Nárcisztikus személyiségzavar: hogyan ismerhető fel?
A „nárcisztikus” kifejezést ma már nagyon gyakran használjuk. Nárcisztikusnak nevezhetünk valakit, aki túlságosan sokat beszél magáról, nehezen viseli a kritikát, állandóan figyelmet keres, vagy egyszerűen csak önzőnek és érzéketlennek tűnik. A köznyelvben azonban a nárcizmus fogalma sokkal tágabb jelentést kapott, mint amennyire a pszichológia pontosan használja.
A nárcisztikus személyiségzavar ennél jóval összetettebb jelenség. Nem egyetlen kellemetlen személyiségjegyről, egy rossz szokásról vagy néhány önző viselkedésről van szó, hanem egy tartósan fennálló, több élethelyzetben megjelenő személyiségműködésről.
Fontos különbséget tenni a nárcisztikus személyiségjegyek és a nárcisztikus személyiségzavar között is. Mindannyiunkban lehetnek nárcisztikus vonások, és bizonyos helyzetekben mindannyian vágyhatunk elismerésre, figyelemre vagy különleges bánásmódra. Ettől még nem lesz valakinek nárcisztikus személyiségzavara.
De mit jelent pontosan a nárcisztikus személyiségzavar? Milyen jellemzői lehetnek, hogyan hat a kapcsolatokra, és miért alakulhat ki? És honnan tudhatjuk, hogy egy viselkedés valóban nárcisztikus működésre utal, vagy egyszerűen csak egy nehéz személyiséggel van dolgunk?
Neked ajánljuk: Mentális egészség – útmutató a lelki jólléthez, egyensúlyhoz és pszichés egészséghez
Mi az a nárcisztikus személyiségzavar?
A nárcisztikus személyiségzavar egy olyan személyiségzavar, amelyben tartósan megjelenhet a saját fontosság túlértékelése, a különlegesség érzése, az elismerés iránti erős igény, valamint a mások érzéseinek és szükségleteinek figyelembevételével kapcsolatos nehézség.
A nárcisztikus működés egyik fontos jellemzője, hogy az érintett személy önértékelése sok esetben erősen függ a külső visszajelzésektől. Emiatt a dicséret és az elismerés különösen fontos lehet számára, miközben a kritikát vagy a kudarcot aránytalanul nehéznek élheti meg.
Kívülről ez néha rendkívül magabiztos, öntudatos vagy fölényes viselkedésként jelenik meg. A háttérben azonban nem feltétlenül stabil önbizalom áll. A nárcisztikus működéshez gyakran társulhat sérülékeny önértékelés, szégyenérzet vagy a saját érték elvesztésétől való félelem is.
A diagnózis felállítása azonban nem történhet néhány viselkedés alapján. Nem lesz valaki nárcisztikus személyiségzavarban érintett pusztán azért, mert szeret a figyelem középpontjában lenni, magabiztos, vagy nehezen fogadja el a kritikát. A személyiségzavar megállapítása szakember feladata, és a személyiség működésének átfogó vizsgálatát igényli.
Kapcsolódó cikkek:
Nárcisztikus férfiak – amikor túl sok az „én”
Nárcisztikus nők – amikor a tükör túl sokat mesél
Nárcizmus, nárcisztikus személyiségjegyek és személyiségzavar – mi a különbség?
A nárcizmus fogalma többféle helyzetben is használható, ezért érdemes különválasztani a különböző jelentéseket.
Egészséges nárcizmus
Az egészséges nárcizmus része lehet a kiegyensúlyozott személyiségnek. Ide tartozhat például:
- az egészséges önbecsülés;
- a saját eredményeink elismerése;
- a büszkeség arra, amit elértünk;
- a saját szükségleteink felismerése;
- az egészséges önérvényesítés;
- annak elfogadása, hogy mi is értékesek vagyunk.
