Érzelmi állapotunk, személyes időperspektívánk, annak a közösségnek az élettempója, amelyben élünk, mind-mind befolyásolják azt, ahogyan az időt megtapasztaljuk. Az időhöz való tásadalmi viszonyulás országonként és városonként változik. Az időperspektíva alapvető szerepet játszik abban, ahogyan az emberek élnek. Hajlamosak arra, hogy kialakítsanak, aztán túlságosan is kiaknázzanak egy időperspektívát – és például a jövőre, a jelenre vagy a múltra koncentráljanak.
Miről olvashatsz ebben a cikkben?
1. Időperspektívák
Az időt mindenki szubjektívan érzékeli. Alapvetően befolyásolja kedvezően vagy negatívan azt, amit az életről, és az élet elénk gördített akadályairól gondolunk. A három idődimenzió:
- Jövő – A jövőorientált emberek általában sikeresebbek szakmai-tudományos tekintetben, egészségesebben étkeznek, rendszeresen edzenek és részt vesznek megelőző orvosi vizsgálatokon.
- Jelen – Ezzel ellentétben azok, akik elsősorban jelenorientáltak, hajlanak arra, hogy segítsenek másoknak, de úgy tűnik, kevésbé készek vagy képesek arra, hogy önmagukon segítsenek. A jelenorientált emberek a jövőorientáltaknál általában nagyobb valószínűséggel hajlanak kockázatvállalásra, védekezés nélküli szexuális kapcsolatokra, szerencsejátékokra, drogok és alkohol fogyasztására. Kisebb a valószínűsége, hogy eddzenek, helyesen táplálkozzanak vagy rendszeresen orvosi szűrővizsgálatokra járjanak.
- Múlt – Azoknak, akiknek a múlt az elsődleges időperspektívájuk, a múlt csupa kellemes emlékből áll: családi rituálékból, sikerekből, élvezetekből. Mások a múltjukat – mivel kellemetlen emlékek töltik be – gyötrelmek, kudarcok, bánatok múzeumának látják. A múlttal kapcsolatos efféle eltérő attitűdök drámai szerepet játszanak a napi döntésekben, mivel kényszerű vonatkoztatási rendszerekké válnak.
A különböző pszichológiai iskolák eltérően hangsúlyozzák a különböző időbeli dimenziókat, de valamennyi a jelenből indul ki. Minden jelenbeli döntés és akció rövidesen múltunk részévé válik.
A jelen kontrollálása ennélfogva lehetővé teszi számunkra, hogy meghatározzuk, mi alkotja múltunk részét, ezáltal minimálisra csökkenthetjük a múlt visszamenőleges újraírásának szükségességét.
Egy átlagos nap során száz meg száz döntést hozunk, eldöntjük például, mit vegyünk fel, mit együnk, mihez kezdjünk a szabad időnkkel, kivel alakítsunk ki kapcsolatot és kit kerüljünk.
Ezek a döntések bármely adott napon jelentéktelennek, sőt lényegtelennek tűnnek. Összességükben azonban meghatározzák, kik voltunk, kik vagyunk és kikké leszünk.
2. A múlt rekonstruálása
Az emberek többsége feltételezi, hogy emlékeink pontosan rögzítik azt, ami a múltban történt, és hogy ezek állandósulnak. Csakhogy idővel, sajnálatos módon, változnak, ugyanis emlékeink nem a múlt objektív lenyomatai, mint egy eseményről készült videofelvétel.
Az emlékeket inkább rekonstuáljuk jelenbeli attitűdök, meggyőződések és hozzáférhető információk segítségével.
Emiatt mai gondolkodásunk és érzelmeink befolyásolják, hogyan emlékezünk a tegnapra. Még az a mód, ahogyan a múltról kérdeznek bennünket, az is drámai módon befolyásolhatja visszaemlékezésünket.
Nem ugyanazt a választ adják a megkérdezettek, ha a kérdés így hangzik: „Milyen gyorsan haladtak a kocsik, amikor egymásba csapódtak?”, mintha így teszik fel: „Milyen gyorsan haladtak a kocsik, amikor találkoztak egymással?”.
3. Számít-e az objektív múlt?
A múltban történt eseményekhez való hozzáállásunk többet számít, mint maguk az események. Nem tudjuk megváltoztatni, ami a múltban történt, de meg tudjuk változtatni a történtekkel kapcsolatos hozzáállásunkat.
Pszichológusok rámutattak, hogy nem lehetünk biztosak abban, mi történt a múltban, kutatásaink szerint azonban, amit a múlttal kapcsolatban gondolunk, befolyásolja jelenbéli gondolkodásunkat, érzéseinket és viselkedésünket.
A múlttal kapcsolatos attitűdök kulcsfontosságúak a hála kialakulásában, amely az ember számára lehetővé teszi, hogy élvezze az életét a jelenben.
4. Mi a rossz abban, ha valaki a múltban él?
Akár kedvezően, akár kedvezőtlenül szeretjük megítélni a múltat, perspektívánk visszafelé irányul, nem a jövőbe. A múlt biztonságérzetet adhat nekünk, különösen, ha jók az emlékeink. Ha megragadunk a múltban, kevésbé valószínű, hogy kockáztatunk.
Nehezebben kötünk új barátságokat. Ritkábban kóstolunk meg új ételeket, kevésbé vagyunk nyitottak új zenei és művészeti alkotásokra. Inkább ragaszkodunk a megszokásainkhoz és általában visszariadunk minden változtatástól.
5. Mitől jelenorientált valaki?
A jövőorientáció kifejlődéséhez jelenbeli stabilitás és állandóság kell, másként senki nem tudja ésszerűen felmérni lépéseinek majdani következményeit. Felfoghatatlan és beláthatatlan dolgokra vonatkozó ígéretek nem sokat érnek.
Minél kevésbé lehet megbízni a kormány, az intézmények és a rokonok ígéreteiben, az emberek annál inkább elfordulnak a jövőtől, hogy a jelenre koncentráljanak.
Igen-nem, fekete-fehér, van-nincs világot teremtenek maguknak, amelyben többé nincs helye talánoknak, eshetőségeknek, valószínűségeknek.
A jelenorientált emberek nem alkalmazzák az alapvető ha-akkor, a mi-mit-okoz logikát, ezért hátrányba kerülhetnek alkuk és tárgyalások során, ha konfliktusokat kell megoldaniuk, továbbá tudományos, illetve szakmai vitákba keverednek.
Röviden: hátránnyal indulnak bonyolult, posztmodern világunkban.
Forrás:
- Philip Zimbardo, John Boyd: Időparadoxon