Work-life balance: teremts egyensúlyt munka és magánélet között
A modern élet egyik legnagyobb kihívása, hogy miközben egyre több eszköz áll rendelkezésünkre a munkánk megkönnyítésére, sokan mégis úgy érzik, hogy egyre kevesebb idejük van arra, ami igazán fontos számukra. A munka nem ér véget feltétlenül akkor, amikor kilépünk az irodából. Egy e-mail még este, egy gyors telefonhívás vacsora közben, egy utolsó feladat lefekvés előtt – és máris azt vesszük észre, hogy fejben még mindig dolgozunk.
A home office és a digitális kommunikáció ezt tovább erősítette. A laptop ott van a nappaliban, a telefon folyamatosan jelez, a munkahelyi üzenetek pedig néhány másodperc alatt elérnek bennünket.
Közben szeretnénk jelen lenni a családunk életében, időt tölteni a párunkkal, találkozni a barátainkkal, sportolni, pihenni, vagy egyszerűen csak egy kicsit egyedül lenni.
Ilyenkor kerül előtérbe a work-life balance, vagyis a munka–magánélet egyensúlya.
De mit is jelent pontosan ez az egyensúly? Tényleg az a cél, hogy a napunk felét munkával, a másik felét pedig magánélettel töltsük? És mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, hogy a munka folyamatosan kiszorít mindent, ami az életben fontos?
A work-life balance valójában nem arról szól, hogy minden nap minden területre ugyanannyi idő jusson. Sokkal inkább arról, hogy hosszú távon olyan életet tudjunk kialakítani, amelyben a munka mellett marad helyünk a pihenésre, a kapcsolatainkra, az egészségünkre és önmagunkra is.
Mit jelent a work-life balance, vagyis a munka–magánélet egyensúlya?
A work-life balance kifejezés magyarul leggyakrabban munka–magánélet egyensúlyként jelenik meg. A fogalom elsőre egyszerűnek tűnik, valójában azonban sokkal összetettebb annál, mint hogy hány órát dolgozunk egy nap.
A „munka” természetesen jelentheti a hagyományos értelemben vett munkaviszonyt, de ide tartozhat a vállalkozás, a szabadúszó munka vagy akár a tanulás is. A „magánélet” pedig nem csupán a szabadidőt jelenti.
Ide tartozhat például:
- a párkapcsolat,
- a család,
- a gyermeknevelés,
- a baráti kapcsolatok,
- a házimunka,
- a sport,
- a hobbi,
- a pihenés,
- az alvás,
- az énidő,
- és minden olyan tevékenység, amely fontos számunkra a munkán kívül.
Az egyensúly ezért nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezekre a területekre pontosan ugyanannyi idő jut. Egy kisgyermekes család életében például teljesen természetes lehet, hogy egy időszakban kevesebb idő marad a hobbira. Egy új vállalkozás elindítása átmenetileg több munkát igényelhet, egy vizsgaidőszak pedig a tanulást helyezheti előtérbe.
A kérdés inkább az, hogy az átmeneti kibillenés után képesek vagyunk-e visszatérni egy számunkra fenntartható életvitelhez.
A work-life balance tehát nem egy tökéletes állapot, amelyet egyszer elérünk, majd örökre megőrzünk. Inkább egy dinamikus egyensúly, amely folyamatosan változik az élethelyzetünkkel együtt.
Miért nem működik mindig az 50-50 százalékos egyensúly?
Gyakran úgy beszélünk a munka és a magánélet egyensúlyáról, mintha a kettőnek pontosan azonos arányban kellene jelen lennie az életünkben. Ez azonban a valóságban ritkán működik.
Lehet olyan időszak, amikor egy fontos munkahelyi projekt miatt több energiát fordítunk a karrierünkre. Máskor egy gyermek születése, egy családi probléma vagy egy betegség miatt a magánélet kerül előtérbe.
