Hogyan támogassunk valakit lelkileg?

Amikor azt látod, hogy valaki, aki fontos számodra, lelkileg nehéz időszakon megy keresztül, természetes, hogy szeretnél segíteni. Csakhogy sokszor éppen azt nehéz eldönteni, hogyan tedd.

Rákérdezz, hogy mi a baj, vagy várd meg, amíg ő kezdeményez? Próbáld felvidítani? Adj tanácsot? Mi van, ha valami rosszat mondasz? És mit tehetsz akkor, ha úgy érzed, hogy a probléma már túlmutat azon, amiben barátként vagy családtagként segíteni tudsz?

A lelki támogatás nem azt jelenti, hogy neked kell megoldanod a másik ember problémáit. Sokszor azzal segítesz a legtöbbet, ha észreveszed, hogy nincs jól, meghallgatod, mellette maradsz, és ha szükséges, támogatod abban, hogy megfelelő segítséget kapjon.

Honnan tudhatod, hogy valaki lelkileg nehéz helyzetben van?

Nem minden lelki nehézség látványos. Van, aki nyíltan beszél arról, hogy rosszul van, más viszont továbbra is dolgozik, intézi a feladatait, találkozik emberekkel, miközben belül komoly nehézségekkel küzd.

Egyetlen jelből ezért általában nem lehet következtetést levonni. Sokkal inkább arra érdemes figyelni, hogy megváltozott-e valakinek a korábbi viselkedése, hangulata vagy életvitele, és ez a változás mennyire tartós.

Feltűnhet például, hogy:

• egyre ritkábban keresi mások társaságát;
• rendszeresen lemondja a programokat;
• elveszíti az érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyeket korábban szeretett;
• szokatlanul fáradtnak vagy kimerültnek tűnik;
• ingerlékenyebb, szomorúbb vagy szorongóbb lett;
• nehezebben látja el a hétköznapi feladatait;
• romlik a munkahelyi vagy iskolai teljesítménye;
• elhanyagolja magát vagy a környezetét;
• gyakran beszél reménytelenségről, értéktelenségről vagy arról, hogy minden túl sok számára.

Ezek mögött rengeteg különböző ok állhat. Nem feltétlenül jelentenek mentális betegséget, ezért laikusként nem érdemes diagnózist keresni.

Azt viszont jelezhetik, hogy érdemes megkérdezni:

„Hogy vagy mostanában?”

Ne próbáld kitalálni, mi baja – inkább kérdezd meg

Ha látjuk, hogy valaki megváltozott, könnyű magyarázatot keresni rá.

„Biztosan depressziós.”

„Kiégett.”

„Biztos a párkapcsolata miatt van.”

„Csak túl sokat dolgozik.”

Ezek azonban feltételezések. Sokkal jobb kiindulópont lehet egyszerűen elmondani, mit vettél észre.

Például:

„Mostanában kicsit csendesebbnek tűnsz. Hogy vagy?”

Vagy:

„Úgy látom, most elég nehéz időszakod van. Van kedved beszélni róla?”

Ha közel áll hozzád:

„Aggódom érted. Tudok valamiben segíteni?”

Nem kell megtalálnod a tökéletes mondatot. Az őszinte érdeklődés általában fontosabb annál, hogy pontosan hogyan fogalmazol.

Ha pedig azt mondja, hogy valóban nincs jól, nem kell azonnal tudnod, mi legyen a következő lépés.

Először egyszerűen hallgasd meg.

Hallgasd meg anélkül, hogy rögtön meg akarnád oldani a problémát

Amikor valaki elmeséli a problémáját, sok ember automatikusan megoldásokat kezd keresni.

„Miért nem mondasz fel?”

„Szerintem szakíts vele.”

„Menj el sportolni, attól jobban leszel.”

„Én biztosan ezt csinálnám.”

A tanács mögött általában jó szándék van. Csakhogy amikor valaki lelkileg nehéz helyzetben van, nem feltétlenül tanácsra van szüksége elsőként.

Lehet, hogy arra van szüksége, hogy valaki végre meghallgassa.

A valódi meghallgatás azt jelenti, hogy hagyod beszélni, nem szakítod félbe, nem próbálod azonnal megcáfolni az érzéseit, és nem fordítod át a beszélgetést a saját történetedre.

Segíthetnek az egyszerű kérdések:

• „Mi a legnehezebb most ebben?”
• „Mióta érzed így magad?”
• „Mi segítene most neked?”
• „Szeretnél róla beszélni?”
• „Azt szeretnéd, hogy csak meghallgassalak, vagy gondolkodjunk együtt azon is, mit lehetne tenni?”

