunk egy része valószínűleg nem a saját hiányérzetünkből, hanem abból származik, hogy
van egy kulturális képünk arról, milyen a „jó társas élet”. Nagy baráti társaság. Közös nyaralások. Születésnapi bulik. Hétvégi programok. Baráti vacsorák. Folyamatos üzenetváltások.
Ezek természetesen lehetnek nagyszerű dolgok.
De nem mindenki vágyik rájuk ugyanolyan mértékben.
Érdemes ezért néha feltenni magunknak a kérdést:
Tényleg több emberre vágyom az életemben, vagy egyszerűen úgy gondolom, hogy több barátomnak kellene lennie?
A két érzés között óriási különbség van.
A közösségi média különösen könnyen becsap bennünket
A közösségi oldalakon mások társas életének leginkább eseménydús pillanatait látjuk.
Az egyik ismerősünk pénteken vacsorázik a barátaival. Egy másik szombaton kirándul. A harmadik vasárnap családi összejövetelen van. Valaki koncertre megy, más pedig közös nyaralásról tesz fel képeket.
Ha ezeket egymás után látjuk, könnyen kialakulhat bennünk az érzés: mindenki állandóan társaságban van.
Pedig különböző emberek különböző napjainak néhány kiválasztott pillanatát látjuk, és ezt hasonlítjuk össze a saját életünk teljes hétköznapjaival.
Ráadásul ritkán kerül ki fénykép arról a szombatról, amikor valaki egész nap otthon volt, rendet rakott, sorozatot nézett és korán lefeküdt.
A sok barátot könnyű összekeverni a népszerűséggel
Már gyerekként megtanulhatjuk, hogy akit sokan szeretnek, akit sok helyre hívnak, akinek nagy baráti társasága van, az valamilyen értelemben sikeresebb társas lény.
Felnőttként ez a mérce sokszor tovább él bennünk.
Így a barátok száma észrevétlenül nemcsak kapcsolati kérdéssé, hanem önértékelési kérdéssé is válhat.
Pedig az, hogy valaki ötven emberrel tart kapcsolatot, nem jelenti automatikusan azt, hogy szerethetőbb, boldogabb vagy kevésbé magányos annál, akinek három fontos ember van az életében.
Miért lesz gyakran kevesebb barátunk felnőttként?
Gyerekként és fiatal felnőttként a barátságok kialakulásának egyik legfontosabb feltétele szinte automatikusan adott: rengeteg időt töltünk ugyanazokkal az emberekkel.
Naponta találkozunk az iskolában vagy az egyetemen. Együtt ebédelünk. Együtt utazunk. Vannak üres óráink. Sok közös élményünk keletkezik anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tennénk érte.
Felnőttként ez megváltozik.
Egy baráti találkozóhoz gyakran már két naptárt kell összehangolni. Ha mindkét félnek gyerekei vannak, akkor négy-öt ember programját. Ha más városban élünk, még az utazást is.
A barátság fenntartása tudatosabbá válik.
Egyszerűen kevesebb időnk van
Tegyük fel, hogy tíz barátunkkal szeretnénk kéthetente külön-külön találkozni.
Ez átlagosan heti öt baráti programot jelentene.
Munka, család, sport, háztartás és pihenés mellett ez sok ember számára egyszerűen nem reális.
Ezért a felnőttkori kisebb baráti kör nem feltétlenül társas kudarc. Sok esetben egyszerűen az életünk időbeli szerkezetének következménye.
Szelektívebbek is lehetünk
Az életkorral gyakran jobban tudjuk, milyen emberek társaságában érezzük jól magunkat.
Kevésbé akarunk mindenáron beilleszkedni. Könnyebben felismerjük az egyoldalú kapcsolatokat. Fontosabbá válhat a kölcsönösség, a hasonló értékrend vagy egyszerűen az, hogy jól érezzük magunkat a másikkal.
Így előfordulhat, hogy kevesebb kapcsolatunk marad, de azok jobban illeszkednek hozzánk.
Kevés barát vagy magány? Nem ugyanaz
Ez talán a legfontosabb különbség az egész kérdésben.
A társas izoláció és a magány nem ugyanaz.
A társas izoláció inkább objektív állapot: kevés kapcsolatunk van, ritkán találkozunk másokkal, kicsi a társas hálónk.
A magány ezzel szemben szubjektív élmény. Akkor jelenhet meg, amikor különbséget érzünk a vágyott és a tényleges kapcsolataink között.
Ezért lehetséges, hogy valaki sok időt tölt egyedül, mégsem magányos.
És az ellenkezője is:
valaki egész nap emberek között van, rendszeresen jár társaságba, sok ismerőse van – mégis mélyen magányosnak érzi magát.
Társaságban is lehetünk magányosak
Sok beszélgetés nem feltétlenül jelent valódi kapcsolódást.
Lehet rengeteg ismerősünk úgy, hogy nincs kinek elmondanunk valami igazán fontosat.
