Közös filmezés – lehet minőségi családi program a képernyőzés?

Szombat este van. Előkerül a popcorn, mindenki elfoglalja a helyét a kanapén, némi vita után sikerül kiválasztani egy filmet, aztán másfél-két órán keresztül az egész család a tévét nézi. Ez most képernyőidő vagy családi program?

Tulajdonképpen mindkettő.

A gyerekek képernyőhasználatáról sokszor úgy beszélünk, mintha minden képernyő előtt eltöltött perc ugyanolyan lenne. Számoljuk, mennyi időt telefonoznak, tableteznek, játszanak vagy tévéznek, és könnyű arra jutni, hogy minél kevesebb ez az idő, annál jobb.

Csakhogy nem mindegy, mi történik a képernyő előtt. Másfél óra rövid videók céltalan görgetése és másfél óra közös filmezés egyaránt másfél óra képernyőidő – az élmény mégsem feltétlenül ugyanaz.

Egy jól megválasztott film köré szerveződő családi este lehet közös pihenés, beszélgetések kiindulópontja, visszatérő családi szokás, sőt olyan élmény is, amelyre évekkel később emlékszünk.

A kérdés ezért talán nem az, hogy jó vagy rossz dolog-e együtt filmet nézni, hanem az, hogy milyen helyet kap a filmezés a család életében, és mit csinálunk abból az időből, amit együtt a képernyő előtt töltünk.

Nem minden képernyőidő egyforma

A „képernyőidő” kényelmes gyűjtőfogalom, de nagyon különböző tevékenységeket tesz egyetlen kategóriába.

Képernyőidő például az, amikor a gyerek rövid videókat pörget a telefonján. De az is, amikor videóhívásban beszél a nagyszüleivel. Képernyő előtt van akkor is, amikor játszik, rajzol a tableten, megnéz egy ismeretterjesztő videót, családi fényképeket nézegetünk együtt vagy filmet nézünk.

A képernyő közös ezekben, maga a tevékenység azonban nagyon különböző.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a képernyő előtt töltött idő mennyisége lényegtelen. Ha a digitális eszközök rendszeresen kiszorítják az alvást, a mozgást, a személyes kapcsolatokat, a játékot vagy más fontos tevékenységeket, annak jelentősége van.

De önmagában az a mondat, hogy „ma két órát képernyőzött a gyerek”, még keveset árul el arról, milyen volt ez a két óra.

Ezért érdemes a mennyiség mellett azt is megkérdezni:

• mit nézett vagy csinált?
• miért használta a képernyőt?
• egyedül volt vagy másokkal?
• aktívan választott tartalmat vagy csak sodródott egyik videótól a másikig?
• milyen élmény maradt utána?
• mit szorított ki ez az idő a napjából?

Ebben a megközelítésben a közös filmezés is árnyaltabb képet kap.

Mitől más a közös filmezés?

Képzeljünk el két estét.

Az elsőn négy ember ül ugyanabban a nappaliban. Megy a film a tévében, közben az egyik szülő a telefonját nézi, a másik üzenetekre válaszol, az egyik gyerek a tabletjén játszik. Amikor véget ér a film, mindenki feláll és megy a dolgára.

Technikailag együtt filmeztek.

Egy másik estén közösen választanak filmet. Készítenek valami ennivalót, leülnek, a telefonok félrekerülnek. Együtt nevetnek egy jeleneten, valaki megjegyez valamit, a gyerek rákérdez valamire, másnap pedig még mindig előkerül egy poén a filmből.

Ugyanúgy másfél-két órát töltöttek a képernyő előtt.

Mégis egészen más történt.

A különbség nem magában a filmben van, hanem abban, hogy létrejött-e közös figyelem, közös élmény és valamilyen kapcsolódás.

A közös filmezésből közös emlék lehet

A családi élet fontos része azoknak az élményeknek az összessége, amelyekre később úgy hivatkozunk: „emlékszel, amikor…?”

Ehhez nem feltétlenül kellenek különleges utazások vagy gondosan megszervezett programok.

