Honnan tudom, hogy segítségre van szükségem?
Van az a pont, amikor már te is érzed, hogy valami nincs rendben, de még nem tudod eldönteni, mit kezdj vele. Rosszabbul alszol, nehezebben koncentrálsz, türelmetlenebb vagy, egyre kevesebb dologhoz van kedved, vagy egyszerűen csak azt érzed, hogy túl sok minden nehezedik rád. Közben azonban továbbra is dolgozol, ellátod a feladataidat, találkozol másokkal, intézed az életedet. Emiatt könnyű arra jutni, hogy talán nincs is valódi probléma.
„Másoknak ennél sokkal rosszabb.”
„Biztosan csak fáradt vagyok.”
„Majd elmúlik.”
„Ezt nekem kellene megoldanom.”
„Nem mehetek pszichológushoz minden aprósággal.”
Pedig a segítségkéréshez nem kell eljutni addig a pontig, amikor már képtelen vagy megbirkózni a mindennapokkal. Sőt, gyakran éppen az lenne a jobb, ha korábban történne meg.
A kérdés ezért nem feltétlenül az, hogy elég súlyos-e a problémád ahhoz, hogy segítséget kérj. Hasznosabb azt megvizsgálni, mennyire terheli meg az életedet, mióta tart, romlik-e, mennyire tudod kontrollálni, és elegendőek-e még azok az eszközök, amelyekkel eddig megpróbáltál megbirkózni vele.
Nem minden nehéz időszak jelent lelki problémát
Az élet természetes része, hogy időnként rosszul érezzük magunkat.
Lehetünk szomorúak, feszültek, bizonytalanok, kimerültek vagy motiválatlanok. Egy konfliktus után napokig foglalkoztathat bennünket, ami történt. Egy megterhelő munkahelyi időszakban rosszabbul alhatunk. Egy veszteség után természetes a gyász. Egy nehéz hét végén pedig lehet, hogy semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy végre békén hagyjanak bennünket.
A kellemetlen érzések önmagukban nem betegségek, és nem kell az élet minden nehéz időszakát pszichés zavarként értelmezni.
Éppen ezért nincs egyetlen olyan tünet sem, amely alapján biztosan kijelenthető lenne, hogy valakinek segítségre van szüksége.
Inkább több szempontot érdemes egyszerre figyelembe venni:
Mennyire erős? Mióta tart? Mennyire befolyásolja az életemet? Tudom-e még irányítani? Segítenek-e azok a dolgok, amelyek korábban segítettek?
Ha ezekre a kérdésekre adott válaszok kezdenek aggasztóvá válni, érdemes komolyabban venni azt, amit tapasztalsz.
Az egyik fontos jel, hogy már nem igazán múlik el
Egy rossz nap önmagában még nem feltétlenül jelent semmit.
Más azonban a helyzet, ha már hetek óta azt mondogatod magadnak, hogy „majd jobb lesz”, de valójában nem történik lényeges változás.
Lehetnek közben jobb napjaid. Lehet, hogy egy hétvége, egy program vagy néhány nyugodtabb óra átmenetileg kizökkent. Mégis újra és újra visszatér ugyanaz a kimerültség, szorongás, lehangoltság, ingerlékenység vagy üresség.
Érdemes felfigyelni arra, ha:
- a rossz közérzet egyre tartósabb;
- ugyanaz a probléma rendszeresen visszatér;
- pihenés után sem érzed magad igazán jobban;
- egyre több rossz napod van;
- a helyzet lassan, de folyamatosan romlik;
- hónapok óta arra vársz, hogy magától rendeződjön.
Nincs általánosan érvényes határ, amely szerint egy bizonyos számú nap után mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Egyes pszichés zavarok diagnosztikájában léteznek időbeli kritériumok, de a segítségkérés nem ugyanaz, mint az öndiagnózis.
Nem kell kivárnod egy meghatározott időt ahhoz, hogy beszélhess valakivel arról, ami nehéz.