Nem az a probléma, ha az életünk időnként kibillen az egyensúlyból. Az válik problémává, ha a kibillenés tartóssá válik, és már nem tudunk visszatérni egy olyan állapothoz, amelyben a saját szükségleteinknek is marad hely.
Bár a technológia fejlődésétől sokan azt várják, hogy több szabadidőnk lesz, az OECD hosszabb távú adatai szerint a vizsgált országokban a teljes munkaidős munkavállalók szabadidőre fordított ideje az 1970-es évektől a 2010-es évekig átlagosan heti 1,5 órával csökkent.
Miért fontos a munka és a magánélet egyensúlya?
A munka és a magánélet egyensúlya nem csupán kényelmi kérdés. Szorosan összefügghet a mentális és fizikai jóllétünkkel, a kapcsolataink minőségével és azzal is, hogy mennyire tudunk hosszú távon jól működni a munkánkban.
A work-life balance hatással van a mentális egészségünkre.
Ha hosszú időn keresztül túl sokat dolgozunk, és nincs lehetőségünk megfelelően regenerálódni, a stressz könnyen állandósulhat.
A munkanap véget érhet ugyan, de fejben továbbra is a feladatokon gondolkodunk. Eszünkbe jut egy el nem küldött e-mail, egy befejezetlen projekt vagy egy másnapi megbeszélés. A testünk már otthon van, de a figyelmünk még mindig a munkahelyen jár.
Ez megnehezítheti a valódi kikapcsolódást, és idővel azt az érzést keltheti, hogy soha nincs igazán szünet.
A fizikai egészségünkre is hatással lehet
A tartós túlterheltség gyakran együtt jár azzal, hogy a saját alapvető szükségleteinket háttérbe szorítjuk. Kevesebbet alszunk, rendszertelenebbül étkezünk, kevesebbet mozgunk, és a pihenésre is csak akkor gondolunk, amikor már teljesen kimerültünk.
A „majd hétvégén kipihenem magam” hozzáállás egy ideig működhet, de ha minden hétköznap folyamatos túlterhelésből áll, a szervezetnek nehéz lehet megfelelően regenerálódnia.
A kapcsolatainkra is hatással van
Lehetünk fizikailag jelen a családunk vagy a párunk mellett úgy is, hogy közben fejben teljesen máshol járunk. A folyamatos fáradtság és stressz miatt türelmetlenebbé, ingerlékenyebbé válhatunk.
Kevesebb energiánk marad beszélgetni, figyelni a másikra vagy közösen programot szervezni. Hosszú távon pedig nem feltétlenül az együtt töltött órák száma számít, hanem az is, hogy mennyire vagyunk valóban jelen azokban az órákban.
A munkateljesítményünket is befolyásolhatja
A több munka nem automatikusan jelent jobb teljesítményt. Ha valaki tartósan fáradt, romolhat a koncentrációja, nőhet a hibázás esélye, és csökkenhet a kreativitása. A folyamatos túlterheltség pedig hosszabb távon hozzájárulhat a kiégéshez.
A pihenés ezért nem feltétlenül a munka ellentéte. A megfelelő regeneráció a hosszú távon fenntartható teljesítmény egyik feltétele.
Mi boríthatja fel a work-life balance-t?
A munka és a magánélet egyensúlyának felborulásához sokféle tényező hozzájárulhat. Gyakran nem is egyetlen probléma áll a háttérben, hanem több kisebb tényező összeadódása.
Túl sok munka
A legegyértelműbb ok a túlterheltség. Ha túl sok feladatot kell elvégeznünk túl kevés idő alatt, előbb-utóbb a magánéletből kezdünk el időt elvenni.
Először csak egy-egy késő esti munkanap következik. Aztán a hétvégi munka. Később pedig már természetesnek tűnik, hogy munkaidőn kívül is elérhetőek vagyunk.
