Stresszevés – miért eszünk, amikor stresszesek vagyunk?
Egy nehéz nap után végre leülsz. Vacsoráztál, tehát elvileg nem lehetnél éhes, mégis azon kapod magad, hogy valami édességet keresel. Vagy csak egy marék sós ropogtatnivalót ennél. Aztán még egyet. Talán nem is igazán az étel hiányzik, egyszerűen jólesik enni.
Máskor egy kellemetlen telefonbeszélgetés, egy munkahelyi konfliktus vagy egy feszültebb családi helyzet után jelentkezik szinte azonnal az érzés: ennem kell valamit.
Ez a stresszevés egyik tipikus formája.
Az evés ugyanis nem kizárólag arra szolgál, hogy fedezzük a szervezet energiaigényét. Az étel örömforrás, jutalom, szokás és megnyugvás is lehet. Emiatt könnyen kialakulhat egy olyan kapcsolat a stressz és az evés között, amelyben egy idő után már szinte automatikusan az ételhez nyúlunk, amikor feszültek vagyunk.
A stressz valóban megváltoztathatja az étkezési szokásainkat: valakinél csökken az étvágy, más többet eszik, vagy bizonyos ételeket kezd erősebben kívánni. Az NHS (Nagy-Britannia egészségügyi rendszere) a stressz lehetséges viselkedéses tünetei között egyaránt felsorolja a túl sok és a túl kevés evést.
De mitől függ, hogy kinél hogyan jelentkezik? És mit lehet tenni akkor, ha rendszeresen étellel próbáljuk csillapítani a feszültséget?
Mi az a stresszevés?
Stresszevésről akkor beszélünk, amikor az evés iránti késztetést nem elsősorban a fizikai éhség, hanem valamilyen stresszes, feszült vagy megterhelő állapot indítja el.
A stresszevés az érzelmi evés egyik formája.
Az érzelmi evés ennél tágabb fogalom. Ilyenkor az étel segítségével próbálunk megbirkózni valamilyen érzelmi állapottal. Nemcsak stressz miatt ehetünk: kiváltó ok lehet például a szomorúság, az unalom, a magány, a csalódottság, a szorongás vagy a düh is. A MedlinePlus az érzelmi evést olyan evésként írja le, amely során az ételt nehéz érzelmekkel való megküzdésre használjuk.
Alkalmanként szinte mindenkivel előfordulhat ilyesmi.
Egy szelet sütemény egy nehéz nap után vagy egy tál popcorn egy fárasztó hét végén önmagában nem jelent problémát. Inkább akkor érdemes foglalkozni vele, ha az evés rendszeresen a stressz egyik legfontosabb kezelési módjává válik, vagy egyre kevésbé érezzük úgy, hogy szabadon döntünk róla.
Miért eszünk többet stressz hatására?
A stresszevést könnyű lenne úgy értelmezni, hogy egyszerűen nem tudunk ellenállni az ételnek.
A háttér ennél jóval összetettebb.
A stressz természetes testi és pszichés reakció valamilyen kihívást vagy fenyegetést jelentő helyzetre. Hatással lehet többek között az alvásunkra, koncentrációnkra, hangulatunkra és viselkedésünkre – így az étkezésünkre is.
A stressz az étvágyunkat is megváltoztathatja
Stresszhelyzetben aktiválódik a szervezet stresszreakciója. Ebben több hormon és idegrendszeri folyamat vesz részt, többek között a kortizol is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden stresszes ember automatikusan éhesebb lesz.
Erős, akut stresszhelyzetben akár az ellenkezője is történhet: elmehet az étvágyunk. Az Amerikai Pszichológiai Társaság egy stresszel és étkezéssel foglalkozó felmérésében is megjelent, hogy sokan éppen étvágytalanság miatt hagytak ki étkezést stresszes időszakban.
Mások azonban többet esznek, gyakrabban nassolnak, vagy bizonyos ételek iránt erősebb vágyat tapasztalnak.
Vagyis nincs egyetlen, mindenkire érvényes „stresszreakció”.
Miért kívánjuk ilyenkor annyira az édességet vagy a nassolnivalót?
A stresszevés ritkán úgy jelentkezik, hogy ellenállhatatlan vágyat érzünk egy tányér párolt brokkoli iránt.
Gyakrabban valamilyen különösen ízletes, gyorsan elérhető ételt szeretnénk: csokoládét, süteményt, chipset, péksüteményt vagy más olyan ételt, amelyhez eleve kellemes élmények kapcsolódnak.