Figyelmeztető lehet, ha a probléma már az életed más területeire is hat
Az egyik legjobb kapaszkodó annak eldöntéséhez, hogy szükséged lehet-e segítségre, az úgynevezett mindennapi működés.
Érdemes végiggondolnod, változott-e valami az életedben az utóbbi időben.
Munka vagy tanulás
Nehezebben koncentrálsz. Olyan feladatokat is halogatsz, amelyeket korábban könnyen elvégeztél. Gyakrabban hibázol, lassabban dolgozol, vagy minden feladat aránytalanul nagy erőfeszítésnek tűnik.
Kapcsolatok
Egyre kevesebb kedved van másokhoz. Visszahúzódsz, könnyebben felkapod a vizet, gyakrabban veszekszel, vagy egyszerűen elfáradsz attól, hogy emberek között kell lenned.
Az is előfordulhat, hogy tudatosan elrejted mások elől, hogyan érzed magad.
Alvás
Nehezebben alszol el, rendszeresen felébredsz éjszaka, túl korán ébredsz, vagy éppen sokkal többet alszol, mint korábban. Az is jelzésértékű lehet, ha megfelelő mennyiségű alvás után sem érzed magad kipihentnek.
Mindennapi teendők
Olyan egyszerű dolgok is nehézzé válhatnak, mint a bevásárlás, főzés, rendrakás, ügyintézés vagy akár a személyes higiéné.
Nem feltétlenül arról van szó, hogy egyáltalán nem csinálod meg őket. Lehet, hogy továbbra is mindent elvégzel – csak sokkal nagyobb erőfeszítés árán.
Öröm és érdeklődés
Érdemes arra is figyelni, mi történik azokkal a dolgokkal, amelyeket korábban szerettél.
Ha a sport, a hobbi, a társaság, a családi programok vagy más korábban örömet okozó tevékenységek tartósan elveszítik a vonzerejüket, az szintén olyan változás, amelyet nem érdemes automatikusan elintézni azzal, hogy „most ilyen időszakom van”.
Akkor is szükséged lehet segítségre, ha kívülről minden rendben van
A lelki nehézségek egyik félrevezető mércéje az, hogy „még működöm”.
Reggel felkelsz. Elmész dolgozni. Megcsinálod, amit kell. Gondoskodsz a gyerekekről. Bevásárolsz. Válaszolsz az üzenetekre. Találkozol emberekkel. Ha kell, még mosolyogsz is.
Ebből könnyű arra következtetni, hogy nem lehet komoly problémád, pedig a működőképesség és a lelki jóllét nem ugyanaz.
Érdemes ezért nemcsak azt megkérdezni magadtól, hogy: „Meg tudom még csinálni?”, hanem azt is: „Mennyi energiámba kerül, hogy megcsináljam?”
Lehetséges, hogy kívülről változatlanul működik az életed, miközben belül már szinte minden erődet felemészti ennek fenntartása.
Egész nap teljesítesz, estére pedig teljesen elfogysz. Ingerlékennyé válsz, sírsz, túleszed magad, órákig görgeted a telefonodat, iszol néhány pohárral, vagy csak arra vágysz, hogy senki ne szóljon hozzád.
Nem kell összeomlanod ahhoz, hogy komolyan vedd a saját állapotodat.
Figyelmeztető jel lehet, ha egyre gyakrabban próbálsz elmenekülni attól, amit érzel
Az emberek rengeteg módon próbálják szabályozni a feszültséget.
Ezek közül sok önmagában teljesen hétköznapi tevékenység. Eszünk valami finomat, megnézünk egy sorozatot, dolgozunk, vásárolunk, játszunk vagy megnézzük a közösségi médiát.
A kérdés inkább az, milyen szerepet kezd betölteni az adott tevékenység az életedben.