Ez utóbbi különösen hasznos lehet. Nem neked kell kitalálnod, mire van szüksége a másiknak – meg is kérdezheted tőle.

Mit mondj annak, aki lelkileg nincs jól?

A lelki támogatáshoz ritkán szükségesek különleges mondatok. Sokszor éppen az egyszerű válaszok működnek a legjobban.

Inkább ezt mondd	Mint ezt
„Elhiszem, hogy ez most nagyon nehéz.”	„Ne gondolj rá ennyit.”
„Itt vagyok, ha szeretnél beszélni.”	„Szedd össze magad.”
„Nem kell most mindent megoldanod.”	„Másnak sokkal rosszabb.”
„Mit tudok tenni érted?”	„Én a helyedben…”
„Nem tudom pontosan, mit érzel, de meghallgatlak.”	„Pontosan tudom, mit érzel.”
„Szeretnéd, hogy együtt keressünk segítséget?”	„Neked pszichológus kell.”

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bizonyos mondatok minden helyzetben „tilosak”.

A fontosabb különbség az, hogy elfogadjuk-e a másik érzéseit, vagy megpróbáljuk gyorsan eltüntetni őket.

A „gondolkodj pozitívan” vagy „minden rendbe fog jönni” típusú mondatok például megnyugtatónak tűnhetnek, de a másik számára azt is közvetíthetik, hogy nem igazán akarjuk meghallani, mennyire nehéz számára a helyzet.

Nem kell bizonygatnod, hogy minden rendben lesz.

Elég lehet annyi:

„Nem tudom, hogyan fog ez megoldódni, de most itt vagyok veled.”

A lelki támogatás néha egészen hétköznapi dolgokat jelent

Ha valaki nehéz időszakon megy keresztül, nem feltétlenül egy újabb hosszú beszélgetésre van szüksége.

Néha az élet hétköznapi feladatai válnak túl nehézzé.

Bevásárolni. Főzni. Elintézni egy telefont. Elmenni valahová. Foglalkozni a gyerekekkel. Időpontot kérni.

Ilyenkor a gyakorlati segítség is valódi lelki támogatás lehet.

Például:

• vihetsz neki ebédet;
• bevásárolhatsz;
• segíthetsz egy ügyintézésben;
• vigyázhatsz egy időre a gyerekére;
• elkísérheted valahová;
• elmehettek együtt sétálni;
• segíthetsz időpontot keresni;
• vagy egyszerűen rendszeresen rákérdezhetsz, hogyan van.

A „szólj, ha bármire szükséged van” kedves mondat, de van vele egy probléma: a következő lépést annak az embernek kell megtennie, aki éppen nehéz helyzetben van.

Néha könnyebb konkrét segítséget ajánlani:

„Holnap megyek bevásárolni. Hozzak neked is valamit?”

vagy:

„Szerdán délután ráérek. Szeretnéd, hogy átmenjek hozzád egy kicsit?”

Erre már egyszerűbb igennel vagy nemmel válaszolni.

Ne tűnj el azért, mert nem tudod, mit mondj

Egy nehéz beszélgetés után gyakran nem tudjuk, hogyan folytassuk.

Nem akarjuk zavarni a másikat. Nem tudjuk, szeretne-e még beszélni róla. Félünk, hogy kellemetlen lesz újra megkérdezni.

Ezért előfordul, hogy valakit egyszer megkérdezünk, hogyan van, aztán hetekig nem hozzuk szóba.

Pedig sokat jelenthet egy egyszerű üzenet:

„Eszembe jutottál. Hogy vagy ma?”

Nem kell minden alkalommal mély beszélgetést kezdeni. Beszélhettek hétköznapi dolgokról, elmehettek sétálni vagy csinálhattok valamit együtt.

A lényeg a kapcsolat folytonossága.

Az, hogy a másik azt tapasztalja: nemcsak akkor vagy mellette, amikor először kiderül, hogy baj van.

Ne erőltesd, hogy beszéljen

Az is előfordulhat, hogy látod: valami nincs rendben, ő azonban nem akar beszélni róla.

Ezt általában érdemes tiszteletben tartani.

Mondhatod például:

„Rendben. Nem kell beszélned róla. Ha később szeretnél, itt vagyok.”

Attól, hogy aggódsz érte, még nem válik kötelességévé, hogy beavasson minden részletbe.

Később újra érdeklődhetsz, hogyan van, és fenntarthatod vele a kapcsolatot anélkül, hogy minden találkozásból vallatást csinálnál.