Lehetünk egy nagy társaság részei úgy, hogy közben azt érezzük, valójában senki sem ismer bennünket.
És lehet minden hétvégére programunk úgy, hogy hiányzik az intimitás vagy a megértés.
Ezért a magány megoldása sem feltétlenül annyi, hogy „több emberrel kell találkozni”.
Először azt kellene megértenünk, milyen kapcsolódás hiányzik.
Honnan tudhatod, hogy neked elegendő baráti kapcsolatod van?
A legegyszerűbb módszer talán az, ha egy időre teljesen félretesszük a számokat.
Ne azt kérdezzük:
Hány barátom van?
Hanem például ezeket:
- Van valaki, akinek elmondhatom, ha valami fontos történik velem?
- Van olyan ember az életemben, akivel önmagam lehetek?
- Van kivel megosztanom az örömömet?
- Van kitől segítséget kérnem, ha valóban szükségem lenne rá?
- Van olyan ember, akivel egyszerűen jó együtt lennem?
- Tudok társaságot találni, amikor társaságra vágyom?
- Gyakrabban szeretnék emberek között lenni, mint amilyen gyakran erre lehetőségem van?
- Hiányzik valamilyen konkrét típusú kapcsolat az életemből?
- Vagy főként akkor kezdem kevésnek érezni a kapcsolataimat, amikor másokéhoz hasonlítom őket?
Ezek valószínűleg sokkal többet mondanak a társas életünk állapotáról, mint az, hogy hány nevet tudunk felírni egy „barátaim” című listára.
Lehet, hogy nem több barátra van szükséged
Amikor valaki azt mondja, hogy „szeretnék több barátot”, érdemes egy lépéssel tovább menni:
Mit szeretnék valójában megkapni ezektől az új barátságoktól?
A válasz ugyanis nagyon különböző lehet.
Lehet, hogy mélyebb beszélgetés hiányzik
Előfordulhat, hogy vannak emberek körülöttünk, de hiányzik valaki, akivel igazán személyes dolgokról tudunk beszélni.
Ebben az esetben nem feltétlenül új ismeretségekre van szükség. Lehet, hogy egy már meglévő kapcsolatot szeretnénk közelebb engedni magunkhoz.
Lehet, hogy egyszerűen több programra vágyunk
Néha nem mély lelki kapcsolatra vágyunk.
Hanem arra, hogy legyen kivel elmenni moziba. Kirándulni. Futni. Beülni valahová. Megnézni egy kiállítást. Elutazni egy napra.
Vagy egyszerűen kiszakadni a megszokott hétköznapokból.
Ehhez nem feltétlenül kell életre szóló barátság. Egy lazább, közös érdeklődésen alapuló kapcsolat pontosan azt adhatja, ami hiányzik.
Lehet, hogy közösség hiányzik
A barát és a közösség iránti vágy sem ugyanaz.
Előfordulhat, hogy vannak közeli kapcsolataink, mégis hiányzik az érzés, hogy tartozunk valahová.
Ezt adhatja egy sportközösség, hobbi, szakmai társaság, önkéntes csoport vagy bármilyen rendszeresen találkozó közösség.
Ilyenkor nem feltétlenül egy új legjobb barátra van szükségünk, hanem egy új társas közegre.
Lehet, hogy változatosság hiányzik
Az is előfordulhat, hogy szerető párkapcsolatban és családban élünk, mégis azt érezzük, társas szempontból beszűkült az életünk.
Nem azért, mert rosszak a meglévő kapcsolataink, hanem mert szinte minden társas élményünk ugyanahhoz a néhány emberhez kötődik.
Ilyenkor már egy-két lazább kapcsolat is sok újdonságot hozhat.
És az is lehet, hogy valójában semmi sem hiányzik
Ez talán a legkönnyebben elfelejtett lehetőség.
Lehet, hogy jól érezzük magunkat.
Van kivel beszélgetnünk. Vannak szeretetteljes kapcsolataink. Nem érezzük magunkat magányosnak. Szeretünk időnként egyedül lenni.
Majd meglátunk egy nagy baráti társaságot egy étteremben, vagy végignézzük mások hétvégi képeit, és hirtelen felmerül bennünk:
Nekem miért nincs ilyen?
Érdemes ilyenkor különválasztani két dolgot:
hiányzik ez az életemből, vagy csak úgy érzem, hogy hiányoznia kellene?
Mikor érdemes mégis új kapcsolatokat keresni?
A kevés barát tehát önmagában nem probléma. A tartós kapcsolati hiányérzetet viszont érdemes komolyan venni.
Új kapcsolatokra lehet szükségünk például akkor, ha rendszeresen magányosnak érezzük magunkat, gyakran szeretnénk társaságot, de nincs kit felhívnunk, vagy minden érzelmi és társas igényünk egyetlen emberre nehezedik.