Ennek nem csupán az éhséghez van köze.
Az ízletes ételek fogyasztása az agy jutalmazással összefüggő folyamataira is hat, az evés pedig átmenetileg kellemesebb állapotot teremthet. Éppen ezért az étel könnyen válhat jutalommá vagy vigasztalássá.
És itt kezd igazán érdekessé válni a stresszevés.
Az evés valóban megnyugtathat – legalább egy kis időre
Képzelj el egy egyszerű folyamatot:
stressz → kellemetlen érzés → evés → megkönnyebbülés
Ha egy feszült helyzet után eszel valamit, és ettől néhány percre jobban érzed magad, az agyad megtanulhatja, hogy az evés működő megoldás.
Ez önmagában teljesen érthető.
A probléma akkor kezdődhet, amikor ugyanez a folyamat újra és újra megismétlődik:
stressz → evés → megkönnyebbülés
stressz → evés → megkönnyebbülés
Idővel egyre kevesebb tudatos döntés szükséges hozzá. Elég lehet egy nehéz munkanap vagy egy konfliktus, és máris megjelenik a gondolat:
„Ennék valamit.”
Így válhat az evés megtanult stresszkezelési stratégiává. Az érzelmi evéssel foglalkozó egészségügyi útmutatók is arra hívják fel a figyelmet, hogy a vigasztalásként vagy jutalomként használt étel ismétlődő mintázattá válhat.
Fizikai éhség vagy stresszevés?
Néha teljesen egyértelmű, hogy éhesek vagyunk.
Máskor jóval nehezebb eldönteni.
A fizikai éhség és az érzelmi evési késztetés között vannak jellegzetes különbségek, bár ezek nem tekinthetők merev szabályoknak.
| Fizikai éhség | Stresszhez kapcsolódó evési késztetés |
| Általában fokozatosan jelentkezik | Gyakran hirtelen jelenik meg |
| Többféle étellel csillapítható | Gyakran egy konkrét ételt kívánunk |
| Testi jelek kísérhetik | Sokszor inkább erős gondolatként, sóvárgásként jelenik meg |
| Jóllakás után csökken | Jóllakottság mellett is fennmaradhat |
| Nem feltétlenül előzi meg erős érzelem | Gyakran stresszes vagy érzelmileg megterhelő helyzet után jelentkezik |
A különbség azonban nem mindig ilyen tiszta.
Lehetsz egyszerre fizikailag éhes és stresszes. Sőt, ha egész nap alig ettél, majd este egy megterhelő helyzetben hazaérsz, a két tényező könnyen összeadódhat.
Ezért önmagában abból, hogy este sokat ettél, még nem következik, hogy stresszevés történt.
Milyen helyzetek válthatják ki a stresszevést?
A kiváltó helyzet nem feltétlenül drámai. Sokszor éppen a hétköznapi, nap mint nap ismétlődő feszültségek alakítják ki legerősebben a szokást.
Munkahelyi stressz
Határidők, állandó megszakítások, konfliktusok, nagy felelősség vagy egyszerűen az érzés, hogy egész nap teljesíteni kell.
Ilyenkor az evés könnyen jutalommá válhat:
„Ezt a napot túléltem, legalább ezt megérdemlem.”
Családi és párkapcsolati feszültség
A gyerekekkel kapcsolatos feladatok, veszekedések, folyamatos gondoskodás vagy az, hogy egész nap másokról kell gondoskodni, szintén nagy mentális terhelést jelenthet.
Az esti evés ilyenkor akár az egyetlen pillanatnak tűnhet, ami valóban rólunk szól.
Mentális kimerültség
Nem feltétlenül kell ahhoz idegesnek lennünk, hogy stresszevés alakuljon ki.
Néha egyszerűen elfáradunk.
Egész nap döntéseket hoztunk, problémákat oldottunk meg, figyeltünk másokra, feladatokat teljesítettünk. Mire este leülünk, jóval nehezebb tudatosan szabályozni a viselkedésünket.
Ilyenkor könnyebben választjuk azt, ami gyors és kellemes.
A mentális fáradtság ezért közvetve az étkezési döntéseinkben is megjelenhet.
Neked ajánljuk: Mentális fáradtság – miért nehéz ilyenkor gondolkodni?
Unalom
Az unalom nem feltétlenül stressz, mégis hasonló evési mintát alakíthat ki.