Egy egészséges önértékeléssel rendelkező ember képes lehet örülni a saját sikereinek úgy, hogy közben mások sikereit sem érzi fenyegetésnek. Képes lehet elviselni a kritikát, beismerni a hibáit és figyelembe venni mások érzéseit.
Nárcisztikus személyiségjegyek
Nárcisztikus személyiségjegyek bizonyos mértékben sok embernél előfordulhatnak.
Valaki lehet például:
- időnként önközpontú;
- érzékenyebb a kritikára;
- erősen vágyik az elismerésre;
- szeret versengeni;
- fontos számára a társadalmi státusz;
- bizonyos helyzetekben túlbecsüli a saját teljesítményét.
Ezek a tulajdonságok önmagukban még nem jelentenek személyiségzavart.
Nárcisztikus személyiségzavar
Személyiségzavarról akkor beszélünk, amikor a problémás működés tartós, több élethelyzetben is megjelenik, és jelentős nehézségeket okoz az érintett vagy a környezet számára.
A lényeg tehát nem egyetlen tulajdonság, hanem egy hosszú távon fennálló személyiségminta.
Ezért a „nárcisztikus” címke használata helyett sokszor pontosabb azt megfigyelni, hogy valaki hogyan működik rendszeresen a kapcsolataiban, hogyan reagál a kritikára, mennyire képes figyelembe venni mások szempontjait, és hogyan kezeli a kudarcokat.
Milyen tünetei és jellemzői lehetnek a nárcisztikus személyiségzavarnak?
A nárcisztikus személyiségzavar különböző embereknél eltérő módon jelenhet meg. Nincs olyan egyetlen viselkedés, amely önmagában bizonyítaná a zavart.
Vannak azonban olyan jellegzetességek, amelyek gyakrabban kapcsolódhatnak hozzá.
Fokozott jelentőségérzet
Az érintett személy túlértékelheti saját fontosságát, képességeit vagy eredményeit. Úgy érezheti, hogy különlegesebb, fontosabb vagy tehetségesebb másoknál.
Ez megjelenhet például abban, hogy:
- eltúlozza saját eredményeit;
- különleges bánásmódot vár el;
- úgy gondolja, hogy neki több jár, mint másoknak;
- nehezen fogadja el, ha nem ő kapja a legnagyobb figyelmet.
A háttérben nem feltétlenül tudatos megtévesztési szándék áll. Az érintett személy valóban hiheti azt, hogy különleges bánásmódra jogosult.
Erős igény az elismerésre
A külső visszajelzések fontos szerepet játszhatnak az önértékelés fenntartásában.
Az érintett személy számára ezért különösen fontos lehet:
- a dicséret;
- a figyelem;
- a siker;
- a státusz;
- mások csodálata.
Ha az elismerés elmarad, az komoly csalódást vagy sértettséget válthat ki.
A kritikával való nehéz megküzdés
A nárcisztikus működés egyik jellegzetessége lehet, hogy a kritikát az érintett személy nem egyszerű visszajelzésként, hanem saját értékét fenyegető támadásként éli meg.
A reakció többféle lehet:
- düh;
- védekezés;
- mások hibáztatása;
- visszatámadás;
- sértettség;
- visszahúzódás;
- szégyen.
A külsőleg nagyon magabiztosnak tűnő ember tehát egy kritikus helyzetben akár rendkívül sérülékennyé is válhat.
A különlegesség érzése
Az érintett úgy érezheti, hogy csak bizonyos, különleges emberek képesek őt igazán megérteni.
Ez társulhat azzal az érzéssel is, hogy:
- csak a legjobb emberek társaságát érdemli;
- különleges bánásmód jár neki;
- a hétköznapi szabályok rá kevésbé vonatkoznak.
Nehézség mások szempontjainak figyelembevételével
A nárcisztikus személyiségzavarhoz társulhat az empátiával kapcsolatos nehézség.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az érintett ember egyáltalán nem képes együttérezni másokkal. Inkább arról lehet szó, hogy a saját szükségletei, érzései és sérelmei olyan erősen kerülnek előtérbe, hogy nehezebbé válik mások szempontjainak figyelembevétele.