Az OECD szerint a férfiak átlagosan közel 1 óra 40 perccel több időt töltenek fizetett munkával naponta, mint a nők. Ezzel szemben a nők átlagosan körülbelül 2 órával több fizetetlen munkát végeznek naponta. A fizetetlen munkába többek között a háztartási feladatok, a gondozás és a háztartással kapcsolatos bevásárlás, ügyintézés tartozik.
Az állandó elérhetőség
Az okostelefonoknak köszönhetően a munka ma már szinte bárhová velünk jöhet.
Munkahelyi e-mailek, telefonhívások, üzenetek, csoportos kommunikációs platformok – néhány érintéssel újra a munkánál találjuk magunkat.
Az „csak gyorsan megnézem” gyakran nem is olyan gyors. Egyetlen e-mail elolvasása után elkezdünk gondolkodni a válaszon, majd eszünkbe jut egy másik feladat, és néhány perc alatt újra teljesen munkamódba kerülünk.
A home office árnyoldalai
Az otthoni munkavégzés számos előnnyel járhat, de a munka és a magánélet határait is könnyebben elmossa. Ha ugyanabban a térben dolgozunk, ahol pihenünk, nehezebb lehet megteremteni a munkanap végét.
A laptop ott marad az asztalon. A munkával kapcsolatos gondolatok pedig könnyen bekúsznak az esti órákba.
A távmunka elterjedése alapjaiban változtatta meg a munka és a magánélet határait. A Eurofound becslése szerint az Európai Unióban a munkakörök körülbelül egyharmada végezhető távmunkában, és mintegy 40 millió ember dolgozik rendszeresen távolról. A rugalmas munkavégzés ugyanakkor új kihívásokat is teremthet, például nehezebbé teheti a munka és a szabadidő közötti határok fenntartását.
A perfekcionizmus
A work-life balance hiányának egyik kevésbé látható oka lehet a perfekcionizmus is. Ha úgy érezzük, hogy mindent tökéletesen kell elvégeznünk, akkor nehéz lehet lezárni a munkát.
Mindig van még egy feladat. Még egy ellenőrzés. Még egy javítás. A perfekcionizmus azonban könnyen oda vezethet, hogy a munka soha nem ér véget igazán.
A bűntudat
Sokan nemcsak a munka miatt érzik magukat rosszul, hanem akkor is, amikor nem dolgoznak.
„Ha pihenek, dolgozhatnék.”
„Ha a családommal vagyok, a munkámmal kellene foglalkoznom.”
„Ha dolgozom, a gyerekeimmel kellene lennem.”
Ez az állandó belső konfliktus rendkívül kimerítő lehet, mert úgy érezhetjük, hogy bármit is csinálunk, valahol mindig rossz helyen vagyunk.
Neked ajánlott: Munkamánia: szabadulj meg az önkizsákmányolástól!
A túl sok szerep egyszerre
A modern ember egyszerre nagyon sok szerepet próbál ellátni. Lehetünk munkavállalók vagy vállalkozók, szülők, társak, barátok, családtagok, háztartást vezetők és közben még saját magunkra is szeretnénk figyelni.
A probléma nem feltétlenül az, hogy túl sok szerepünk van. Inkább az, ha azt várjuk magunktól, hogy mindegyikben mindig tökéletesen teljesítsünk.
Honnan tudhatod, hogy nincs egyensúlyban a munka és a magánéleted?
A work-life balance hiánya nem mindig feltűnő egyik napról a másikra. Gyakran lassan alakul ki, és közben hozzászokunk az új életvitelhez.
Érdemes elgondolkodnod a következő kérdéseken:
- Gyakran érzed magad kimerültnek?
- Munka után sem tudsz fejben elszakadni a munkától?
- A szabadidődben is a feladataidon gondolkodsz?
- Rendszeresen dolgozol a munkaidődön túl?
- Nehezedre esik szabadságra menni?
- Rosszul érzed magad, ha nem vagy elérhető?
- Kevés időd marad a kapcsolataidra?
- Elhanyagolod a hobbijaidat?
- A pihenés mindig az utolsó helyre kerül?