Megszoktuk például, hogy sorozatnézés közben eszünk, munka közben nassolunk vagy valamilyen étellel töltjük ki azt a pillanatot, amikor éppen nincs más inger.
Ilyenkor sokszor maga a helyzet váltja ki az evést.
Alváshiány és fáradtság
A kevés alvás mellett az étkezési szokások is könnyebben felborulhatnak. A stressz ráadásul az alvást is ronthatja, így könnyen egymást erősítő folyamatok alakulhatnak ki. Az NHS a stressz lehetséges tünetei között egyaránt említi az alvás és az étkezés megváltozását.
Kapcsolódó cikkek:
Miért nem tudok aludni? A rossz alvás leggyakoribb okai
Hogyan aludjunk jobban? 15 módszer a pihentetőbb alvásért
A mély alvás titka: hogyan érheted el a valódi pihenést?
Miért éppen este tör ránk olyan gyakran az evési inger?
Reggel még elhatározod, hogy ma „normálisan” fogsz enni. Napközben minden rendben is megy. Este nyolckor pedig elkezdődik a konyhába járkálás.
Ez nagyon gyakori minta, de nem feltétlenül azért, mert estére elfogy az akaraterőnk. Több tényező is összeadódhat.
Napközben folyamatosan érnek bennünket feladatok és ingerek. Dolgozunk, döntéseket hozunk, gyerekekkel foglalkozunk, ügyeket intézünk. Sokszor csak este szűnik meg a külső nyomás.
És éppen ekkor jelenik meg az egész nap felhalmozódott feszültség.
Emellett az esti evésből könnyen kialakulhat egy jutalmazó rutin:
nap vége → kanapé → sorozat → nassolás → kikapcsolódás
Ha ezt sokszor ismételjük, egy idő után már a kanapéra leülés vagy a tévé bekapcsolása is előhívhatja az evés gondolatát.
De van még egy fontos lehetőség.
Lehet, hogy egyszerűen éhes vagy.
Ha napközben kevés volt az étel, kimaradt az ebéd, túl szigorúan próbáltál diétázni, vagy folyamatosan visszafogtad magad, estére teljesen természetes módon fokozódhat az éhséged.
Ilyenkor nem biztos, hogy a stressz a fő probléma.
Hogyan lesz a stresszevésből automatikus szokás?
Sok szokás hasonló szerkezetet követ:
kiváltó helyzet → késztetés → viselkedés → jutalom
Stresszevésnél ez például így nézhet ki:
nehéz munkanap → feszültség → csokoládé → megkönnyebbülés
Vagy:
gyerekek lefekszenek → végre csend van → nassolás → „ez most az én időm”
A jutalom ebben az esetben nem feltétlenül maga az étel. Lehet a kikapcsolódás érzése, a megnyugvás, az a néhány perc, amikor végre senkinek nem kell megfelelni.
Ezért érdemes a stresszevés vizsgálatakor nemcsak azt végiggondolni, hogy „Miért eszem ennyit?”, hanem azt is, hogy „Mit ad nekem ez az evés?”.
A válasz sokszor jóval közelebb visz a megoldáshoz.
Honnan tudhatod, hogy hajlamos vagy a stresszevésre?
Érdemes megfigyelni magadat, ha gyakran azt tapasztalod, hogy stresszes helyzet után szinte automatikusan enni kezdesz, akkor is ennél, amikor fizikailag nem vagy különösebben éhes, vagy bizonyos ételek után hirtelen nagyon erős vágyat érzel.
Jelzésértékű lehet az is, ha egy nehéz nap után rendszeresen étellel jutalmazod magad, munka vagy tévézés közben szinte észrevétlenül nassolsz, az evés segít lenyugodni, vagy utána gyakran bűntudatot érzel.
Egy-egy ilyen helyzet természetesen még nem jelent problémát, sokkal fontosabb a mintázat.
Ha hasonló stresszes helyzetek újra és újra ugyanazt az evési reakciót váltják ki, érdemes közelebbről megnézni, mi történik.
A stresszevés ördögi köre
A stresszevés egyik legkellemetlenebb következménye, hogy idővel önmagát fenntartó folyamattá válhat:
stressz → evés → rövid megkönnyebbülés → bűntudat → újabb stressz
A bűntudatot pedig gyakran valamilyen szigorú szabály követi:
- „Holnaptól nem eszem édességet.”
- „Kihagyom a reggelit.”
