Miért mást mutat neked az internet, mint másoknak?
Megnyitod a YouTube-ot, és receptek, lakberendezési ötletek, utazási videók vagy éppen edzéssel kapcsolatos tartalmak jelennek meg előtted. A melletted ülő családtagod ugyanazt az alkalmazást nyitja meg, mégis egészen más világ fogadja: autók, hírek, sport, játékok vagy vicces videók.
Ugyanazt az internetet használjátok – mégsem ugyanazt látjátok. Ez ma már annyira természetes, hogy ritkán gondolkodunk el rajta. Pedig
a digitális műveltség egyik fontos része annak megértése, hogy az internet jelentős része nem egyszerűen megmutatja, milyen tartalmak léteznek, hanem válogat is közöttük.
A közösségi oldalak, videómegosztók, keresők, streamingplatformok és webáruházak különböző algoritmusok és ajánlórendszerek segítségével próbálják kitalálni, mi érdekelhet bennünket.
Ennek köszönhetően könnyebben találhatunk jó zenéket, recepteket, filmeket vagy érdekes embereket – közben azonban kialakulhat körülöttünk egy sajátos, személyre szabott internet is.
Ha megértjük, hogyan történik mindez, könnyebb tudatosan használni az online világot. És ezt a gyerekeknek is érdemes megtanítani.
Az internet már nem ugyanazt mutatja mindenkinek
Az internet korábbi működésében nagyobb szerepe volt annak, hogy mi magunk indultunk el valamilyen információ után. Beírtunk egy webcímet, megnyitottunk egy oldalt, végigkattintottuk a menüpontokat, vagy beírtuk a keresőbe, amire kíváncsiak voltunk.
Természetesen ma is keresünk. De az online töltött időnk jelentős részében már nem kizárólag mi keressük a tartalmakat – a tartalmak is megtalálnak bennünket.
Elég megnyitni egy közösségi oldalt vagy videós alkalmazást. Máris előttünk van egy hosszú hírfolyam, amelynek összeállítását nem mi végeztük el.
„Neked ajánljuk.”
„Talán érdekelhet.”
„Nézd meg ezt is.”
„Mások ezeket is megnézték.”
„Neked válogattuk.”
Az internet egyre ügyesebb abban, hogy megpróbálja kitalálni, mit szeretnénk látni legközelebb.
Ennek óriási előnye van. A világhálón felfoghatatlan mennyiségű tartalom található, ezért valamilyen válogatás nélkül használhatatlanul nagy információhalmazzal állnánk szemben.
A kérdés inkább az: mi alapján történik ez a válogatás?
Honnan tudja az internet, hogy mi érdekel?
Nem kell kitöltenünk egy kérdőívet arról, hogy szeretjük-e a kutyákat, érdekel-e bennünket a futás, szeretünk-e főzni, vagy szívesen nézünk-e lakásfelújításról videókat.
A viselkedésünk rengeteg információt adhat erről.
Az egyes szolgáltatások működése eltérő, és az ajánlórendszerek pontos működését kívülről nem ismerjük teljes egészében. Általánosságban azonban sokféle jelből következtethetnek arra, milyen tartalom érdekelhet bennünket.
Ilyen jel lehet például:
- mire kattintunk;
- milyen videót nézünk végig;
- melyiket görgetjük át néhány másodperc alatt;
- mire keresünk rá;
- mit kedvelünk;
- mit mentünk el későbbre;
- milyen tartalmat osztunk meg;
- milyen profilokat követünk;
- mely témáknál időzünk hosszabban;
- milyen tartalmakhoz térünk vissza újra és újra.
Még az is információ lehet, amit nem választunk. Ha rendszeresen azonnal továbbgörgetünk bizonyos típusú videókat, másoknál viszont hosszabb időre megállunk, abból is lehet következtetni arra, mi kelti fel a figyelmünket.
Így lassan kialakul rólunk egy kép: nem feltétlenül arról, hogy kik vagyunk, hanem arról, hogy milyen tartalomra hogyan szoktunk reagálni.
Mi az az algoritmus?
Az „algoritmus” szó technikainak hangzik, de az alapötlet megértéséhez nincs szükség informatikai tudásra.
Képzelj el egy könyvtárost, aki hosszú ideje ismer.