Egy konfliktus során például előfordulhat, hogy a másik ember fájdalma helyett elsősorban azt érzékeli, hogy őt igazságtalanul támadják.
Mások felhasználása saját célok érdekében
A kapcsolatok egyes esetekben inkább eszközszerűvé válhatnak. Az érintett személy elsősorban azt nézheti, hogy a másik ember mit tud számára nyújtani: figyelmet, státuszt, elismerést, kapcsolatokat vagy más előnyöket.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden nárcisztikus személyiségzavarral élő ember tudatosan manipulál másokat.
Irigység és erős összehasonlítás
A nárcisztikus működéshez társulhat a másokkal való folyamatos összehasonlítás.
Az érintett személy:
- nehezen viselheti mások sikerét;
- fenyegetésként élheti meg mások eredményeit;
- leértékelheti mások teljesítményét;
- úgy érezheti, hogy mások irigyek rá.
Fölényes vagy lekezelő viselkedés
A másokkal szembeni fölényesség, arrogancia vagy lekezelés szintén megjelenhet.
Ilyenkor az érintett személy:
- lenézheti mások véleményét;
- könnyen elutasíthatja a kritikát;
- saját magát magasabb rendűnek érezheti;
- kevésbé értékelheti mások hozzájárulását.
Fontos azonban, hogy ezek egyike sem elegendő önmagában a nárcisztikus személyiségzavar diagnózisához.
Mi lehet a nárcisztikus viselkedés mögött?
A nárcizmus egyik legérdekesebb és egyben legnehezebben érthető része, hogy a látványosan magabiztos viselkedés mögött nem feltétlenül stabil önbizalom áll.
A nárcisztikus működéshez gyakran kapcsolódhat sérülékeny önértékelés. Az érintett személy számára ezért különösen fontos lehet, hogy mások hogyan látják őt.
A siker megerősítheti az önértékelését, míg a kudarc vagy a kritika aránytalanul nagy veszélyt jelenthet számára.
Ez magyarázhatja, hogy egyes emberek miért reagálnak rendkívül erősen olyan helyzetekben, amelyeket mások egyszerű visszajelzésként élnek meg.
A háttérben megjelenhet:
- szégyen;
- elégtelenségérzés;
- kudarctól való félelem;
- elutasítástól való félelem;
- a saját érték elvesztésétől való szorongás.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden nárcisztikus viselkedés mögött sérülékenység áll, és azt sem, hogy a nehéz viselkedést emiatt el kell fogadni. A viselkedés megértése és annak elfogadása két különböző dolog.
A nárcizmus különböző megjelenési formái
A nárcizmusról szóló szakmai és közérthető anyagokban gyakran találkozhatunk a grandiózus és a sérülékeny nárcizmus fogalmával.
Grandiózus vagy nyílt nárcisztikus működés
Ez az a forma, amelyet a legtöbben a „nárcisztikus ember” kifejezéssel társítanak.
Jellemző lehet:
- látványos önbizalom;
- domináns viselkedés;
- figyelemkeresés;
- státuszorientáció;
- versengés;
- fölényesség.
Az ilyen ember könnyebben kerülhet a figyelem középpontjába, és akár kifejezetten sikeresnek, karizmatikusnak vagy magabiztosnak is tűnhet.
Sérülékeny vagy rejtett nárcisztikus működés
A sérülékeny nárcisztikus működés kevésbé látványos lehet.
Megjelenhet például:
- fokozott érzékenységben;
- kritikától való félelemben;
- visszahúzódásban;
- sértettségben;
- szégyenérzetben;
- az állandó összehasonlításban.
Az ilyen ember nem feltétlenül tűnik arrogánsnak vagy dominánsnak. Éppen ezért a nárcisztikus működés felismerése is nehezebb lehet.
