Játékfüggőség – mikor válik problémává?
Valaki munka után leül a számítógép elé, és három órán keresztül játszik. Hétvégén előfordul, hogy ennél jóval több időt tölt a kedvenc játékával. Soknak tűnik? Lehet. De vajon ettől már játékfüggő?
És mi a helyzet azzal, aki naponta „csak” egy-két órát játszik, mégis rendszeresen emiatt fekszik le később, halogatja a feladatait, vitatkozik a párjával, vagy újra és újra megfogadja, hogy kevesebbet fog játszani – aztán mégsem sikerül?
A játékfüggőség kérdését nem lehet egyszerűen azzal eldönteni, hogy megszámoljuk, valaki hány órát tölt a képernyő előtt.
Sokkal fontosabb kérdés, hogy mennyire képes kontrollálni a játékot, milyen helyet foglal el az életében, és folytatja-e akkor is, amikor annak már egyértelmű negatív következményei vannak.
Ebben a cikkben kifejezetten a videojátékokhoz kapcsolódó problémás játékhasználatról lesz szó. A pénzzel járó szerencsejáték és a szerencsejáték-függőség ettől eltérő probléma, ezért külön témaként érdemes kezelni.
Mit jelent a játékfüggőség?
A videojáték önmagában nem káros vagy problémás tevékenység. Emberek millióinak egyszerűen hobbi: kikapcsolódást, szórakozást, kihívást vagy éppen társas élményt jelent.
A probléma akkor kezdődhet, amikor a játék egyre nehezebben kontrollálhatóvá válik, fokozatosan más fontos tevékenységek elé kerül, és az ember akkor is folytatja, amikor már érzékeli annak kedvezőtlen következményeit.
Ilyenkor nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki nagyon szeret játszani.
Megjelenhet például az, hogy szeretné abbahagyni este 11-kor, mégis hajnali egyig játszik. Tudja, hogy másnap fontos feladata lenne, mégsem tud elszakadni a játéktól. Egyre kevesebb időt tölt korábbi hobbijaival, sporttal vagy más emberekkel. Esetleg többször megpróbálta már csökkenteni a játékidőt, de néhány nap vagy hét után visszatért a korábbi szokásaihoz.
A WHO szerint is létezik gaming disorder
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségek nemzetközi osztályozási rendszerében, az ICD-11-ben gaming disorder néven szerepel a videojátékokhoz kapcsolódó zavar.
Ennek három fontos eleme:
- a játék feletti kontroll romlása;
- a játék növekvő elsőbbsége más érdeklődési területekkel és hétköznapi tevékenységekkel szemben;
- a játék folytatása vagy fokozása annak ellenére, hogy negatív következmények jelennek meg.
Ahhoz azonban, hogy klinikai értelemben zavarról lehessen beszélni, a viselkedésnek olyan súlyosnak kell lennie, hogy jelentős problémát okozzon a személyes, családi, társas, tanulmányi, munkahelyi vagy más fontos életterületen.
Ezért egy online tünetlista alapján nem lehet megbízhatóan eldönteni, hogy valaki játékfüggő-e.
Sok játék vagy játékfüggőség?
Az egyik leggyakoribb kérdés a videojátékokkal kapcsolatban, hogy hány óra játék számít túl soknak.
Erre nincs egyetlen, mindenkire érvényes óraszám.
Képzeljünk el két embert.
Az egyik naponta három órát játszik. Ettől függetlenül rendesen dolgozik vagy tanul, eleget alszik, rendszeresen sportol, találkozik másokkal, vannak más hobbijai is, és ha néhány napig nincs lehetősége játszani, az nem okoz számára különösebb problémát.
Egy másik ember szintén napi három órát játszik. Csakhogy rendszeresen elhalasztja miatta a feladatait, egyre később fekszik le, konfliktusai vannak a családjával, korábbi hobbijai eltűntek az életéből, és hiába határozza el újra és újra, hogy kevesebbet fog játszani, nem sikerül tartania magát hozzá.
Az eltöltött idő ugyanannyi.
A játék szerepe mégis egészen más.
A játékidő fontos jelzés lehet, de önmagában nem mondja meg, hogy valaki játékfüggő-e.