Tudja, hogy rendszeresen viszel haza krimiket, néha történelmi regényeket, romantikus könyveket viszont szinte soha. Amikor legközelebb belépsz a könyvtárba, azt mondja:
„Érkezett egy új skandináv krimi. Szerintem tetszene neked.”
Nem tudhatja biztosan. De a korábbi választásaid alapján jó eséllyel meg tudja becsülni.
Az online ajánlórendszerek ennél természetesen sokkal összetettebbek, az alapgondolat azonban hasonló:
a rengeteg lehetséges tartalom közül megpróbálják kiválasztani azokat, amelyek valószínűleg érdekelni fognak bennünket.
Ezért nem feltétlenül ugyanazt a YouTube-kezdőoldalt látod, mint a párod. Ezért különbözhet két ember Instagram- vagy TikTok-hírfolyama. És ezért ajánlhat egy webshop neked egészen más termékeket, mint valaki másnak.
Ami érdekel, nem feltétlenül az, ami fontos
Van azonban egy különbség, amelyet felnőttként és gyerekként egyaránt érdemes megérteni:
érdekes ≠ fontos ≠ hasznos ≠ igaz.
Ha valami felkelti a figyelmünket, az még nem jelenti azt, hogy értékes információ.
Ha valamit sokszor látunk, attól még nem feltétlenül igaz.
És ha egy tartalom nagyon érdekes számunkra, attól még nem biztos, hogy jó lenne még száz hasonlót megnéznünk.
A digitális műveltség egyik alapja éppen annak felismerése, hogy az ajánlás és a minősítés nem ugyanaz.
Így alakul ki a saját kis internetünk
Képzelj el valakit, aki tavasszal úgy dönt, hogy idén először paradicsomot nevel az erkélyén.
Rákeres arra, hogyan kell paradicsommagot ültetni. Megnéz néhány videót. Talál egy szimpatikus kertészeti csatornát, ezért követni kezdi. Néhány jó ötletet elment későbbre.
Hamarosan újabb kertészkedős videók jelennek meg előtte.
Megnézi ezeket is.
Azután jönnek a magaságyásokról, fűszernövényekről, balkonkertekről, komposztálásról szóló tartalmak.
Néhány hét múlva megnyitja a közösségi médiát, és azt látja: mindenki kertészkedik.
Természetesen nem kezdett el hirtelen mindenki paradicsomot termeszteni.
Az ő online környezete változott meg.
Ez elsőre jelentéktelen különbségnek tűnhet, pedig nagyon fontos felismerés: amit sokszor látunk az interneten, nem feltétlenül gyakori a való világban.
A hírfolyamunk nem reprezentatív felmérés a társadalomról.
- Ha rengetegen beszélnek egy témáról a nekünk ajánlott videók között, az még nem jelenti azt, hogy mindenkit ez foglalkoztat.
- Ha sok ember képvisel ugyanilyen véleményt előttünk, nem biztos, hogy a többség is így gondolkodik.
- Ha minden második videóban ugyanaz a termék jelenik meg, attól még nem feltétlenül „mindenkinek ilyen van”.
Egyszerűen lehet, hogy az online rendszer megtanulta: ez a téma minket érdekel.
Mi az az információs buborék?
Ezzel kapcsolatban gyakran találkozhatunk az információs buborék vagy szűrőbuborék kifejezéssel. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy
az online személyre szabás miatt idővel aránytalanul sok olyan tartalommal találkozhatunk, amely illeszkedik a korábbi érdeklődésünkhöz, viselkedésünkhöz vagy akár nézeteinkhez.
A valóság természetesen ennél összetettebb. Nem élünk tökéletesen lezárt digitális buborékokban, és nem kizárólag algoritmusok döntik el, milyen információ jut el hozzánk.
A jelenséget mégis érdemes ismerni.
Ráadásul az információs buborék nem csak politikáról vagy közéleti kérdésekről szólhat.
Kialakulhat körülöttünk egyfajta:
- fitneszvilág;
- szépségvilág;
- gamingvilág;
- lakberendezési világ;
- luxuséletmód;
- egészségesétkezés-világ;
- vállalkozói világ;
- utazási világ;
- szülőségi világ.
Ha valaki például sok lakberendezési tartalmat néz, egy idő után szinte minden otthon gyönyörűnek, rendezettnek és frissen felújítottnak tűnhet.
Ha valaki rengeteg fitnesztartalmat fogyaszt, úgy érezheti, mindenki hetente ötször edz és gondosan megtervezi az étrendjét.