- Gyakran vagy ingerlékeny vagy türelmetlen?
- Úgy érzed, hogy egyik életterületeden sem tudsz igazán jelen lenni?
- Hétvégén is a következő munkahét miatt aggódsz?
Ha több kérdésre is igen a válaszod, érdemes lehet megvizsgálnod, hogy mennyire fenntartható a jelenlegi életviteled.
Ez természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy kiégtél vagy mentális problémád van. A tartós túlterheltséget azonban érdemes komolyan venni, különösen akkor, ha már az alvásodra, a kapcsolataidra vagy a mindennapi működésedre is hatással van.
Hogyan teremts jobb work-life balance-t?
A munka és a magánélet egyensúlyának kialakítása nem feltétlenül egyetlen nagy változtatással kezdődik. Sokszor néhány kisebb, tudatos döntés is jelentős különbséget hozhat.
1. Először nézd meg, mire megy el valójában az időd
Sokan azt érzik, hogy nincs elég idejük, de valójában nem tudják pontosan, mire fordítják a napjaikat. Próbáld ki, hogy egy héten keresztül feljegyzed, mivel töltöd az idődet.
Nem azt kell rögzítened, hogy mire szeretnél időt szánni, hanem azt, hogy valójában mire megy el az időd.
Érdemes külön figyelni:
- a munkára,
- az utazásra,
- a házimunkára,
- a gyermekekkel töltött időre,
- a telefonhasználatra,
- a közösségi médiára,
- a televíziózásra,
- a pihenésre,
- az alvásra,
- és az önmagadra fordított időre.
Az időnapló gyakran olyan dolgokra is rávilágít, amelyeket egyébként észre sem vennénk.
2. Határozd meg, mi számít neked igazán
Az egyensúly kialakítása nem azzal kezdődik, hogy mindenből többet próbálsz beilleszteni a napodba. Érdemes inkább feltenni a kérdést:
Mi az, ami valóban fontos számomra?
Lehet, hogy a családdal töltött idő. Lehet, hogy a sport. Lehet, hogy egy hobbi, a baráti kapcsolatok vagy egyszerűen a nyugodt reggelek.
Ha tudod, mi fontos neked, könnyebb felismerni azt is, hogy mely tevékenységek azok, amelyek csak megszokásból vagy mások elvárásai miatt vannak jelen az életedben.
3. Tanulj meg határokat húzni
A work-life balance egyik kulcsa a határok kialakítása. Ez jelentheti például azt, hogy:
- meghatározod, mikor kezdődik és mikor ér véget a munkanapod,
- munkaidőn kívül nem ellenőrzöd a munkahelyi e-maileket,
- kikapcsolod a munkahelyi értesítéseket,
- nem vállalsz el minden pluszfeladatot,
- reális határidőket adsz,
- és megtanulsz nemet mondani.
A határhúzás nem önzés. A saját kapacitásod ismerete és védelme sokszor éppen ahhoz szükséges, hogy hosszú távon megbízhatóan tudj működni.
4. Alakíts ki egyértelmű átmenetet a munka és a magánélet között
Különösen fontos ez akkor, ha otthonról dolgozol. Segíthet például egy rövid „munka vége” rituálé:
- bezárod a laptopot,
- rendet teszel az asztalon,
- átöltözöl,
- elmész sétálni,
- edzel,
- lezuhanyozol,
- vagy egyszerűen elhagyod a munkára használt helyiséget.
A cél az, hogy az agyad számára is egyértelművé váljon: a munkanap véget ért.
5. Ne csak az idődet, az energiádat is tervezd
A work-life balance nem csupán időgazdálkodási kérdés. Lehet, hogy van két szabad órád este, de ha addigra teljesen kimerültél, nem biztos, hogy képes vagy valóban élvezni őket. Érdemes ezért azt is megfigyelni, hogy mely tevékenységek mikor merítik ki az energiádat, és mikor vagy a leginkább friss.