Érdemes inkább azt vizsgálni, mi történik a játék körül: mennyire kontrollálható, mit szorít ki az életből, és milyen következményekkel jár.
Mik lehetnek a játékfüggőség jelei?
Nincs egyetlen olyan tünet, amelyből biztosan megállapítható lenne a videojáték-függőség. Inkább több, tartósan fennálló viselkedési minta együtt lehet figyelmeztető.
Egyre nehezebb abbahagyni
„Még egy meccs.”
„Ezt a küldetést még befejezem.”
„Csak tíz perc.”
Sokan ismerik ezeket a mondatokat anélkül, hogy bármilyen problémájuk lenne a játékkal. Figyelmeztetőbb lehet azonban, ha szinte rendszeresen jelentősen hosszabb lesz a játékidő annál, mint amit az ember eredetileg tervezett.
Fél órából két óra lesz. Este tízből éjfél. Az utolsó kör után pedig mindig következik még egy.
A játék egyre fontosabbá válik
Korábban valaki sportolt, olvasott, barkácsolt, zenélt, eljárt otthonról vagy rendszeresen találkozott másokkal.
Aztán ezekből fokozatosan egyre kevesebb marad.
Nem feltétlenül egyik napról a másikra történik. A játék lassan átveheti más szabadidős tevékenységek helyét, míg végül szinte minden rendelkezésre álló idő erre megy el.
A játék az alvás rovására megy
Az esti játék különösen könnyen elhúzódhat.
„Éjfélkor biztosan abbahagyom.”
Aztán éjfélkor éppen elkezdődik valami. Fél egykor még egy utolsó meccs következik. Mire valaki ágyba kerül, már hajnali kettő van.
Ha ez rendszeresen ismétlődik, annak következménye lehet a nappali fáradtság, a koncentráció romlása vagy az ingerlékenység is.
Feladatok maradnak el miatta
A játék miatt rendszeresen későbbre kerülhet:
- a tanulás;
- a munka;
- a házimunka;
- egy fontos ügyintézés;
- az edzés;
- vagy akár egy korábban megbeszélt program.
Egy-egy ilyen alkalom természetesen bárkivel előfordulhat. Inkább az ismétlődő minta az, amire érdemes figyelni.
Konfliktusok jelennek meg
„Már megint játszol?”
„Azt mondtad, csak egy órát fogsz.”
„Miért nem lehet egyszer abbahagyni?”
A problémás játékhasználat körül gyakran jelenhetnek meg családi vagy párkapcsolati viták.
Előfordulhat az is, hogy valaki kisebbíteni kezdi a játékra fordított időt, vagy nem szívesen mondja el másoknak, mennyit játszott valójában.
Nem sikerül csökkenteni a játékidőt
Az egyik fontos figyelmeztető jel lehet, ha valaki maga is úgy érzi, hogy túl sokat játszik, ezért újra és újra megpróbál változtatni:
„Hétköznap nem játszom.”
„Mostantól maximum napi egy óra.”
„Letörlöm ezt a játékot.”
Ha azonban ezek a próbálkozások rendszeresen kudarcba fulladnak, érdemes komolyabban megvizsgálni, milyen szerepet tölt be a játék az életében.
Miért olyan nehéz abbahagyni a játékot?
Kívülről könnyű azt mondani:
„Egyszerűen kapcsold ki.”
Csakhogy a játék nem pusztán időtöltés lehet. Számos olyan élményt biztosíthat, amelyet a hétköznapi életben jóval nehezebb megszerezni.
Gyors sikerélményt ad
A valós életben a fontos célok jelentős része lassan teljesül.
Hónapokig tanulunk egy vizsgára. Évekig dolgozunk egy karrieren. Hetekig edzünk, mire észrevehető eredményt látunk.
Ráadásul gyakran azt sem tudjuk biztosan, hogy az erőfeszítésünk végül sikerhez vezet-e.
A játékok világában ezzel szemben gyakran nagyon egyértelmű a folyamat:
feladat → teljesítés → visszajelzés → jutalom → következő cél.
Ez rendkívül motiváló lehet.
Láthatóvá teszi a fejlődést
Szintet lépsz.
Nő a pontszámod.