Fontos ugyanakkor, hogy a „rejtett nárcisztikus” vagy „sérülékeny nárcizmus” kifejezések nem egyenértékűek a nárcisztikus személyiségzavar hivatalos diagnózisával. Inkább bizonyos személyiségműködések leírására használják őket.
Hogyan jelenhet meg a nárcisztikus személyiségzavar a kapcsolatokban?
A nárcisztikus személyiségzavar hatással lehet a párkapcsolatokra, a barátságokra, a családi viszonyokra és a munkahelyi kapcsolatokra is.
Ez azonban minden esetben egyéni, és nem minden érintett ember viselkedik ugyanúgy.
Párkapcsolatban
Egyes kapcsolatokban előfordulhat, hogy a kapcsolat kezdeti szakaszában az egyik fél nagyon intenzív figyelmet és elismerést kap. Később azonban megjelenhetnek konfliktusok, különösen akkor, amikor a kapcsolat már kevésbé új, és a felek valódi szükségletei, különbségei kerülnek előtérbe.
Lehetséges nehézségek:
- a partner folyamatos elismerésének igénye;
- a másik érzéseinek háttérbe szorítása;
- fokozott kontrolligény;
- a kritika nehéz elfogadása;
- hibáztatás konfliktusok során;
- a kölcsönösség hiánya.
Fontos azonban, hogy ezek a problémák más személyiségminták vagy egyszerűen rosszul működő kapcsolatok esetén is megjelenhetnek.
Baráti kapcsolatokban
A barátságokban problémát jelenthet, ha a kapcsolat tartósan egyoldalúvá válik.
Például:
- mindig ugyanaz az ember beszél;
- az egyik fél sikerei fontosabbak a másikénál;
- állandó versengés alakul ki;
- a másik ember problémái kevés figyelmet kapnak.
Családi kapcsolatokban
A családon belül a nárcisztikus működés különösen összetett lehet, hiszen a családi kapcsolatokból sokszor nehéz kilépni.
Előfordulhat:
- erős elvárásrendszer;
- kontroll;
- a családtagok teljesítményének túlértékelése;
- a határok tiszteletének nehézsége;
- gyakori konfliktusok.
Munkahelyen
A munka világában a nárcisztikus személyiségjegyek akár előnyösnek is tűnhetnek bizonyos helyzetekben. A magabiztosság, ambíció és határozottság segítheti az előrejutást.
Hosszabb távon azonban problémát okozhat:
- a kritikával szembeni érzékenység;
- a versengés;
- mások eredményeinek leértékelése;
- a felelősség áthárítása;
- a konfliktusos együttműködés.
Mi az a „nárcisztikus düh”?
A „nárcisztikus düh” kifejezést arra a heves érzelmi reakcióra használják, amely bizonyos esetekben akkor jelenhet meg, amikor az érintett személy úgy érzi, hogy az önértékelését veszély fenyegeti.
Ilyen helyzet lehet például:
- erős kritika;
- kudarc;
- elutasítás;
- megalázónak megélt helyzet;
- mások előtti megszégyenülés.
A reakció lehet dühös kitörés, támadás, hibáztatás, sértettség vagy akár teljes visszahúzódás is.
Fontos azonban, hogy a düh önmagában semmit nem bizonyít. A heves reakciók mögött sokféle ok állhat, ezért ebből sem lehet valakit nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizálni.
Mi okozza a nárcisztikus személyiségzavart?
A nárcisztikus személyiségzavar kialakulásának nincs egyetlen, mindenkinél azonos oka. A személyiség fejlődését általában több tényező együttes hatása alakítja.
Genetikai és biológiai tényezők
Bizonyos személyiségjellemzők öröklött hajlamokhoz is kapcsolódhatnak. A temperamentum, az érzelmi érzékenység és más biológiai tényezők hatással lehetnek arra, hogyan fejlődik valaki személyisége.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nárcisztikus személyiségzavar egyszerűen „öröklődik”.