Ha pedig egy gyerek folyamatosan drága ruhákat, telefonokat vagy látványos utazásokat lát, könnyen azt érezheti, hogy ezek sokkal hétköznapibb dolgok, mint amilyenek valójában.
Az online környezetünk ezért nemcsak azt befolyásolhatja, hogy mit látunk, hanem azt is, mit kezdünk normálisnak tekinteni.
Miért különösen fontos ezt a gyerekeknek megérteni?
Felnőttként sem könnyű folyamatosan tudatosítani magunkban, hogy a hírfolyamunk nem a világ semleges lenyomata.
Egy gyerek számára ez még kevésbé magától értetődő. Ő azt látja, ami előtte van.
Ha egymás után húsz hasonló videót kap, könnyen arra következtethet, hogy az adott jelenség rendkívül gyakori.
Ha mindenhol ugyanazt a divatot látja, úgy érezheti, mindenki úgy öltözködik.
Ha egy adott játék folyamatosan felbukkan előtte, azt gondolhatja, minden osztálytársa ezzel játszik.
Ha egy bizonyos életstílus uralja a hírfolyamát, könnyen ezt tekintheti a hétköznapi élet mércéjének.
Éppen ezért az egyik leghasznosabb mondat, amit megtaníthatunk neki:
„Amit az internet mutat neked, az nem az egész világ.”
Sok családban elhangzik előbb-utóbb:
- „De mindenkinek van!”
- „Mindenki ezt nézi!”
- „Mindenki erről beszél!”
- „Már mindenki használja!”
Ilyenkor ahelyett, hogy rögtön vitatkoznánk vele, érdekesebb lehet visszakérdezni:
„Tényleg mindenki – vagy mostanában sok ilyen videót mutat neked az internet?”
Ez nem számonkérés, éppen ellenkezőleg: egy apró gyakorlat a kritikus gondolkodásra.
Segít különválasztani két dolgot: amit sokszor látok és ami valóban gyakori.
Ez a különbségtétel később a hírek, reklámok, influenszertartalmak és közösségi médiában terjedő állítások értelmezésében is fontos készséggé válhat.
Az algoritmusoknak rengeteg előnyük is van
Könnyű lenne mindebből arra következtetni, hogy a személyre szabott internet rossz, pedig nem az. Sőt.
Valószínűleg sokkal kevésbé szeretnénk használni az internetet, ha minden alkalommal teljesen véletlenszerű tartalmak tömegéből kellene kiválogatnunk azt a néhányat, amely valóban érdekel bennünket.
Az ajánlórendszerek segítségével találhatunk:
- új zenéket;
- érdekes könyveket;
- jó recepteket;
- edzésötleteket;
- oktatóvideókat;
- kreatív hobbikat;
- hasonló érdeklődésű embereket;
- ismeretterjesztő tartalmakat;
- számunkra érdekes filmeket és sorozatokat.
Néha olyan dolgokat is felfedezünk általuk, amelyekre magunktól soha nem kerestünk volna rá.
Egy véletlenül elénk kerülő videóból új hobbi lehet. Egy zeneszámból új kedvenc előadó. Egy ismeretterjesztő tartalomból érdeklődés egy tudományterület iránt.
Az ajánlás egyik legnagyobb értéke éppen ez: segíthet felfedezni.
Ezért nem az algoritmusok elleni harc a cél, sokkal hasznosabb megtanulni felismerni, hogy az, amit látunk, egy válogatás a világból – nem maga a teljes világ.
Meg tudjuk változtatni, milyen internetet látunk?
Bizonyos mértékig igen.
Ha az online rendszerek a viselkedésünkből is tanulnak, akkor a viselkedésünk megváltoztatásával új jeleket is adhatunk nekik.
Érdemes például:
- tudatosan rákeresni új témákra;
- értékesnek tartott oldalakat és alkotókat követni;
- kikövetni azokat, amelyek tartalma már nem érdekel;
- használni a „nem érdekel” vagy hasonló funkciókat;
- időnként átnézni, kiket és milyen oldalakat követünk;
- kezelni a keresési és megtekintési előzményeket, ha az adott szolgáltatás erre lehetőséget ad;
- nem automatikusan végignézni mindent, amit a következő ajánlásként elénk tesznek.
Ebből akár érdekes kísérletet is csinálhatunk.