Jobb felszerelést szerzel.
Új képességet kapsz.
Előrébb kerülsz a ranglistán.
A való életben a fejlődés sokszor lassú és alig észrevehető. A játékban viszont gyakran pontosan látható, hogy honnan hová jutottál.
Kiszámítható világot teremt
A hétköznapi élet tele van bizonytalansággal.
Lehet, hogy rengeteget dolgozol valamin, mégsem sikerül. Nem tudhatod, hogyan reagál rád egy másik ember. Nem minden problémára létezik egyértelmű megoldás.
Egy játék szabályai általában sokkal világosabbak.
Ha megtanulod őket és megfelelően teljesítesz, nagyobb eséllyel tudod, mire számíthatsz.
Társas kapcsolatokat biztosíthat
Az online játék nem feltétlenül magányos tevékenység.
Egy játékos tartozhat csapathoz, rendszeresen beszélhet ugyanazokkal az emberekkel, közös célokért dolgozhat velük, versenyezhet, együttműködhet vagy egyszerűen beszélgethet játék közben.
Ezek a kapcsolatok az érintett számára valódi társas kapcsolatokat jelenthetnek.
Ezért nem mindig működik az egyszerű tanács:
„Ne ülj a gép előtt, inkább menj emberek közé.”
Lehet, hogy az illető éppen a gép előtt kapcsolódik más emberekhez.
Segíthet elterelni a figyelmet
A játék néhány órára háttérbe szoríthatja:
- a munkahelyi stresszt;
- a szorongást;
- a magányt;
- a konfliktusokat;
- az unalmat;
- a kudarcélményeket;
- vagy egyszerűen a kellemetlen gondolatokat.
Ebben az értelemben a játék akár megküzdési stratégiává is válhat.
Ez önmagában még nem feltétlenül probléma. A kérdés inkább az, hogy ez lesz-e az egyetlen vagy szinte kizárólagos módja annak, ahogyan valaki a kellemetlen érzéseit kezeli.
Nem mindig maga a játék a valódi probléma
Ha valaki túl sokat játszik, kézenfekvő megoldásnak tűnhet egyszerűen csökkenteni a játékidőt.
Néha azonban érdemes feltenni egy másik kérdést is:
Mi történne, ha holnaptól egyáltalán nem lehetne játszani?
Mi maradna a játék helyén?
Unalom?
Magány?
Stressz?
Feszültség?
Kudarcélmény?
Egy rosszul működő kapcsolat?
Munkahelyi elégedetlenség?
Üresség?
A játék bizonyos esetekben nemcsak problémát okozhat, hanem egyúttal megoldási kísérlet is lehet egy másik problémára.
Például valaki egy nehéz munkanap után azonnal játszani kezd, mert így tudja kikapcsolni a munkával kapcsolatos gondolatait.
Más azért játszik esténként órákon keresztül, mert ott vannak azok az emberek, akikkel jól érzi magát.
Megint más a játékban élheti át azt a sikerélményt és kompetenciaérzést, amelyből a hétköznapi életében keveset kap.
Ez nem jelenti azt, hogy minden problémás játékhasználat mögött valamilyen mély lelki probléma vagy trauma áll. Az ilyen leegyszerűsítés éppúgy félrevezető lenne, mint azt mondani, hogy mindenki függő, aki sokat játszik.
A fontos kérdés inkább az:
Milyen szükségletet elégít ki számomra a játék?
Hogyan alakulhat ki a játékfüggőség?
A problémás játékhasználat kialakulását általában nem lehet egyetlen okra visszavezetni.
Több tényező kapcsolódhat egymáshoz.
A játék jutalmazó működése
A játékok egyik alapvető tulajdonsága, hogy motiválják a játékost a folytatásra.
Újabb feladatokat adnak, visszajelzik a fejlődést, jutalmazzák a teljesítményt és új célokat kínálnak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden jól megtervezett játék függőséget okoz.
Azt viszont igen, hogy a játék sok ember számára rendkívül vonzó és könnyen hozzáférhető örömforrás.
Stressz és érzelmi terhelés
Ha valaki azt tapasztalja, hogy játék közben kevésbé érzi a stresszt, könnyen kialakulhat egy egyszerű minta:
stressz → játék → átmeneti megkönnyebbülés.