- „Ezt majd ledolgozom edzéssel.”
- „Most már tényleg diétázni fogok.”
A túlzott korlátozás azonban könnyen tovább növelheti az étellel kapcsolatos feszültséget, és ha közben valódi fizikai éhség is kialakul, még nehezebb tudatosan dönteni.
Így kezdődhet újra az egész folyamat.
Miért nem egyszerűen akaraterő kérdése a stresszevés?
Ha a stresszevés pusztán akaraterő kérdése lenne, a megoldás nagyon egyszerű lenne: ne egyél. Csakhogy ezzel nem oldanánk meg azt a problémát, amelyre az evés választ ad.
Ha számodra az étel egyben:
- jutalom,
- pihenés,
- megnyugvás,
- figyelemelterelés,
- feszültséglevezetés,
- vagy a nap egyetlen igazán kellemes pillanata,
akkor az étel egyszerű megvonásával csak a megküzdési eszközt vennéd el. A kiváltó ok változatlan maradna.
Ezért érdemes a „hogyan tudnám megállni, hogy egyek?” kérdés mellé odatenni egy másikat is: Mire használom most az evést?
Mit tehetsz a stresszevés ellen?
A cél nem az, hogy innentől soha többé ne egyél egyetlen falatot sem érzelmi okból.
Sokkal hasznosabb cél, hogy felismerd az automatikusan működő mintáidat, és legyen választási lehetőséged.
1. Figyeld meg, mikor jelentkezik az evési inger!
Néhány napig érdemes egyszerűen megfigyelni magad.
Amikor ennél valamit, próbáld meg végiggondolni:
- Mikor ettem utoljára?
- Mennyire vagyok fizikailag éhes 0-tól 10-ig?
- Mi történt az elmúlt fél órában?
- Mit érzek most?
- Pontosan milyen ételt kívánok?
- Hogyan érzem magam evés után?
Ehhez akár rövid naplót is vezethetsz. Nem kalóriákat kell számolni, a cél a minták felismerése.
Lehet, hogy néhány nap után feltűnik: mindig egy bizonyos meeting után ennél. Vagy amikor a gyerekek lefeküdtek. Esetleg akkor, amikor már túl fáradt vagy bármilyen más tevékenységhez.
Ez értékesebb információ annál, hogy egyszerűen „túl sokat nassolok”.
2. Tegyél egy kis szünetet az inger és az evés közé!
Amikor megjelenik az evési késztetés, nem kell azt mondanod magadnak: „Nem ehetek.”
Próbáld inkább ezt: „Várok öt percet, aztán eldöntöm.”
Ez alatt az öt perc alatt kérdezd meg magadtól:
- Fizikailag éhes vagyok?
- Mi történt közvetlenül azelőtt, hogy enni akartam?
- Mit érzek most?
- Mire lenne valójában szükségem?
- Ha nem lenne itt étel, mi segítene még egy kicsit jobban érezni magam?
Lehet, hogy öt perc múlva továbbra is szeretnél enni, akkor egyél.
A gyakorlat célja nem az evés megtiltása, hanem az, hogy legyen egy kis tér az impulzus és a cselekvés között.
3. Ne töltsd az egész napot éhesen!
Nehéz megkülönböztetni a stresszevést a fizikai éhségtől, ha délután négy órakor veszed észre, hogy reggel óta szinte semmit nem ettél.
Ha rendszeresen estére tör rád erős éhség, érdemes először azt is megnézni, elegendő és megfelelően elosztott ételt ettél-e napközben.
A stressz kezelése ugyanis jóval nehezebb, ha közben fizikailag is éhes vagy.
4. Bővítsd a stresszkezelési eszköztáradat!
Nem az a cél, hogy az étel többé ne okozzon örömet.
A probléma inkább akkor jelentkezik, ha szinte kizárólag az evés képes megnyugtatni.
Érdemes ezért tudatosan keresni néhány olyan tevékenységet, amely más módon változtatja meg az aktuális állapotodat.
Lehet ez tíz perc séta, egy zuhany, zenehallgatás, néhány perc nyújtás, rövid légzőgyakorlat, egy telefonbeszélgetés, pár perc csend, naplóírás vagy mozgás.
A MedlinePlus stresszkezelési tanácsai között szintén szerepel, hogy érdemes mentális vagy fizikai szüneteket beiktatni, illetve az ételen kívül más eszközöket találni a stressz kezelésére.
Nem kell mindenkinél ugyanannak működnie.