Néha egy film is elég.

Egy szereplőből családi poén lesz. Egy mondatot éveken keresztül idézünk. Egy zenéről mindenkinek ugyanaz a jelenet jut eszébe. Egy filmet minden karácsonykor újranézünk, vagy évek múlva már azért vesszük elő újra, mert jó érzés felidézni, amikor először láttuk együtt.

A történetek természetükből adódóan alkalmasak arra, hogy közös hivatkozási pontokat teremtsenek.

Ráadásul egy film alatt együtt élünk át érzelmeket is. Együtt nevetünk, izgulunk, meghatódunk, megijedünk vagy bosszankodunk valamelyik szereplőn.

Kisebb gyerekeknél ehhez még hozzátartozhat az összebújás, a közös takaró, a popcorn vagy az, hogy mindenkinek megvan a megszokott helye a kanapén.

Ilyenkor valójában már régen nem csak a filmet nézzük.

Nem kell minden családi programnak „hasznosnak” lennie

A szülőségben könnyű belecsúszni abba a gondolkodásba, hogy a gyerekkel töltött idő akkor igazán értékes, ha valamilyen szempontból fejlesztő.

Menjünk kirándulni. Sportoljunk. Társasozzunk. Olvassunk. Menjünk múzeumba. Készítsünk valamit együtt.

Ezek mind nagyszerű programok.

De egy családnak nem kell minden együtt töltött órából fejlesztő foglalkozást készítenie.

Néha lehet egyszerűen csak jól érezni magunkat.

Egy könnyű vígjátékon együtt nevetni ugyanúgy lehet értékes családi élmény, akkor is, ha közben senki nem tanult új földrajzi fogalmat, nem fejlődött a finommotorikája és nem teljesített tízezer lépést.

A kapcsolatok nem kizárólag a különleges pillanatokból épülnek. Nagyon sokszor éppen a hétköznapi, ismétlődő együttlétekből.

Neked ajánljuk: AI-projektek gyerekeknek: 15 kreatív ötlet

Egy film beszélgetést is elindíthat

A történetek egyik érdekes tulajdonsága, hogy olyan dolgokról is lehet rajtuk keresztül beszélgetni, amelyekről közvetlenül nehezebb lenne.

Egy filmben megjelenhet például:

• barátság,
• szerelem,
• kiközösítés,
• féltékenység,
• testvéri rivalizálás,
• hazugság,
• veszteség,
• kudarc,
• bátorság,
• válás,
• másság,
• konfliktus vagy akár halál.

Ezekből természetesen adódhatnak kérdések.

„Szerinted miért nem mondta el az anyukájának?”

„Te mit csináltál volna a helyében?”

„Szerinted tényleg gonosz volt, vagy csak mérges?”

„Miért nem álltak mellé a barátai?”

A gyereknek ilyenkor nem saját magáról kell beszélnie. Egy szereplőről mond véleményt, ezért biztonságosabb távolságból gondolkodhat egy helyzetről.

És néha ebből egészen váratlan beszélgetés születik.

Lehet, hogy egy filmbeli iskolai konfliktusról beszélgetve egyszer csak előkerül egy valódi történet az osztályból. Egy szerelmi szál kapcsán a kamasz mond valamit arról, hogyan működnek náluk a kapcsolatok. Egy félelmetes jelenetből pedig kiderülhet, mitől tart mostanában a gyerek.

Ezeket a pillanatokat érdemes észrevenni, de nem kell mesterségesen létrehozni őket.

Nem kell minden film után kikérdezni a gyereket

Ha minden közös film után megkérdezzük: „Na, és szerinted mi volt a történet tanulsága?”, a családi filmestből hamar iskolai szövegértési feladat lehet. Nem szükséges. Néha a gyerek egyszerűen csak élvezni szeretné a filmet.