Minél többször működik ez, annál könnyebben válhat automatikussá.
Egy idő után már nem feltétlenül azért indul el a játék, mert valaki tudatosan játszani szeretne. Egyszerűen ez lesz az első reakciója arra, ha feszült, fáradt vagy rosszkedvű.
Unalom és kevés alternatív örömforrás
Sokkal nehezebb csökkenteni a játékot, ha nincs helyette semmi más, ami hasonlóan érdekes.
Ha valaki nem sportol, ritkán találkozik másokkal, nincs más hobbija, és a hétköznapi tevékenységeiben kevés sikerélményt talál, a játék aránytalanul nagy szerepet kaphat az életében.
A társas közeg is a játékhoz kötődhet
Különösen az online játékok esetében a játékidő csökkentése nem feltétlenül csak egy tevékenység feladását jelenti.
Lehet, hogy az ember ezzel együtt elveszíti azt a társaságot is, amelyhez minden este csatlakozott.
Ezért a változás sokkal nehezebb lehet annál, mint amit kívülről látunk.
Játékfüggőség gyerekeknél és kamaszoknál
„A gyerekem egész nap játszana. Függő?”
Sok szülő számára már önmagában aggasztó lehet, hogy a gyerek mennyi időt képes videojátékkal tölteni.
A sok játék azonban gyerekkorban és kamaszkorban sem jelent automatikusan függőséget.
Egy új játék megjelenése, az iskolai szünet vagy az, hogy a baráti társaság éppen ugyanazzal a játékkal játszik, átmenetileg jelentősen növelheti a képernyő előtt töltött időt.
Mire érdemes inkább figyelni?
Az órák számolása mellett érdemes megnézni, mi történik a gyerek életének többi részével.
Hogyan alszik?
Elvégzi a feladatait?
Romlik az iskolai teljesítménye?
Mozog eleget?
Vannak más érdeklődési területei?
Tart kapcsolatot másokkal?
Részt vesz a családi életben?
Képes jól érezni magát játék nélkül is?
Különösen figyelmeztető lehet, ha a játék fokozatosan szinte minden más tevékenységet kiszorít.
Miért nem feltétlenül működik az egyszerű tiltás?
Ha egy gyerek számára a játék csak egy szórakoztató elfoglaltság, az időkorlátok kialakítása viszonylag egyszerű lehet.
Ha azonban a játék biztosítja számára a társas kapcsolatokat, a sikerélményt, a kikapcsolódást és a kompetencia érzését is, akkor a helyzet összetettebb.
A játék elvétele ugyanis nem teremti meg automatikusan mindazt, amit a játék addig biztosított.
Ezért a „holnaptól nincs számítógép” önmagában nem feltétlenül oldja meg a problémát.
A határok mellett fontos megérteni azt is, miért lett ennyire fontos a játék.
Mit tehetsz, ha úgy érzed, túl sokat játszol?
Ha már te magad is úgy érzed, hogy a játék több időt és figyelmet kap az életedben, mint szeretnéd, az első reakció gyakran az, hogy szigorú szabályokat állítasz fel.
Pedig érdemes lehet először megérteni a saját működésedet.
1. Egy hétig csak figyeld meg, hogyan játszol
Nem feltétlenül kell rögtön változtatnod.
Egy héten keresztül jegyezd fel:
- mikor kezdtél játszani;
- mikor hagytad abba;
- mennyi időt terveztél eredetileg;
- mi történt közvetlenül a játék előtt;
- hogyan érezted magad előtte;
- hogyan érezted magad utána.
Néhány nap után már kirajzolódhatnak ismétlődő minták.
Lehet, hogy leginkább akkor játszol sokat, amikor fáradt vagy.
Vagy amikor stresszes volt a napod.
Esetleg akkor, amikor nincs előre megtervezett programod.
2. Keresd meg a kiváltó helyzeteket
Próbáld meg befejezni ezeket a mondatokat:
Leginkább akkor kezdek játszani, amikor…
A legnehezebb akkor abbahagynom, amikor…
A játék abban segít nekem, hogy…
Lehetséges például:
stressz → játék
unalom → játék
magány → játék
nehéz feladat → játék
konfliktus → játék
fáradtság → játék
Ez segíthet megérteni, hogy a játék milyen funkciót tölt be az életedben.