Más a helyzet azonban akkor, ha arra utaló jeleket tapasztalsz, hogy veszélyben lehet vagy kárt tehet magában. Ilyenkor a biztonság fontosabb annál, hogy kellemetlen-e újra rákérdezni a problémára.

Segíts segítséget kérni – ne csak mondd, hogy kérjen segítséget

Kívülről egyszerű megoldásnak tűnhet:

„Keress egy pszichológust.”

Csakhogy amikor valaki kimerült, szorong, reménytelennek érzi a helyzetét vagy éppen a hétköznapi feladataival is nehezen boldogul, a segítségkeresés önmagában komoly feladat lehet.

Utána kell nézni, kihez fordulhat. Telefonálni vagy írni kell. El kell mondani egy idegen embernek, hogy mi a probléma. Időpontot kell egyeztetni. El kell menni.

Ezért sokszor többet jelent, ha nemcsak azt mondod, hogy kérjen segítséget, hanem felajánlod:

„Szeretnéd, hogy együtt nézzük meg, milyen lehetőségeid vannak?”

Segíthetsz például:

• megfelelő szakember vagy ellátás keresésében;
• az információk összegyűjtésében;
• időpontfoglalásban, ha ezt kéri;
• annak átgondolásában, mit szeretne elmondani;
• vagy abban, hogy ne egyedül kelljen megtennie az első lépést.

A cél nem az, hogy átvedd az irányítást az élete felett, hanem hogy könnyebbé tedd számára a segítséghez vezető első lépéseket.

Mi van, ha nem akar segítséget kérni?

Ez különösen nehéz lehet annak, aki kívülről azt látja: a másiknak szüksége lenne segítségre.

A legtöbb esetben azonban egy felnőtt ember helyett nem döntheted el, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez vagy más szakemberhez forduljon.

A nyomásgyakorlás pedig könnyen ellenállást válthat ki.

Érdemes inkább megkérdezni:

„Mi az, ami miatt nem szeretnél segítséget kérni?”

Lehet, hogy fél, szégyelli, korábban rossz tapasztalata volt, nem tudja, kihez forduljon, vagy túl drágának gondolja.

Vagy egyszerűen azt érzi, hogy az ő problémája „nem elég komoly” ahhoz, hogy segítséget kérjen.

Ha megérted, mi tartja vissza, könnyebb lehet abban segíteni, ami valóban akadályt jelent számára.

És az is rendben van, ha első alkalommal nemet mond. Később újra fel lehet vetni a lehetőséget.

Mikor nem elég már a család vagy a barátok támogatása?

Egy nehéz időszakban rengeteget jelenthetnek a támogató emberi kapcsolatok. Vannak azonban olyan helyzetek, amelyekben érdemes szakmai segítséget is bevonni.

Ilyen lehet például, ha a probléma:

• hosszabb ideje fennáll vagy folyamatosan romlik;
• jelentősen megnehezíti a hétköznapi életet;
• akadályozza a munkát, tanulást vagy az alapvető feladatok ellátását;
• egyre nagyobb elszigetelődéssel jár;
• alkohol-, gyógyszer- vagy más szerhasználattal kapcsolódik össze;
• önkárosító viselkedés jelenik meg;
• erős reménytelenség kíséri;
• vagy felmerül, hogy az illető kárt tehet magában.

Fontos, hogy a két dolgot ne állítsuk szembe egymással.

Nem arról van szó, hogy vagy a család és a barátok segítenek, vagy szakember.

A kettőnek más a szerepe, és sok esetben egymás mellett van rájuk szükség.

Mit tegyél, ha attól tartasz, hogy veszélyben van?

Vannak kijelentések, amelyeket mindig érdemes komolyan venni.

Ilyen lehet például, ha valaki arról beszél, hogy nincs értelme tovább élnie, mindenki jobban járna nélküle, szeretne eltűnni, vagy kárt tenne magában.

Ilyenkor nem kell kerülgetni a témát. Közvetlenül is meg lehet kérdezni:

„Gondoltál arra, hogy kárt tegyél magadban vagy véget vess az életednek?”

Az öngyilkosságra való közvetlen rákérdezés nem „ülteti el” az ötletet valakinek a fejében. Ellenkezőleg: lehetőséget teremthet arra, hogy nyíltan beszéljen arról, ami benne zajlik.

Ha azt gondolod, hogy közvetlen veszély áll fenn, ne próbáld egyedül megoldani a helyzetet. Maradj az illetővel, amennyiben ezt biztonságosan meg tudod tenni, és kérj sürgős szakmai segítséget. Közvetlen életveszély esetén Magyarországon a 112-es segélyhívó hívható.