Gyermekkori tapasztalatok
A személyiség fejlődésében fontos szerepet játszhatnak a korai kapcsolatok és a családi környezet.
A kutatások és elméletek különböző tényezőket említenek, például:
- túlzott idealizálást;
- feltételes szeretetet;
- következetlen nevelést;
- érzelmi elhanyagolást;
- túlzott kritikát;
- traumatikus élményeket.
Ezek közül azonban egyik sem vezet automatikusan nárcisztikus személyiségzavarhoz.
Egy szeretetteljes családban felnövő embernél is kialakulhatnak nárcisztikus személyiségvonások, ahogy nehéz gyermekkori környezetben felnőtt embernél sem törvényszerű a személyiségzavar kialakulása.
Környezeti és társadalmi hatások
A társadalmi környezet is hatással lehet arra, hogy milyen személyiségminták erősödnek meg.
A teljesítmény, a státusz, a külső megjelenés vagy a társadalmi elismertség túlzott hangsúlyozása bizonyos embereknél erősítheti a külső visszajelzések fontosságát.
A közösségi média szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek gyakrabban hasonlítsák magukat másokhoz, és nagyobb figyelmet fordítsanak arra, milyen képet mutatnak magukról.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közösségi média önmagában nárcisztikus személyiségzavart okozna.
Hogyan diagnosztizálják a nárcisztikus személyiségzavart?
A nárcisztikus személyiségzavar diagnosztizálása összetett folyamat.
A szakember nem egyetlen tünetet keres, hanem azt vizsgálja, hogyan működik az adott személy hosszabb távon és különböző élethelyzetekben.
A vizsgálat során szóba kerülhet:
- a személy élettörténete;
- a családi háttér;
- a kapcsolatai;
- az önmagáról alkotott képe;
- az érzelmek kezelése;
- a konfliktusokhoz való viszony;
- a kritikára adott reakciók;
- a mindennapi működés.
A diagnózis felállítása szakember feladata. Ezért az interneten található „nárcisztikus vagyok?” tesztek legfeljebb önismereti kiindulópontként használhatók, de nem helyettesítik a szakmai kivizsgálást.
Ugyanez igaz akkor is, ha valaki a párját, a szüleit, a főnökét vagy egy barátját szeretné „diagnosztizálni”.
Lehet, hogy valaki valóban nárcisztikus személyiségzavarral él. De az is lehet, hogy egyszerűen önző, éretlen, bizonytalan, rosszul kommunikál, vagy egy másik pszichés problémával küzd.
A címke helyett ezért érdemesebb a konkrét viselkedésre figyelni.
Mivel lehet összetéveszteni a nárcisztikus személyiségzavart?
Egészséges önbizalommal
Egy magabiztos ember nem feltétlenül nárcisztikus.
Az egészséges önbizalommal rendelkező személy képes lehet arra, hogy:
- örüljön a saját sikereinek;
- elfogadja a kritikát;
- elismerje a hibáit;
- mások sikerének is örüljön;
- figyelembe vegye mások érzéseit.
Egyszerű önzéssel
Mindenki lehet önző bizonyos helyzetekben. Az önzés és a személyiségzavar nem ugyanaz.
A nárcisztikus személyiségzavar tartós és átfogó személyiségműködést jelent, nem néhány önző döntést.
Borderline személyiségzavarral
A borderline személyiségzavarban is megjelenhetnek intenzív kapcsolati konfliktusok, erős érzelmi reakciók és instabil önértékelés.
A két állapot azonban nem azonos, és a tünetek átfedése miatt szakember feladata a pontos megkülönböztetés.
Antiszociális személyiségzavarral
Bizonyos viselkedések, például mások kihasználása vagy az empátia hiánya többféle személyiségzavarban is megjelenhet.
Ezért önmagában egy ilyen tulajdonságból sem lehet megmondani, milyen pszichés problémáról van szó.