Menekülési vagy feszültségcsökkentő eszközzé válhat például:
- az alkohol;
- a dohányzás;
- bizonyos gyógyszerek nem megfelelő használata;
- az evés;
- a vásárlás;
- a szerencsejáték;
- a pornó;
- a közösségi média;
- a videójáték;
- a sorozatnézés;
- vagy akár a folyamatos munka és elfoglaltság.
Nem minden gyakori viselkedés jelent függőséget. Sokkal fontosabb kérdés, hogy mennyire tudod kontrollálni, miért csinálod, és milyen következményei vannak.
Érdemes megállni egy pillanatra, ha azt veszed észre, hogy rendszeresen valamilyen tevékenységgel próbálod elnyomni a feszültséget, a szorongást, a magányt, az unalmat vagy más kellemetlen érzéseket.
Különösen figyelmeztető lehet, ha már próbáltad csökkenteni vagy abbahagyni, de nem sikerült; egyre több kell ugyanahhoz a hatáshoz; titkolod mások előtt; konfliktusokat vagy más problémákat okoz; esetleg akkor is folytatod, amikor már te is látod, hogy árt neked.
Mi van, ha eddig mindent megpróbáltál?
Pihentél.
Sportoltál.
Elutaztál néhány napra.
Megpróbáltál korábban lefeküdni.
Beszéltél egy barátoddal.
Megfogadtad, hogy mostantól másképp csinálod.
Elolvastál néhány könyvet vagy cikket.
Egy ideig talán jobban is lettél, aztán visszakerültél ugyanoda. Ez is fontos információ.
Az önsegítés nagyon sok helyzetben működhet, de az önsegítésnek is vannak határai. Egy probléma nem azért marad fenn, mert nem próbálkozol eléggé.
Előfordulhat egyszerűen, hogy olyan nehézséggel találkoztál, amelyhez már külső támogatásra, más nézőpontra vagy szakmai segítségre van szükséged.
Érdemes komolyan venni, ha egyre gyakrabban gondolod azt: „ezt nem bírom”
Szinte mindenki mond olyat egy nehéz nap végén, hogy „elegem van” vagy „nem bírom tovább”.
Önmagában egy ilyen mondat még nem jelenti azt, hogy valaki krízisben van.
Más azonban, ha a tehetetlenség, reménytelenség vagy kilátástalanság tartós érzéssé válik.
Ha egyre gyakrabban gondolod azt, hogy: „Nem látom, hogyan lehetne ebből kijönni.” / „Semminek nincs értelme.” / „Nem tudom, meddig bírom még.” / „Legszívesebben eltűnnék.”, akkor ezt már nem érdemes egyszerű rosszkedvként félretenni.
Különösen fontos segítséget kérni, ha ezekhez önsértéssel vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok társulnak. Erről részletesebben még szó lesz a cikkben.
Lehet, hogy mások hamarabb észreveszik a változást
Nehéz objektíven megítélni saját magunkat, különösen akkor, ha egy változás lassan következik be.
Ezért érdemes odafigyelni arra is, ha a környezetedben valaki azt mondja:
„Mostanában nem vagy önmagad.”
„Nagyon fáradtnak tűnsz.”
„Minden rendben van veled?”
„Mostanában nagyon ingerlékeny vagy.”
„Már alig találkozol velünk.”
„Aggódom érted.”
Egyetlen megjegyzés természetesen nem bizonyít semmit. Mások tévedhetnek, félreérthetnek bennünket, vagy saját szempontjaik alapján ítélhetik meg a viselkedésünket.
Ha azonban több, egymástól független ember hasonló változást vesz észre rajtad, azt érdemes legalább megfontolni.
Nem kell tudnod, hogy pontosan mi a baj
„Nem tudom, mit mondanék egy pszichológusnak. Azt sem tudom, mi a problémám.”
Ez önmagában nem akadály.
Nem neked kell előzetesen eldöntened, hogy depressziós vagy-e, szorongással küzdesz, kiégtél, függőség alakult ki nálad, vagy valami egészen más történik.