Mi az, ami számodra az evéshez hasonlóan képes egy nehéz pillanat után jelezni, hogy most egy kicsit vége a terhelésnek?
5. Szakítsd meg az automatikus rutinokat!
Ha minden este a tévé előtt eszel, nem feltétlenül az ételt kell elsőként megváltoztatni. Próbáld megváltoztatni a helyzetet.
Ne közvetlenül a zacskóból egyél.
Ha eszel, tedd tányérra.
Ülj le hozzá.
Ha munka közben automatikusan nassolsz, ne tartsd közvetlenül magad mellett az ételt.
Ezek apróságoknak tűnnek, de egy fontos célt szolgálnak: megszakítják az automatikus mozdulatsort.
6. Ne büntesd magad utána!
Egy stresszes este után könnyű arra jutni:
„Elrontottam.”
Pedig egyetlen este nem igényel semmilyen kompenzációt.
Nem szükséges másnap kihagyni a reggelit, koplalni vagy extra edzéssel „ledolgozni” az ételt.
Egyszerűen térj vissza a megszokott étkezési ritmusodhoz.
Mit tegyél abban a pillanatban, amikor rád tör a stresszevés?
Ha szeretnél egy egyszerűen alkalmazható módszert, próbáld ki ezt az ötperces gyakorlatot:
1. Állj meg! Ne menj automatikusan tovább a következő falathoz.
2. Pontozd az éhségedet 0–10 között! Nem kell pontosnak lennie. Csak figyeld meg.
3. Nevezd meg az érzést! Feszült vagy? Dühös? Fáradt? Magányos? Unatkozol?
4. Kérdezd meg: mi történt közvetlenül előtte?
5. Válassz egy ötperces alternatívát! Séta, zuhany, tea, zene, néhány perc csend – bármi, ami számodra működik.
6. Öt perc múlva dönts újra. Ha még mindig szeretnél enni, egyél. A cél nem az, hogy minden alkalommal legyőzd az evési vágyat. A cél az, hogy ne kizárólag automatizmusból dönts.
Mikor válhat problémává a stresszevés?
Érdemes komolyabban foglalkozni vele, ha az evés rendszeresen a feszültség kezelésének elsődleges módjává válik, gyakran úgy érzed, hogy evés közben elveszíted a kontrollt, vagy az étkezés után erős szégyen és bűntudat jelentkezik.
Szintén figyelmeztető jel lehet, ha titokban eszel, rendszeresen kompenzálni próbálod az elfogyasztott ételt, vagy az étkezéssel és a testsúllyal kapcsolatos gondolatok egyre nagyobb teret foglalnak el az életedben.
Ilyenkor már nem feltétlenül egyszerű hétköznapi stresszevésről van szó.
Stresszevés vagy falászavar?
A kettő nem ugyanaz.
A stresszevés önmagában nem pszichiátriai diagnózis.
A falászavar – angol nevén binge-eating disorder – ezzel szemben elismert evészavar, amelyre visszatérő falásrohamok, kontrollvesztés és jelentős lelki teher jellemző. A NIMH (a világ legnagyobb mentális betegségekkel kapcsolatos kutatási központja az USA-ban) és az NHS is hangsúlyozza, hogy a falászavar komoly mentális egészségi állapot, amely kezelhető, és amelynél érdemes szakmai segítséget kérni.
Nem minden túlevés falásroham.
És nem minden stresszevő embernek van evészavara.
Ha azonban rendszeresen előfordul, hogy rövid idő alatt szokatlanul nagy mennyiségű ételt eszel, úgy érzed, nem tudod abbahagyni, vagy az evés komoly szégyent, szorongást, testi vagy lelki problémát okoz, érdemes háziorvossal, pszichológussal, pszichiáterrel vagy evészavarok kezelésében jártas szakemberrel beszélni. A kontrollvesztés a falászavar egyik fontos jellemzője.
A cél nem az, hogy soha többé ne egyél stressz miatt
Az étel nem pusztán üzemanyag, része az ünnepeinknek, családi eseményeinknek, társasági életünknek, és természetesen örömet is okozhat.
Teljesen életszerű, ha egy hosszú nap után jólesik egy sütemény.
Más az, amikor egy nehéz nap után tudatosan eldöntöd, hogy megeszel valamit, mert jólesik, és más az, amikor szinte minden feszültség automatikusan az evés felé terel, miközben úgy érzed, nem igazán tudsz másképp reagálni.