Ha viszont spontán kialakul a beszélgetés, néhány egyszerű kérdés sokkal természetesebben működhet:

• Neked melyik rész tetszett a legjobban?
• Ki volt a kedvenc szereplőd?
• Volt olyan szereplő, akit először nem szerettél, később viszont igen?
• Te mit csináltál volna a helyében?
• Szerinted jól döntött?
• Mi volt a legviccesebb jelenet?
• Volt olyan rész, amit nem értettél?
• Mi lepett meg a legjobban?
• Szerinted mi történhetett volna másképp?
• Megnéznéd még egyszer?

Nem kell végigmenni a listán. Egyetlen jó kérdésből is kialakulhat egy hosszú beszélgetés – vagy éppen semmilyen.

Mindkettő rendben van.

A családi filmestből rituálé is lehet

A családi hagyományokról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint valamiről, amit generációkon keresztül öröklünk, pedig hagyományokat mi magunk is létrehozhatunk.

Lehet péntek este a családi filmest. Decemberben előkerülhet ugyanaz a néhány karácsonyi film. Nyáron lehet szabadtéri mozizás a kertben. Egy sorozat új részét pedig megnézheti együtt a család minden vasárnap.

A lényeg sokszor nem is maga a program, hanem a visszatérés.

A gyerek tudja: péntek este filmezünk.

Ez kiszámítható, ismerős eseménnyé válhat, amelyhez saját apró szokások kapcsolódnak. Ki készíti a popcornt? Ki választ filmet? Hol ül mindenki?

Ezek jelentéktelennek tűnő részletek, mégis éppen ezekből épül fel egy család saját kultúrája.

Mit tanul közben a gyerek a szülőtől?

A közös filmezésnek van egy kevésbé látványos oldala is. a gyerek közben azt is látja, hogyan használjuk mi a képernyőt.

• Képesek vagyunk másfél órán keresztül egyetlen dologra figyelni?
• Vagy tízpercenként megnézzük a telefonunkat?
• Minden értesítésre azonnal reagálunk?
• Egy lassabb jelenetnél automatikusan elővesszük a mobilt?
• Végigpörgetjük közben a híreket?
• Munkahelyi e-mailekre válaszolunk?

A szülői példamutatás a digitális nevelésben nemcsak abból áll, hogy mi magunk kevesebbet telefonozunk. Azt is megmutatjuk, milyen módon lehet digitális tartalmat fogyasztani.

Lehet valamit tudatosan kiválasztani, egyetlen történetre figyelni, egy értesítést későbbre hagyni, lehet a képernyő olyan eszköz, amely nem elválaszt bennünket, hanem éppen egy közös élmény része.

Telefon a kézben, film a háttérben

Ma már könnyen előfordul, hogy egyetlen képernyő nem elég. Megy a film a tévében, közben pedig ott van a telefon is. Messenger, közösségi média, hírek, webshop, játék, munkahelyi üzenetek.

A gyerekek számára ez ugyanúgy minta.

Ha a közös filmezést valóban családi programnak szánjuk, érdemes lehet egy nagyon egyszerű szokást kialakítani: amikor együtt nézünk filmet, megpróbáljuk tényleg együtt nézni.

Nem kell ebből merev szabályt vagy telefonellenes hadjáratot csinálni.

A lényeg inkább az, hogy legyenek olyan helyzetek, amelyekben nem természetes, hogy minden üres másodpercet egy újabb digitális ingerrel töltünk ki.

Ki válassza ki a filmet?

A családi filmezés egyik legnehezebb része olykor nem is a képernyőhasználat, hanem az a húsz perc, amely alatt megpróbáljuk eldönteni, mit nézzünk.

Különösen nehéz lehet a választás, ha a testvérek eltérő életkorúak vagy teljesen más az érdeklődésük.

Nem feltétlenül kell minden alkalommal olyan filmet találni, amelyért mindenki egyformán lelkesedik.

Lehet például felváltva választani. Egyik héten az egyik gyerek, következő alkalommal a másik, aztán valamelyik szülő dönt.

Készülhet közös lista is azokról a filmekről, amelyeket valaki szeretne megnézni.

Ez egy apró, de hasznos tapasztalatot is ad: a közös program néha kompromisszum.