A fontos, koncentrációt igénylő feladatokat lehetőleg a produktívabb időszakokra érdemes időzíteni, a regenerációt pedig nem célszerű mindig a nap végére hagyni.
6. Ne csak akkor pihenj, amikor már elfáradtál
A pihenés nem jutalom azért, mert minden feladatot elvégeztél. Ha mindig csak akkor engedélyezed magadnak a pihenést, amikor már teljesen kimerültél, könnyen kialakulhat egy olyan körforgás, amelyben újra és újra eljutsz a végső kimerülésig.
A regeneráció része lehet:
- a megfelelő mennyiségű alvás,
- a rövid szünetek,
- a hétvégi kikapcsolódás,
- a szabadság,
- a mozgás,
- a természetben töltött idő,
- és az olyan tevékenységek, amelyek valóban feltöltenek.
Kapcsolódó cikkek:
20 mindfulness gyakorlat, amit 5 perc alatt kipróbálhatsz
A mély alvás titka: hogyan érheted el a valódi pihenést?
A feltöltődés a hatékonyság egyik kulcsa
7. Tanulj meg nemet mondani
Nem minden feladat sürgős. Nem minden kérés a te felelősséged. És nem minden lehetőség olyan fontos, hogy elfogadd. A „nem” kimondása eleinte kényelmetlen lehet, különösen akkor, ha hozzászoktál ahhoz, hogy mindig rendelkezésre állsz.
De ha mindenre igent mondasz, valójában valamire mindig nemet mondasz: a saját pihenésedre, a családodra, az egészségedre vagy azokra a dolgokra, amelyek valóban fontosak neked.
Kapcsolódó cikkek:
Az énhatárok védelme a mindennapokban
Az énhatárok meghúzása és az egészséges önbecsülés
8. Vizsgáld meg a digitális szokásaidat
A munka és a magánélet határai sokszor a telefonunkon mosódnak el. Érdemes lehet:
- kikapcsolni a munkahelyi értesítéseket este,
- meghatározni, mikor nézed meg az e-maileket,
- külön választani a munkahelyi és a magánkommunikációt,
- időnként telefonmentes időszakot tartani.
Nem feltétlenül kell teljes digitális detoxot tartanod. Már az is sokat jelenthet, ha tudatosan meghatározod, mikor nem szeretnél elérhető lenni.
9. Tervezz minőségi időt, ne csak szabadidőt
Nem minden szabadidő tölt fel. A végtelen közösségimédia-görgetés például könnyen eltelhet egy órán keresztül anélkül, hogy utána valóban kipihentebbnek éreznénk magunkat. Érdemes megfigyelned, mi az, ami valóban energiát ad. Lehet ez:
- egy séta,
- sport,
- természetjárás,
- olvasás,
- kreatív tevékenység,
- egy baráti beszélgetés,
- közös program a családdal,
- vagy egyszerűen a csend és az egyedüllét.
A kérdés nem az, hogy „Mit csinálhatnék a szabadidőmben?”, hanem inkább az, hogy „Mitől érzem magam valóban jobban?”
10. Ne próbálj minden életterületen tökéletes lenni
Talán ez az egyik legfontosabb tanács. Nem lehetünk egyszerre tökéletes munkavállalók, tökéletes szülők, tökéletes társak, tökéletes barátok és tökéletes háztartásvezetők. És valószínűleg nem is kell annak lennünk.
Az élet különböző szakaszaiban más és más kerülhet előtérbe. Van, amikor a munka fontosabb. Máskor a család. Megint máskor a saját egészségünk vagy a pihenésünk. A cél nem a tökéletesség, hanem egy olyan élet kialakítása, amely hosszú távon fenntartható.
Work-life balance alkalmazottként és vállalkozóként
A munka és a magánélet egyensúlya különböző kihívásokat jelenthet attól függően, hogy milyen formában dolgozunk.