3. Előre döntsd el, mikor fejezed be
Játék közben sokkal nehezebb meghozni azt a döntést, hogy „most elég”.
Érdemes ezért még a kezdés előtt meghatározni, mikor fejezed be.
Nemcsak azt, hogy „ma kevesebbet játszom”, hanem konkrétabban:
„Este tízkor kikapcsolom.”
Vagy:
„Két meccset játszom.”
Minél pontosabb a határ, annál kevésbé kell játék közben újra és újra döntést hozni.
4. Ne csak elvenni próbáld a játékot
Tegyük fel, hogy valaki napi négy órát játszik.
Eldönti, hogy mostantól csak egy órát fog.
Ezzel hirtelen felszabadul napi három óra.
De mit fog csinálni ebben a három órában?
Ha erre nincs válasz, könnyű visszacsúszni a régi szokásba.
Ezért nemcsak azt érdemes megtervezni, hogy mit nem fogsz csinálni, hanem azt is, hogy mi kerül a helyére.
Lehet ez:
- sport;
- séta;
- olvasás;
- film vagy sorozat;
- valamilyen alkotó hobbi;
- találkozás másokkal;
- közös családi program;
- tanulás;
- vagy bármi más, amit valóban szívesen csinálsz.
Nem az a cél, hogy minden felszabaduló perc „hasznos” legyen.
A pihenésre továbbra is szükség van.
5. Figyeld meg, mit kapsz a játéktól
Ez talán az egyik legfontosabb kérdés:
Mit ad neked a játék?
Kikapcsolódást?
Izgalmat?
Sikerélményt?
Társaságot?
Menekülést?
Nyugalmat?
Kompetenciaérzést?
Ha ezt sikerül felismerni, jöhet a következő kérdés:
Milyen más módon tudnám még kielégíteni ugyanezt az igényt?
Ha például a játék elsősorban társas kapcsolatot ad, nem biztos, hogy a magányos edzés lesz a legjobb alternatíva.
Ha stresszcsökkentésre használod, érdemes más megküzdési stratégiákat is kialakítani.
Ha pedig főként sikerélményt biztosít, olyan offline tevékenységet érdemes keresni, amelyben szintén érzékelhető a fejlődés.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Nem kell minden intenzív játékidő miatt szakemberhez fordulni.
Érdemes azonban segítséget kérni, ha a játék tartósan és jelentősen befolyásolja a mindennapi életet.
Például ha:
- rendszeresen veszélyezteti a munkát vagy a tanulást;
- tartósan az alvás rovására megy;
- komoly családi vagy párkapcsolati konfliktusokat okoz;
- egyre több korábbi tevékenységet szorít ki;
- jelentős társas elszigetelődéshez vezet;
- úgy érzed, szinte csak játék közben tudod jól érezni magad;
- többször megpróbáltad csökkenteni, de nem sikerült;
- vagy úgy érzed, egyedül már nem tudod kontrollálni.
Ilyenkor pszichológus, pszichiáter vagy addiktológiai problémákkal foglalkozó szakember segíthet feltárni nemcsak magát a játékhasználatot, hanem azt is, milyen tényezők tartják fenn.
Gyerek vagy kamasz esetében különösen fontos lehet, hogy ne egyszerűen „rossz viselkedésként” kezeljük a túlzott játékot, hanem megpróbáljuk megérteni, milyen szerepet tölt be a gyerek életében.
Nem az a cél, hogy mindenki abbahagyja a játékot
A videojáték lehet teljesen hétköznapi hobbi.
Lehet szórakozás, kikapcsolódás, kihívás, társas program vagy akár egy olyan tevékenység, amelyben valaki kifejezetten ügyes.
A játék szeretete önmagában nem betegség.
Még az sem feltétlenül jelent problémát, ha valaki bizonyos időszakokban nagyon sokat játszik.
A fontosabb kérdés az, hogy milyen helyet foglal el a játék az élet egészében.
Marad-e mellette elegendő alvás?