Lehet, hogy csak ennyit tudsz megfogalmazni:
- „Valami nincs rendben.”
- „Nem érzem jól magam a saját életemben.”
- „Állandóan fáradt vagyok.”
- „Minden idegesít.”
- „Semmihez nincs kedvem.”
- „Nem tudom, miért szorongok.”
- „Nem értem, mi történik velem.”
Ez már elegendő kiindulópont lehet.
A probléma pontos megnevezése nem a segítségkérés előfeltétele.
Sőt, éppen a megfelelő szakember segíthet annak tisztázásában, hogy mi történik, és milyen támogatásra lehet szükséged.
„De másoknak sokkal rosszabb”
Ez az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy érvénytelenítsük a saját nehézségeinket.
Más elveszítette a munkáját, súlyos beteg, gyászol, egyedül neveli a gyerekeit. Másnak valóban komoly problémái vannak.
Neked pedig „nincs okod” rosszul lenni – csakhogy a lelki megterhelés nem verseny.
Attól, hogy valaki más nehezebb helyzetben van, a te problémád nem szűnik meg.
Ugyanez igaz azokra a gondolatokra is, hogy:
- „Jó életem van, nem lehetek rosszul.”
- „Más ezt simán kibírná.”
- „Nincs jogom panaszkodni.”
- „Csak össze kellene szednem magam.”
A külső körülmények és a belső állapot nem mindig mozognak együtt. Lehet objektíven rendezett életed úgy is, hogy közben segítségre van szükséged.
Gyors önellenőrzés: érdemes lenne segítséget kérnem?
A következő kérdések nem diagnosztikai tesztet alkotnak, és nincs hozzájuk pontszám. Inkább abban segíthetnek, hogy egy kicsit kívülről nézz rá arra, hogyan vagy most.
Gondold végig:
- Mióta érzem úgy, hogy valami nincs rendben?
- Javul, változatlan vagy inkább romlik a helyzet?
- Mennyire befolyásolja a mindennapi életemet?
- Megváltozott az alvásom, az étvágyam vagy az energiaszintem?
- Kevésbé érdekelnek azok a dolgok, amelyeket korábban szerettem?
- Gyakrabban kerülöm az embereket?
- Egyre több energiámba kerül úgy működni, ahogy korábban?
- Rendszeresen használok valamit arra, hogy csökkentsem a feszültségemet vagy ne kelljen foglalkoznom az érzéseimmel?
- Úgy érzem, elveszítem a kontrollt valamelyik szokásom felett?
- Próbáltam már változtatni, mégis újra ugyanoda jutok?
- Mondta már valaki, hogy aggódik értem?
- Gyakran érzem azt, hogy már nem bírom?
- Egyedül egyre nehezebben találok megoldást?
- Megfordult már a fejemben, hogy jó lenne valakivel beszélni erről?
Nem az a lényeg, hány kérdésre válaszoltál igennel.
Ha több területen is változást tapasztalsz, a helyzet hosszabb ideje fennáll, romlik, vagy érezhetően befolyásolja az életedet, érdemes lehet segítséget kérni.
És van ennél egy még egyszerűbb mérce is:
ha úgy érzed, hogy egyedül nehéz, az már önmagában elegendő ok lehet arra, hogy beszélj valakivel.
Kitől kérhetsz segítséget?
A segítségkérés nem feltétlenül azt jelenti, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell fordulnod. Attól függően, mi történik veled, különböző segítség lehet megfelelő.
Egy hozzád közel álló ember
Néha az első lépés egyszerűen az, hogy valakinek végre őszintén elmondod, hogyan vagy.
Egy partner, családtag vagy barát nem helyettesíti a szakembert, ha szakmai segítségre van szükséged. A meghallgatás, a kapcsolódás és annak megtapasztalása azonban, hogy nem egyedül kell cipelned a problémát, önmagában is sokat jelenthet.