Most megnézzük azt, amit a testvéred választott. Legközelebb te következel.

Nem kell mindig mindenkinek száz százalékig elégedettnek lennie ahhoz, hogy jól működjön egy családi program.

Muszáj „értékes” filmet választani?

Nem.

Nem kell minden hétvégére díjnyertes animációt, természetfilmet, történelmi alkotást vagy mély társadalmi mondanivalóval rendelkező filmet keresni.

Lehet valami egyszerűen vicces, izgalmas, vagy látványos.

Sőt, lehet egy kicsit butácska is.

Ha egy könnyű filmen másfél órán keresztül együtt nevet a család, annak nem feltétlenül kell további pedagógiai indoklást keresni.

A közös élmény önmagában is lehet érték.

Mit érdemes figyelembe venni a filmválasztásnál?

Attól még, hogy nem kell minden filmnek fejlesztőnek lennie, érdemes tudatosan választani.

A korhatár jó kiindulópont, de önmagában nem mond el mindent.

Két ugyanolyan korú gyerek között óriási különbség lehet abban, mit találnak félelmetesnek, mit értenek meg, milyen történetek érintik meg őket különösen erősen.

Az egyik gyerek könnyedén végignéz egy izgalmas kalandfilmet, a másikat napokig foglalkoztat egy rövid jelenet.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a gyerek éppen milyen élethelyzetben van.

Különösen érzékenyen érintheti például:

• egy szülő vagy állat halála,
• betegség,
• elválás,
• válás,
• bántalmazás,
• kiközösítés,
• erőszak,
• ijesztő karakterek vagy jelenetek.

A megfelelő film tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy „korhatár szerint nézhető”.

A saját gyerekünket ismerjük hozzá.

Mi legyen, ha a gyerek megijed?

Előfordulhat, hogy rosszul mértük fel a filmet. Vagy egy olyan jelenet következik, amelyről nem gondoltuk volna, hogy megviseli a gyereket.

Ilyenkor nyugodtan meg lehet állítani.

Megkérdezhetjük, hogy szeretné-e tovább nézni, elmagyarázhatjuk, amit nem ért, vagy egyszerűen választhatunk másik filmet.

Nem kell végignézni valamit csak azért, mert „ez csak egy film”.

És különösen nem érdemes kinevetni a gyereket azért, mert egy számunkra ártalmatlan jelenettől fél. Ami felnőttként jelentéktelennek tűnik, azt egy gyerek egészen másként élheti meg.

A közös filmezés egyik előnye éppen az, hogy ott vagyunk mellette, amikor valami kérdést vagy erős érzést vált ki belőle.

Beszéljünk közben vagy maradjunk csendben?

Erre sincs egyetlen helyes szabály.

Vannak családok, ahol a filmnézéshez hozzátartozik a folyamatos kommentálás. Másokat már az is idegesít, ha valaki egy mondatot szól a történet közben.

Nem kell valamelyik változatot „jobb” családi működésnek tekinteni.

A közös élményhez nem szükséges folyamatosan beszélni.

Az együtt nevetés, egy pillantás, egy spontán megjegyzés vagy az, hogy a gyerek odabújik egy ijesztő jelenetnél, ugyanúgy kapcsolódás lehet.

Amikor a gyerek mutat nekünk valamit

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevésbé csak mi mutatjuk meg nekik a világot.

Ők is elkezdenek olyan filmeket, sorozatokat, videókat, alkotókat, mémeket és online jelenségeket ismerni, amelyekről nekünk fogalmunk sincs.

Ezt könnyű kizárólag ellenőrzési problémaként látni.

Mit néz? Miért ezt nézi? Ez megfelelő neki?

Pedig néha érdemes megfordítani a helyzetet:

„Mutass valamit, amit most nagyon szeretsz.”

Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindent jónak tartunk, amit a gyerek az interneten talál.

Azt mondjuk:

érdekel a világod.

Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy érdeklődéssel fordulunk az általa szeretett tartalmak felé, könnyebb lehet később olyan dolgokról is beszélgetnie velünk, amelyek már problémásak, kellemetlenek vagy ijesztőek.

A digitális neveléshez ugyanis nemcsak szabályok kellenek.

Kapcsolat is.

Kamaszokkal különösen értékes lehet

Kisebb gyerekkel viszonylag könnyű közös programot szervezni. Sokszor eleve szeretne velünk lenni.

Kamaszkorban ez változhat.

Egyre fontosabbá válnak a kortársak, egyre több saját program és érdeklődési kör jelenik meg, és könnyen lehet, hogy egy kamasz már nem lelkesedik a családi kirándulás ötletéért.

A közös film vagy sorozat viszont viszonylag alacsony küszöbű együttlét.

Nem kell folyamatosan beszélgetni.

Nem kell egymással szemben ülni.

Nem kell látványosan „minőségi időt tölteni”.

Csak leülünk egymás mellé.

És furcsa módon éppen ezekben a helyzetekben születhetnek jó beszélgetések. Nem feltétlenül akkor, amikor leültetjük a kamaszt azzal, hogy „beszélnünk kell”, hanem amikor egymás mellett ülünk, és valami egészen másról indul a beszélgetés.

Hogyan legyen a filmezésből valóban közös program?

Nem szükséges különleges családi filmestet rendezni. Néhány apró szokás azonban sokat változtathat az élményen.

Válasszatok együtt! Már maga a filmkeresés is lehet a program része – feltéve, hogy nem tart tovább, mint maga a film.

Tegyétek félre a második képernyőt! Ha együtt filmeztek, érdemes megpróbálni tényleg ugyanarra figyelni.

Teremtsetek egy kis hangulatot! Popcorn, tea, takaró, lekapcsolt világítás – nem kell több.

Ne kezdjétek túl későn! A legjobb családi film is nehezen élvezhető, ha a gyerek már csak azért küzd, hogy nyitva tartsa a szemét.

Nézzétek meg néha egymás kedvenceit! A szülő megmutathat egy filmet a saját gyerekkorából, a gyerek pedig valamit abból, amit ő szeret.

Ne csináljatok minden alkalomból tanórát! Ha beszélgetés indul, jó. Ha mindenki csak nevetett és jól érezte magát, az is jó.

Ismételjétek meg! A rendszerességből születnek a családi rituálék.

Neked ajánljuk: Családi játékest: amikor együtt játszunk

És mi van, ha egyszerűen csak pihenni szeretnénk?

Akkor pihenjetek.

Nem kell minden családi időt optimalizálni.

Vannak hetek, amikor mindenki fáradt. A szülők dolgoztak, a gyerekek iskolába jártak, különórák, edzések, háztartás, bevásárlás, tanulás és száz másik dolog történt.

Ilyenkor lehet, hogy senki nem akar kirándulni, kézműveskedni vagy társasjátékozni.

Lehet pizzát rendelni és filmet nézni.

A pihenés nem elvesztegetett családi idő.

És attól, hogy egy esős hétvégén két filmet is megnéztek, még nem omlott össze a digitális nevelés.

A kérdés sokkal inkább az, milyen az élet egésze.

Mikor nem igazán minőségi családi program a filmezés?

A közös filmnézés pozitív oldala természetesen nem jelenti azt, hogy minden tévé előtt eltöltött este automatikusan értékes családi idő.

Érdemes elgondolkodni a szokásokon, ha a filmezés rendszeresen:

• kiszorítja a mozgást, játékot vagy személyes beszélgetéseket;
• az alvás rovására megy;
• automatikus esti programmá válik akkor is, amikor senki nem igazán akar filmet nézni;
• az egyetlen közös családi tevékenység;
• életkornak nem megfelelő tartalmakkal jár;
• valójában négy különálló képernyőhasználatot jelent ugyanabban a szobában.

A probléma ilyenkor sem az, hogy „a film rossz”.

Inkább az, hogy milyen helyet foglal el a család életében.