Alkalmazottként
Alkalmazottként a munkaidő határait részben a munkáltató határozza meg, de még ebben a helyzetben is fontos lehet tisztázni az elvárásokat. Érdemes beszélni arról, ha:
- túl nagy a munkaterhelés,
- rendszeres a túlóra,
- folyamatosan munkaidőn kívül keresnek,
- vagy a feladatok nem férnek bele a rendelkezésre álló időbe.
A szabadságot pedig érdemes valóban szabadságként kezelni. Ha a szabadság alatt is folyamatosan e-maileket olvasunk és telefonokat intézünk, akkor fizikailag ugyan nem dolgozunk, de mentálisan továbbra is a munkában vagyunk.
Vállalkozóként
Vállalkozóként talán még nehezebb lehet kialakítani a határokat.
A vállalkozás könnyen „mindig nyitva” lehet. Nincs feltétlenül meghatározott munkaidő, és sokszor maga a vállalkozó felel az értékesítésért, marketingért, ügyfélkommunikációért, pénzügyekért és a szakmai munkáért is. Ilyenkor különösen fontos lehet:
- meghatározni a munkaidőt,
- kialakítani az ügyfélkommunikáció szabályait,
- meghatározni az elérhetőség időpontjait,
- megtanulni delegálni,
- és időnként teljesen elszakadni a vállalkozástól.
A vállalkozás ugyanis akkor is működőképesebb lehet hosszú távon, ha a tulajdonosa nem dolgozik minden nap reggeltől estig.
Home office-ban dolgozóként
Az otthoni munkavégzés egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkavégzés helye egyben az otthonunk is. Ha lehetséges, érdemes külön munkaterületet kialakítani. Ha erre nincs lehetőség, akkor is segíthet, ha a munkanap végén fizikailag elpakoljuk a munkához használt eszközöket.
A cél az, hogy a lakás ne váljon egész nap egyetlen nagy munkahellyé.
Munka és család: lehetséges-e valódi egyensúly?
A család és a munka összeegyeztetése különösen nehéz lehet kisgyermekes időszakban. A gyermekek igényei kiszámíthatatlanok, a háztartás rengeteg feladattal jár, és sokszor kevés idő marad arra, hogy az ember egyáltalán saját magával foglalkozzon.
Ilyenkor különösen fontos megérteni, hogy az egyensúlyt nem feltétlenül lehet minden egyes nap megteremteni. Lehetnek nehéz napok. Lehetnek intenzív munkaperiódusok. Lehetnek olyan hetek, amikor a család igényel több figyelmet.
A hosszú távú egyensúly azonban fontosabb, mint egy-egy tökéletes nap. A családon belüli egyensúlyhoz az is hozzátartozhat, hogy a láthatatlan munkát is felismerjük.
A háztartás vezetése, a bevásárlás megtervezése, a gyermekek programjainak szervezése vagy az adminisztráció mind időt és mentális energiát igényel.
Ezért a work-life balance nem mindig oldható meg egyszerűen jobb időbeosztással. Sok esetben a feladatok igazságosabb megosztására és a terhek csökkentésére is szükség van.
A work-life balance nem csak egyéni felelősség
Amikor a munka és a magánélet egyensúlyáról beszélünk, gyakran az egyénre helyezzük a teljes felelősséget.
Tanulj meg jobban időt beosztani. Legyél hatékonyabb. Kapcsold ki a telefonod. Mondj nemet. Ezek valóban hasznos tanácsok lehetnek, de nem minden probléma oldható meg egyéni időmenedzsmenttel.
Ha egy munkahelyen tartósan túl sok a feladat, kevés az ember, irreálisak a határidők vagy elvárás, hogy a munkavállaló folyamatosan elérhető legyen, akkor nem feltétlenül az egyén rossz időbeosztása a probléma.
Ilyenkor szükség lehet:
- a feladatok csökkentésére,
- delegálásra,
- a munkaterhelés újragondolására,
- a munkarend módosítására,
- vagy akár munkahelyváltásra.