Bipoláris zavar mániás epizódjával
A mánia során megjelenhet fokozott önbizalom, grandiozitás vagy a saját képességek túlértékelése is.
Ez azonban egészen más jellegű állapot, és nem azonos a nárcisztikus személyiségzavarral.
Kezelhető-e a nárcisztikus személyiségzavar?
A személyiségzavarok kezelése általában hosszabb folyamat, és a változás nem mindig gyors vagy egyenes vonalú.
A kezelésben elsősorban pszichoterápiás módszereknek lehet szerepük.
A terápia célja lehet például:
- az önismeret fejlesztése;
- az érzelmek jobb felismerése és szabályozása;
- a reálisabb önértékelés kialakítása;
- a kapcsolati működés javítása;
- a konfliktuskezelés fejlesztése;
- mások szempontjainak jobb figyelembevétele.
Az egyik nehézség az lehet, hogy az érintett személy nem feltétlenül saját személyiségműködését látja problémásnak. Előfordulhat, hogy inkább a környezetét hibáztatja a konfliktusokért, vagy más problémával, például szorongással, depresszióval vagy párkapcsolati nehézségekkel kér segítséget.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a változás lehetetlen.
Mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy egy nárcisztikus emberrel élsz kapcsolatban?
Ha valakivel kapcsolatban azt érzed, hogy rendszeresen leértékel, figyelmen kívül hagyja az érzéseidet, nem tartja tiszteletben a határaidat, vagy folyamatosan bizonytalanságban tart, akkor nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy az illető valóban nárcisztikus-e.
Sokkal fontosabb lehet azt megvizsgálni, hogy te hogyan érzed magad ebben a kapcsolatban.
Figyeld meg, milyen hatással van rád a kapcsolat!
Érdemes elgondolkodni például azon, hogy:
- gyakran érzed magad értéktelennek?
- állandóan magyarázkodnod kell?
- úgy érzed, hogy soha nem elég, amit teszel?
- félsz a másik reakciójától?
- rendszeresen megkérdőjelezed a saját érzéseidet?
- folyamatosan alkalmazkodsz a másik igényeihez?
- nehezen tudod megfogalmazni a saját szükségleteidet?
Ezek a jelek nem bizonyítják, hogy a másik ember nárcisztikus. Azt azonban jelezhetik, hogy a kapcsolat számodra megterhelő.
Állíts fel egészséges határokat!
A határok azt jelentik, hogy tisztában vagy azzal, milyen bánásmódot fogadsz el, és milyet nem.
A határ nem a másik ember irányítását jelenti. Inkább arról szól, hogy te mit teszel egy adott helyzetben.
Például:
- nem folytatod a beszélgetést, ha a másik sérteget;
- kilépsz egy konfliktusból, ha az agresszívvé válik;
- nemet mondasz valamire, amit nem szeretnél;
- segítséget kérsz, ha egyedül nem tudsz megbirkózni a helyzettel.
Ne próbáld mindenáron diagnosztizálni a másikat!
A „nárcisztikus” címke néha azért tűnik megnyugtatónak, mert segít értelmezni a nehéz tapasztalatokat.
Mégis érdemes óvatosnak lenni.
Ahelyett, hogy azt kérdezed:
„Nárcisztikus-e a párom?”
hasznosabb lehet azt kérdezni:
„Egészséges és biztonságos számomra ez a kapcsolat?”
A másik ember diagnózisa nem feltétele annak, hogy komolyan vedd a saját érzéseidet.
Kérj segítséget!
Ha egy kapcsolat tartósan megterhelő, érdemes lehet pszichológussal vagy más megfelelő szakemberrel beszélni.
Különösen fontos segítséget kérni akkor, ha a kapcsolatban lelki, fizikai vagy más jellegű bántalmazás is jelen van.
A bántalmazó helyzet komolyságát nem az határozza meg, hogy a másik embernek van-e diagnózisa.
