Hogyan kezeljük a kudarcokat?

Nem vettek fel arra az állásra, amit nagyon szerettél volna. Nem sikerült egy vizsgád. Hónapokon keresztül dolgoztál valamin, mégsem hozta a várt eredményt. Elhatároztad, hogy változtatsz egy szokásodon, de néhány hét múlva ugyanott tartasz, ahonnan elindultál.

Az ilyen helyzetekben nemcsak az fájhat, hogy valami nem sikerült. Gyakran sokkal nehezebb az, amit utána gondolunk róla.

„Elrontottam.”

„Nem vagyok elég jó.”

„Másoknak sikerül, nekem miért nem?”

„Kár volt egyáltalán megpróbálnom.”

„Biztosan legközelebb sem fog sikerülni.”

A kudarc kezelése ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy megtanulunk gyorsan túllépni a kellemetlen érzéseken. Sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk különválasztani azt, ami történt attól, amit a történtek alapján önmagunkról gondolunk.

Egy próbálkozás sikertelensége ugyanis információ arról, hogy egy adott helyzetben mi történt. Nem személyiségjegy, és önmagában nem mondja meg, mire vagy képes, vagy mennyit érsz.

Mit nevezünk valójában kudarcnak?

Elsőre egyszerűnek tűnik: kudarc az, amikor valami nem sikerül.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

Képzeld el, hogy valaki azt tervezi, 60 perc alatt lefut 10 kilométert. Végül 64 perc alatt ér célba.

Kudarcot vallott?

Vagy gondolj arra, aki vállalkozást indít, amely két év működés után megszűnik. Arra, aki öt állásinterjún vesz részt, de egyik helyre sem veszik fel. Vagy arra, aki egy év alatt tíz kilogrammot szeretett volna fogyni, de hatot fogyott.

Ugyanazt az eredményt az egyik ember kudarcnak, a másik előrelépésnek, a harmadik egyszerű tapasztalatnak tekintheti.

A kudarc nem mindig objektív

A kudarcélmény gyakran abból születik, hogy különbség van az elvárt és a tényleges eredmény között.

Volt egy elképzelésünk arról, minek kellene történnie:

• meg kellene kapnom az állást;
• át kellene mennem a vizsgán;
• működnie kellene a vállalkozásnak;
• ennyi idő alatt el kellene érnem a célomat;
• jól kellene teljesítenem;
• működnie kellene a kapcsolatomnak.

Ha a valóság eltér ettől, könnyen megszületik a következtetés: kudarcot vallottam.

Pedig érdemes két dolgot különválasztani.

A sikertelenség egy eredmény: valami nem úgy történt, ahogyan szerettük volna.

A kudarcélmény pedig az, ahogyan ezt az eredményt megéljük és értelmezzük.

Ez a különbség azért fontos, mert magát az eseményt sokszor már nem tudjuk megváltoztatni. Azt azonban megvizsgálhatjuk, milyen következtetéseket vonunk le belőle.

Miért viselünk egyes kudarcokat sokkal nehezebben?

Nem feltétlenül a kívülről „nagyobbnak” látszó kudarcok fájnak a legjobban.

Ugyanaz az esemény az egyik ember számára bosszantó kellemetlenség, a másik számára komoly megrázkódtatás lehet. Ebben szerepet játszik az is, mit jelentett számunkra az adott cél.

Minél fontosabb volt, annál jobban fájhat

Ha valamibe hónapokat vagy éveket fektettünk, természetes, hogy nehezebben fogadjuk el, amikor nem úgy alakul, ahogyan reméltük.

Nemcsak az eredményt veszítjük el. Ott lehet mögötte az idő, az energia, a pénz, a remény vagy akár egy elképzelt jövő is.

Egy sikertelen állásinterjú például egészen mást jelent annak, aki kíváncsiságból jelentkezett egy pozícióra, mint annak, aki hónapok óta munkát keres, és már elképzelte magát az adott munkahelyen.

Ha a teljesítményünket összekötjük az önértékelésünkkel

Nagy különbség van a következő két mondat között:

„Nem sikerült a vizsgám.”

és

„Buta vagyok.”

Ugyanígy:

„Nem engem választottak az állásra.”

nem ugyanaz, mint:

„Nem vagyok elég jó.”

Az első mondat egy konkrét eseményről szól. A második már az egész személyünkről mond ítéletet.