Ilyen helyzetben az sem olyan titok, amelynek megőrzését mindenáron meg kell ígérned. Ha valakinek a biztonsága veszélyben van, indokolt lehet más megbízható személyt vagy szakembert is bevonni.

Amit nem kell magadra vállalnod

Amikor szeretünk valakit, könnyen kialakulhat bennünk az érzés:

„Nekem kell őt ebből kihúznom.”

Pedig ez olyan felelősség, amelyet egy barátnak, partnernek vagy családtagnak nem kell – és sokszor nem is lehet – magára vállalnia.

Nem a te feladatod:

• diagnózist felállítani;
• terapeutává válni;
• minden problémáját megoldani;
• minden döntését ellenőrizni;
• napi 24 órában elérhetőnek lenni;
• egyedül viselni a felelősséget az állapotáért;
• saját lelki és fizikai egészséged rovására segíteni.

Támogathatsz valakit úgy is, hogy közben felismered saját lehetőségeid határait.

Segíthetsz úgy is, hogy közben határaid vannak

A határhúzás nem azt jelenti, hogy magára hagyod a másikat.

Mondhatod például:

„Most nem tudok hosszasan beszélni, de este fel tudlak hívni.”

Vagy:

„Nagyon fontos vagy nekem, de úgy érzem, ehhez már olyan segítségre is szükséged lenne, amit én nem tudok megadni.”

A saját határaid különösen fontossá válhatnak, ha a nehéz helyzet nem néhány napig, hanem hónapokon keresztül tart.

A folyamatos készenlét ugyanis idővel téged is kimeríthet.

Mi van akkor, ha te is kezdesz belefáradni?

Egy hozzátartozó tartós lelki problémája az egész környezetére hatással lehet.

Lehet, hogy egyre több feladatot veszel át. Gyakran telefonál. Aggódsz érte. Figyeled a hangulatát. Rosszul érzed magad, amikor kikapcsolódsz, miközben tudod, hogy ő szenved.

Egy idő után akár bűntudatod is lehet attól, ha nemet mondasz.

Pedig attól, hogy valaki fontos számodra, még nem kell egyedül megtartanod őt.

Neked is szükséged lehet pihenésre, saját programokra, más kapcsolatokra és arra, hogy időnként ne az ő problémája legyen figyelmed középpontjában.

Ha pedig a helyzet téged is tartósan megterhel, te magad is kérhetsz támogatást.

A segítség nem attól lesz értékes, hogy közben teljesen kimerülsz.

10 dolog, amit megtehetsz, ha valaki nincs jól

Ha bizonytalan vagy abban, hogyan támogass valakit, indulj ezekből az egyszerű lépésekből:

1. Jelezd, hogy észrevetted a változást. Nem kell diagnózist felállítanod.
2. Kérdezd meg, hogyan van. Egy őszinte kérdés sokszor elég a beszélgetés megnyitásához.
3. Hallgasd meg. Ne érezd kötelességednek, hogy mindenre megoldást találj.
4. Ne bagatellizáld az érzéseit. Attól, hogy kívülről másképp látod a helyzetet, neki még lehet nagyon nehéz.
5. Kérdezd meg, mire van szüksége. Ne feltételezd automatikusan, hogy tudod.
6. Ajánlj konkrét segítséget. Sokszor könnyebb elfogadni, mint általánosságban segítséget kérni.
7. Jelentkezz később is. A támogatás ritkán ér véget egyetlen beszélgetéssel.
8. Tartsd tiszteletben a határait. Ne kényszerítsd arra, hogy olyan dolgokról beszéljen, amelyekről nem szeretne.
9. Segíts megfelelő segítséget találni. Ha szükséges, az első lépéseket együtt is megtehetitek.
10. Komoly veszély esetén vonj be másokat. Egy krízishelyzet kezelése nem egy barát vagy családtag feladata.

Néha a jelenlét a legfontosabb segítség

Ha valaki lelkileg nehéz helyzetben van, valószínűleg nincs egyetlen mondat, amelytől hirtelen minden rendbe jön.

És nem is ezt várja tőled.

Sokszor az számít, hogy valaki észreveszi, hogy nincs jól. Megkérdezi, mi történt. Meghallgatja anélkül, hogy rögtön megítélné vagy meg akarná javítani. Néhány nap múlva újra jelentkezik. Segít egy hétköznapi feladatban. Vagy ott van mellette, amikor eljut oda, hogy külső segítséget kérjen.

A lelki támogatás nem egy másik ember életének rendbehozatala.

Nem kell megmentened őt.

Segíthetsz abban, hogy ne maradjon teljesen egyedül azzal, amin keresztülmegy – miközben azt is felismered, amikor a szeretet és a baráti jelenlét mellett már szakmai segítségre van szükség.