Ha a képernyő minden üres pillanatot automatikusan kitölt, érdemes változtatni.

Ha viszont egy a sok közös tevékenység közül, egészen más a helyzet.

A jó digitális családi kultúrába a képernyő is belefér

A digitális nevelés célját könnyű úgy elképzelni, mintha a szülő feladata az lenne, hogy a lehető legtöbb képernyőt távol tartsa a gyerektől.

Pedig a gyerekeink digitális világban nőnek fel.

Valószínűleg sokkal fontosabb készség lesz számukra, hogy megtanulják, hogyan használják jól a képernyőt, mint az, hogy gyerekként sikerült-e a lehető legkevesebb percet előtte tölteniük.

Megtanulhatják, hogy nem kell minden unalmas pillanatban elővenni a telefont.

Hogy lehet tudatosan választani tartalmat.

Hogy egy értesítés várhat.

Hogy a képernyő nem feltétlenül helyettesíti az emberi kapcsolatokat.

És azt is, hogy néha éppen egy képernyő körül jön létre közös élmény.

A családi filmezés erre jó példa.

Ugyanaz a televízió, amely előtt valaki órákon keresztül egyedül fogyaszthat tartalmakat, lehet egy péntek este középpontja is, amikor a család összebújik, együtt nevet, beszélget, majd évekkel később még mindig emlékszik ugyanarra a jelenetre.

Nemcsak az számít tehát, mennyi időt töltünk a képernyő előtt.

Az is számít, hogyan töltjük ezt az időt – és kivel.

Gyakori kérdések a közös filmezésről

A közös filmezés is beleszámít a gyerek képernyőidejébe?

Igen, a közös filmnézés is képernyő előtt töltött idő. A mennyiség mellett azonban érdemes figyelembe venni a képernyőhasználat jellegét, a tartalmat és azt is, hogy milyen tevékenységeket szorít ki.

Lehet minőségi idő a közös tévézés?

Igen. Ha közös figyelem, élmény és kapcsolódás társul hozzá, a közös filmezés valódi családi programmá válhat.

Jobb együtt filmet nézni, mint ha a gyerek egyedül nézi?

A közös filmnézésnek lehetnek előnyei: a szülő jelen van, válaszolhat a kérdésekre, segíthet értelmezni a látottakat, és a filmből közös élmény születhet. Ettől azonban az önálló filmnézés sem lesz automatikusan rossz.

Kell beszélgetni minden film után?

Nem. Nem szükséges minden történetet közösen elemezni. Ha természetesen kialakul egy beszélgetés, érdemes teret adni neki, de egy film egyszerűen szórakozás is lehet.

Jó ötlet rendszeres családi filmest tartani?

Ha a család tagjai szeretik, igen. Egy rendszeresen visszatérő filmest kellemes családi rituálévá válhat.

Telefonozhatunk közben?

Természetesen nincs általános szabály arra, hogy filmnézés közben tilos lenne a telefon. Ha azonban a filmezést közös programnak szánjátok, érdemes lehet erre az időre félretenni a második képernyőt.

Mi legyen, ha a testvérek nem tudnak megegyezni a filmen?

Működhet a felváltva történő választás, a közös filmlista vagy az, hogy mindenki ajánl egy lehetőséget, amelyek közül együtt választotok.

Mit tegyek, ha a gyerek fél egy jelenettől?

Nyugodtan állítsátok meg a filmet. Beszéljetek arról, amit látott, és kérdezd meg, szeretné-e folytatni. Nem szükséges végignézni valamit csak azért, mert elkezdtétek.

Érdemes megmutatni a gyereknek a saját gyerekkori kedvenceinket?

Igen, ez kifejezetten jó közös élmény lehet. Érdemes azonban előtte átgondolni, hogy a film tartalma ma is megfelelő-e a gyerek életkorának és érzékenységének.

Lehet a közös sorozatnézés is családi program?

Igen. Egy közösen követett sorozat ráadásul hosszabb időn keresztül biztosíthat közös történetet és visszatérő családi programot.