Háziorvos
A háziorvos különösen jó kiindulópont lehet akkor, ha testi tüneteid is vannak, tartósan kimerült vagy, megváltozott az alvásod, az étvágyad vagy a testsúlyod, illetve nem egyértelmű, hogy testi vagy lelki ok áll-e a háttérben.
Ez azért is fontos, mert bizonyos testi állapotok pszichés problémákhoz hasonló tüneteket okozhatnak.
Pszichológus
Pszichológushoz nem csak súlyos pszichés problémával lehet fordulni.
Kapcsolati nehézségek, tartós stressz, szorongás, veszteség, élethelyzeti elakadás, önértékelési problémák vagy visszatérő viselkedési minták miatt is kérhetsz segítséget.
Neked ajánljuk: Mit csinál a pszichológus?
Pszichiáter
A pszichiáter orvosi végzettséggel rendelkező szakember, aki pszichiátriai problémák kivizsgálásával és kezelésével foglalkozik, és szükség esetén gyógyszeres kezelést is alkalmazhat.
Pszichiátriai segítségre lehet szükség például súlyosabb vagy tartós pszichés tünetek, jelentős működésromlás vagy olyan állapot esetén, amely orvosi kivizsgálást és kezelést igényel.
Neked ajánljuk: Pszichológus vagy pszichiáter? Mi a különbség?
Addiktológiai segítség
Ha alkohol, kábítószer, gyógyszerhasználat vagy más függőségi probléma miatt úgy érzed, hogy elveszítetted a kontrollt, érdemes kifejezetten addiktológiai segítséget keresni.
Nem szükséges megvárni, amíg a probléma az egész életedet átveszi. A kontrollvesztés korai felismerése éppen azért fontos, mert ilyenkor hamarabb elindulhat a változás.
Mikor van szükség azonnali segítségre?
Van olyan helyzet, amikor nem érdemes várni arra, hogy majd jobban leszel, és nem egy későbbi pszichológusi időpont megszervezése az első lépés.
Kérj azonnali segítséget, ha közvetlen veszélyben vagy, például ha öngyilkosságot vagy önsértést tervezel, úgy érzed, nem tudod magadat biztonságban tartani, súlyosan zavart állapotba kerültél, elveszíted a kapcsolatot a valósággal, vagy más ember közvetlen veszélyeztetésének kockázata áll fenn.
Közvetlen veszélyhelyzetben hívd a 112-es segélyhívót.
Ha lelki krízisben vagy, vagy úgy érzed, szükséged van arra, hogy azonnal beszélj valakivel, Magyarországon a 116-123-as Lelki Elsősegély Telefonszolgálat a nap 24 órájában, ingyenesen hívható belföldi hálózatról.
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége – segítségkérés
Gyerekek és fiatalok számára a Kék Vonal 116-111-es Lelkisegély-vonala az egész országból ingyenesen és anonim módon érhető el; a szolgálat a gyerek érdekében telefonáló felnőttek hívásait is fogadja.
Kék Vonal – 116-111 Lelkisegély-vonal
Krízishelyzetben nem kell előbb eldöntened, hogy a problémád „elég súlyos-e”. Inkább kérj segítséget.
Mi történik, ha segítséget kérsz?
A segítségkérést sokszor nem maga a beszélgetés teszi nehézzé, hanem az, hogy nem tudjuk, mire számítsunk.
- Mi van, ha nem tudom rendesen elmondani?
- Mi van, ha sírni kezdek?
- Mi van, ha kiderül, hogy nincs is komoly problémám?
- Mi van, ha a szakember szerint túlreagálom?
Nem kell kész történettel érkezned vagy pontosan megnevezned, mi a baj. Nem kell szakmai kifejezéseket ismerned vagy „jól” beszélned az érzéseidről.
Az első beszélgetések egyik célja éppen az lehet, hogy együtt megpróbáljátok megérteni, mi történik veled.