A stresszevés csökkentésének ezért nem kell az étel feletti tökéletes kontrollról szólnia.
Sokkal inkább arról, hogy egyre jobban felismerd:
Mikor vagyok fizikailag éhes?
Mit érzek most?
Mi váltotta ki az evési vágyat?
Mire lenne valójában szükségem?
Az evés az egyetlen lehetőségem erre, vagy tudok mást is választani?
Minél több válaszod van erre az utolsó kérdésre, annál kevésbé kell az ételnek egyedül elvégeznie a stresszkezelés munkáját.
Gyakori kérdések a stresszevésről
Mi az a stresszevés?
A stresszevés olyan evési viselkedés, amikor az étel iránti késztetést nem elsősorban fizikai éhség, hanem stressz, feszültség vagy egy megterhelő érzelmi állapot váltja ki. Az érzelmi evés egyik formájának tekinthető.
Miért eszem, amikor stresszes vagyok?
A stressz testi és pszichés folyamatokat egyaránt elindít, és az étkezési szokásokat is megváltoztathatja. Emellett az evés kellemes élményt, figyelemelterelést vagy átmeneti megnyugvást adhat. Ha ez sokszor ismétlődik, az evés megtanult stresszkezelési reakcióvá válhat.
Miért kívánom az édességet stressz alatt?
Az ízletes, jutalmazó ételek átmenetileg kellemesebb élményt teremthetnek, ezért stresszes állapotban különösen vonzóvá válhatnak. A korábbi tapasztalataink és kialakult szokásaink is befolyásolják, milyen ételhez nyúlunk ilyenkor.
Miért eszem sokat este?
Az esti evés hátterében állhat a napközben felhalmozódott stressz, mentális fáradtság, kialakult esti szokás, kevés pihenés vagy az, hogy az evés jutalomként működik. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy napközben egyszerűen nem ettél eleget, ezért estére valódi fizikai éhség alakult ki.
Honnan tudom, hogy valóban éhes vagyok?
A fizikai éhség általában fokozatosan jelenik meg, többféle étellel kielégíthető és evés után csökken. Az érzelmi evési késztetés gyakrabban hirtelen jelentkezik, egy meghatározott ételhez kapcsolódik, és előfordulhat, hogy jóllakottság mellett is fennmarad. Ezek azonban csak támpontok, nem merev szabályok.
Mi a különbség az érzelmi evés és a stresszevés között?
Az érzelmi evés tágabb fogalom: szomorúság, unalom, magány, szorongás, düh vagy más érzelmek hatására is kialakulhat. A stresszevés ennek egy olyan formája, amelyben elsősorban a stressz és a feszültség váltja ki az evési késztetést.
Hogyan lehet megszüntetni a stresszevést?
Általában nem egyetlen módszer oldja meg. Segíthet a kiváltó helyzetek felismerése, a rendszeres étkezés, az automatikus szokások megszakítása és más stresszkezelési lehetőségek kialakítása. A cél nem feltétlenül az, hogy soha többé ne egyél érzelmi okból, hanem hogy legyen választási lehetőséged.
Segít, ha nem tartok otthon édességet?
A környezet megváltoztatása csökkentheti az automatikus evést, de önmagában nem feltétlenül oldja meg a problémát. Ha az evést főként a stressz kezelésére használod, érdemes azt is megvizsgálni, milyen más módszerrel tudnád ugyanazt a szükségletet kielégíteni.
Normális, ha stressz alatt nincs étvágyam?
Igen. A stressz nem mindenkinél fokozza az étvágyat. Egyesek többet esznek, másoknál éppen az étvágy csökken, különösen intenzív vagy akut stresszhelyzetben.
A stresszevés evészavar?
Önmagában nem. Az alkalmankénti érzelmi vagy stressz miatti evés nem azonos egy diagnosztizálható evészavarral. Ha azonban gyakori kontrollvesztés, falásrohamok, erős szégyen, kompenzáló viselkedés vagy jelentős testi-lelki teher jelenik meg, érdemes szakemberhez fordulni.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Akkor, ha az evés feletti kontroll elvesztése rendszeresen előfordul, az étkezés jelentős szorongást vagy szégyent okoz, kompenzáló viselkedés jelenik meg, vagy az étel és a testsúly körüli gondolatok jelentősen befolyásolják a mindennapokat. Az evészavarok kezelhető mentális egészségi állapotok, és a korai segítség fontos lehet.