A kudarc különösen fájdalmassá válhat, amikor egy eredményből általános következtetést vonunk le önmagunkról.

Ha másokhoz hasonlítjuk magunkat

A kudarcélményt tovább erősítheti, amikor azt látjuk, hogy másoknak közben sikerül.

A kolléga előléptetést kapott. Az ismerős vállalkozása növekszik. Valaki gyorsabban fut, könnyebben tanul, többet keres vagy látszólag gond nélkül megvalósította azt, amiért mi régóta küzdünk.

A hasonlítás egyik problémája, hogy saját életünkből látjuk a próbálkozásokat, kétségeket, hibákat és zsákutcákat is. Mások életéből viszont sokszor elsősorban az eredményt látjuk.

Így könnyen összehasonlítjuk a saját teljes folyamatunkat valaki más látható eredményével.

Ha azt hisszük, csak egyetlen esélyünk volt

A „most vagy soha” gondolkodás szintén felerősítheti a kudarcot.

Ha úgy érezzük, hogy ez volt az egyetlen lehetőségünk, egy sikertelenség nem egyszerűen egy próbálkozás végét jelenti, hanem az egész cél elvesztésének tűnhet.

Pedig sok esetben nem maga a cél veszett el. Csak az egyik út nem működött.

Mi történik velünk közvetlenül egy kudarc után?

A kudarc után sokféle érzés megjelenhet:

• csalódottság,
• düh,
• szomorúság,
• szégyen,
• irigység,
• bizonytalanság,
• önvád,
• motivációvesztés,
• félelem az újabb próbálkozástól.

Ezeket nem feltétlenül kell azonnal megszüntetni.

Ha valami fontos volt számodra, érthető, hogy rosszul esik, amikor nem sikerül.

A kudarc kezelése nem azt jelenti, hogy öt perc múlva már pozitívan kell gondolkodnod. Nem kell azonnal megtalálnod benne a lehetőséget, a tanulságot vagy azt, hogy miért volt „jó”, hogy így történt.

Először akár annyi is elég lehet:

„Ez most nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, és csalódott vagyok.”

A kérdés inkább az, mi történik ezután.

A kudarc feldolgozásának 7 lépése

Nincs olyan módszer, amely minden embernél és minden helyzetben ugyanúgy működik. Egy kisebb hétköznapi sikertelenség és egy hosszú éveken át épített terv összeomlása természetesen nem ugyanaz.

A következő lépések inkább kapaszkodók ahhoz, hogyan gondolhatod végig azt, ami történt.

1. Ne akarj azonnal tanulságot keresni!

„Minden kudarc egy lehetőség.”

„A kudarc a sikerhez vezető út része.”

„Mindenből tanulunk valamit.”

Ezek a mondatok bizonyos helyzetekben segíthetnek. Közvetlenül egy nagy csalódás után azonban kifejezetten idegesítőek is lehetnek.

Nem kötelező rögtön tanulságot gyártani abból, ami történt.

Ha elveszítettél egy fontos lehetőséget, hónapok munkája veszett kárba, vagy egyszerűen nagyon szerettél volna valamit, ami nem sikerült, előbb helye lehet a csalódottságnak.

A tanulság később is megvár.

2. Válaszd külön a tényt az értelmezéstől!

Ez az egyik legegyszerűbb gyakorlat, mégis sokat segíthet.

Írd le két oszlopba:

Mi történt?	Mit gondolok emiatt?
Nem kaptam meg az állást.	Nem vagyok elég jó.
Nem sikerült a vizsgám.	Nekem ez soha nem fog menni.
Nem értem el a kitűzött eredményt.	Megint mindent elrontottam.
Nem működött az ötletem.	Alkalmatlan vagyok erre.

Ezután nézd meg a második oszlopot, és kérdezd meg:

Valóban következik ez az első mondatból?

Az, hogy nem téged választottak egy állásra, tény. Az, hogy emiatt alkalmatlan vagy, már értelmezés.

Az, hogy valami elsőre nem sikerült, tény. Az, hogy soha nem fog sikerülni, jóslat.

A kettő nem ugyanaz.

3. Ne egyetlen eseményből próbáld megjósolni a jövőt!

A kudarc után könnyű a jelenből a jövőre következtetni.

„Most nem sikerült” helyett észrevétlenül azt kezdjük gondolni:

„Nekem ez nem megy.”