Az is előfordulhat, hogy az első szakember, akivel találkozol, nem megfelelő számodra. A segítő kapcsolatban is számít a bizalom és az, hogy mennyire érzed magad biztonságban a másik emberrel.
És fontos: pszichológushoz fordulni nem jelenti automatikusan azt, hogy pszichiátriai betegséged van, ahogyan a segítségkérés sem jelenti automatikusan azt, hogy gyógyszerre lesz szükséged.
Hogyan mondd ki, hogy segítségre van szükséged?
Nem kell hosszú magyarázatot készítened.
Ha nehéz elkezdeni, akár egyetlen mondat is elég lehet:
„Mostanában nem érzem jól magam, és azt hiszem, segítségre lenne szükségem.”
Vagy:
„Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi történik velem, de egyedül nem igazán boldogulok vele.”
„Egy ideje próbálom megoldani ezt magamban, de nem javul.”
„Aggaszt, ahogyan mostanában érzem magam.”
„Szeretnék beszélni valakivel arról, ami most velem történik.”
Nem kell ennél jobban megfogalmaznod.
Az első lépéshez ennyi is elég.
Nem kell megvárnod, amíg rosszabb lesz
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a lelki segítségre, mint valamilyen végső lehetőségre.
Először majd megoldom egyedül.
Ha nem sikerül, beszélek a családommal.
Ha még mindig rossz, megpróbálok változtatni az életmódomon.
És ha már tényleg semmi más nem működik, akkor talán szakemberhez fordulok.
Pedig ennek nem feltétlenül kell ilyen sorrendben történnie.
Sokszor éppen akkor könnyebb segítséget kérni és változtatni, amikor még vannak erőforrásaid, képes vagy ellátni a mindennapi feladataidat, tudsz döntéseket hozni, és a probléma még nem uralja az egész életedet.
A segítségkérés ezért nem feltétlenül annak a jele, hogy már nagy a baj.
Lehet annak az eszköze is, hogy ne váljon nagyobbá.
Nem kell bizonyítanod, hogy elég rosszul vagy ahhoz, hogy valaki meghallgasson. Nem kell diagnózist felállítanod magadról, és nem kell megvárnod, hogy teljesen elfogyjon az erőd.
Ha valami tartósan megterhel, egyre rosszabbá válik, beleszól a mindennapjaidba, vagy egyszerűen azt érzed, hogy egyedül már nehéz vele megbirkózni, az elegendő ok arra, hogy segítséget kérj.
Gyakori kérdések a segítségkérésről
Honnan tudom, hogy pszichológusra van szükségem?
Nincs egyetlen tünet, amely ezt eldöntené. Érdemes segítséget fontolóra venni, ha egy lelki vagy életvezetési probléma tartósan fennáll, visszatér, romlik, jelentősen megterhel, vagy befolyásolja a munkádat, kapcsolataidat, alvásodat és mindennapi működésedet. Akkor is fordulhatsz pszichológushoz, ha egyszerűen úgy érzed, egyedül nem jutsz előre.
Kell-e pszichológushoz mennem, ha nincs komoly problémám?
Nem kell súlyos pszichés problémának fennállnia ahhoz, hogy pszichológushoz fordulj. Élethelyzeti elakadással, kapcsolati nehézséggel, stresszel, önismereti kérdésekkel vagy megelőzési céllal is kérhetsz segítséget.
Mi számít lelki problémának?
Nincs éles határ a hétköznapi lelki nehézség és a kezelést igénylő pszichés probléma között. Az időtartam, az intenzitás, a mindennapi életre gyakorolt hatás és a saját megküzdési képességed együtt adhatnak támpontot.
Normális, ha hetek óta rosszul érzem magam?
Egy nehéz élethelyzetben előfordulhat tartós rossz közérzet is, de ha hetek óta nem javulsz, romlik az állapotod vagy a mindennapi működésed is megváltozott, érdemes beszélni szakemberrel.
Mikor érdemes segítséget kérni szorongás miatt?