Szintén természetes lehet az új kapcsolatok iránti igény egy nagyobb élethelyzet-változás után. Költözés, munkahelyváltás, gyermekvállalás, válás vagy akár az életkor előrehaladása is átrendezheti a korábbi társas hálónkat.
És az is elegendő ok lehet, hogy egyszerűen szeretnénk több embert az életünkben.
Nem kell hozzá magányosnak vagy boldogtalannak lennünk.
Nem biztos, hogy a barátságainkat kell megszámolnunk
Szóval hány barátra van valójában szükségünk?
Nincs univerzális szám.
Valakinek egy-két nagyon közeli kapcsolat és néhány kellemes ismeretség teljes társas biztonságot ad. Másnak széles baráti körre, rendszeres közösségi programokra és sok különböző kapcsolatra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.
Ezért talán nem az a legjobb kérdés, hogy:
„Van-e annyi barátom, amennyi egy normális embernek van?”
Hanem inkább ez:
„Megkapom-e a kapcsolataimtól azt a kapcsolódást, amire nekem szükségem van?”
Ha igen, akkor valószínűleg nincs különösebb jelentősége annak, hány barátot tudunk megszámolni.
Ha pedig nem, akkor sem biztos, hogy egyszerűen több barátra van szükségünk.
Lehet, hogy mélyebb beszélgetésre vágyunk. Több közös élményre. Egy közösségre. Valakire, akivel osztozhatunk egy érdeklődésben. Vagy egyetlen olyan emberre, akivel igazán közel kerülhetünk egymáshoz.
A barátok számánál ezért sokkal fontosabb megérteni, milyen kapcsolódás hiányzik az életünkből – ha egyáltalán hiányzik valami.
Gyakori kérdések a barátok számáról
Hány barátra van szüksége egy embernek?
Nincs mindenkire érvényes ideális szám. Az emberek társas igénye eltérő, ezért sokkal fontosabb a kapcsolatok minősége és az, hogy elégedettek vagyunk-e velük.
Hány közeli barát számít ideálisnak?
A társas hálózatokat vizsgáló modellek szerint a legszorosabb kapcsolataink köre jellemzően csak néhány emberből áll. Ezt azonban nem érdemes előírásként kezelni: lehet, hogy valakinek egy igazán közeli kapcsolat elegendő, míg másnak több ilyen kapcsolatra van szüksége.
Normális, ha csak egy-két barátom van?
Igen. A kevés barát önmagában nem jelenti azt, hogy problémás lenne a társas életünk. Fontosabb, hogy elégedettek vagyunk-e ezekkel a kapcsolatokkal, és rendelkezésünkre áll-e a számunkra szükséges társas támogatás.
Normális, ha nincs legjobb barátom?
Igen. Nem mindenkinek van egyetlen kiemelt „legjobb barátja”. Van, akinek több különböző kapcsolat biztosítja azt, amit másnak egyetlen nagyon közeli barátság.
Mi a Dunbar-szám?
A Dunbar-szám Robin Dunbar antropológus társas hálózatokra vonatkozó elméletéhez kapcsolódik. A legismertebb értéke körülbelül 150 stabil társas kapcsolat, de ezen belül jóval kisebb körökben helyezkednek el a közeli és nagyon közeli kapcsolataink. A 150 tehát nem azt jelenti, hogy ennyi barátra lenne szükségünk.
Miért lesz kevesebb barátunk felnőttként?
A munka, a párkapcsolat, a család, a költözés és más élethelyzetek miatt kevesebb időnk maradhat a barátságokra. Emellett idővel szelektívebbé válhatunk abban is, milyen kapcsolatokat szeretnénk fenntartani.
Lehet valaki boldog kevés baráttal?
Igen. Ha kevés, de megfelelő minőségű kapcsolata van, és társas igényei kielégülnek, a kis baráti kör önmagában nem jelent problémát.
Lehet valaki magányos sok barát mellett?
Igen. A magány nem egyszerűen a körülöttünk lévő emberek számától függ. Akkor is érezhetjük magunkat magányosnak, ha sok kapcsolatunk van, de hiányzik belőlük a számunkra fontos közelség, megértés vagy érzelmi biztonság.
Mi a különbség az egyedüllét és a magány között?
Az egyedüllét azt jelenti, hogy éppen nincsenek körülöttünk mások. A magány ezzel szemben szubjektív érzés: azt éljük meg, hogy nem rendelkezünk annyi vagy olyan minőségű kapcsolódással, amilyenre szükségünk lenne. Ezért az egyedüllét lehet kellemes és választott állapot is.
Honnan tudhatom, hogy több barátra lenne szükségem?
Érdemes azt figyelni, hogy rendszeresen hiányzik-e a társaság, a közös program, a mély beszélgetés vagy a valahová tartozás érzése. Ha igen, érdemes pontosítani, milyen típusú kapcsolódás hiányzik, mert nem minden esetben egyszerűen több barátra van szükség.