Majd:

„Nekem ez soha nem fog menni.”

Egy konkrét eseményből így lesz általános szabály.

Pedig egy sikertelen próbálkozás elsősorban arról ad információt, hogy ebben a helyzetben, ezekkel a feltételekkel, ezzel a módszerrel ez lett az eredmény.

A jövőt önmagában nem dönti el.

4. Vizsgáld meg, mi volt rajtad múló tényező!

A kudarc feldolgozásánál két szélsőségbe is belecsúszhatunk.

Az egyik:

„Minden az én hibám.”

A másik:

„Semmiről nem tehetek.”

Általában ennél összetettebb a helyzet.

Segíthet, ha három csoportra bontod a tényezőket:

1. Amit befolyásolhattam.

2. Amit részben befolyásolhattam.

3. Amit nem befolyásolhattam.

Tegyük fel, hogy nem kaptál meg egy állást.

Befolyásolhattad, hogyan készítetted el az önéletrajzodat, mennyire készültél fel az interjúra és hogyan mutattad be a tapasztalataidat.

Részben befolyásolhattad, milyen benyomást tettél az interjún.

Nem befolyásolhattad viszont, kik jelentkeztek még, milyen tapasztalattal rendelkeztek, volt-e belső jelölt, vagy végül milyen szempontok alapján döntött a vállalat.

A felelősségvállalás akkor használható, ha arra irányul, amin valóban tudunk változtatni.

5. Keresd meg a használható tanulságot!

Amikor az első csalódottság már csökkent, érdemes visszatérni a történtekhez.

Nem azzal a céllal, hogy bebizonyítsd: „valójában jó volt, hogy nem sikerült”.

Hanem azért, hogy kiderüljön, van-e olyan információ, amelyet a következő próbálkozásnál felhasználhatsz.

Kérdezheted például:

• Mit csinálnék ugyanígy legközelebb?
• Mit csinálnék másképp?
• Mire nem készültem fel?
• Volt olyan jel, amelyet figyelmen kívül hagytam?
• Hiányzott valamilyen tudás vagy készség?
• Reális volt az eredeti elvárásom?
• Mi volt az, ami rajtam kívül állt?

Fontos azonban, hogy nem minden kudarcból kell életre szóló bölcsességet kinyerni.

Néha jól döntünk, megfelelően készülünk fel, mindent megteszünk, ami ésszerűen elvárható – és mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk.

Ez is része az élet bizonytalanságának.

6. Döntsd el: újrapróbálod, változtatsz vagy elengeded!

A kitartást gyakran erényként kezeljük, az elengedést pedig hajlamosak vagyunk kudarcként értelmezni.

Pedig nem minden célt kell bármi áron elérni.

Egy sikertelenség után alapvetően három irány közül választhatsz.

Újrapróbálod.

A cél továbbra is fontos, a módszer alapvetően működőképes, és van értelme még egy próbálkozásnak.

Változtatsz.

A cél marad, de más stratégiára, több tudásra, segítségre vagy hosszabb időre van szükséged.

Elengeded.

Az új tapasztalatok alapján már nem szeretnéd ugyanazt a célt követni, vagy az eléréséhez szükséges ár túl magas.

Ez utóbbi sem feltétlenül feladás.

Néha éppen az alkalmazkodás jele, ha felismerjük: már nem érdemes ugyanabba az irányba mennünk.

7. Tedd meg a következő kicsi lépést!

A kudarc után gyakran nem maga a feladat a legnehezebb, hanem az újrakezdés.

Ha az egész problémát egyszerre nézed, könnyen túl nagynak tűnhet.

„Új munkát kell találnom.”

„Újra kell építenem az egészet.”

„Meg kell oldanom ezt a problémát.”

Próbáld helyette azt kérdezni:

Mi az a következő konkrét lépés, amit meg tudok tenni?

Például:

„Ma átnézem az önéletrajzom első oldalát.”

„Holnap felhívok egy embert.”

„Megnézem, hol csúszott el a terv.”

„Kérek visszajelzést.”

„Utánanézek egy másik lehetőségnek.”

A következő lépésnek nem kell megoldania az egész problémát. Elég, ha elindít.

Miért félünk annyira a kudarctól?

A kudarctól való félelem nem feltétlenül csak arról szól, hogy valami nem fog sikerülni.