Ha a szorongás tartós, nehezen kontrollálható, rendszeresen visszatér, kerülő viselkedéshez vezet, testi tüneteket okoz vagy akadályoz a mindennapi életben, indokolt lehet szakmai segítséget kérni.
Mikor érdemes segítséget kérni depressziós tünetek miatt?
Ha tartós lehangoltságot, érdeklődés- vagy örömvesztést, jelentős energiahiányt vagy más, a mindennapi működésedet befolyásoló változást tapasztalsz, érdemes szakemberrel beszélni. Önsértési vagy öngyilkossági gondolatok esetén ne várj: kérj azonnali segítséget.
Honnan tudom, hogy csak fáradt vagyok, vagy lelki problémám van?
A fáradtságnak testi, lelki és életmódbeli oka is lehet, ezért önmagában nem lehet belőle következtetést levonni. Ha megfelelő pihenés mellett sem javul, hosszabb ideje fennáll, vagy más testi és lelki tünetekkel együtt jelentkezik, érdemes háziorvossal is beszélni.
Honnan tudhatom, hogy függőségem alakult ki?
Nem csak az számít, milyen gyakran használsz valamilyen szert vagy végzel egy tevékenységet. Figyelmeztető lehet a kontroll elvesztése, a sikertelen csökkentési próbálkozás, a káros következmények ellenére történő folytatás, illetve ha az adott szer vagy viselkedés egyre fontosabb szerepet kap az életedben. A diagnózist szakember állíthatja fel.
Kihez forduljak, ha nem tudom, mi a bajom?
Kiindulópont lehet a háziorvos vagy pszichológus. Nem neked kell előre eldöntened, pontosan milyen problémáról van szó.
Mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között?
A pszichológus pszichológiai végzettséggel rendelkező szakember; a pszichiáter orvos, aki pszichiátriai betegségek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik, és gyógyszert is rendelhet. Hogy melyik szakemberre van szükség, az a probléma jellegétől és súlyosságától függ.
Kérhetek segítséget akkor is, ha kívülről rendben van az életem?
Igen. A külső működőképesség nem mutatja meg pontosan, hogyan érzed magad. Lehet valaki sikeres, aktív és látszólag kiegyensúlyozott úgy is, hogy közben komoly belső megterhelést él át.
Mit mondjak, amikor először pszichológushoz fordulok?
Elég röviden elmondani, miért keresed. Például: „Az utóbbi időben sokat szorongok, és szeretnék segítséget kérni.” Nem kell előre pontosan meghatároznod vagy diagnosztizálnod a problémát.
Mi történik az első pszichológiai konzultáción?
Ennek pontos menete szakemberenként és módszerenként eltérhet, de általában a probléma, az élethelyzet és a segítségkérés okának megismerésével kezdődik. Ezután lehet megbeszélni, milyen további segítség lehet megfelelő.
Mit tegyek, ha a családom nem veszi komolyan a problémámat?
Mások véleménye nem feltétele annak, hogy segítséget kérj. Ha úgy érzed, szükséged lenne szakmai támogatásra, attól még fordulhatsz szakemberhez, hogy a környezeted másként látja a helyzetet.
Mit tegyek, ha félek segítséget kérni?
Nem szükséges rögtön mindent elmondanod. Első lépésként beszélhetsz egy biztonságosnak érzett emberrel, felhívhatsz egy lelkisegély-vonalat, vagy egyszerűen kérhetsz időpontot egy szakemberhez. A bizonytalanság és a félelem nem jelenti azt, hogy ne lenne jogod segítséget kérni.
Hová fordulhatok azonnali lelki segítségért?
Magyarországon a 116-123-as Lelki Elsősegély Telefonszolgálat a nap 24 órájában, ingyenesen hívható. Gyerekek és fiatalok a Kék Vonal 116-111-es számát hívhatják. Közvetlen veszélyhelyzetben a 112-es segélyhívót hívd.