Mi történik például akkor, ha egy héten keresztül tudatosan több olyan tartalmat keresünk, amiből valóban többet szeretnénk látni?
Lehet ez természet, humor, sport, könyv, tudomány, művészet, barkácsolás, zene, történelem vagy bármi más.
Figyeld meg néhány nap múlva a hírfolyamodat.
Változott valami?
Az online környezetünk nem teljesen áll a saját irányításunk alatt, de nem is feltétlenül olyan dolog, amely csak úgy „megtörténik velünk”.
Részben mi magunk is alakítjuk.
Neked ajánljuk: Mit tud rólad a Google? Valószínűleg többet, mint gondolnád!
Próbáljátok ki: hasonlítsátok össze a hírfolyamotokat!
Az algoritmus működését egy gyereknek nem feltétlenül hosszú magyarázatokkal lehet a legjobban megmutatni.
Sokkal érdekesebb egy kísérlet.
Válasszatok egy olyan platformot, amelyet mindketten használtok, majd nyissátok meg a saját fiókotokban.
Nézzétek végig az első 10–15 ajánlott tartalmat.
Már néhány perc alatt látványos különbségeket találhattok.
Beszéljétek meg:
- Milyen témák jelennek meg nálad a legtöbbször?
- Milyen témák jelennek meg nálam?
- Miért gondolhatja a platform, hogy ezek érdekelnek bennünket?
- Melyik ajánlással talált bele?
- Melyik ajánlás teljesen téves?
- Van olyan téma, amelyből feltűnően sokat mutat?
- Mi az, amit szinte soha nem mutat?
- Vajon mit látna ugyanezen a helyen a nagymama, egy osztálytárs vagy valaki egy másik országban?
A játék végére egy meglehetősen bonyolult digitális jelenség egészen kézzelfoghatóvá válik:
ugyanazon az interneten belül mindannyian egy kicsit más online világban mozgunk.
5 kérdés, amit érdemes megtanítani a gyerekeknek
A digitális műveltséghez nem feltétlenül kell minden alkalmazás működését részletesen ismerni, néhány jó kérdés sokkal tovább használható.
1. Miért mutathatja ezt nekem?
Talán azért, mert korábban hasonló tartalmakat néztem? Rákerestem valamire? Követek egy ilyen témájú oldalt?
Már maga a kérdés is segít tudatosítani, hogy az ajánlásnak oka lehet.
2. Azért látom sokszor, mert gyakori – vagy mert engem érdekel?
Az egyik legfontosabb különbségtétel.
A gyakori megjelenés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott dolog a való életben is gyakori.
3. Mit nem látok közben?
Ha egy témának csak az egyik oldalával találkozom, vajon létezik másik nézőpont is?
Ha minden videó hasonló, vajon mit mutatna egy egészen más érdeklődésű ember hírfolyama?
4. Más is ugyanezt látná?
Ez segít kilépni abból az ösztönös feltételezésből, hogy a saját képernyőnkön megjelenő internet ugyanaz, mint mindenki másé.
5. Szeretnék még több ilyet látni?
Talán ez a legérdekesebb kérdés mind közül.
Nemcsak azt kérdezzük meg, miért került elénk egy tartalom, hanem azt is:
akarjuk-e, hogy ez legyen az online környezetünk része?
Ezzel a gyerek már nem egyszerű befogadója az internetnek, hanem elkezd tudatos döntéseket hozni arról, hogyan szeretné használni.
A kritikus gondolkodás nem azt jelenti, hogy semminek sem hiszünk
A „kritikus gondolkodást” néha úgy értelmezzük, mintha az interneten mindennel szemben gyanakvónak kellene lennünk.
Pedig nem ez a cél.
Nem kell minden videó mögött manipulációt keresni, minden ajánlást megkérdőjelezni vagy minden információról automatikusan azt feltételezni, hogy hamis.
A kritikus gondolkodás inkább azt jelenti, hogy időnként képesek vagyunk megállni és kérdezni:
- Ki készítette ezt?
- Miért kerülhetett elém?
- Mi lehetett vele a cél?
- Tényről, véleményről vagy reklámról van szó?
- Ellenőrizhető az állítás?
- Létezhet másik nézőpont?
A digitálisan művelt embernek nem kell bizalmatlannak lennie az internettel szemben. Inkább értenie kell valamennyire azt a környezetet, amelyben mozog.