Munka vagy tanulás?
Mozgás?
Kapcsolatok?
Más érdeklődési területek?
És mindenekelőtt: megmarad-e a döntés szabadsága?
Talán ezért a játékfüggőséggel kapcsolatban nem az a legjobb kérdés, hogy:
„Hány órát játszom?”
Hanem inkább ez:
„Én irányítom a játékot, vagy egyre inkább a játék szervezi az életemet?”
A videojátékokhoz hasonlóan számos más hétköznapi, önmagában akár örömteli tevékenység is válhat problémássá, ha elveszítjük felette a kontrollt. Ezért érdemes a játékfüggőséget is a viselkedési függőségek tágabb összefüggésében vizsgálni.
Gyakori kérdések a játékfüggőségről
Mit jelent a játékfüggőség?
A játékfüggőség alatt olyan tartós játékhasználati mintát értünk, amelyben romlik a játék feletti kontroll, a játék más fontos tevékenységek elé kerül, és az érintett a negatív következmények ellenére is folytatja. A WHO az ICD-11-ben gaming disorder néven tartja számon a videojátékokhoz kapcsolódó zavart.
Hány óra játék számít függőségnek?
Nincs olyan általános óraszám, amely felett valaki automatikusan játékfüggőnek tekinthető. Az eltöltött idő mellett sokkal fontosabb a kontroll, a játék életben elfoglalt szerepe és az, hogy okoz-e jelentős problémát más életterületeken.
Honnan tudhatom, hogy játékfüggő vagyok?
Egyetlen jelből ezt nem lehet megállapítani. Figyelmeztető lehet többek között, ha rendszeresen tovább játszol a tervezettnél, más fontos tevékenységeket elhanyagolsz, a játék konfliktusokat okoz, vagy többször próbáltad csökkenteni a játékidőt, de nem sikerült.
Napi 3-4 óra játék már soknak számít?
Ez az élethelyzettől és a következményektől is függ. Napi több óra játék jelentős időráfordítás, de önmagában nem bizonyít függőséget. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a játék mellett megfelelően működnek-e az élet más fontos területei.
Milyen jelei lehetnek a játékfüggőségnek?
Ilyen lehet a játék feletti kontroll romlása, a játék növekvő prioritása, az alvás vagy feladatok elhanyagolása, a visszatérő konfliktusok, más hobbik háttérbe szorulása és a sikertelen csökkentési kísérletek.
Gyerekeknél honnan lehet felismerni a problémás játékot?
Nemcsak a játékidőt érdemes figyelni, hanem azt is, hogyan változik a gyerek alvása, tanulása, mozgása, családi élete, társas kapcsolatai és más érdeklődési területei. Ha a játék tartósan kiszorít más fontos tevékenységeket, érdemes alaposabban foglalkozni a helyzettel.
Miért olyan nehéz abbahagyni a videojátékot?
A játék egyszerre biztosíthat sikerélményt, fejlődést, kihívást, társas kapcsolatot és kikapcsolódást. Emellett segíthet átmenetileg elterelni a figyelmet a stresszről vagy más kellemetlen érzésekről. Emiatt az abbahagyás nem mindig egyszerűen akaraterő kérdése.
Le lehet szokni a túl sok játékról?
A problémás játékhasználat megváltoztatható. Segíthet a saját játékhasználat megfigyelése, a kiváltó helyzetek felismerése, egyértelmű határok kialakítása és más örömforrások, társas kapcsolatok vagy megküzdési módok erősítése. Súlyosabb vagy tartós probléma esetén érdemes szakember segítségét kérni.
Segíthet a játékidő korlátozása?
Igen, de önmagában nem mindig elég. Ha a játék fontos stresszcsökkentő, társas vagy érzelmi funkciót tölt be, azt is érdemes megvizsgálni, hogyan lehet ezeket az igényeket más módon kielégíteni.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni játékfüggőség miatt?
Akkor különösen indokolt segítséget kérni, ha a játék tartósan jelentős problémát okoz a munkában, tanulásban, alvásban, kapcsolatokban vagy más fontos életterületeken, illetve ha az érintett szeretné csökkenteni a játékot, de ismételten nem sikerül neki.