Gyakran attól félünk, amit a sikertelenség jelentene számunkra.

Mi lesz, ha mások látják, hogy nem sikerült?

Mi lesz, ha csalódást okozok?

Mi lesz, ha elveszítem a befektetett pénzt vagy időt?

Mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy nem vagyok elég jó?

Mi lesz, ha újra át kell élnem ugyanazt a csalódást?

Ezért fordulhat elő, hogy a kudarctól való félelem már jóval azelőtt hat ránk, hogy egyáltalán megpróbálnánk valamit.

Amikor a kudarctól való félelem miatt inkább meg sem próbáljuk

Van egy szinte biztos módszer arra, hogy elkerüljük a kudarcot:

nem próbálkozunk.

Nem jelentkezünk az állásra, így nem utasíthatnak el.

Nem indítjuk el a vállalkozást, így nem bukhat meg.

Nem mutatjuk meg másoknak, amit készítettünk, így nem kritizálhatják.

Nem kezdünk bele valamibe, amiben kezdők lennénk.

A kudarc elkerülésének azonban ára van.

Nemcsak a kellemetlen élményeket kerüljük el, hanem azokat a lehetőségeket is, amelyek csak próbálkozással válnának elérhetővé.

A kudarctól való félelem ráadásul nem mindig látványos. Megjelenhet például:

• halogatásként,
• túlzott felkészülésként,
• perfekcionizmusként,
• állandó újratervezésként,
• kifogások kereséseként,
• túl könnyű célok választásaként,
• új helyzetek kerüléseként.

Kívülről akár úgy is tűnhet, hogy valaki egyszerűen még „nem áll készen”. Valójában azonban lehet, hogy a felkészülés már a próbálkozás elhalasztásának eszközévé vált.

Segít, ha a kudarcot lehetőségként nézzük?

„Minden okkal történik.”

„Minden kudarc közelebb visz a sikerhez.”

„A kudarc valójában lehetőség.”

Jól hangzó mondatok, de nem minden helyzetben igazak.

Egy kudarc nem válik automatikusan hasznossá attól, hogy megtörtént.

Lehet belőle tanulni – de az is előfordulhat, hogy kevés használható tanulság van benne.

Elindíthat egy új irányba – de nem biztos, hogy az új irány jobb lesz.

Megerősíthet – de előfordulhat az is, hogy egy ideig inkább kimerít.

Nem szükséges tehát minden negatív tapasztalatot pozitív történetté alakítani.

Használhatóbb gondolat lehet:

A kudarc kellemetlen maradhat akkor is, ha később tanulunk belőle valamit.

A két dolog nem zárja ki egymást.

Mikor érdemes újra próbálkozni, és mikor jobb elengedni?

A kudarc után gyakran automatikusan azt kérdezzük:

„Hogyan próbálhatnám meg újra?”

Pedig előtte érdemes egy másik kérdést is feltenni:

„Még mindig ezt akarom?”

Érdemes lehet folytatni, ha a cél továbbra is fontos számodra, van reális lehetőség más megközelítésre, szereztél használható információt az előző próbálkozásból, és a további ráfordítás arányban áll azzal, amit elérhetsz.

Az elengedést pedig akkor lehet érdemes átgondolni, ha a cél már nem igazán fontos, folyamatosan aránytalanul nagy árat fizetsz érte, vagy csak azért folytatod, mert már túl sok időt, energiát vagy pénzt fektettél bele.

Ez utóbbi különösen megtévesztő lehet.

Ha valamire már két évet áldoztunk, könnyű azt gondolni:

„Most már nem hagyhatom abba, mert akkor az egész két év kárba veszett.”

Csakhogy a múltban befektetett időt már egyik döntéssel sem tudjuk visszaszerezni.

A fontosabb kérdés inkább az:

Amit ma tudok, annak fényében most is ezt választanám?

Ha a válasz nem, az irányváltás nem feltétlenül kudarc.

Kudarc és reziliencia: nem az számít, hogy azonnal felállsz-e

A kudarcok kezelése szorosan kapcsolódik a rezilienciához, vagyis ahhoz a folyamathoz, ahogyan alkalmazkodunk a nehéz élethelyzetekhez és képesek vagyunk tovább működni utánuk.

A reziliencia azonban nem azt jelenti, hogy semmi nem visel meg.