Lehet-e egy nárcisztikus személyiségzavarral élő embernek valódi érzelme és szeretete?
Ez egy gyakran felmerülő kérdés, amelyre nem lehet egyszerű igen vagy nem választ adni.
A nárcisztikus személyiségzavarral élő embereknek is lehetnek érzelmeik, kötődéseik és fontos kapcsolataik. A személyiségzavar nem jelenti azt, hogy valaki érzelmileg üres lenne.
A nehézséget inkább az jelentheti, hogy az érzelmek megélése és a kapcsolatok működtetése bizonyos esetekben problémásabb lehet.
A szeretet érzése és az egészséges kapcsolat fenntartásának képessége azonban nem ugyanaz.
Egy kapcsolat működéséhez szükség van például kölcsönösségre, tiszteletre, felelősségvállalásra és a másik ember szükségleteinek figyelembevételére is.
Gyakori kérdések a nárcisztikus személyiségzavarról
Lehet valaki „kicsit nárcisztikus”?
Igen. Nárcisztikus személyiségjegyek bizonyos mértékben sok embernél előfordulhatnak. Ez önmagában nem jelent nárcisztikus személyiségzavart.
Minden önző ember nárcisztikus?
Nem. Az önzés sokféle okból fakadhat, és önmagában nem jelent személyiségzavart.
A nárcisztikus ember tud szeretni?
Igen, a nárcisztikus személyiségzavarral élő embernek is lehetnek valódi érzelmei és kötődései. A kapcsolatok működtetése azonban nehezebb lehet.
Megváltozhat egy nárcisztikus ember?
A személyiség működésének változása lehetséges, de általában hosszabb folyamat, amelyhez önismeretre, motivációra és sok esetben szakmai segítségre van szükség.
Gyógyítható a nárcisztikus személyiségzavar?
A kezelés célja elsősorban a személyiség működésének és az életminőségnek a javítása. A változás egyéni, és hosszabb terápiás folyamatot igényelhet.
A nárcisztikus személyiségzavar öröklődik?
A kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak, de nem egyetlen öröklött tényező határozza meg, hogy valakinél kialakul-e a zavar.
Honnan tudhatom, hogy nárcisztikus vagyok?
Önmagában egy internetes tesztből vagy néhány személyiségjegyből nem lehet ezt megállapítani. Ha komolyan foglalkoztat a kérdés, érdemes szakemberrel beszélni.
Honnan tudhatom, hogy a párom nárcisztikus?
A párod diagnózisát nem tudod megbízhatóan felállítani. Érdemesebb a konkrét viselkedést és annak rád gyakorolt hatását megfigyelni. Ha a kapcsolat tartósan megterhelő vagy bántalmazó, akkor akkor is kérhetsz segítséget, ha a másik embernek nincs hivatalos diagnózisa.
A nárcisztikus személyiségzavar megértése nem ugyanaz, mint mások diagnosztizálása
A nárcisztikus személyiségzavar összetett pszichés állapot, amelyet nem lehet néhány viselkedésből vagy egy internetes teszt alapján felismerni.
A nárcizmus fogalmát a hétköznapi beszédben gyakran használjuk olyan emberekre, akik önzőek, arrogánsak vagy nehezen kezelik a kritikát. A pszichológiai értelemben vett nárcisztikus személyiségzavar azonban ennél sokkal összetettebb személyiségműködést jelent.
Érdemes ezért különbséget tenni az egészséges önbecsülés, a nárcisztikus személyiségjegyek és a személyiségzavar között.
Ha pedig egy másik ember viselkedése miatt keresed a választ, talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy megkaphatja-e a „nárcisztikus” címkét. Sokkal fontosabb lehet, hogy hogyan hat rád az adott kapcsolat, tiszteletben tartják-e a határaidat, és biztonságban érzed-e magad benne.
A saját érzéseid komolyan vételéhez ugyanis nincs szükséged arra, hogy a másik emberről diagnózist állíts fel.