Gyakori kérdések

Hogyan segítsek valakinek, aki lelkileg nincs jól?

Elsőként érdemes jelezni, hogy észrevetted, nincs jól, majd megkérdezni, szeretne-e beszélni róla. Hallgasd meg anélkül, hogy azonnal tanácsokat adnál, és kérdezd meg, mire lenne szüksége. Ha a problémája tartós vagy súlyos, támogathatod abban is, hogy megfelelő szakmai segítséget találjon.

Mit mondjak annak, aki nagyon maga alatt van?

Nem kell különleges vagy tökéletes mondatot találnod. Az olyan egyszerű mondatok, mint az „Itt vagyok, ha szeretnél beszélni”, „Elhiszem, hogy ez most nehéz” vagy „Mit tudok tenni érted?” sokszor többet jelentenek, mint a kéretlen tanácsok.

Mit ne mondjunk egy nehéz helyzetben lévő embernek?

Érdemes kerülni a problémát vagy az érzéseit bagatellizáló mondatokat, például a „szedd össze magad”, „gondolkodj pozitívan” vagy „másnak sokkal rosszabb” típusú válaszokat. Ezek jó szándék mellett is azt az érzést kelthetik, hogy nem vesszük komolyan, amin keresztülmegy.

Hogyan kérdezzem meg valakitől, hogy jól van-e?

Indulhatsz abból, amit ténylegesen észrevettél: „Mostanában csendesebbnek tűnsz. Hogy vagy?” vagy „Úgy látom, nehéz időszakod van. Szeretnél beszélni róla?” Nem szükséges előre tudnod, mi lehet a probléma.

Mit tegyek, ha nem akar beszélni a problémáiról?

Ne kényszerítsd a beszélgetésre. Jelezheted, hogy később is számíthat rád, és időnként továbbra is érdeklődhetsz felőle. Ha azonban azt gondolod, hogy közvetlen veszélyben lehet, fontos lehet újra rákérdezni és szükség esetén segítséget bevonni.

Mit tegyek, ha nem akar pszichológushoz fordulni?

Érdemes megkérdezni, mi tartja vissza. Lehet, hogy fél, szégyelli a helyzetét, nem tudja, kihez fordulhat, vagy korábbi rossz tapasztalata van. A konkrét akadály ismeretében könnyebb lehet támogatást nyújtani.

Hogyan segíthetek anélkül, hogy tolakodó lennék?

Ajánld fel a segítségedet, de hagyj választási lehetőséget. Például: „Szeretnél beszélni róla, vagy inkább csináljunk valami mást?” Így jelzed, hogy elérhető vagy, miközben tiszteletben tartod a másik határait.

Mikor érdemes szakember segítségét kérni?

Különösen akkor, ha a lelki probléma tartósan fennáll, romlik, jelentősen akadályozza a hétköznapi működést, erős elszigetelődéssel vagy szerhasználattal jár, illetve önkárosító vagy öngyilkossági gondolatok merülnek fel.

Mit tegyek, ha valaki azt mondja, hogy nincs értelme az életének?

Az ilyen kijelentést érdemes komolyan venni. Kérdezz rá közvetlenül arra, hogy gondolt-e arra, hogy kárt tegyen magában vagy véget vessen az életének. Ha közvetlen veszélyt érzékelsz, ne hagyd magára, és kérj sürgős segítséget.

Megkérdezhetem közvetlenül, hogy gondolt-e öngyilkosságra?

Igen. A közvetlen kérdés nem növeli annak kockázatát, hogy valaki öngyilkosságot kíséreljen meg. Ellenkezőleg, lehetőséget adhat arra, hogy nyíltan beszéljen a gondolatairól, és megfelelő segítséget lehessen bevonni.

Mit tegyek, ha attól félek, hogy valaki kárt tesz magában?

Vedd komolyan a helyzetet, és közvetlenül kérdezz rá arra, hogy veszélyben van-e. Ha közvetlen veszély áll fenn, lehetőség szerint ne maradjon egyedül, és kérj sürgős szakmai segítséget. Közvetlen életveszély esetén Magyarországon a 112-es segélyhívó hívható.

Hogyan támogathatok valakit hosszabb ideig anélkül, hogy én is kimerülnék?

Határozd meg, miben tudsz segíteni, és miben nem. Nem kell folyamatosan elérhetőnek lenned vagy minden problémát magadra vállalnod. A saját pihenésed, kapcsolataid és lelki egyensúlyod fenntartása nem önzés, hanem annak feltétele is lehet, hogy hosszabb távon támogatni tudd a másikat.