Nem azt jelenti, hogy mindig pozitív maradsz.

Nem azt jelenti, hogy minden kudarc után azonnal újra próbálkozol.

És főleg nem azt jelenti, hogy soha nem adsz fel semmit.

Egy nehéz esemény után lehetünk csalódottak, bizonytalanok vagy akár egy ideig motiválatlanok is.

A lelki ellenálló képesség inkább abban jelenhet meg, hogy idővel képesek vagyunk alkalmazkodni az új helyzethez, újraértékelni a történteket és megtalálni a következő működő lépést.

Ha részletesebben érdekel, hogyan működik ez, olvasd el a Reziliencia – hogyan fejleszthető a lelki ellenálló képesség? című útmutatónkat is.

Egy egyszerű, 5 lépéses modell a kudarc feldolgozásához

Amikor benne vagyunk egy nehéz helyzetben, könnyű elveszni a gondolatokban. Segíthet egy egyszerű sorrend.

1. Mi történt?

Próbáld meg csak a tényeket megfogalmazni.

Nem: „Mindent elrontottam.”

Hanem: „Nem értem el azt az eredményt, amit kitűztem.”

2. Mit jelent ez számomra?

Figyeld meg, milyen történetet kapcsolsz hozzá.

„Nem vagyok elég jó?”

„Csalódást okoztam?”

„Soha nem fog sikerülni?”

„Mit gondolnak rólam mások?”

Már az is segíthet, ha felismered, hogy ezek értelmezések, nem maguk az események.

3. Mi múlott rajtam?

Válaszd külön azt, amin tudtál volna változtatni attól, ami nem volt a kontrollod alatt.

Az előbbiből lehet tanulni.

Az utóbbit pedig nem érdemes utólag saját hibaként kezelni.

4. Mit viszek tovább?

Nem kell nagy életbölcsességet találnod.

Lehet egészen konkrét:

„Legközelebb korábban kezdem.”

„Segítséget kérek.”

„Más módszerrel próbálom.”

„Erre nincs akkora ráhatásom, mint gondoltam.”

Vagy akár:

„Mindent megtettem, amit ebben a helyzetben reálisan megtehettem.”

5. Mi legyen a következő lépésem?

Három válasz egyaránt elfogadható:

Újrapróbálom.

Másképp próbálom.

Elengedem.

A lényeg, hogy a következő döntésedet ne pusztán a kudarc pillanatában érzett csalódottság vagy szégyen hozza meg helyetted.

Történés → Értelmezés → Kontroll → Tanulság → Következő lépés

Ez az öt kérdés segíthet abban, hogy egy kudarcélményből fokozatosan olyan helyzet legyen, amelyről már nemcsak érzelmileg, hanem valamivel távolabbról is tudsz gondolkodni.

Kérdések, amelyeket érdemes feltenned magadnak egy kudarc után

Ha valami nem úgy sikerült, ahogyan szeretted volna, próbáld végiggondolni:

• Pontosan mi nem sikerült?
• Mit érzek emiatt?
• Mit mondok most magamról?
• Amit gondolok, az tény vagy következtetés?
• Mi volt az, amit befolyásolhattam?
• Mi volt rajtam kívül álló tényező?
• Mit csinálnék legközelebb ugyanígy?
• Mit változtatnék?
• Továbbra is fontos nekem ez a cél?
• Újra próbáljam, változtassak rajta vagy engedjem el?
• Mi az egyetlen következő lépés, amit most meg tudok tenni?

Ezek a kérdések nem tüntetik el a csalódottságot. Abban viszont segíthetnek, hogy a kudarc ne egyetlen nagy ítéletté álljon össze arról, hogy „nem sikerült”, hanem részekre bontható tapasztalattá váljon.

Ebben a folyamatban különböző megküzdési stratégiák is segíthetnek: van, amikor konkrét problémamegoldásra van szükségünk, máskor inkább az érzelmeink rendezésére, támogatásra vagy annak elfogadására, amin már nem tudunk változtatni.

Mikor nehéz egyedül feldolgozni a kudarcot?

Nem minden kudarcélményt kell egyedül megoldani.

Egy nagy veszteség, ismétlődő sikertelenség vagy különösen fontos cél meghiúsulása hosszabb ideig is hathat arra, hogyan érezzük magunkat és hogyan gondolkodunk önmagunkról.