A work-life balance tehát részben egyéni, részben szervezeti és társadalmi kérdés is.
Az egyén felelőssége, hogy felismerje a saját határait, de egy egészséges munkahelyi kultúrában a munkáltató felelőssége is, hogy ne tegye természetessé a folyamatos túlterheltséget.
10 kérdés, amit érdemes feltenned magadnak
Ha szeretnéd átgondolni, milyen a saját munka–magánélet egyensúlyod, válaszolj őszintén az alábbi kérdésekre:
- Mennyire vagyok elégedett jelenleg a munka és a magánélet arányával?
- Mikor érzem magam a leginkább túlterheltnek?
- Mi az, ami a legtöbb energiámat veszi el?
- Mi az, ami valóban feltölt?
- Mennyire tudok munka után fejben is kikapcsolni?
- Mennyire vagyok elérhető munkaidőn kívül?
- Mikor volt utoljára olyan napom, amikor valóban pihentem?
- Melyik feladatról tudnék lemondani vagy mit tudnék delegálni?
- Hol kellene határozottabb határt húznom?
- Mi az az egyetlen változtatás, amit már ezen a héten megtehetnék?
Nem kell minden kérdésre azonnal választ találnod. Már az is fontos lépés lehet, ha elkezded tudatosabban megfigyelni, hogyan éled a mindennapjaidat.
Mit tegyél, ha úgy érzed, már nem tudod egyedül helyreállítani az egyensúlyt?
Van, amikor a work-life balance hiánya nem oldható meg néhány jobb időbeosztási technikával.
Ha hosszú ideje kimerült vagy, nem tudsz megfelelően pihenni, állandóan feszültnek érzed magad, vagy a munkád már a kapcsolataidat és a mindennapi működésedet is jelentősen befolyásolja, érdemes komolyabban foglalkozni a helyzettel.
Első lépésként segíthet, ha beszélsz a pároddal vagy a családoddal. Munkahelyi problémák esetén érdemes lehet a vezetőddel egyeztetni a terhelésről és az elvárásokról.
Ha pedig a tartós stressz, a szorongás, a kimerültség vagy más lelki nehézség jelentős mértékben befolyásolja az életedet, szakember segítségének igénybevétele is indokolt lehet.
Segítséget kérni nem a gyengeség jele. Néha éppen az a legfelelősebb döntés, ha felismerjük, hogy egyedül már nem tudjuk ugyanúgy folytatni.
A jó work-life balance nem tökéletes egyensúly
A munka és a magánélet egyensúlya nem azt jelenti, hogy minden nap minden életterületünkön tökéletesen teljesítünk.
Nem azt jelenti, hogy mindig pontosan időben befejezzük a munkát, minden este sportolunk, minden hétvégét a családunkkal töltünk, és közben még a háztartás is tökéletes.
Ez a fajta tökéletesség valószínűleg újabb teljesítménykényszert teremtene.
A valódi work-life balance inkább arról szól, hogy hosszú távon legyen lehetőségünk olyan életet élni, amelyben a munka mellett helyet kapnak azok a dolgok is, amelyek számunkra fontosak.
- Legyen időnk dolgozni, de legyen időnk nem dolgozni is.
- Legyenek céljaink, de legyen lehetőségünk pihenni.
- Legyünk jelen mások életében, de önmagunkra se feledkezzünk el figyelni.
És talán az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy Hogyan tudnék még több mindent beilleszteni az életembe?, hanem inkább ez: Mi az, aminek valóban szeretnék helyet adni az életemben?
Mert a munka–magánélet egyensúlya végső soron nem arról szól, hogyan lehetünk még hatékonyabbak. Hanem arról, hogy a hatékonyság és a teljesítmény mellett maradjon helyünk arra is, amiért dolgozunk: az egészségünkre, a kapcsolatainkra, a szeretteinkre, a pihenésre és arra az életre, amelyet a munkán kívül szeretnénk élni.