Neked ajánljuk: SZÜLŐI PÉLDAMUTATÁS ÉS DIGITÁLIS CSALÁDI KULTÚRA
Nem egy internet létezik – hanem rengeteg személyes változata
Egy család tagjai akár ugyanazon a kanapén ülve is egészen különböző online világokat láthatnak.
Az egyikük előtt receptek és utazási ötletek sorakoznak. A másik sporteredményeket és autós videókat kap. A gyerek képernyőjét pedig játékok, mémek és kedvenc videósai töltik meg.
Ezzel önmagában nincs semmi baj.
A személyre szabás kényelmesebbé és sokszor érdekesebbé teszi az internetet. Segít eligazodni a hatalmas tartalomkínálatban, új dolgokat felfedezni, és gyorsabban megtalálni azt, ami érdekel bennünket.
A digitális műveltséghez azonban hozzátartozik egy nagyon egyszerű felismerés:
a hírfolyamunk nem ablak a teljes világra, hanem egy személyre szabott válogatás a világból.
Ha ezt egy gyerek megérti, legközelebb, amikor azt mondja, hogy „de hát mindenki ezt csinál”, talán már ő maga is hozzáteszi:
„Vagy csak nekem mutat belőle nagyon sokat az internet.”
És ez már a kritikus gondolkodás kezdete.
Gyakori kérdések
Mi az internetes algoritmus?
Az algoritmus leegyszerűsítve olyan szabályok és számítási folyamatok összessége, amelyek alapján egy online szolgáltatás különböző feladatokat végez. Az ajánlórendszerek például algoritmusok segítségével próbálhatják meghatározni, milyen tartalom érdekelheti leginkább az adott felhasználót.
Mi az ajánlórendszer?
Az ajánlórendszer olyan rendszer, amely a rendelkezésére álló információk alapján tartalmakat, termékeket, zenéket, videókat vagy más lehetőségeket ajánl a felhasználónak.
Mi alapján ajánl tartalmakat a közösségi média?
Ez platformonként eltérő. Számíthat többek között a korábbi aktivitás, a megtekintett tartalmak, a követések, a kattintások és számos más jel. A pontos rangsorolási módszer szolgáltatásonként különbözik és folyamatosan változhat.
Miért lát két ember mást ugyanazon a platformon?
Mert a szolgáltatások egy része személyre szabja az ajánlott tartalmakat. Két embernek eltérő az érdeklődése, az online viselkedése, a követett profiljai és a korábbi aktivitása, ezért az ajánlások is különbözhetnek.
Mi az információs buborék?
Információs vagy szűrőbuboréknak nevezzük azt a jelenséget, amikor valaki aránytalanul sok, a korábbi érdeklődéséhez vagy nézeteihez hasonló információval találkozik. Ez beszűkítheti azt a képet, amelyet egy témáról az online környezet alapján kialakít.
Mi az a filter bubble?
A filter bubble angol kifejezés magyarul általában szűrőbuborék. Arra utal, hogy az online személyre szabás következtében különböző felhasználók eltérő információs környezetbe kerülhetnek.
Hogyan befolyásolják az algoritmusok, mit látunk az interneten?
Az ajánlórendszerek rangsorolhatják és válogathatják a számunkra megjelenő tartalmakat. Emiatt bizonyos témákkal gyakrabban, másokkal ritkábban találkozhatunk.
Meg lehet változtatni, mit ajánl nekünk egy platform?
Bizonyos mértékig igen. Befolyásolhatja az ajánlásokat például, hogy milyen tartalmakat keresünk, nézünk, követünk vagy jelölünk érdektelennek. A lehetőségek és ezek hatása azonban platformonként eltérő.
Hogyan magyarázzuk el az algoritmus működését egy gyereknek?
Használhatunk hétköznapi példát: olyan, mint egy könyvtáros, aki emlékszik arra, milyen könyveket választottál korábban, ezért legközelebb megpróbál hasonlókat ajánlani. A családtagok hírfolyamának összehasonlítása pedig egyszerű gyakorlati módja annak, hogy a gyerek megtapasztalja a személyre szabást.
Miért fontos a kritikus gondolkodás az internethasználat során?
Mert segít különbséget tenni aközött, amit gyakran látunk, és ami valóban gyakori, fontos vagy igaz. A kritikus gondolkodás abban is segít, hogy tudatosabban értelmezzük a híreket, ajánlásokat, reklámokat és közösségi médiában megjelenő tartalmakat.