Érdemes lehet szakember segítségét kérni például akkor, ha a történtek tartósan meghatározzák az önmagadról alkotott képedet, hosszabb ideje erős szorongást vagy reménytelenséget tapasztalsz, romlik az alvásod vagy a mindennapi működésed, egyre több helyzetet kezdesz kerülni, illetve úgy érzed, egyedül nem tudsz kilépni ebből az állapotból.

A segítségkérés ilyenkor maga is lehet egy megküzdési stratégia.

A kudarc nem mondja meg, ki vagy

Nem minden próbálkozás sikerül.

Nem minden cél érhető el.

Nem minden kudarc után kell felállni, leporolni magunkat, és még elszántabban ugyanabba az irányba indulni.

Néha újra próbálkozunk.

Néha változtatunk a módszeren.

Néha új célt választunk.

És néha arra jutunk, hogy valamit jobb elengedni.

A kudarc kezelése részben annak megtanulását jelenti, hogy különbséget tudjunk tenni aközött, ami történt velünk, és amit a történtek alapján önmagunkról gondolunk.

Egy sikertelen próbálkozás adhat információt arról, mi nem működött. Megmutathatja, min érdemes változtatni. Néha arra is rámutathat, hogy ideje más irányba indulni.

Azt azonban önmagában nem mondja meg, hogy mennyit érsz.

Gyakori kérdések a kudarc kezeléséről

Hogyan lehet feldolgozni egy kudarcot?

Első lépésként nem feltétlenül kell azonnal megoldást vagy tanulságot keresni. Érdemes időt hagyni a csalódottságra, majd különválasztani a történteket az önmagunkról levont következtetésektől. Ezután megvizsgálhatjuk, mi volt rajtunk múló, mit tanulhatunk a helyzetből, és mi legyen a következő lépés.

Miért viselem ennyire rosszul a kudarcot?

A kudarc annál fájdalmasabb lehet, minél fontosabb volt számodra az adott cél, illetve minél szorosabban kapcsolod az eredményt az önértékelésedhez. Nemcsak maga a veszteség számíthat, hanem az is, mit gondolsz arról, amit a sikertelenség rólad jelent.

Hogyan álljak fel egy sikertelenség után?

Nem szükséges azonnal újrakezdeni. Először érdemes átgondolni, mi történt, min tudsz változtatni, és továbbra is fontos-e számodra az eredeti cél. Ezután válassz egy kicsi, konkrét következő lépést.

Hogyan lehet tanulni a kudarcokból?

Segíthet megvizsgálni, mit csinálnál legközelebb ugyanígy, min változtatnál, milyen információ hiányzott, és mely tényezőkre nem volt ráhatásod. Nem szükséges azonban minden sikertelenségből nagy tanulságot levonni.

Miért félek ennyire a kudarctól?

Sokszor nem magától a sikertelenségtől félünk, hanem annak lehetséges következményeitől: mások véleményétől, a szégyentől, a veszteségtől vagy attól, hogy a történteket saját értékünk bizonyítékaként értelmezzük.

Összefügghet a kudarctól való félelem a perfekcionizmussal?

Összefügghet. Ha valaki csak a hibátlan teljesítményt tekinti elfogadhatónak, már egy kisebb eltérés is súlyos kudarcnak tűnhet. A hibázás elkerülésére irányuló törekvés pedig halogatáshoz vagy a kihívások kerüléséhez is vezethet.

Mikor jobb elengedni egy célt?

Érdemes lehet átgondolni az elengedést, ha a cél már nem fontos számodra, az eléréséhez szükséges ár tartósan túl magas, vagy az új információk alapján már nem tűnik reálisnak. Az elengedés nem minden esetben egyenlő a kudarccal.

Mi a kapcsolat a kudarc és a reziliencia között?

A reziliencia abban segíthet, hogy egy nehéz vagy sikertelen helyzet után alkalmazkodjunk, feldolgozzuk a történteket és megtaláljuk a továbblépés módját. Nem azt jelenti, hogy a kudarc nem visel meg bennünket.

Lehet hasznos a kudarc?

Lehet, mert információt adhat arról, mi nem működött, min érdemes változtatni vagy milyen készséget kell fejleszteni. Ugyanakkor nem minden kudarc hasznos, és nem szükséges minden negatív eseményt pozitív tapasztalatként értelmezni.